Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-01 / 90. szám, péntek

JOGI TANACSADÔ Az új munkatörvénykönyv alapelvei MILYEN MUNKABÉR JÄR A SELEJTES MUNKAÉRT? (119. §) Ha a dolgozó saját hibájából selejtet állít elő, ezért nem jár nekt munkabér. Ha a selejt javítható és a javítást maga a dolgozó végzi el, a kérdéses munkadarab elkészítéséért rendes munkabér illeti meg, de a javításért nem. Ha a dolgozó a selejtért nem felelős, a rendesen végzett munkáért járó bér illett meg. Rendes munkabér jár a dolgozónak, ha a vezető a hiba bejelentése ellenére sem rendeli el a munka beszünteľ.sét, Illetve akkor, ha a munkadarabot a vállalat műszaki ellenőre átvette. MIKOR ESEDÉKES A MUNKABÉR? (120. §) A munkabér havonta utólag jár a kormány által elrendelt kifizetési időpontokban. A prémiumokat és jutalmakat a rendelkezésekben, 111. a kollektív szerződésekben meghatározott Időszakokban fizetik ki. A munkaviszony befejezése esetében a munkabért a munkaviszony befejezésének napján kell kifizetni, a prémiumok. 111. a fizetés változó részei — az esetben, ha azok ebben az időpontban még nem Ismeretesek — az összegük megállapítása utáni kifizetési napon válnak esedékessé A MUNKABÉR KIFIZETÉSE (121. §) A munkabért készpénzben kell kifizetni. Természetbeni járandóságok, mint a szolgálati lakás — a munkabér részeként vagy e mellett — csak egészen kivételes esetben, a bér — vagy más előírások által meghatározott terjedelemben engedhetők meg. A bért a munkaidő alatt és a munkahelyen kell kifizetni (a pénznek a munkahelyre való eljuttatása a munkaadó kötelessége). Ezen jogsza bály alól kivétel csak az üzemi bizottság hozzájárulásával lehetséges, ha ez üzemeltetési okokból elkerülhetetlen. Ha a dolgozó komoly okból — abban az esetben is, ha távoli munkahelyen dolgozik — nem tud a kifizetésnél megjelenni, a munkaadó köteles a munkabért még a kifizetés napján, de legkésőbb az ezt követő munkanapon saját költségére és veszélyére a dolgozónak elküldeni. A munkabér havi elszámolásánál a munkaadó köteles a dolgozónak írásbeli igazolást adni a munkabér egyes tételeiről és az eszközölt levonásokról. A munkaadó a dolgozó kérelmére köteles felmutatni azokat az iratokat, amelyek alapján a munkabért kiszámították. A munkabért a dolgozónak személyesen kell kifizetni, a dolgozó azonban írás beli meghatalmazással mást is megbízhat a fizetés átvételével. A házastársnak is írásbeli meghatalmazásra van szüksége. Megh talmazás nélkül csak a törvényben megszabott esetekben lehet más nak a munkábért kifizetni. A munkabér kifizetésével kapcsolatban jó ismerni a munkatörvénykönyv 243. §-ának azon rendelkezését, hogy a munkaadó az indokolatlan anyagi előnyt (pl. tévesen kifizetett magasabb fizetést), akkor jogosult a dolgozótól visszakövetelni, ha a dolgozó tudta, vagy a körülményekből tudnia kellett, hogy helytelenül, illetve tévesen kifizetett összegről van szó. Ilyen esetben a visszafizetést a munkaadó attól az időponttól számított egy éven belül kérheti vissza, amikor tudomást szerzett a téves, 111. helytelen kifizetésről, de legkésőbb három éven belül a kifizetéstől számítva. LEVONÁSOK A MUNKABÉRBŐL (122. §) A munkabérből csak a dol gozó írásbeli hozzájárulása val lehet levonásokat eszközölni. Enélkül csak a következő levonások lehetségesek: munkabéradó, a bíróság által hozott javító-nevelő intézkedés összege, a végrehajtás által meghatározott összegek, bíróság vagy más hatóság által kiszabott pénzbüntetés, 111. bírságok, táppénz-túlfizetés az erről szóló jogerős határozat alapján, jogtalanul átvett társadalom-biztosítási juttatások, el nem számolt utazási előleg, toborzási illetmény, ha a dolgozó nem dolgozta le a szerződésben vállalt időt, a munkaviszony megszűnése esetében a szabadság idejére járó munkabér-megtérítés, ha a dolgozó szabadságigényét elvesztette, vagy arra még igényt nem szerzett. DR. FÖLDES JÚZSEF Zsebszínházunk új utakon jár Otomar KrejCa érdemes művész a Tyl-Színház tagja és rendezője, mint legfiatalabb prágai zsebszínházunk: a Kapu mögötti Színpad igazgatója féléves tapasztalatairól így nyilatkozik: — A több együttest tömörítő Állami Színházi Stúdió és a Laterna Magika jóvoltából, mely megosztja velünk színpadát, igen kedvező körülmények között alkottunk. Valamennyiünknek nagy örömöt okoz a közönség kitartó érdeklődése művészetünk iránt. Célunk, hogy együttes munkával elképzeléseinknek megfelelően fejlesszük művészetünket és új utakon járva sikeresen folytassuk kísérleteinket. Mondanom sem kell, hogy törekvéseinket a párt Központi Bizottsága és a Művelődésügyi Minisztérium segítsége nélkül nem valósíthattuk volna meg. Eredményeinkkel kívánjuk bizonyítani — ma már a negyvenedik előadásnál tartunk — hogy nem vagyunk érdemtelenek bizalmukra. • Milyenek legközelebbi terveik? — A legközelebbi bemutatóra: Csehov nővérére ugyan már májusban sor kerül, de az első tíz előadást nem Prágában tartjuk. Először ugyanis a vidéki közönségen akarjuk kipróbálni a hatást. A prágalak a darabbal csak a jövő évad elején ismerkedhetnek meg. J. Topol legújabb darabját Is csak jövőre visszük színre. A hazai írók közül szoros kapcsolatokat tartunk fenn František Hrubínnal is. Egyébként csupán a tartós értékű darabok, mint pl. Shakespeare és Moliére alkotásai iránt érdeklődünk. A Három nővér után valószínűleg Gireaudoux Intermezzóját Is műsorra tűzzük. Az Ostendei Maskarákkal szerzett kedvező tapasztalataink alapján a némajátékokat sem szeretnénk elhanyagolni. • Külföldi vendégsz

ereplésre készül-e az együttes? — Október 1-től május végéig, tehát nyolc hónapon keresztül hetenként háromszor lépünk fel Prágában. A hátralévő négy hónapot próbákkal és pihenéssel, majd vidéki, valamint külföldi vendégszereplésekkel szándékozunk eltölteni. Távollétünk a Laterna Magika szempontjából azért is előnyös, mert ez az időszak egybeesik a nyári hónapokban a fokozott turistaforgalommal. Ami külföldi vendégszerepléseinket illeti, az NSZK-ban már most öt színház, — a többi között a frankfurti Müvészakadémia — érdeklődik irántunk. Ezen kívül meghívást kaptunk Moszkvába, Londonba és Brüszszelbe is. Semmi kifogásom a vendégszereplések ellen, feltéve, hogy ezek a kiruccanások nem akadályozzák az együttes tagjait fejlődésükben. —km — Ss&eteôxl a ó^zépet A PÁRIZSI KÖNYVBARÁTOK EGYESÜLETÉNEK DICSÉRETES KEZDEMÉNYEZÉSE A tágas, kényelmesen berendezett, barátságos termekbe beáradó napfény komoly, olvasásban mélyen elmerült arcocskákat világít meg. Apró alakok surrannak nesztelenül — hogy társaikat ne zavarják — a csinos kis könyvesládákhoz, vagy polcokhoz és válogatják ki maguknak a kedvükre való olvasnivalót. Cipőjüket kint hagyták (dehogy is hoznák be az utca piszkát a ragyogóan tiszta helyiségekbe!), de harisnyás lábuk nem fázik, mert a padló alulról fűtött, kellemesen meleg. „Síri csend" azért mégsem uralkodik a gyermekirodalom e szentélyében: Franciaország első, kizárólag gyermekeknek nyílt, rendeltetésének csak nemrég átadott könyvtárában, Clamart párizsi külvárosban. Itt-ott egy elfojtott kacagás, vagy izgatott suttogás hallatszik. A kicsinyek ugyanis nemcsak „falják a könyveket", hanem egymásnak is mutogatják az érdekességeket és meg is vitatják az olvasottakat. Így van ez rendjén. Hiszen a gyermekek örömére és érdeklődésük felkeltésére a könyvek és általában a szép iránt építette és ajándékozta a La Joie par les Livres (könyvek adta öröm) könyvbarát-egyesület e csodaszép, a környező zord bérkaszárnyáktól kedvezően elütő, érdekes konstrukciójú épüA clamarti gyermekkönyvtár ízléses, modern épülete. letet és rendezte be a korszerű követelményeknek és a jó ízlésnek minden tekintetben megfelelő könyvtárat. Saját erejéből az egyesület talán nem is lett volna képes e nagy vállalkozásra. De lelkes támogatóra talált a clamarti községi tanácsban, mely segített előteremteni a szükséges anyagi eszközöket. Négyezer ötszáz kötet — köztük idegen nyelvű- képeskönyvek is, magnószalagra felvett francia szövegfordítással — áll a kis olvasók rendelkezésére. A kitűnő olvasmányok mellett a termek rendkívül szép díszítése ls serkentőleg hat a gyermekek jó ízlésének fejlődésére. A könyvtár a szépnek nemcsak passzív befogadására, hanem önálló kezdeményezésre és alkotásra ls ösztönzi a gyermekeket. A képzelőtehetség fejlesztését és a kicsinyek látókörének kibővítését szolgálják a különféle, vetített képekkel kísért előadások. Rajzolásra, festésre, mintázásra és egyéb iparművészeti tevékenységre is lehetőség nyílik megfelelő irányítás mellett. A gyermekek bármikor kiállításokat rögtönözhetnek. Eredeti ötleteik így nem vesznek kárba. A szükséges kellékeket: papírt, ollót, ragasztót, festéket, stb. a könyvtár készségesen bocsátja rendelkezésükre. Bátran állíthatjuk, hogy a clamarti kísérlet jól bevált: a külváros 8000 gyermeke látogatja a könyvtárat. B. E. (g\eggel Óta bolyongunk a iJl, barátommal a műemlékeiről nevezetes városban. Az ember el sem hinné, milyen gyorsan telik az Idő a barokk kapubejáratok, régi oltárképek, kovácsolt vasrácsok nézegetése közben. A múzeumot ls végigjártuk. Megállunk az utcasarkon, s arra ocsudunk, hogy delet harangoznak. A hang reflexet ébreszt fel az emberben, hirtelen érezni kezdjük, hogy a szellemi táplálék a gyomrot nem elégítette ki, „ő" is követeli a maga jussát. A szűk mellékutcából hívogatóan integet felénk egy kisvendéglő cégére ... Már a terített asztalnál ülünk, megrendeltük az ebédet. A helyiségben kevesen ülnek. Egyetlen pincérnő végzi a felszolgálást. Nem fiatal már, kissé testes ts, de arca üde és fiatalos, mozgása fürge, s a köténye is ragyogóan tiszta. Egy magányos vendég hangos, ingerült beszéde rátereli a figyelmünket. — Húslevest rendeltem! — méltatlankodik. — Vigye Innen ezt a bablevestI Miféle kiszolgálás van itt? Félórája várok. Kérem a húslevesemet! Kiderül, hogy a bablevest a családapa rendelte. Ettől kezdve érdekesen alakulnak a dolgok. A pincérnő az egyik bácsi által rendelt uborkát a szerelmespár elé teszt le, a kompótot viszont a családapa kapja, a bableveshez. A szerelmespár süteménye a ml asztalunkra kerül, a barátom két deci borát a házaspár gyerekel kénytele nek visszautasítani. Most már érdeklődve figyeljük az eseményeket. A pincérnő még véletlenül sem találja el, ki mit rendelt. Összekeveri a dolgokat, s látni rajta, hogy zavara egyre nő. Mikor a konyha ajtajában megjelenik, tétován néz körül, s találomra indul el az asztal felé. Olykor viszont egy vendéglő zsúfolt, becsúszhat egy-egy hiba a pincérek munkájába, ám itt most nemlehet szó enyhítő körülményről. Oj vendégek érkeznek, s ők sem kerülik el a sorsukat. A pincérnő érzi, hogy mindenki őt figyeli, s úgy érzi magát, mint a katona az ellenség gyűVARATLAN FORDULAT üres kézzel tér vissza, s megkérdezi valakitől: — Mit tetszett rendelni? Ásványvizet? A baklövésekre ki-ki a vérmérséklete szerint reagál. A magányos férfi dühösen kiabál, a szerelmesek elnézően mosolyognak, az idős bácsik szemöldöküket ráncolják. Mi ketten úgy érezzük magunkat, mintha tragikomédia szemtanúi volnánk. Pedig mi is jó ideje várunk, s még mindig nem kaptuk meg, amit kértünk. Az ember nem tudja, nevessen-e az egészen, vagy káromkodással csitítsa korgó gyomrát. A pincérnő éppen kimegy a konyhába, s a dühös férfi, kihasználva távollétét, jó hangosan megjegyzi: — A világ legbutább pincérnője! Lefogadom, hogy kettőig sem tud számolni! Minek alkalmaznak ilyeneket? Mindenki arrafelé néz és helyeslően bólint. Sajnálni kezdjük a testes asszonyságot. Ha rűjében. Félszegen nevet a saját ügyetlenségén, elnézést kér, s lázas sietséggel igyekszik jóvátenni a hibáit. — A világ legbutább nője — mormogja a barátom, miközben a levest kanalazza, amely végre valahára /kihűlve) eléje került. — Sajnálom a férjét, nem szeretnék a bőrében lenni... Ekkor lép be az ajtón a külföldi házaspár. Ml ketten már találkoztunk velük, mosolyogva felénk bólintanak, és szerényen leülnek a bejárat közelében. A múzeumban botlottunk beléjük, tanácstalanul és félszegen álldogáltak, mivel a múzeum alkalmazottja csak németül tudott, ők pedig franciául próbáltak vele beszélni. Szerencsére a barátom ért valamit franciául, s alkalmi tolmácsnak felcsapva nagynehezen felvilágosította őket. Megtudtuk, hogy a nő francia, a férfi pedig spanyol származású. Most itt ülnek a bejárat közelében, s halkan beszélgetnek. A férfi előtt fényképezőgép, haja olajosan csillog. Az aszszony haja is fekete, a termete karcsú, lábán elképesztően divatos cipő. Türelmesen üldögélnek, a pincérnő — akt itt jár-kel az asztalok között — ügyet sem vet rájuk. Megelégelve a dolgot asztalunkhoz intjük, s figyelmeztetjük, hogy a vendégek külföldről jöttek, nem illik őket megvárakoztatni. Előre örülünk a várható színjátéknak. Kajánul elképzeljük a pincérnő vergődését, hiszen a hazai vendégeket sem tudja rendesen kiszolgálni, holott azoknak érti a beszédét. Hadd szórakozzunk egy kicsit, ha már annyi időt fecséreltünk itt el a pincérnő jóvoltából. Érezve, hogy mindenki őt figyeli, furcsa fintort vág felénk, s odamegy a külföldiek asztalához. S ekkor robban a bomba: franciául szól hozzájuk, úgy pereg a nyelve, mintha Párizsban látta volna meg a napvilágot. Tökéletesen beszéli a nyelvet, a raccsolva ejtett rbetűk petárdák módjára röpködnek a levegőben. A két külföldinek felderül az arca, levetkőzik a szorongást, mely végigkísérte őket itt a városban, ahol senkivel sem tudtak rendesen elbeszélgetni, megered a nyelvük, s egymás szavába vágva kérdéseket intéznek az aszszonyhoz, aki az asztalra tenyerelve, széles taglejtésekkel magyaráz nekik. Már nem létezünk számukra, mintha hirtelen falat emeltek volna közénk és közéjük, az ebéd sem érdekli őket, a három ember, csak egymást figyeli, élvezik egymás beszédét, mely hangosan és dallamosan árad, megtölti a helyiséget, minden egyebet kiszorítva belőle. — Miről beszélnek? — kérdem a barátomtól, akinek szintén leesett az álla. — A múzeumról beszél nekik. Az ott látható bútorok stílusáról. Meg a képekről és a festők életéről... Mintha könyvből olvasná... Még az évszámokat is tudja ... Egyszerre megváltozik a mondatok lejtése és a szavak hangzása: a pincérnő nyilván megtudta, hogy a férfi spanyol, s kedveskedésből spanyolul folytatja rögtönzött művészettörténeti előadását olyan folyékonyan, mintha a saját anyanyelvén beszélne... A vendégek kezében megáll a kés és villa, mindenki arrafelé figyel. A szemek már nem sajnálkozást vagy haragot, hanem csodálkozást tükröznek. a

szánalom, melyet a pincérnő iránt érzek, Immár másféle: Most már tudom, hogy fogyatékosságai — amelyek miatt oly gyakran kerül kellemetlen helyzetbe — nem a szellemi képességeivel függnek össze. A kis esetből le szűrjük a mindenkor érvényes tanulságot: ne törjünk pálcát senki fölött addig, amíg alaposan meg nem ismertük. VERES JÁNOS