Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-01 / 31. szám, hétfő

ÉPÜL A II. KŐOLAJVEZETÉK Nemsokára három éve lesz annak, Sogy az első szovjet kőolaj csörgedez­ni kezdett a több mint 4500 kilométer hosszú Barátság-kőolajvezeték acél­csöveiben. 1962. február 22-e óta több mint 8 millió tonna kőolajat továbbí­tottak a Barátság-kőolajvezetékben a Szovjetunióból — a világszerte ismert kujbisevi kőolajmezőkről — Csehszlo­vákiába. Ha a hozzánk egy év alatt így to­vábbított kőolajat tartályos vas­úti kocsikon kellene szállítani, úgy a célra több mint 1500 külön­leges szerelvény kellene. A szerel­vényeket vontató gőzmozdonyokat pe­dig több mint 120 000 tonna szénnel kellene fűteni. Mindez azt bizonyítja, hogy a Barátság-kőolajvezeték — csu­pán ami a szállítási költségek csök­kentését illeti — évente másfél mil­liárd korona megtakarítását teszi le­hetővé. A Barátság-kőolajvezeték — jelen­leg a világ legnagyobb Ilyen csőveze­téke — szovjet építőinek sok és nagy akadályt kellett leküzdeniük. így pél­dául sűrű erdőkben 57 kilométer hosszú, 20 méter széles csapást kel­lett vágniuk, 1,5 millió köbméter föl­det s kőzetet — ebből 700 000 köbmé­ter sziklakövet — kellett egyik hely­ről a másikra szállítaniuk. A Barát­ság-kőolajvezetéket 15 ízben vasúti pályatestek fölött és 101 ízben köz­utak fölött kellett továbbvezetniük, s ennek következtében 237 helyen kel­lett a villamosvezetéket elvágniuk. Hogyan épül a II. kőolajvezeték ha­zánk területén? A bratislavai Hydro­stav szakmunkásai még a múlt év ele­jén megkezdték a Farkastorok felé irányuló II. szakasz építését, és már eddig is sok figyelemre méltó munka­sikerrel dicsekedhetnek: 5800 hegesz­tést végeztek, 6000 röntgenfelvételt készítettek, 24 000 köbméter szigete­lőanyagot és 520 000 Jiegesztöpálcát használtak fel. A Hydrostav szakmunkásai tavaly egész éven át nagyon, szorgalmasan dolgoztak. Sok érdekes adatot tudtunk meg tőlük, többek között azt is, hogy a hegesztők, a röntgenfényképészek, a műszaki dolgozók, a munkások és se­gédmunkások nagyjában már teljesí­tették is a felszabadulásunk 20. év­fordulójának tiszteletére tett szocia­lista felajánlásaikat. Tibor Zelinský, a II. kőolajvezeték építkezésének legrátermettebb he­gesztője vezetésével dolgozó munka­A hegesztők 71 akadálya ® Több mint 75 kilométeres cső­vezeték Nyugat-Szlovákiában ® 10 kilométer terven felül 100 százalékos feladatteljesítés a jubileumi évben csoport tagjai közül mindegyik köte­lezően megígérte — és ígéretét meg is tartotta —, hogy havonta 115 ki­váló minőségű hegesztéssel járul hoz­zá a közös feladat gyors teljesítésé­hez. Valamennyien meghosszabbított műszakokban dolgoztak, hogy a kitű­zött határidőig elkészülhessen a kő­olajvezeték nyugat-szlovákiai része, vnnét már Morvaországon keresztül Észak-Csehországlg viszik tovább a kőolajvezetéket. A sok érdekes adat közül különö­sen említésre méltó, hogy a II. kő­olajvezeték építőinek 71 akadályt kel­lett a nyugat-szlovákiai kerületben le­küzdeniük. A vezeték öt helyen a vas­úti pályatestet, 26 ponton közutakat és 36 ízben folyóvizek medrét szeli át. A Hydrostav szakmunkásai indo­koltan öntudatosak, hiszen ez a 71 nehezen leküzdhető akadály sem riasztotta őket vissza. Nincs is olyan akadály, amit ne tudnának leküzde­ni. —rk. Képrombolók az Arno partján Képcsonkítás golyóstollal • Nincs pénz műemlékvédelemre Az épületet Giorgio Vasari épí­tette 1560-ban és több mint négy­száz év óta áll a csendesen cso­bogó Arno partján. Több mint négyszáz év óta rejti falai között régi mesterek csodálatos műveit és akinek alkalma volt eljutni Fi­renzébe, elsó útja bizonyosan a híres Uffizi képtárba vezetett. Szerencsésnek vallhatja magát, akinek alkalma volt csendesre szorított léptek­kel bejárni a Galéria degli Uffizi ter­melt és hódoló csodálkozással gyönyör­ködni Tiziano, Dürer és Coreggio mű­veiben. Azután — több mint négy évszázad után. 1965. január 13-án a délutáni órák­ban az elsfi négy terem őre sápadt arc­cal rohant az igazgató Iroda felé. Amit jelentett, attól az igazgatónő — Luisa Becherucci professzor is elsápadt. A palota kapuit lezárták és a termek­ben tartózkodó negyven külföldi látoga­tót udvariasan, de határozottan felszó­lították, hogy mutassanak meg tr.lnden hegyes, éles tárgyat, ami pillanatnyilag náluk van. Tizenkét turistát azonnal előállítottak. l)e a náluk talált tárgyak­ról (csavarhúzó, rozsdás szög stb.) a vizsgálat megállapította, hogy azzal nem követhették el a szörnyű bűntettet. Mi történt? A teremör és az igazgatónő a rémület és megdöbbenés első óráiban csak ki­lenc összekarcolt, behasogatott fest­ményt találtak, de másnap reggel meg­állapították, hogy az ismeretlen képrom­boló huszonhárom remekműre emelte barbár, szadista kezét. A firenzei képrombolás nem az elsó eset a képtárak történetében. Egy őriilt nő borotvával szabdalta szét Velasquez Venusát, lS56-ban egy bolíviai férfi kő­vel támadt Leonardo da Vinci Mona Li­gájára (hogy a telet a börtönben tölt­hesse). egy elmebajos festő 1958-ban Mi­lánóban megszurkált egy Rafaello képet, és Münchenben kénsavat öntött valaki egy Rubens műre. De 23 képet egyszerre tönkretenni — ez példátlan. Egész Olaszország nyomoz a tettes után. A sajtó először Procaccl proíesz­szort, a firenzei képtárak sznperínlen­dánsát támadta, azonban az európai hí­rű tudóstól nagyon éles választ kaptak. Procaccl kifejtette nyilatkozatában, hogy ami az Uffiziben elpusztult, az csak csekély hányada a nagy nyilvános­ság előtt elpusztult, vagy pusztulófél­ben levő értékeknek. Szétmálló épület­csodák, az időjárás hatására repedező, morzsolódó szobrok, a falakról lehulló freskók és az ország területéről illegá­lisan kicsempészett műkincsek szegényí­tik Olaszországot. A szakemberek hiába figyelmeztetik a kormány illetékes szer­veit, mert Olaszországban — ahol a reneszánsz bölcsője ringott — nincs pénz a műemlékvédelemre. Nyomozás, vélemények és ellenvéle­mények, az Uffizi képtár termeiben hemzsegő clvilruhás rendőrök . . mind­ez nem változtat a képrombolás okozta kár nagyságán. Azóta megállapították, hogy a rongá­lást egy golyóstollal követték el. Vajon a négyszáz einber közül, akik 1965. ja­nuár 13-án átlépték az Uffizi kapuját, melyik emelte fel szennyes kezét, hogy vandál dühvel támadjon az emberi szel lem csodáira? (•—erf—) A decemberi viáar Közép- és Kelet­Szlovákia erdeiben példátlan károkat okozott. A néhány perces orkán kb. 3,5 millió erdei köbméter fát döntött ki. A fa eltakarításán még ma is dol­goznák. Hogy a munka gyorsabban ha­ladjon, s hogy a famennyiséget leg­később május végéig eltakaríthassák, szükség lenne a környék föidműves­szövetkezeteinek nagyobb segítségére. Felvételünkön: Milan Harvan erdész. (CTK — K. Cích felvétele) • • • Picasso legújabb képét a bajor kor­mány egymillió márkáért vásárolta meg. Ez a legnagyobb összeg, ame­lyet valaha is kifizettek élő művész festményéért. A londoni ételkülöncök klubjának 5000 t;ig;a van. A klubban a minap bankettot rendeztek a következő kü­lönleges menüvel: vízilólsves, teve­pástétom, aligátorfarok sült fóka­uszony mártással és kínai fecskefé­ázek. Amszterdam múzeumnegyedében :öbb épületet lebontanak, hogy he­lyükön felépítsék a Van Gogh Mú­zeumot. Kukacokat exportéi Hollandia Ausztráliának. A kis állatok nem az ausztrál horgászoknak hiányoznak, hanem a versenypályák talaját lesz­nek hivatottak javítani. Az ogyesszai partvidéken az idén megkezdik egy nagy üdülőhely építé­sét, amely 10 ezer ember befogadá­sára lesz alkalmas. Az utóbbi években végrehajtott geológiai kutatások alapján lehetővé válik, hogy Jugoszlávia évi nyers­olajtermelése 1970-ig 6,5 millió ton­nára növekedjék. Gépesítik az idegenvezetőket Pá­rizsban. A városnéző autóbuszokon magnetofon magyarázza a látnivaló­kat, Egy tekercs három órán át beszél • és ha a vendég nem ért valamit, visz­szapörgetl a szalagot. A világ bauxitkészletének mintegy 2 százaléka található Magyarorszá­gon. 1962-ben a világ bauxittermelé­sének 4,8 százalékát Magyarország adla. A felszabadulás óta Lengyelország­ban az egy fore jutó fogyasztás az értékes élelmiszerekből többszörösére emelkedett. így például 1933—37-ben az egy főre jutó hús- és zsírfogyasz­tás 9,6 kilogramm volt, ezzel szem­ben 1963-ban egy fő 52 kilogramm húst és zsírt, 111. 32,3 kilogramm cuk­rot fogyasztott. Leszokott a dohányzásról az okla­homai William Sanphard McMurray, aki most ünnepelte századik szüle­tésnapját. Mint elmondotta, 98 éves korában nem azért hagyta abba a do­hányzást, meit félt a tüdőráktól, ha­nem kissé sokallta, hogy 30 centet is elkértek egy doboz cigarettáért. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk vasárnapi számának első oldalán A népgazdaság új Irányítási rendszerének fő alapelvei alcím alatt közölt határozat negyedik bekezdése helyesen így hangzik: Arra kell töre­kedni, hogy létrejöjjön az egész tár­sadalmat érintő tervezésnek s a szo­cialista áru- és pénzviszonyok hasz­nosításának szerves összefüggése. CSAK ÍGY TOVÁBB ­EGÉSZSÉGÜGYI Az Oj Szó egy évvel ezelőtt, ponto­san 1964. 1.10-i számában közölt „Nem görbe tükör" című cikkében jogosan bírálta a visszértágulásban szenvedők számára nélkülözhetetlen gumiharis­nya beszerzését megnehezítő egész­ségügyi rendelkezéseket. Értelmetlen és semmivel sem indokolt ide-oda kül­dözgetés fárasztotta a beteg lábú em­bereket, rabolta idejüket, őrölte fel idegeiket, amíg — feltéve, hogy köz­ben nem vesztették el türelmüket — kivárták a gumiharisnyára Jogosító orvosi engedélyt. Ehhez ugyanis leg­alább négy „instanciát" kellett végig­kilincselniük, végigállniuk az illeté­kesek ajtaja előtti sorakozókat, re­ménykedve lesniük a gyakran váratla­nul elodázódott esélyeket stb. Ám e „kálvária" végén sem várt az áhított „megváltás", mert egyszerűen nem volt gumiharisnya. Nos, ez a semmivel sem mentegethető áldatlan állapot va­lóban rászolgált a nyilvános bírálat­ra. Kifejezte mindazok panaszát, aki­ket a fölösleges hercehurca, meg a sok idegőrlő, de végeredményben gyakran hiábavaló fáradozás elkeserí­tett és felháborított. „Ami késik, nem múlik" — oktat tü­relemre egy régi közmondás, amely ez esetben is helytállónak bizonyult. Egy év alatt meglazult, kirojtosodott a tavaly még készpénzért sem kapha­tó és ezért sok fáradsággal, szívós ki­tartással beszerzett gumiharisnyám. Lúdbőrözött a hátam, ha arra gondol­tam, hogy ismét végig kell szenved­nem a gumiharisnya beszerzését meg­előző „vesszőfuttatást". Kellemes meg­lepetésemre ez Idén nyomuk sincs már a tavaly bírált egészségügyi „ügy­kezeléseknek". Az orvosi rendelőben előírják a gumiharisnyát és a szak­üzletben haladéktalanul kiadják. Ele­gendő tehát az, amit minden józan gondolkodású ember mindig annak is tartott, arról nem ís beszélve, hogy most bármikor kapható, ami tavaly még hiába keresett hiánycikk volt. Borítsunk tehát „fátyolt a múltra", és fogadjuk örömmel ezt az egyedül ész­szerű megoldást, amelyet nyilván a „visszeresek" népes tábora is elégedet­ten nyugtáz I Bravó, egészségügy! — csak így to­vább, mert azért van még mit kikü­szöbölni, ami nem méltó az egészség­ügy, de különösen a szocialista egész­ségügy küldetéséhez. —fcnri— Hó lepi a hegyeket, dombokat. Itt a tél, számtalan örömöt kínálva a gyermekeknek, bár kevés az olyan gyermek, aki célszerűen használja kl a tél lehetőségeit. Sok szülő és ne­velő azt tartja, veszélyes a gyerme­ket kiküldeni a hidegbe, mert kint megfázhat. Ha a gyerekek ki is men­nek a szabadba, az a baj, hogy nem mozognak eleget, s főleg nem sport­szerűen. Pedig sokszor szívesen síz­nének, korcsolyáznának, jégkoron­goznának, ha volna valaki aki a téli sportokat, játékokat megszervezné. Egy kis jóakarattal, és támogatással mindenütt meg lehet teremteni a téli sportok valamelyikének kedvező fel­tételeit. Elsősorban azt kell megérte­ni, hogy a gyermek és a serdülő fia­tal életében milyen fontos szerepet játszanak a téli sportok. Nemcsak ed>­zlk a fejlődő testet, elősegítik az izomzat erősödését, hanem hatással vannak a jellembeli tulajdonságok ki­alakulására is. Ajánlatos, hogy a gyermekek és a tanulóifjúság téli sportolását a szü­lők, vagy a tanítók, esetleg tapasz­talt sportolók irányítsák, főleg e te­vékenység kezdeti szakaszában. Az irányítás nélkül elsajátított sízés, kor­csolyázás bizonyos veszélyekkel jár. Kellő gondoskodással megelőzhetjük a baleseteket, sérüléseket. Az utób­bi években közzétett orvosi statisz­tikák szerint a gyermekbalesetek leg­nagyobb része a téli sportok üzése közben következett be. Érdekes, hogy a legtöbb balesetet a tél kezdetén jegyzik fel. Ez azzal magyarázható, hogy a gyermekeknek még szokatlan az új téli, havas, jeges felület, amely­hez nem tudnak azonnal tökéletesen alkalmazkodni. A szánkázást általában a „legár­tatlanabb" sportnak tartjuk, holott ezer veszélyt rejt magában. A szán­kó is jármű, a kis vezetőnek tehát Ismernie kell bizonyos közlekedési szabályokat is a gyermekek csak olyan helyen szánkázhatnak, ahol lovas, vagy motoros járművek nem közlekednek... A kisebb gyermek csak felnőtt vagy idősebb, komolyabb társa felügyeletével szánkózzék. Egészségtani szempontból a szán­kázást nem értékeljük úgy mint a többi téli sportot, mert bizonyos mér­tékig passzív tevékenység, nem veszi igénybe a különböző Izomcsoportok működését és nem segíti elő a test harmonikus fejlődését. Mégis hasz­nos, mert friss levegőre csábítja a gyermekeket, bátorságra neveli őket és nem utolsó sorban sok örömet Je­lent netók. A- fel&óitjtsetk- goad-Jhogy e játék biztonságos legyen, a gyer­mekek ne szenvedjenek sérülést és át ne fázzanak. Helyesen tesszük, ha a gyermekek­kel már 4—5 esztendős korunkban megkedveltetjük a sízést. Különös él­vezetet jelent ha a szülők gyermekeik­kel együtt űzik a téli sportok e leg­szebbikét. A sízést őszintén ajánlhat­juk gyermeknek, fenőttnek egyaránt. A szabadban végzett fokozott izom­munka elősegíti a vérkeringést, a lég. zési szervek fejlődését, a test általá­nos erősödését. Ha a gyermekek és serdülőkorúak felnőttek társaságában síznek, ez a balesetmegelőzés szem­pontjából is ajánlatos. A felnőtt azon­ban gondoljon arra, hogy a teljeslt­idősebb testvér vezesse a jégre, vagy legalább ís kövesse figyelemmel, mert az első kellemetlen tapasztala­tok nemegyszer Idegenkedést válthat­nak ki a gyermekben. Ha gyermek helyes testtartással és mozgással ta­nul meg korcsolyázni, több öröme lesz a sportból és magabiztosan mozog majd a jégen. Később, amikor már különféle sportjátékokba is bekapcso. lódik (gyorskorcsolyázás, jégkorongo­zás) erre a biztonságos mozgásra nagy szüksége lesz. Ápoljuk a gyer­mekekben az érdeklődést a műkor­csolyázás Iránt is. A jégen történt sérülések oka első­sorban a gyermekek gyakorlatlansá­gában és kezdeti bizonytalanságában TÉLI ÖRÖMÜK, TÉLI VESZÉLYEK A sportbalesetek megelőzéséről mény tekintetében a gyermekkel szemben nem támaszthat korlátlan Igényeket. Nyolcéves gyermek 1—2 kilométernyi távolságot tehet meg sí­lécen, a 9—11 éves három kilométert, a 12—13 éves pedig már öt kilomé­teres túrára is vállalkozhat. A serdü­lőkorú fiúk és lányok sítúrái 14—15 éves korban 7—10, 16—17 éves kor­ban 12—14 kilométerre tervezhetők, résztvevők nemének, egészségi álla­potának, felkészültségének stb. meg­felelően. A sízésnél fontos, hogy a gyerme­kek a kezdet kezdetén megszokjék a helyes láb. és testtartást, a botok használatát és a különféle helyzetek­ben az egyensúlyozást. Csak így előz­hetők meg a síbalesetek, melyeket többnyire a helytelen mozgás okoz. Sok sérülésre kerülhet sor az egye­netlen terep, a hórejtette fatönkök, sziklák, árkok stb. miatt is. A megfe­lelő óvintézkedéseket a gyermekek csak úgy veszik komolyan, csak ak­kor szívlelik meg, ha nem szidalmak formájában kötik a lelkükre, hanem a sísport fontos, alapvető szabályaiként magyarázzák meg nekik ezeket. A sí­sportot csak a türelemmel végzett rendszeres gyakorlás teheti biztonsá­gossá. Hazánkban annyira elterjedt a kor­csolyázás — már négyéves kortól korcsolyáznak a gyermekek — hogy csaknem minden évben gondot okoz a szülőknek a korcsolya és a hozzá szükséges erős cipő beszerzése. A gyermeket lehelőieg a szülő, vagty az keresendő. Összeütközéshez, eséshez a helytelen mozgás és a rossz egyen­súly vezet. De balesetet okozhat a rosz­szul felerősített, vagy az egyenetlen élű korcsolya ls. A kedvezőtlen idő­járás is okozhat balesetet. A jégkoron­gozás során többnyire akkor történik sérülés, ha az Ifjú sportolók nem sajátították el megfelelő mértékben a gyorskorcsolyázás technikáját, ami elengedhetetlen, vagy nem mozognak elég könnyen és biztosan a jégen, amire főleg a hirtelen fordulóknál és megállásoknál van szükség. A balesetek gyakoriságát csak rész­ben Indokolja, hogy ez a sport a legtömegesebben űzött sportok közé tartozik, és hogy szervezetlen módon űzik a gyermekek. Az adatok elem­zése elárulja, hogy a gyermekek a jégen lényegesen hosszabb Időt töl­tenek, mint más sportjátékoknál, te­hát esetleg jobban kifáradnak, átfáz­nak, legyengülnek anélkül, hogy ezt észrevennék. A korcsolyázás aránylag sebes mozgás, ami sok esetben meg­haladja a gyermek teljesítő- és alkal­mazkodó képességét. A balesetek elhárításának egyik legfontosabb eszköze a megfelelő sportterep, jégpálya létesítése. Lehe­tőleg ne a folyó jégkérgén korcso­lyázzanak a gyermekek, mert itt a baleset többszörös veszélyt rejt ma­gában. A jégpálya céljaira legalkal­masabb az iskolaudvaron, az iskola közelében, a házak között, vagy más védett helyen kijelölt sima terep, a melynek nagyságát úgy. határozzuk meg, hogy egy korcsolyázóra kb. 8— 10 négyzetméternyi jégfelület jusson. A kiszemelt terepet tisztítsuk meg a kiálló tárgyagtól (léc, tégla, szeg stb) kövektől, rögöktől. Azután tartályból, vagy gumicsőből vizet öntünk rá. mégpedig több ízben, úgyhogy mindig fél centiméteres réteggel vastagítjuk a jég felületét, Ma már csaknem minden házcso­portban van olyan személy, aki első­segélyt tud nyújtani. Gondoskodni kell azonban arról, hogy a korcsolyá­zó, vagy más téli sportot űző gyer­mek és fiatal tájékozott legyen, hová fordulhat esetleges sérülésével, ha nincs a közelben orvosi rendelő. Az elsősegélynyújtó helyeket jól látható vörös kereszttel kell megjelölni, az önkéntes egészségőröket pedig ele­gendő steril kötszerrel, törést rögzítő sínnel és esetleg hordággyal Is el kell látni. Sítúrára, hosszabb téli kirándu­lásra a gyermekek mindig csopor­tosan, felnőtt kíséretében menjenek, s felszerelésükből ne hiányozzék az elsősegélynyújtáshoz szükséges cso-: mag. A téli sportokkal kapcsolatban szól­ni kell a fagyási veszélyről ls. Ennek leginkább a felső és alsó végtagok ujjai, a fül, az orr és az arc van kii téve. A megfelelő öltözéken, a szük^ séges mozgáson kívül a helyes táplál­kozásnak is szerepe van a fagv^s megelőzésében. A téli sportokat űző gyermekek egyenek kalóriadús és vitamingazdag ételeket. Igen fontos a meleg étel, pl. a forró húsleves, vagy egy pohár forró citromos lé, gyenge csipketea stb. Hangsúlyoz­nunk kell, hogy az alkohol nem meg-, felelő védőital a fagyás megelőzésé­re, mert zavart okoz a szervezet hő­szabályozásában és megfagyáshoz, fagyhalálhoz vezethet. A test fedetlen részeit zsírral, vazelinnal vagy más e célra gyártott bőrkrémmel védhet­jük. A meleg kesztyű, kapca, vagy gyapjú zokni a kéz és a láb ujjari védi a hidegtől. Nagy hidegben a vé­kony újságpapír-réteg is jó hőszige­telő, ügyelni kell azonban arra, hogy a láb számára elég hely maradjon a cipőben, hogy ne akadályozzuk a vér­keringést. Itt a félévi szünidő, jó alkalom ar­ra, hogy a gyermekek megkedveljék a téli sportokat. Azok a gyermekek, aki'k kiskoruk tói kezdve télen is spor­tolnak, sokkal ritkábban betegszenek meg, mint azok, akik szabadban ját­sző társalkat csupán az ablak mögül figyelhetik, Dr. Szántó György ÜJ SZÖ 2 Ét 1865, februftn*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom