Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-20 / 79. szám, csütörtök

"KT I " -- Sy T"~ tengerparti üdülővaros kában, Gelendzsikbén álldogálok a főtéren, amelynek egy szembetűnő részén hatalmas tábla ad hírt a járás öt kolhozának szocialista munkaversenyéről. Odébb pedig egy hasonló tábla a közeli szovhoz munkaeredményeiről. ló alkalom arra, hogy megismerkedjem a kolhozok életével, —\gondoltam magamban — és ceruzával, jegyzetfüzettel közelebb léptem a táblához. — Neve és születési éve? — adom fel kíváncsian a kérdést. A tábla szó nélkül válaszol, fekete mezőn írt fehér betűkkel. — Vorosilov kolhoz, 1931-ben alakították. — Foglalkozása? — Szőlő- és gyümölcstermelés. Mennyi egy munkaegység (trudogyer.y) értéke? (Ezzel kellett volna tulajdonképpen kezdenem, mint otthon szokás!) A tábla nem számíthatott kérdésemre mindjárt a beszélgetésünk elején. Ezért sokáig hallgat. De végül is (a tábla legalján) válaszol: — 21.70 ribel, két kilogramm szőlő, ugyanannyi alma, 1 kg gabona, és 2 kg széna. — De azt mégis eltitkolja, hogy mintlen tagnak van még ezenkívül fél hektár háztáji gyümölcsöse, vagy szőlője. Azonban folytassuk tovább. — Évi bevétele? — 9 millió 500 ezer rubel. — Mennyi az átlagtermés hektáronként? (Ügy látszik nem ínyére váló kérdés, csak később tudom meg, hogy miért. — 62 métermázsa szőlő. De nem minden fajtából, mert a saslából több terem, mint rizlingből és aligotéböl még ennél is több. Mennyi a tiszta bevétel egy hektárról? — 30—35 000 rubel. — Milyen szákképzettség szükséges az ilyen eredmény eléréséhez? — Hároméves szőlészeti szakiskola. Hm, hm — gondolom magiamban, — ily énről nálunk nem igen beszélünk. A szomszédos kolhoz, amely eddig szótlanul figyelte beszélgetésünket, most közbeszól: — Mi már nagyobb terméshozamot is elértünk. Tavaly például 68 métermázsa termett átlagosan, — mondja a Lenin-kolhoz. — Ciákhogy a ti bevételetek csupán hét és félmillió rubel volt* míg a miénk négymülióval több — szól közbe a harmadik. — Mi pedig 26 rubelt fizettünk egy munkaegységre, és ehhez 3 és fél kg szőlőt — így a negyedik. S talán t. ár össze is szólalkoztak volna, ha közbe nem szól a szomszédos táblán a Gelendzsik kolhoz. — Mit hencegtek, mit ugráltok? Gyertek hozzánk tanulni szőlőtermelést. Nekünk egy hektáron a duplája termett annak, ami nektek. Pedig Sas Andor: Helyi vonatkozású jegyzet a Bajza-centennáriumhoz )SSSSSSSrSSSSSSSSfSSSSf/SSSSSSSSSSSSSf*SSSSSSSSSSŠ. egyforma a talaj, az éghajlat, a szőlő. Erre az öt kolhoz szerényen elhallgat, mert ugyebár a Gelendzsik kolhoznak igaza van. Jóval többet termel egy hektáron, mint ők. rövid hallgatás után újra kezdődik a beszélgetés. — Mennyi egy kolhoztag évi bevétele? A Vorosilov kolhoz válaszol elsőnek: Lidia Jakovlevna Karbatová csoportvezető négytagú családja tavaly nyolcvanezer százhatvan rubelt keresett a természetbeniéken kívül. — Miért éppen csoportvezetőt említesz? — Na jó. Van itt más is, — mondja a tábla. — Például Sziromjatnyik Ivan Timofejevics egyszerű kolhoztag munkásként dolgozik a szőlőben és évi keresete 41 ezer 258 rubelre rúgott. — Na lám, ha csak kolhoztag, akkor mindjárt kevesebb. — A család két tagja dolgozik — egészíti ki válaszát a tábla. Két tag, vagyis egyre 20 626 rubel esik évente, számolgatom magamban. A Vorosilov kolhoz már többet nem tud mondani. Interjúmban minden kérdést kimerítettem. De most újra közbeszólnak a többiek, hogy nálunk így, nálunk úgy. Elteszem a ceruzámat, a jegyzetemet, hogy lássák, úgy sem jegyzem már. Búcsút intek és rövid gondolkozás után elindulok a városka utcáin. Mi mindent is lehet ezért az átlag 18—20 ezer évi keresetért vásárolni, számítgatom az úton. A városka nagyáruházának kirakata előtt megállok, majd határozottan belépek az üzletbe. Előbb az elektromos cikkek áruosztályát keresem. Nézegetem a rádiókat, porszívókat, gramofonokat, lámpákat. Az egyik elárusítónő hozzám fordul, kérdi: — Tessék, óhajt valamit? — Mennyibe kerül az a grarnorádió? — Az Ural 1100 rubel. — És a televízor? — Melyik, a Rubin vagy a Rekord? — A Rubin. -, — 2600: rubel, de sajnos, ez már el van adva kérem. Nem baj, — gondolom, úgy sem volt szándékomban megvenni. (Majd a kiszolgálónőhöz): — És a Rekord? — 2100 rubel. Sorba írom magamnak az árakat. Az elárusítónő azt hiszi, hogy pénzemet számolgatom, vagy hogy újdonsült férj vagyok és nagy bevásárlásra készülök. — Mennyibe kerül ez a porszívó? És ez az ultrahanggal működő mosógép? — A porszívók 400—600 rubelig. Az ultrahangos mosógép pedig 200 rubel. — Motorbiciklit - és autókat is árulnák? Most azonban már egy kicsit furcsán néz rám a csinos, 20 — 22 év körüli elárusítónő. — Mondja, kérem, nem moziba akar engem maga hívni, hogy ennyit kérdezősködik? Vegye meg legalább ezt a szájharmonikát, ez mindössze 25 rubel. Nem tudok ellentállni a kínálatnak és pénzt érezve zsebemben, bólintok, hogy csomagolja be. Utána szó nélkül odébb állok egy másik osztályhoz. Itt újra kezdődik az egész. Menynyibe kerül a császár szelet kilója? — 28 rubel. A disznóhús 18—20 rubel. Egy kilf kolbász 25—30 rubel. De különben rá van írva minden árura, olvassa el. De óhajt talán valamit? — Igen. Öt deka cukorkát abból az olcsóbbikból. A ruha és rövidáru osztályon találok olyan árut is, amely drágább mint nálunk. Így például egy gyapjúszövetből készült férfi ruha 15001600 ruuel. Egy pár bőrcipő 250—300 rubel. Egy ing 100 rubel. Adatokkal teli sétálók ki az üzletből és indulok a Vorosilov kolhoz szőlői felé. Míg odaérek, kiszámítom, hogy egy kolhoztag évi keresetéből mi mindent lehetne vásárolni ebben az üzletben. Hány televízort, rádiót, porszívót, hány kilogramm cukrot, császárszetstet stb. Később azt is megtudom, hogy a legújabb Moszkvics személyautó (olyan mint a mi Spartakunk) 21 000 rubelbe kerül, egy 700 köbcentiméteres motorbicikli 7500 rubelba. és 3500 rubelba a 125 köbcentiméteres, egy robogó pedig 4000be kerül. A kolhoz irodájában, ahová közben bejutok, már többet kell válaszolni, mint kérdezni. Az itteni szakemberek sokat hallottak Csehszlovákia bortermeléséről és érdekli őket, mennyi nálunk az átlag terméshozam, milyen fajta szőlő terem, milyenek a szövetkezetek, mennyi az évi bevételük. Majd amikor jegyzeteimből felolvasom nekik a kolhozukban elért eredményeiket, elképednek. Honnan tudja mindezt? — Ja kérem, ahol egy tagnak átlag évi 20 000 rubel keresete van, ahol 9 és félmillió rubel az évi bevétel, arról a kolhozról sokan tudnák a járásban és még a főtéri versenytábla is erről beszél. i^em is kerülte m egyhamar innen haza. Az interjúnak itt kellemes befejezése volt, mert közelebbről megismerkedtem a vendégszerető kolhoztagokkal, a többszörösen kitüntetett munkásokkal, terveikkel, melyet semilyen versenytábla nem tud oly élethűen leírni, mint ahogy magam hallottam és láttam a szovjet ember vendégszerető otthonában. Horváth Sándor. Egész sor cikk jelent meg a költő és kritikus Bajza József halálának századik évfordulója (1958. III. 3.) alkalmából s amire az általános és összefoglaló méltatások során nem volt alkalom: érdemes lesz kiegészítésként szólni arról a kapcsolatról, mely a magyar refoim kor e vezéregyéniségének pályáját Szlovákia fővárosának múltjához füzl. Három teljes évet töltött itt Bajza József éspedig 1823 őszétől 1824 augusztusának második feléig mint a helybeli királyi akadémia jogi karának másodéves hallgatója, 1825 szeptemberétől 1827 augusztusáig az akkor ülésező országgyűlés idején mint Földváry Ferenc hevesmegyei követ mellé beosztott hivatalnok. A jogi tanulmányok ebben az időben mindössze két évig tartottak, az első évet Bajza a pesti egyetem jogi fakultásán végezte, s a második évre azért választotta a pozsonyi akadémiát, mert ennek kiváló híre volt, itt tanított a nagy jogtudós, Szlemenics Pál (emléktáblával megjelölt lakóházát a Hal-téren egy évtizeddel ezelőtt bontották le) és Virozsil Antal professzor, aki Palacky életrajzában mint ennek ifjúkori barátja szerepel. Bajza a záróvizsgákat 1824 augusztusában Szlemenics Pálnál és Tipula Péternél tette le. Szorgalmasan járt az előadásokra, panaszkodik is, hogy jegyzetírással sok a fáradsága, vizsgaeredménye közepes volt. A jogi tanulmányokban mindenesetre jobban haladt, mint a német nyelv • elsajátításában, pedig erre remélt itt alkalmat. ez volt ''dejövetelének talán legfontosabb indítóoka. Lakása a Boltívtől' a Széles lépcsőhöz vezető Klarissza utca 149-es számú házában volt. Emeletes házak sorakoztak ebben egymáshoz, házigazdája egy szabómester, akinél a bérelt szoba ára ellátással évszámra 300 forint. A város lakossága a vele összeépült váruradalmi résszel egyíltt valamivel több volt 30 000-nél, Pest ekkor már majdnem 20 000 lélekkel túlszárnyalja Pozsony népességet, ami összefüggött a napoleoni háborúk alatt és a kontinentális zár következtében fokozódó átviteli kereskedelemmel. Pozsony növekedésben lemarad Pest mögött s csak átmenetileg mutat előrelendülést az összeülő országgyűlések tartamára, amikor a népszám 25 százalékkal nő, hogy a követek eloszlása után visszacsökkenjen a régi színvonalra. A 19 éves Bajza Pestről érkezve úgy találja, hogy új lakóhelyén a belvárosi utcák egyenetlenek és szűkek s a található szén épületeknek kedvezőtlen keretül szolgálnak. Még leginkább tetszik neki a mai Nemzeti Színház helyén emelkedett régi városi színház környéke. Szlovák vonatkozásban érdekes az a megfigyelése mindjárt az első napokban, hogy a „diákok nagyobb része a szlovák nemzetből való". A több mint tíz év múlva Pozsonyba kerülő Jókai figyelme ls a szlovák tanulótársakra Irányul, s ő nemcsak számbeli súlyukat, hanem Igénytelenségüket és szorgalmukat emeli ki egyik regényében. Bajza mint könyvújdonságok iránt lázasan érdeklődő fiatalember eljár Schwaiger András könyvesboltjába. Štúr Lajosnak pozsonyi évei alatt nevezetes kapcsolata volt ezzc-l a nem mindennapi műveltségű könyvkereskedővel. Bajza magyar nyelvű irodalom árusításáról beszélgetett Schwaigerrel, aki azt mondotta, hogy magyar könyveket nem szívesen vállal, mert csekély a vevőközönségnél az irántuk mutatkozó érdeklődés és keltet. Bajza a jogi abszolutórium megszerzése után ügyvédjelölti gyakorlatra, illetőleg amint akkor mondták: patvaristának elmegy egy esztendőre s 1825 szeptemberében visszatér mint országgyűlési követi írnok. Ekkor a kispolgári szürkeségü hétköznapok városa után megismeri az országgyűlési napokait látó várost, felduzzadt lakosságával, a pompa kifejtésben határt nem ismerő főnemességgel, az alsó tábla tárgyalásain feltűnő jelentékeny politikusokkal, a Bécsből leérkező udvar hódolatos üdvözlése mögött lappangó ellenzékiséggel és elégedetlenséggel. Az 1825-ös országgyűlésnek kiemelkedő jelentősége volt, mert a Habsburg abszolutizmus 14 éves szünet után kénytelen volt összehívni a nemesi törvényhozást, s ez a maga tradicionalista mivoltában is olyan nyilvános politikai fórumot jelentett, amilyenre seim az örökös tartományokban, sem Németországban nem volt akikor példa. Bajza azámára kitűnő politikai iskolázást jelentett a jelenléte. Mindkét tartózkodása alatt Bajza a nála egy évvel fiatalabb Toldy Ferenccel — aki ^sten orvostanhallgató — állandóan levelez. 1823/24-ből huszonhat, 1825/27-bői harminc terjedelmes levelét ismerjük, amelyeket Toldyhoz intézett. Laurent doktor fsete (Prípad dr. Laurenta) Nehéz feladat Jean Paul de Chanois francia rendező filmjéről írni. A kritikus zavarba jön, mert rendkívül szokatlan témájú filmmel áll szemben. A film ugyanis nem művészi film, viszont társadalomié jlôďHs szempontjából is merész haladó gondolatokat vet fel az orvostudomány köréből. Cselekménye egyszerű: Dr. Laurent párizsi orvos (akit a filmben a rokonszenves és kitűnő játékáról híres Jean Gabin személyesít meg) egy hegyvidéki faluban telepedik le és lelkesen propagálja a fájdalommentes szülés új módDon Juan H. W. Kolm - Weltée rendezésében Mozart csodálatos szépségű Don Giovanni című operáját látjuk a Bécsi Operaház előadásában. A legkitűnőbb énekesek szereplésén kívül a kiváló rendezés érdeme, hogy az operaművészetben járatlan néző is megérti Mozart művének tartalmát és célját, muzsikája pedig két órán keresztül felejthetetlen zenei élményt jelent. (L) ifltf v.. riJk'M riJk'M r, rm * §É||||| (> á!« 0 ^ SS® PO Rí MiHiJtmAj szerét. Sok hívet szerez, de kollégái irigységből szédelgéssel vádolják. Anr'kor azonban Francina, egy fiatal lányanya esetében igazolja módszere helyességét (a lény az orvosi bizottság előtt fájdalom nélkül szüli meg gyermekét), elejtik az ellene emelt vádakat. Művészi szempontból Jean Gabin kitűnő szerepalakítása és a festői tájfelvételek értékelhetők érdemlegesen. A film tárgyát, mondanivalóját illetően a vélemények megoszlanak: hagyjuk tehát a döntést asszonytársainkra és a még hivatottabb szakorvosokra. A kassai Műszaki Múzeum kiállítása A kassai Műszaki Múzeum az Állami Tudományos Könyvtár közreműködésével érdekes könyvkiállítást rendezett helyiségeiben. Kiállításra kerültek a csehszlovák műszaki irodalom azon gazdag anyagából választott művek, amelyeket a köztársaság területén 1948 Győzelmes" Februárja óta kiadtak. A kiállítás előkészítése gondos és fáradságos munkát követelt, n.ivel az említett 10 év alatt temérdek kiváló műszaki könyv jelent meg és a múzeum kiállítóhelyisége, ha tízszer akkora lenne, mint amilyen, akkor sem lenne elég még a legkiválóbb műszaki termékek befogadására sem. A könyveket Ízléses vitrinekben helyezték el, ezek fölött pedig a küA leendő Ügyvéd és a leendő orvos, a jurátus és a fiatal medikus rendben elvégzik tanulmányaikat, de van egy nem leplezett szerelmük: az Irodalom, ennek művelésére elkötelezik magukat s hozzá hűek maradnak egész életükre. Toldy mint korának legtevékenyebb irodalomtudósa, akinek munkálkodását az Irodalomtörténet megteremtése körül olyan építészéhez hasonlíthatjuk, aki nemcsak megtervezi elkészítendő müvét, hanem maga hordja össze és rakja egymáshoz a téglákat s az egész épület tető alá hordásához sem szorul senkinek a segítségére. Bajza pedig mint költő hat a fiatal nemzedékre, szerkeszt almanachot, folyóiratot, hírlapot, igazgatja a Nemzeti Színházat, küzd nagy urak illetéktelen beavatkozása ellen az Irodalom dolgaiba, éveken át mint színikritikus működik, sőt a történetírás és a publicisztika terén ls dolgozik, s végül 1848/49ben Kossuth oldalán két forradalmi hírlap szerkesztésére is vállalkozik. Irodalmi vezéregyéniség a múlt század harmincas es negyvenes éveiben, bár tekintélyét inkább erkölcsi szilárdságának és szervező képességének köszönheti, sem mint az Iróművészi eredetiségnek. Milyen későbbi sajátságai tűnnek fel 21—22 éves korában az 1825/27-es országgyűlés idején? A demokratikus ellenzék későbbi tagjára vall ítélete a mágnásokról, akik nagy fényűzéssel vesznek részt I. Ferenc második feleségének koronázásán, de a hazafias áldozatkészségnek még a szikrája sincs meg bennük. Felismeri, hogy az országgyűlésen nagy hangon beszélnek a szegény adózó népről, a mlsera plebs contribuensről és a kontribuelöt tovább emelik. Helyesli, hogy a követek sérelemként hozzák fel a kereskedelem és az ipar függését az ausztriai tartományok érdekeitől, hogy a nagybirtokosokat tiltsák el az állandó külföldön tartózkodástól, hogy a könyvkiadást szabadítsák fel a szükségtelen korlátozások alól, s a névtelen árulkodók és feladók ellen hozott törvényeket hajtsák végre. Az országgyűlés Idején hetenként kétszer magyar színtársulat rendez előadást, a műsor és a színészek játéka állandó érdeklődésének tárgya már ekkor. Állandóan igyekszik előfizetőket szerezni, 1 lönféle folyóiratok, könyvborító-lapok és gyönyörű plakátok függnek modern képkeretekben. A kiállítás természetesen csak ízelítőt nyújt a gazdag könyv termésből, hiszen 1948 óta évenként átlagban 10 ezer könyv jelenik meg, melyeknek körülbelül 40 százaléka műszaki. Olyan nagy szám ez, amelyre minden kultúrállam igen-igen büszke lehet. Mi pedig szerényen hallgtunk. Könyveinket, de különösen a műszaki könyveket igen kevéssé propagáljuk, ami kitűnik a látogatók megjegyzéseiből. A könyvkiállítást két hét alatt háromezer látogató nézte meg. WAGENHUBER ADÉL, Kassa. illetőleg vásárlókat verbuválni Irodalmi müvekre. 1827 januáriában az új évre megjelent Aurórából 26 példányt küldenek neki Pestről, egy az övé, 10-et adjon át Schwaigernek árusításra, 16-ot pedig maga helyezzen el. Márciusig slkerUl 10-et eladnia. Gyűjt előfizetőket Vörösmartynak egy kötetére (Salamon) és Toldy Schillerfordítására (Haramiák). Bajza 1825 novemberében Toldynak beszámol Széchenyi fellépéséről az alsó táblán tudós társaság alapítása ügyében, jelen volt ezen az ülésen és felismeri a kezdeményezés nagy jelentőségét. Óvakodik az olyan, magát írónak nevező, de bértollnokként a reakciós főurakat kiszolgálná kész típusoktól, mint Thewrek József és a hozzá hasonlók. Mindennapi életének részleteiről annyit tudunk, hogy a Wödrici kapunál a 780. számú házban van szálláson (a mai Nálepková utcában, a Dómtemplom közelében), étkezmi a Zöldfába jár (a mai Savoy helyén), hetenként kétszer kedden és szombaton eljár a postára Toldy leveleiért, s szép időben felkeresi a Pálffy-kertet (a Rádió-épület fáján) vagy a Grassalkovich-palota és a Prímás nyári palotája mögötti parkot. Mikor 1827 augusztusában elhagyja a diéták városát, visz magával cselekvésre ösztönző magatartást: elégedetlenséget az irodalom iránt közömbös nemesi társadalommal, a főurak körül sündörgő elvtelen irodalmárokkal, a nagyhangú szőnoklásban megfeneklő politikai tényezőkkel, s végül, amint 1827 május 13-án egyik leveliben Toldynak írja, a kormánynyal, onelynek „minden törekvése arra megyén ki, hogy emelkedésünknek gát vetessék." E felismerések tettekre érlelődnek Bajzának demokratikus elvhűségben példás élete folyamán. UJ SZÖ 7 * 1958. március 20.