Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-21 / 352. szám, péntek

Négyszázhúsz perc története December közepe. Borús, szeles, hóviharos napok kergetik egymást. Csendesek, kihaltak a mezők. A mezőgazdasági gépek fészer alatt vagy javítóműhelyben várják a kikeletet. És a javító szeme azonnal észreveszi, ha valamelyik gépben megrongálódott és kicserélésre szorul egy-egy fontos alkatrész. Ilyenkor levél megy a prágai, a brnói vagy a bratislavai raktárakba és pár nap múlva megérkezik a küldemény. A szerelő raktárból kapja az alkatrészeket, de honnan kapja a raktár? A nvitrai mezőgazdasági gépjavító-üzem kicsi, mindössze százhúsz embert foglalkoztat. Hogy mégis írunk róla, azt hírnevének köszönheti. Gyártanak itt mindenféle alkatrészt (motorokat is javítanak). A DT—54-es, az S—80-as és az S—35-ös traktorok aligha tudnának mozogni a nyitrai özem alkatrészei nélkül. Kis üzem nagy teljesítménnyel — így jellemezhetjük legjobban a nyolcvanöt munkás és e huszonhét technikus munkáját. 900 000 korona az értéke a havonta gyártott termékeiknek! Jó hírnevének az oka természetesen nem ez, hanem a kijünő minőségű munka és a kongresszusi versenyben elért szép eredmény. Az ország 1071 üzeme között — amelyek mind elnyerték a CSKP XII. kongresszusának üzeme címet — a nyitrai is helyet foglal. Kongresszusi felajánlásukkal elérték, hogy december 16-ig 103 százalékra teljesítették évi tervüket... Mikor felajánlásukat papíron rögzítették, szép, meleg április végi napok jártak. Áprilisban nagyobb a szív és fogékonyabb az ész? Ne firtassuk most ezt. Meséljük el inkább a négyszázhúsz perc történetét... E

gy április végi napon történt. Macko Alfonz, a szocialista munka verseny felelőse feltűnően pyugtalan volt. Jó kedélyű, tréfás fiatalember egyébként, ám akkor izgatottságát, idegállapotának feszültségét semmivei sem tudta palástolni. Rengeteget dohányzott s még többet töprengett. Szórakozott ís volt. Az ebédlőben, az udvaron vagy a folyosón legközelebbi munkatársait sem ismerte meg. — Mi van veled, Alfonz? — kérdezték tőle egyre többen. — Semmi... igazán semmi... töröm valamin a fejem. Nyugtalanságának, szórakozottsága nak az okát nem tudták kideríteni. Pedig nagyon egyszerű volt. Abban ez időben a lapok már naponta első oldalon hozták, hogy az egyes üzemek milyen feltételekkel neveztek be -a kongresszusi versenybe. Ok meg még jóformán semmit sem tettek. Azzal vigasztalják magukat, hogy kicsi az üzem, nem, lehet a versenyt célszerűen megszervezni. De ez nem igazi Nem lehet igazi Éppen most jött rá valamire, egy nagyon jő gondolatra Hogyan is van csak? Megragadta újból a ceruzát éš számol. Összead, szoroz, kivon. S mire a számok csatarendbe állnak, a gondolat is megszületik. — Ha nyolc ember nem végzj el a rábízott feladatot — mormolta, mintha a számokból olvasná —, az egész üzem nem teljesíti a tervet. Íme, ez hát a gordiuszi csomó! Nagy Sándor könnyen ki tudta bogozni. Vajon ő ís ki tudja-e? A nyolc embernek is teljesítenie kell a tervet. De hogyan, milyen úton-módon? Annyira elmerült a gondolatban, hogy csak arra ocsúdott fel, valaki megfogta a vállát. — Te vagy az, Lajos? — rebbent fel a szeme zavartan. — Én vagyok — mondta csendesen Mánin Lajos, az üzem egyik legjobb vasesztergályosa és maga alá húzott egy széket Sokszor bekukkant ide, szenvedélyesen tudakolja, hogyan áll havi tervének teljesítésével. Most azonban legyőzte kíváncsiságát és azt kérdezte Alfonztól: — Mi bajod, mért lógatod az orrod? — Gondolkoztam valamin és rájöttem valamire. — Ezért? — csodálkozott. — Figyelj 1 — Csupa fül vagyok... — Kiszámítottam, hogy üzemünk egyenletesen és százon felül teljesíthetné tervét, ha a leggyengébb nyolc dolgozónk is megtenné a magáét. — Csak ez a bajod? — Ez. — Akkor a nyolcból hármat rögtön vegyél el — kacsintot rá a legjobb esztergályos, Mánin Lajos. — Felelősséget vállalsz értük? — derült fel a szocialista munkaverseny szervezője. — Megmondtam, vegyél el belőle hármat. A nevüket ls leírhatod. Záhumenská, Török és Sloboda. Mától kezdve ellenőrzöm munkájukat és rávezetem őket munkakönyvecske vezetésére. — Mire jó az? — Figyelj! — s most ő fogta kezébe a ceruzát — Sokat töprengtem, hogy egy esztergályosnak mennyi időre van szüksége a napi munka elvégzéséhez. Mit gondolsz, mennyire? — Nem tudom — kotorászott elő Macko Alfonz a zsebéből egy cigarettát. — Kereken négyszázhúsz percre ... Érted már, mire lesz jó a könyvecske? Megmutatja majd nekem, aki három ember munkájáért felelősséget vállaltam, hogyan használják ki a napot, mennyi időt fordítanak egyegy alkatrész elkészítésére. — Azt hiszem, kezdeményezésedből kongresszusi felajánlás lesz! — lelkesedett Macko Alfonz s mihelyt vendége kilépett az ajtón, gépbe diktálta az elgondolást. Vitte az igazgatóhoz, a pártszervezet elnökéhez, aztán szakszervezeti gyűlésen ismertette Mánin Lajos felajánlását. Corró, lelkes hangulatú volt a ' gyűlés. És programjában szokatlan. Először fordult elő, hogy a vállalat vezetői nem irányszámokról beszéltek. A munkások és a technikusok azt vésték emlékezetükbe, hogy emberekről esett szó. Egyszerű, becsületes dolgozókról. Olyanokról, akik segítség nélkül nem képesek többre. Először fordult elő az üzem történetében, hogy önzetlenül, minden ellenszolgáltatás nélkül, „ember az embernek elvtársa, barátja" alapon siettek a legjobb esztergályosok a leggyengébbek segítségére! Aztán már gyorsan követték egymást az események. A harminckét éves Kmeto Lajos azzal Indult haza a gyűlésről, hogy a felajánlást elsősorban a kommunistáknak kell támogatniuk. Kiscétény tizenkét kilométer Nyitrátől. Máskor azon töprengett a buszban, mit csinál majd otthon, a kertbe megy-e ki (nagyon szeret kertészkedni) vagy beéri televíziónézéssel? Most egyre csak a Mánin Lajos kezdeményezésén járt az esze. Tizenöt éve dolgozik az üzemben. Azóta kétszer kapott kitüntetést jó | munkájáért. Büszke rá, hogy a legjobb esztergályosok között említik a nevét (nyolc elemije és két és féléves szaklsk'olája van). De vajon elégséges-e a terv egyenletes teljesítőiéhez néhány kiváló mesterember? A döcögő autóbuszban világosan fogalmazódtak meg benňe a gondolatok. — Ahhoz, hogy egy gép tökéletesen működjék, minden alkatrészének kifogástalanul kell dolgoznia... Ahhoz, hogy egy üzem egyenletesen és százon felül teljesítse tervét, minden alkalmazottjának tudása legjavát kell adnia!. . És ki törődik azzal, hogy az üzem tizenkét tanulója már ne szoruljon segítségre? Simkovič, Pivovarčik, Zámecník! Alig ismeri őket, csak annyit tud róluk, hogy első-, másod-, harmadéves tanulók. Nem baj, majd megismeri őket. Lesz rá bőven alkalma, védnökséget vállal fölöttük. Aznap este a felesége és a gyerekek is csodálkoztak, hogy másról nem is beszél, csak az üzeméről, Mánin Lajosról meg a tanulókról... Felesége nem hagyta szó nélkül a különös esetet. — Mondd csak, mi' történt? — biztatta a férjét. — Nagy dolog — felelte. — Mánin Lajos harcot indított a négyszázhúsz percért! Felesége nem lett okosabb, magyarázat nélkül nem tudott mit kezdeni a négyszázhúsz perccel, de nem firtatta tovább a dolgot. A férje érdekelte mindenekelőtti — És te... te mit vállaltál? — A tanulókat. Šimkovičot, Pivovarčíkot és ZámeCníket. Eszes, mindenhez értő szakembereket nevelek belőlük... H

át ennyi a négyszázhúsz perc története. Mánin és Kmeto kezdeményezését felkarolták és magukévá tették a dolgozók s május elsején a nyitrai kis gépjavító üzem ls benevezett a kongresszusi versenybe. Az eredmény? A kapu fölött ott függ a tábla és hirdeti, meséli mindenkinek, az utca járókelőinek és idegeneknek, hogy „XII. kongresszus üzeme". És mit mond a tizenhét éves Slmkovič? — Végtelenül örülök, hogy minden alkatrész gyártásához értek. Az az érzésem, hogy már most önálló esztergályos vagyok! MÁCS JÖZSEF Hazánkban a prostéjovi Vasművekben gyártják gépkocsiiparunk számára a lemez- és spirálrugókat, valamint az iparvágányok váltóit. Képünkön: Drahomír Chytil, Jirí Zelinka és Vlastimil Ohlídal befejezik egy bányaiparvágány váltójának szerelését. (Nesvadba F. — ČTK — felv.) mtHMtW»

MH

MI

MMMMM

IWmmM«HCg»MM« Hírek a komárnói hajógyárból •k Egyre nagyobb méreteket ölt üzemünkben az újítómozgalom. A harmadik üzemrészlegen pl. Farkas István 1965 végéig 37 ezer korona értékű hengerelt anyagot takarít meg. Mindezt újítási javaslatok kii dolgozásával és megvalósításával ! akarja elérni. Hasonló módon akarnak hozzájárulni, az újítómozgalom fejlesztéséhoz. Michal Molda és Korpás László elvtársak is, akik együttesen 72 ezer korona értékű anyag megtakarítására tettek kötelezettségvállalást. * Üzemünk levéltári dolgozói elhatározták, hogy összeállítják a hajógyár krónikáját. Ennek anyagát főként a munkásmozgalom történetéből merítik. Üzemi múzeumot is alakítanak, ahol a hajógyár forradalmi hagyományairól nyerhetnek részletes áttekintést a látogatók. •k Üzemünk dolgozói elhatározták, hogy a IV. negyedévben 5 millió 600 ezer korona értékű árut gyártanak terven felül. Az exporttervet 18 millió, az eladási tervet pedig 18 millió 500 ezer koronával teljesítik túl. E vállalások értéke 4 motoros teherszállító-hajó terven felüli gyártását jelenti. A kötelezettségvállalás szerint jóval a határidő előtt szállítják le a tušimicei villanyerőmű, valamint a novákyi Wilhelm Pieck vegyiüzem számára készülő megrendeléseket. * Az üzemi kötelezettségvállalás további pontja szerint 50 tonna fém megtakarítására tettek felajánlást. A fenti pontokban felsoroltakat 270 kollektív és egyéni kötelezettségválla-! lássál akarják elérni. Szénássy János, Komárno + A Hadsereggel Együttműködők Szövetsége megalapításának 10. évfordulója alkalmából Košicén december 19-én ünnepi teljes ülést rendeztek, amelyen Štefan Dobrovič alezredes, a HESZ keletszlovákiai kerületi bizottságának elnöke értékelte a kerület kKSZ-tagjainak tevékenységét. HARCUNK LÉNYEGE: ÉS CÉLJA V

ajon időszerű és helyén való-e ma az osz'tályharcról, az osztályharc kérdéseiről, az osztályharc módjairól és változatairól beszélni? Ma, amikor felépítettük a szocialista társadalmi és gazdasági rendszert, megszüntettük és felszámoltuk a társadalom ellentétes osztálytagozódását, nincsenek kizsákmányolók és kizsákmányoltak s társadalmunk erkölcsipolitikai egysége mindjobban megszilárdul és a társadalmi előrehaladással egyre inkább létrejönnek és ki-, domborodnak az össznépi állam feltételei és vonásai. Pártunk elvetette a személyi kultusz szülte, antimarxista, gyökerében helytelen és káros, az osztályharc állandó élesedéséről szóló sztálini tételt és minden embernek megadja a lehetőségét annak, hogy tisztességes, becsületes munkával, állampolgári kötelességeinek betartásával megtalálja helyét szocialista társadalmunkban. Ha így áll a helyzet — márpedig mindez így igaz és így van —, akkor ez most már azt jelenti, hogy megszűnt az osztályharc? A leghelytelenebb dolog volna olyasmit mondani és állítani, hogy hazánkban és társadalmunkban megszűnt az osztályharc. Nem szűnt meg, csak azelőtti jellegével és formáival szemben lényegesen megváltozott, sokkal bonyolultabb lett és — ugyancsak a régivel szemben — egészen más frontokra tolódott át. Azt mondI juk: megváltoztak az osztályharc formái, társadalmunk mai fejlődési fokán más és bonyolultabb lett az osztályharc. S ez a más, bonyolultabb elsősorban és főként azt jelenti, hogy a frontok nem olyan élesen elhatároltak egymástól, mint például a kapitalizmus Idején volt s ma — legalább is országunkon belül — nem az a kérdés lényege, hogy ki kit győz le. Azélőtt, a kapitalizmus idején a frontok állása nyílt és egyértelmű volt. A munkásosztály, a kizsákmányolt nép szemben állt a kizsákmányoló rendszerrel. A harc lényege ekkor — József Attila szavaival élve — ez volt: „Döntsd a tőkét, ne siránkozz!" A felszabadulást követő években, a hatalomért folyó harcban, amikor a burzsoáziának még erős politikai és gazdasági pozíciói voltak, amikor a harc lényege arra irányult, hogy ki kit győz le, a frontok élesen elhatároltak voltak. Tudtuk, hogy ki a gyáros vagy a földbirtokos, tudtuk, hogy kik ülnek a bankok igazgató tanácsaiban, azt is tudtuk, hogy kik a burzsoázia politikai támaszai, tehát a ki ki ellen harcol, a ki kit győz le harcában a hadállások élesen elhatároltak voltak. I

gy volt azelőtt, ám mennyire más, mennyivel bonyolultabb lett ma az osztályharc kérdése. Mert ki ellen harcolunk ma? Persze, nem arról van szó, hogy szocialista rendszerünknek ne volnának külső és belső ellenségei, akikkel szemben a legnagyobb éberséget kell tanúsítanunk, s akik ellen az adott esetnek és helyzetnek megfelelő módon harcolunk és járunk el. Most inkább arról van szó, ahogy az osztályharc fogalma általában — a múlt gyakorlata és tapasztalata alapján — az emberek tudatában él. Számos ember, ha az osztályharcról van szó, akkor azt mondja, hogy megszűnt az osztályellenség, tehát megszűnt az osztályharc is. Mások pedig azon a véleményen vannak, hogy ha a békés egymás mellett élés lenini elvét valljuk és valósítjuk meg, akkor ez azt jelenti, hogy feladtuk osztályharcos álláspontunkat. tgy van ez? Nem, egyáltalán nincs így. Van tehát ma osztályharc nálunk? Van osztályharc azután és akkor is, hogy megszűntek az ellenséges osztályok? Ám ha így, van, akkor hol, milyen területen és hogyan folyik az 06ztályharc? Mi az osztályharc lényege ma? Pártunk a XII. kongresszus tárgyalásainak és határozatainak középpontjába a népgazdaság fejlesztését, a gazdasági kérdéseket állította. Arról tárgyalt és arról hozott határozatokat a kongresszus, mit és hogyan kell tenni, hogy többet, jobbat és olcsóbban termeljünk. Hogy népgazdaságunkban leküzdve a pillanatnyilag fennálló nehézségeket, az eddigieknél sokkal határozottabban és gyorsabb ütemben haladhassunk kitűzött célunk: a szocializmus teljes felépítése, — a kommunizmusba való fokozatos átmenet feltételeinek megteremtése felé. Ámde mindez hol dől el? A munkahelyeken! Az üzemekben és a gyárakban, az építkezéseken és a földeken, a bányákban és mindenütt, ahol emberek tevékenykednek, ahol a társadalom számára ilyen vagy olyan, fizikai vagy szellemi munkát végez-, nek. Az osztályharc ma tehát a munkahelyeken, a gyárakban, a bányákban a földeken folyik és azért folyik, az az osztályharc tartama és lényege, hogy minél előbbre jussunk a -fejlett szocialista társadalmi és gazdasági rendszer útján. A

falusi osztályharc sem nyilvánul meg abban, és nem az a tartama, hogy minden bokor mögött az osztályelienséget Keressük, hanem az, hogy növeljük a mezőgazdasági termelést, a falu elegendő kenyérnek valót, húst, tejet és vajat juttasson a társadalomnak, hogy mezőgazdaságunk 1970-ig elérje az ipar színvonalát. S ez a harc ma legalább olyan jelentős és szívós, mint az, amit annak idején — főként a mezőgazdaság szocialista átszervezésekor — a falun az osztályellenséggel vívtunk. Sőt, bonyolultabb, talán még nehezebb és sokkal nagyobb kitartást követel. És ma a falun, a szövetkezetekben — anélkül, hogy feladnánk éberségünket és osztályharcos álláspontunkat, — nem asjzerint ítéljük meg az embereket, hogy azelőtt hány hold földjük volt, hanem aszerint, hogyan dolgozik a ' szövetkezetben, milyen munkát végez a szövetkezet, a társadalom javára. Éppen ezért azok ellen harcolunk, akik nem a tisztességesen végzett munkából, hanem a közösség rovására szeretnének megélni, a dologtalanság, a napjopás, az élösködés ellen. .Ez ma az osztály-, harc, a szocializmus teljes felépíté-: séért folyó harc lényege és tartalma. A ki kit gyöz le harca ma is és változatlanul tovább folyik, csakhogy ma nem az országon belül s nem egy társadalmi osztály, vagy pontosan meghatározott személyek ellen, hanem ez a harc kiterebélyesedett, világméretűvé, a szocializmus és a kapitalizmus közötti harccá vált. A békés egymás mellett élés elvét vallva és megvalósítva, meggyőződésünk, hogy a két. rendszer gazdasági versenyéből a szocialista rendszer kerül ki győztesen. Igen ám, de ahhoz, hogy ez valósággá váljék, éppen az szükséges, hogy minden ember eleget tegyen a rá háruló feladatoknak, hogy teljesítsük mindazokat a feladatokat, amelyeket a XII. kongresszus kitűzött. íme, az ember mindennapos munkája és a nemzetközi méretekben folyó osztályharc nagyon is érzékelhető összefüggései. Persze, a gazdasági feladatok tel-: jesítése, az ember mindennapod munkája szervesen és elválaszthatatlanul összefügg az osztályharc másik Jő területével, az ideológiai munkával, az ember tudata átalakításának kérdéseivel. Mint a Központi Bizottság kongresszusi beszámolója megállapította: „A nép öntudatának és érettségének fokától függ, mennyire vannak tudatában a legszélesebb dolgozó tömegek feladataiknak és felelősségüknek s ennek megfelelően fognak dolgozni is... Mindez szükségessé teszi, hogy gyarapodjanak a néptömegek öntudatos, alkotó tevékenységének elemei s fokozza az előttünk álló ideológjai munka jelentőségét és feladatát." Ám ha az ideológiai munka fontosságáról és az ember tudatát átalakító jelentőségéről beszélünk, akkor mit kell elsősorban és legfőképp tudatosítanunk? Azt, hogy „a békés együttélés lenini elve semmi ÜJ SZÖ 4 * 1

9

8

2- december 19.