Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-01 / 180. szám, csütörtök

További bssű apadás ň Dunán Fogadás a köztársasági elnöknél TÖBB MINT 52 000 EMBERT EVAKUÁLTAK • INTÉZKEDÉSEK A JÁRVÁNYOS MEGBETEGEDÉSEK ELLEN A Csicső mellett épülő körgáton folytatják a munkát. A gátépítők Medve felől 188 méterre hosszabbították meg a gátat, míg a Csicsó felőli szakaszt magasítják. Egy időben előkészítik a gát elzárásához szükséges anyagokat. A kerületi evakuációs bizottság beleegyezett Szap, Patas és Csiliznyárad lakosságának visszatelepítésébe. Ezzel egyidőben több községben folytatták a veszélyeztett lakosság evakuálását. Eddig több mint 52 000 személyt költöztettek biztos helyre. Bratislavában és Komáromban a Duna tovább apad. Bratislavában a vízállás tegnap 13 órakor 782 cm volt, Bősön 625 cm és Komáromban 671 cm volt. Párkánynál a vízállás változatlan. Előrejelzés szerint ma reggel Bratislavában 780 cm-es vízállás várható. A Vág, Nyitra és a többi szlovákiai folyő vize is apad. A Vág és a Nyitra összefolyásánál tovább tart az árvízveszély. Az árvízzel kapcsolatban megteszik a járvány elleni intézkedéseket. Az evakuáltak között eddig 11 vérhas fordult elő, és Bratislavában három beteget szállítottak kórházba agyhártyagyulladás gyanújával. Egyes községekben további gyermekek betegedtek meg szamárköhögésben. (ČTK) Utat nyitottak a tengernek Vajon a város Is a csallóközi falvak sorsára jut? — kérdezték az elmúlt napokban a komáromiak. A Duna és a Vág lassan apadt, a katonai alakulatok megfeszített erővel dolgoztak a gátakon. A várost a Csallóközből lezúduló víztömeg elől egy szakaszon a Magyarországra vezető vasútvonal töltése, majd pedig a újonnan épített gát védi. A szakemberek régóta latolgatják, hogy a város mellett egyre növekvő víztömeget beengedik a Vágba. Tegnap délután végre a gát előtti víztömeg szintje vagy huszonöt centiméterrel a Vág szintje fölé emelkedett. A katonai műszaki alakulatok gyorsan előkészítették a Vág töltésének szakaszonkénti felrobbantását, öt óra után kisebb robbantásokkal 60 méter szélességben megnyitották a Vág gátját a város melletti víztenger számára. Szakemberek véleménye szerint ezzel Komárom megmenekül az árvíztől. A gátakat továbbra Is gondosan figyelik s ha a víz a mai napon tovább emelkedne, akkor még egy helyen megnyitják a Vág gátját. A veszély lényegében elmúlt, de a város lakóit s a szakembereket is aggasztja, hogy lassan apad a Vág, Így a város új gátjának még hosszú ideig kell fenntartania a víztenger nyomását. Intézkedések az árvíz sújtotta területek gyors megsegítésére (ČTK) — A Pénzügyminisztérium a dél-szlovákiai árvíz következtében felmerült problémák megoldásával foglalkozó kormánybizottsággal megegyezve a következő intézkedéseket foganatosítja a dél-szlovákai árvízzel sújtott területek megsegítésére: 1. A nemzeti bizottságok költségvetési és különleges költségvetési szervezetek a költségvetési megtakarításokat (a pénzügyi tartalékból merített összegeket) az árvíz sújtotta területek megsegítésére fordíthatják. Ezeket az összegeket utalják át a Csehszlovák Állami Bank Prága 1 fiókjában létesített 405-88-33 számú folyószámlára, vagy pedig a Csehszlovák Állami Bank városi fiókjában nyitott 405-7000 számú folyószámlára. 2. Minden vállalat, termelési gazdasági egység, minisztérium és központi hivatal is hozzájárulhat a károk kiküszöböléséhez. A vállalatok erre a célra fordíthatják az idén s az előző években elért terven felüli nyereségrészesedésüket, a termelési-gazdasági egységek, a minisztériumok és más központi szervek pedig központosított eszközeikből meríthetnek. 3. A KSZT és a Pénzügyminisztérium egyet ért azzal, hogy a dolgozók vállalati alapjának pénzeszközeit az üzemi szakszervezeti bizottság döntésének megfelelően használják fel az említett káruk csökentésére. A Pénzügyminisztérium béradó mentessé nyilvánítja azokat a béreket, amelyek az árvízkárosultak s az árvízsújtotta területek javára végzett munkáért járnak. Ugyanez vonatkozik a béreknek, illtetve fizetéseknek arra a részére is, amelyet a dolgozók az említett célból adományoznak, a munkaadók a bérből, illetve fizetésből levonnak és az előbb említett folyószámlákra átutalnak. 4. Az állami szocialista szervezetek más szocialista szervezetek igazgatása alá helyezhetnek, vagypedig esetleg árvízkárosult polgárok tulajdonába is adhatnak olyan készleteket, amelyek megvételét az említett szervezetek elutasították, vagypedig a felszámolásra előirányzott készleteket. Ezekre az ingyenes átadásokra nem vonatkoznak a vállalaton belüli áruértékesítéssel kapcsolatos forgalmi adót meghatározó előírások. Ekecs újabb veszélyben 'Amilyen örömmel tapasztalja az ember, hogy a dunaszerdahelyi járás árvíz sújtotta községeiben, ha lassan is, de fokozatosan normalizálódik az élet, most arról kell hírt adnunk, hogy a víz újabb két községet veszélyeztet: Apácaszakállast és Ekecset. Múlt hét végén még úgy nézett ki, hogy a két községet fenyegető veszély elmúlt, ám ezen a héten a víz egyre közelebb nyomult Apácaszakállashoz és Ekecshez. Ugyanis a Gútát elöntő ár a Vág—Duna gátjába ütközve visszafelé fordult, és tegnap a késő délutáni órákban Gólyás felől elérte Apácaszakállas első házait és Ekecset is veszélyezteti. Tegnap délután Ekecsen kihirdették az általános munkakötelezettséget és minden embert a nyúlgátak építésére és erősítésére rendeltek ki. A Nyárasd—Apácaszakállas közti utat már a nyúlgát védi a víztől és az úton, Apácaszakállas előtt több helyütt apró buzgárok törtek fel. Ekecs már katonai segítséget kért és most hősies küzdelem folyik, hogy a két falut megmentsék az ár szennyes hullámaitól. (bl) A közbiztonsági szervek felhívása (ČTK) — A közbiztonsági szervek a kerületi evakuációs bizottsággal s az illetékes nemzeti bizottságokkal együttműködve összeállította az evakuáltak névsorát. A névsorban elsősorban azok neve szerepel, akiket tömegesen költöztettek előre meghatározott ideiglenes lakóhelyre. A biztonsági szervek közölhetik ideiglenes lakóhelyük címét. Az érdeklődők forduljanak a következő címre: Krajská správa Ministerstva vnútra — správa verejne] bezpečností v Bratislave, ul. Februárového víťazstva č. 53 — telefonszám: 672-54. írásban és telefonon bármikor — éjjel-nappal egyaránt — fordulhatnak az említett szervhez. A rendőrség egyidejűleg arra kéri mindazokat a kttelepítetteket, akik önkéntesen távoztak a számukra kijelölt ideiglenes lakóhelyről, s. ennek következtében nincsenek nyilvántartásban —, hogy saját érdekükben haladéktalanul jelentkezzenek a közbiztonsági szervek járási vagy körzeti irodájában. Csakis így adhatnak hírt róluk hozzátartozóiknak. (CTK) — Antonín Novotný köztársasági elnök, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, és Jozef Lenárt miniszterelnök tegnap fogadta a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának gazdasági kormányküldöttségét, amelyet Le Than Nghi, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága politikai bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes vezet. A küldöttséget Phan Van Szu, a VDK prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete kísérte. A hosszan tartó elvtársi és baráti hangulatú beszélgetés folyamán a VDK képviselői beszámoltak á vietnami népnek az amerikai agresszió elleni harcáról. A tárgyaláson a két ország együttműködése további elmélyítésének kérdéseivel ls foglalkoztak. A beszélgetésen jelen volt jan Pillér miniszterelnök-helyettes is. Antonín Novotný köztársasági elnök tegnap a prágai várban fogadta Louis Yox francia államminiszteri, akit ez alkalomból Roger Laloutte, a Francia Köztársaság csehszlovákiai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete kísért. A fogadáson Jan Pillér miniszterelnök-helyettes, Ladislav Novák, a köztársasági elnöki Iroda vezetője és Václav Pleskot, Csehszlovákia franciaországi nagykövete is jelen volt. Louis Yox francia államminiszter négynapos csehszlovákiai látogatása befejezéséül a francia nagykövetségen rendezett sajtótájékoztatón megelégedéssel nyilatkozott prágai látogatása eredményéről. Kijelentette, hogy látogatásának célja a francia— csehszlovák hosszúlejáratú egyezmény, valamint a tudományos és műszaki együttműködésre vonatkozó megállapodás aláírása volt. Az új kereskedelmi egyezmény értelmében 30 százalékkal növekszik a két ország áruforgalma. A francia államminiszter tegnap visszautazott Párizsba. Üdvözlő távirat (CTK) — Antonín Novotný köztársasági elnök a Szomáli Köztársaság államünnepe alkalmából Aden Abdallah Usman szomáli elnöknek üdvözlő táviratot küldött. Jugoszláviai tudósításunk Veszélyben Újvidék 50 000 EMBER DOLGOZIK A GÁTAKON Kis csúcsértekezlet Kairóban Kairó (ČTK) — Nasszer, az EAK elnöke, Sukarno indonéz elnök és Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke tegnap délelőtt a kairói Kubba palotában tartották elhalasztott tanácskozásukat. Ajub Khán pakisztáni elnököt Szulfikar Bhattu pakisztáni külügyminiszter képviselte. Több napja, hogy apad a Duna vízállása a jugoszláv szakaszon, az ellene folyó küzdelem azonban most érte el a tetőfokát. Az elmúlt 24 órában közel 50 000 ember dolgozott a gátakon. A töltések már erősen átnedvesedtek és most minden erővel azon fáradozunk, hogy valamiképpen megerősítsük őket. Ebben a munkában most már az egész ország segíti a Vajdaságot. Szerbiából, Horvátországból, Szlovéniából és Macedóniából is érkeznek nagy teljesítőképességű munkagépek, zsákok és más hathatós segítség. A legnagyob küzdelem a tartományi székváros, Novi Szad (Újvidék) és Palanka körül folyik. Az elmúlt héten ugyanis Mladenovo település fölött a víz átömlött a gátakon, több száz hektárt elöntött és Palankát is elárasztással fenyegette. Közvetlenül a város alatt sikerült csak a víznek útját állni, mégpedig úgy, hogy a vasúti töltést védőgáttá építették át. A város alatt a töltések megvédik a házakat, de a szakértők jónak látták a belvároson át újabb töltést építeni. Újvidéket június 26-a óta fenyegeti közvetlen veszély. Szombaton Palanka és Újvidék között, Cselarovo falunál ugyanis átszakadt a gát és a Duna elárasztva Begecs falut, Újvidék felé tört előre. Az árvédelmi parancsnokság rádión keresztül szombaton és vasárnap felhívást intézett a város lakóihoz, hogy gyülekezzenek munkahelyükön és induljanak közvetlenül a város fölött húzódó utolsó védelmi vonal megépítésére. A töltés rekordidő alatt el is készült. Nem valószínű azonban, hogy eléri a víz, mert valamivel feljebb, Futak falu határában egy másik, szintén új töltésnél sikerült útját állni az árnak. Újvidéken a város körüli gátakon mintegy nyolc—tízezer ember dolgozik állandóan, ezenkívül számtalan gép, két kotróhajó és egy magyarországi különítmény, amely acéllemezeket ver a töltésbe. Az átázott gátakat néhány nap óta úgy igyekeznek valamiképpen megerősíteni, hogy a víz felőli oldalról műanyag lepedőket terítenek rájuk. Ez a védekezési mód még újdonság, egyelőre még nem tudni, milyen eredménnyel. Szerdán újabb gátszakadást jelentettek Bogojevóról, azon a helyen, ahol már előbb betört a víz. Időközben betömték a rést a gáton, s a képződött tóban csökkent a víz szintje. Az eltömés nem tudott ellenállni a nyomásnak s a víz ismét teljes erővel ömlik a résen keresztül. MATUSKA MARTON (Folytatás az 1. oldalról) Az ún. szudétanémetek 1965. június 6-i és 7-1 stuttgarti provokatív találkozója ismét élesen rávilágított a revansisták tevékenységére s arról tanúskodott, hogy egyre durvább módon lépnele fel követelményeikkel, tevékenységük mindjobban veszélyezteti a békét. Bebizonyította továbbá a revansisták és a szövetségi kormány célkitűzéseinek azonosságát. Nyugat-Németrarszágban sokoldalú hivatalos támogatásban részesülnek a revansista szervezetek, amelyek működése e támogatás nélkül megbénulna. A rossz lelkiismeret s a világ közvéleményének megtévesztésére irányuló törekvés e körülmények között arra az állítására késztette a nyugatnémet sajtó egyes szerveit, hogy a Landsmanschaftok s a kormány képviselőinek beszédeire a mértéktartás s a nemzetközi jog tiszteletben tartása jellemző A revansisták igazi célkitűzéseit meggyőzően bizonyítja a találkozó végén jóváhagyott ún. „stuttgarti nyilatkozat", mely szerint az ún. szudétanémetek nem mondanak le őshazájuk jogáról. A csehés morvaországi, valamint a szudéta-sziléziai német területek visszacsatolását követelik. A revansisták ezt az „igényüket" nyilván arra vezetik vissza, hogy a hitleri Németország 1938 ban álnokul megszállta Csehszlovákia területének egyes részeit. Céljuk kielégítésére törekedve azt akarják, hogy : „Szabad emberekként térjenek vissza hazájukba és ott önrendelkezési loggal éljenek". .. Továbbá „Maguk akarnak dönteni a számukra megfelelő államformáról és állampolgárságról". E szerint a revansisták ugyanazokat a jelszavakat hangoztatják, mint 1938 ban, amikor hazát és önrendelkezési iogot követelve készítették elfi Csehszlovákia szétbomlasztását, a hitleri Kémetország általi megszállását, amivel a más népek ellen irányuló agressziót támogatták. Az álnok müncheni diktátum is ilyen jogellenes és békeellenes szellemben próbálta megindokolni a támadó jellegű követelményeket. A Stuttgartban fellépő fő szónokok — az ún. szudétanémet Landsmansrhaft ve zetői, Seebohm, a szövetségi li—m-íiy minisztere jakseh, a szövetségi »sr!a ment képviselője és Böhm, a szudé'- * met Landsmanschaft ún. szövetség n! nökségének elnöke — beszédeikben arra utaltak, hogy a revansisták nem isme provokációi veszélyeztetik a békét rik el a győztes nagyhatalmak érvényes nemzetközi egyezményeit, sem pedig azokat az intézkedéseket, amelyek arra irányultak, hogy a második világháború után biztosítsák Európa békéjét s Németország demokratikus fejlődését. A revansisták jói tudják, hogy agreszszív céljaik elérésének nincs reális alapja. Ezért a Nyugat támogatásának megnyerésére s az antikommunizmns kihasználására törekednek. Ennek szellemében összekapcsolják reményeiket a szocialista országok társadalmi rendszerének megváltoztatására irányuló tervekkel és fenyegetőzve hangoztatják, hogy követeléseik teljesítése nélkül nem lehet béke Európában. Nem fér kétség ahhoz, hogy leplezetlenül háborút akarnak. A hivatásos revansisták s a soraikban előkelő helyet betöltő volt német fasiszták, akik a cseh és a szlovák nép ellen súlyos gaztetteket követtek el, — most már annyira arcátlanok, hogy nemcsak bűnösségüket tagadják, hanem a Hitler-ellenes koalíció tagjait vádolják bűntevékenységgel. E nagyon áttetsző taktika célja nemcsak a náci gonosztevők rehabilitálása, hanem a nácizmus rehabilitálása is, és a német militarizmus, valamint a revansizmus mentegetése. A támadó jellegű követelmények nyílt hangoztatása, valamint az a tény, hogy a revansisták így adnak tartalmat az ún. „Hazára való jog" és „Önrendelkezési jog" fogalmaknak, bebizonyítja a revansiták „mértéktarását" hangoztató állítások hazug voltát. Mindez egyúttal azt is igazolja, hogy semmivel sem indokolt tevékenységük lekicsinylése. Ebben a helyzetben rendkívül nagy jelentőségű, hogy a szövetségi kormány és az NSZK legjelentősebb politikai pártjai miiyen álláspontot foglalnak el a revansisák követeléseivel kapcsolatban. A „stuttgarti nyilatkozat" szerint Nyulat-Németország négy legjelentősebb po'itikai pártja kezeskedik arról, hogy támogatják a szudétanémeteket a hazá ra való jog s az önrendelkezési jog kivívásában". Az említett „nyilatkozat" a továbbiakban hangsúlyozza: „Ezt az irányelvet dr. Ludvik Erhard professzor, az NSZK szövetségi kancellárja az 1964. október lB-i közös nyilatkozatban megerősítette és ezzel a szövetségi kormány programjává nyilvánította". A kormánypárt által 1964. november 16-án jóváhagyott „áttelepültek programja" ezenkívül szó szerint hangsúlyozza, hogy „Németország 1937 évi határai nemzetközi jogi és államjogi fenállásának értelmezése nem zárja ki a nemzetközi jogi és államjogi megoldást annak alapján, hogy a szudétanémeteknek joguk van hazájukra s az önrendelkezésre". Eszerint a bonni kormány eddigi revansista területi követeléseit további területekre is kiterjeszti, olyan területekre, amelyek 1937-ben nem tartoztak a hitleri harmadik birodalomhoz. A nyugat-európai sajtoszervek ennek alapján indokoltan következtetik, hogy a nyugatnémet álláspont, nemcsak a szocialista országokkal szembeni területi követélésekre, hanem az NSZK nyugati szomszédaival szembeni követelésekre is vonatkozik. A bonni hivatalos politikai s a revansista követelések azonosságát bizonyítja, hogy a kormány tagjai díszes külsőségek közt részt vettek és szónoklatokat tartottak a szudétanémet találkozón. A szövetségi kormányt Seebohm és Lemmer miniszter, a bajor kormányt Goppel miniszterelnök, a Banden-Würtenbergi kormányt Kiesinger miniszterelnök képviselte. Szónoklataikban mindnyájan a revansisták követeléseit támogatták. Nevetségesen hat, ha a revansisták nyílt követeléseit egybevetjük az említett szónokoknak azzal a próbálkozásaival, hogy a revansistákat az emberi jogok védelmezőiként tüntessék fel. Lemmer, a szövetségi kormány minisztere, akí a szövetségi kormányt képviselte, beszédében hangsúlyozta, hogy a revansisták indokoltan érvényesíthetik ún. -ngukat a hazára és önrendelkezési jogukat Seebohm miniszter arról akarta meggyőzni a találkozó részvevőit, hogy ez az ún. „hazára való jog" (frökölhető. Kiesinger, Baden-Würtenberg miniszterelnöke kijelentette: „az a nagy ügy, amelynek védelmében ma együtt fellépünk, a szudétanémetek joga a hazára, minden száműzött joga a hazára, az a jog, amelynek mindnyájunkat egybe kell fűznie tekintet nélkül arra, hogy ki melyik politikai táborhoz tartozik". Hasonló szellemben szónokolt Goppel bajor miniszterelnök is. A revansisták teljes támogatása mellett foglalt állást Erhard kancellár, aki üdvözlő beszédében szó szerint a következőket mondotta: „A szudétanémetek önrendelkezési joga. > hazájukra való joga csorbíthatatlan". E tények megvilágításában teljesen hitelüket vesztik azok a Nyugat-Németországban elhangzott állítások, melyek szerint az NSZK-nak a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal szemben nincsenek területi igényel. Ez magyarázatot ad arra is, hogy a szövetségi kormány miért vonakodik elismerni a müncheni diktátum érvénytelenságét s miért nem tártja szükségesnek számításba venni ennek minden következményét. Csehszlovákia népe határozottan elutasítja a revansisták minden arra irányuló kísérletét, hogy beavatkozzanak hazánk belügyeibe. Az 1938-ban kialakult helyzettől eltérően ma már nemcsak belső szilárdsága, hanem a Szovjetunióhoz s a Varsói Szerződés többi országához fűződő szövetsége is teljes mértékben szavatolja Csehszlovákia biztonságát. Ezek az erők a leghatározottabban meghiúsítanák a nyugatnémet revansisták agresszív terveinek megvalósítására irányuló minden kísérletet. Népünk nem táplál ellenséges érzelmeket a német néppel szemben és nem érez iránta gyűlöletet. Ezt bizonyítja a Csehszlovák Szocialista Köztársaság s a Német Demokratikus Köztársaság jószomszédi kapcsolata és kibontakozódó békés együttműködése is. Csehszlovákia népe nagyra becsüli a nyugatnémet lakosságnak azt a részét, amely nem ért egyet a revansistáknak az NSZK keleti szomszédait támadó ellenséges tevékenységével. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság ennek alapján s a békés együttélés elvével összhangban következetesen azt a politikát folytatja, mely szerint ki kell bontakoztatni a Német Szövetségi Közársasághoz fűződő kapcsolatokat, és létrehozni ennek feltételeit. Az NSZK azonban e téren nem tanúsított kellő jóakaratot. Az NSZK kormánya — a vezető személyiségek különböző nyilatkozataival merő ellentétben — nem hajlandó a diplomáciai kapcsolatok felvételére, s az ún. müncheni egyezmény kérdésében tanúsított irreális magatartásával s a Csehszlovákia-ellenes tevékenység támogatásával lehetetlenné teszi a kapcsolatok rendezését. Európa békéje és biztosága szavatolásának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság s a Német Szövetségi Köztársaság normális kapcsolatai létrehozásának nem lehet más módja, mint az, hogy az NSZK kormánya adja fel a második világháború eredményeinek felülvizsgálását célzó irreális politikáját, ismerje el elejétől kezdve — a müncheni diktátum érvénytelenségét, vessen véget a Csehszlovákia ellen irányuló politikájának s ne tűrje meg az ország területén a revansista szervezetek tevékenységét. Ebben a helyzetben, amikor a stuttgarti találkozón ismét teljesen félreérthetetlenül lelepleződött a nyugatnémet revansizmus veszélyes jellege, s beigazolódott azt is, hogy a szövetségi kormány támogatását élvezi, — a béke szilárdítása érdekében a Hitler-ellenes koalícióba tömörült nyugati országokban is megfelelő következtetéseket kellene levonni az NSZK-val szemben politikával kapcsolatban és nem szabadna megtűrni a nyugatnémet revansizmus további támogatását. Csehszlovákia népe mát békeszerető népekhez hasonlóan a revansisták követeléseivel szembeni magatartásban látja annak elvi jellegű megnyilvánulását, mennyire őszinte a béke szilárdításának, az együttműködés kiterjesztésének óhaja. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság külpolitikájában továbbra is támogatja a feszültség megszüntetéséhez, a népek biztonsága szavatolásának és együttmű ködése kibontakoztatásának feltételeihez vezető lépéseket. ŰJ SZÖ 2 * 1965. július 1.