Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-20 / 201. szám, péntek

AIX. NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁL Egy szerep emberformáló ereje Günther Simont ismerősként üdvözölhettem, hiszen már két esztendővel ezelőtt itt járt a Thälmann-film első részének bemutatásakor. Eletére és pályájára vonatkozó adatok felől nem kell jaggatnom, dióhéjban megtalálhatok mindent a DEFA prospektusában. Ez az életpálya különben is egészen szokványos, olyan mint a többi fiatal német színészé. Simon is elvégzi a színésziskolát, többfelé játszik vidéken, mig Martin Hellberg, a DEF A rendezője leszerződtet•. Az elítélt falu egyik főszerepének eljátszására. Utána jön még két nagyobb filmszerep, és 1953-ban, amikor megfelelő színészt keresnek, aki testalkatban, arcban és hangban is hasonlít Thülmannhoz, az egyik rendező szeme megakad az akkor 27 éves Simonon. A, próba beválik és Simont egy esztendő múlva államdíjjal tüntetik ki, Thiilmann alakjának mesteri megformálásáért. Vajon könnyű volt-e a munka, a próbák és a film forgatása folyamán szellemben, az ember egész gondolatvilágában azonosulni a szereppel, a nagy munkásvezér alakjával? Hogyai történhetett, hogy benne, a 27 éves színészben eszményileg látják megtestesítve Thölmannt, miként jutott a szerep megértésének és az átélésnek ehhez a meggyőző fokához? Ezek a kérdések képezik beszélgetésünk tárgyát. Es a felelet megkövetelte, hogy Simon visszanézzen a múltba és olyan életrajzi adatokat közöliön, amelyek nincsenek benne a DEFA füzetében. — Nem voltam a Hitler-Jugend tagja, — kezdi a vallomásnak is beillő emlékezést. — Nem akarom ezzel szépítgetni ifjúságomat, csak tényként említem. Akad fiatal éveimben más, amit f estellnem kellene. így főleg az, hogy nem tudtam Dachau, Birkenau, Rawensbrück és a többi koncentrációs tábor létezéséről. A gázkamrákról, millió ártatlan ember legyilkolásáról sem tudtam, és amikor később hallottam felőlük, dajkamesének tartottam mindent. A tényeknek, a nyers valóságnak l/ellett meggyőznie az igazságról. — Ismert e -e akkor Thälmann nevét? — Nem ismertem és nem is hallottam róla. Es ezt ne csodálja. Nem olyan környezetben nevelkedtem, hogy ez megtörténhetett volna. Az iletrajz tovább pereg. Simon arról ibeszél, hogy szinte gyerekfejjel bevonult, ejtőernyős volt és Franciaországban sok véres eseményt, háborús borzalmat élt át. — Irtózni kezdtem az esztelen vérontástól, meggyülöltem a háborút és megfogadtam, ha élve hazakerülök, minden erőmmel küzdeni fogok ellene. — Békeharcos lett? — vetem közbe. Simon szája szögletében kis mosolyt látok, mintha önmagát gúnyobiá ez a fintor, a szemében is megvillan valami játékos, kötekedő fény. — Nem, csak pacifista — mondja, és magyarázóan hozzáfűzi — akkor úgy éreztem, hogy minden háborút el kell Ítélnem. Az ember élete, minden ember élete egyformán szent és hozkommunistäk igazságát. így történt, ami eleinte talán csak külsőleges játék volt, nem más, mint egy nagy szerep, amellyel a színésznek meg kell birkóznia, egész életemnek értelme és formálója lett. Ha szabad ezt mondanom — és ne tartsa ezt frázisnak — a szerep formált, emberré tett. — Kommunistává? — Igen, azzá! En, a polgárivadék, szívvel-lélekkel kommunistává lettem. De ez nem is történhetett másként. Azok a százezrek és milliók, akik a * ** A filmfesztiválon meglepetésnek számított Mattson filmje, az Emberek Hemszön. A művészi munka reális élethűséggel ecseteli a svéd emberek életét. A Strindberg regényéből készült film torzítás nélkül, minden naturalizmust kerülve vetíti az életet a néző elé. Művészi és merész, mélyen megragadja az életet. Ez az oka sikerének, népszerűségének. jf zányülni, megsemmisíteni nem szabad. Egy nap aztán próbálnom kellett azt a jelenetet, amelyben Thälmann arról beszél, hogy a munkásságnak fegyverrel a kezében kell megdöntenie a kapitalista hatalmat. Nem voltam képes a jelenetet megjátszani, minden ízem, egész gondolatvilágom fellázadt ellene ... És hosszú napok kellettek, míg megértettem, hogy nem az én pacifizmusomnak, hanem Thálmannak van igaza. A mosoly eltűnik a szájról, a tekintet is szigort, élességet kap. — Tudja, akkor kezdtem tulajdonképpen megérteni, ki volt valójában Thälmann, mit. áfétirt ő, és micsoda voltaképpen az az eszmény, amiért annyian áldozták az életüket. Maetzia és a többi rendező előadásai és a könyvek kezdték előttem feltárni az igazságot, a dolgozó emberek, a filmet látják, elhiszik Simon szavait, mert meggyőződés nélkül, csupán színészkedéssel nem lehet Thälmannt élő emberként megjeleníteni. Az eszme megértése és vállalása kell ahhoz, hogy ez megtörténhessék. Soká beszélgettünk még a színészi játékról, az átélésről. Simon megjegyzi, hogy a film második részében felszabadidtabban tudott dolgozni, úgy érzi, alakítása nőtt, hogy kevesebbet kellett szónokolnia, és jobban, mélyebben mutathatta meg Thälmannban az embert. Azt hiszem, a mi nézőink is mé* lyebbnek,_művészibbnek. találják-majd alakítását, mert a nagy népvezér, a nagy hazafi mellett egész nagyságában megmutatja az embert is, aki munkás életét halálával pecsételte meg és halhatatlan lett. EGRI VIKTOR Brigádosok A helyi nemzeti bizottság titkára személyesen hívta össze a tömegszervezetek vezetőit, ennel* következtében — számszerint kilencen, — pontosan megjelentünk a községházán, ahol a járási kiküldött nyomban ismertette összejövetelünk célját. Brigádról lévén szó a Zsitva-, Nyitra-szabályozáshoz. Nem sok magyarázat kellett, hogy tisztában legyünk részvételünk jelentőségével, s nyomban elhatároztuk, hogy részt veszünk a brigádon. Az utasítás szerint az útiköltséget megtérítik, s az étkezésről a helyszínen gondoskodnak. Jelentkezésünk öt nappal az indulás előtt szabályosan megtörtént. Mivel csak egynapos brigádról volt sző, a tervezett 9 személy helyetc sikerült 15 lelkes brigádost útnak indítani az egyik júniusi vasárnap reggel. Amíg vonatunk Érsekújvár felé robogott: már képzeletben láttuk a hatalmas dömpereket, a földet emelő hernyótalpasokat és ott láttuk magunkat a dolgozó emberáradatban elvegyülni, kezünkben szerszámokkal... Engem már megbizsergetett a Zsitva partján születendő vers gondolata. Mellettem ült Lovicsek elvtárs, láttam rajta, hogy új novellasorok kívánkoznak tolla hegyére, a munkára gyűrkőzés érzelmeit sejtető, elrévedő nézésében már a Nyitra fűzesei alatt barangol... Jóleső révületben ' ringatott a zakatoló vonat, s a vasárnapi hangulat helyett bennünk a munka ünnepe színezett nyáreleji képeket az életről, a jövőről, a közös ügyről, amelyért brigádba megyünk. Az állomáson senki sem várt. Talán autóbusz? Az se. Ide-odafutás, érdeklődés, míg végre az állomás főnökségén telefonszámot adnak. Egy óra múlva autóbuszban ülünk, s röviddel később a hat kilométernyire levő Zsitvaparton szállunk ki. Megpillrtíjuk a dömpereket: jó helyen vagyunk. A barakkból egy férfi lép elénk: mit akarunk? Dolgozni — feleljük — brigádosok vagyunk. Elmosolyodik. Nem voltak mára brigádosok jelentve, leálltunk ... tartjuk a vasárnapot. Egy nő toppan elénk: egy falat kenyerem sincs, mit adok maguknak? A szakácsnő volt. Autó áll meg a hátunk mögött, a munkavezető futott utánunk. Csattog, pattog, hogy minek jöttünk jelentkezés nélkül? Jelentkeztünk idejében. Ők arról nem tudnak. S mikor megtudja, hogy élelmet sem hoztunk magunkkal, úgy intézkedik, hogy visszavitet Újvárra, a Nyitra partjára dolgozni, ha már egyszer dolgozni akarunk ..'. Röviddel később már ott szorgoskodtunk a forró napot élvezve a Nyitra partján, kapákkal a kezünkben ... a versírást is elfelejtettem. Ogy láttam, Lovicsek elvtárs is egyelőre a munkának szenteli figyelmét s azon érdemeinken töpreng, amit serénységünk eredményezhet... A munkavezető rég elszelelt. Egy öreg bácsika adta ki a szerszámot s ő várt a szerszámos bódénál, amikor nagysokára ebédre kondult az újvári nagyharang ... Egy közeli vendéglőre, irányította a figyelmünket, ahol esetleg, ha éhezünk, megebédelhetünk. Jónak látná azt is, ha délután nem dolgoznánk, mivel ez a mai nap olyan bizonytalan... És az útiköltség ? — érdeklődik valamelyikünk. — Hát azt, ha adnak, majd utánunk küldik. Mindenesetre, ő jelenti, hogy dolgoztunk. No csak gyorsan leadni a névsort és helyére rakjuk a szerszámot, elköszönünk. Hát én bizony a versíráshoz kevés poézist találtam a nyitraparton, ellenben ezt a néhány sort úgy érzem, papírra kell vetnem, márcsak azért is, hogy az illetékesek máskor, ha brigádot szerveznek, arra is goftdoljanak, hoqy írni tudó emberek is akadhatnak a brigádosok között, akik ország-világgá kiáltják, hogy a szervezők, kezdeményezők nem tudják, hol a fejük?? CSONTOS VILMOS Egyszerű igazságok Akik ' „jótékonykodással" akarnak küzdeni a szegénység ellen, bűntársak a minden bűnök legszörnyúbbjében: olyan társadalom fenntartásában, ahol szegénység van és jótékonyságra szorulnak az emberek. A szabadság felelősséget jelent. Ezért tűrik el annyian a kapitalista világban, hogy helyettük a kormányok felelőtlenül cselekedjenek. Azt tanítják, hogy amikor Jehova megalkotta a világot, körülnézett és meg volt elégedve. Már azért se igaz a bibliai mese. mert akárki alkotta volna ezt a világot, nem lehetett vele megelégedve, Tudnia kellett volna, hogy kapitalisták lesznek benne. Ha ezt a szót hallod: „gentleman", rögtön helyettesítsd ezzel a másik szóval: „parazita". Csúnya és boldogtalan világban a leggazdagabb ember se tehet mást, mint csúfságot és boldogtalansagot. Nem hihetsz tökéletes becsületességben, amíg magad nem vagy az. Mert te vagy az ablak, amelyen keresztül a világot nézed. Az ember éppen olyan része a természetnek, mint az emberi kéz az embernek. És ha a kéz arra való, hogy foghassa a szerszámot, az ekét, a lantot, a kardot, az agy arra való, hogy a természet eljuthasson sajátmaga megértéséhez. A gondolkodó ember a természet kormányosa. (A forradalmár kézikönyvéből). Számoljanak a pelsőciek Hazudna az, aki azt állítaná, hogy a pelsőci EFSZ rosszul gazdálkodik. Hiszen megalakulása óta 20 koronánál kevesebb még nem volt a munkaegység értéke. Nincs olyan szövetkezeti család, ahol 2—3 mázsás sertést ne vágtak volna, sőt, jónéhányan még eladásra is hizlaltak. Nem szenvednek szükséget a pelsőciek semmiben. Igaz, becsületesen dolgoznak, de meg is van a látszata. Nehéz ezreket vettek fel az évvégi elszámolásnál. Átlag öt-hatezret mindegyik. Nem csoda aztán, hogy a jó példának vonzó ereje van. Koratavasszal 26 új tag (köztük 3 régi, akik két évvel azelőtt kiléptek) lépett a szövetkezetbe. Éspedig nem akármilyen tedd ide-tedd oda emberek, hanem valamerínyi becsületes, szorgalmas kis- és középgazda: Vrbán Lajos, Simon László, Pulen Lajos és még mások. Ma ezek már mind a szövetkezet gyarapításán dolgoznak. Gyökeret vertek, megtalálták igazi helyüket a szövetkezetben. Szép jószágot, marhát hoztak a közös vagyonba. Kár azonban, hogy azok közé, akik Pelsöcön bátran az új útra léptek, nem lehet még sorolni, Siling Sándor héthektáros gazdát, aki igen szereti a földet, a barázdát. Beadási kötelezettségeit rendesen teljesíti. Az ilyen becsületes földműveseknek a szövetkezetben a helyük. Vagy Secske András bácsit, akinek a fia az EFSZ agronómusa — szövetkezeti tag, s bizonyára bántja is őt a kenyértörés a fiúval, de hiába, nehéz a vén fát átültetni. Nehéz elszakadni a keskeny barázdáktól, melyeket éveken keresztül rótta, vetette-szántotta. Pedig lelke mélyén dúl a harc. Viaskodik önmagával, habozik ... menjek — ne menjek ... ? — Látom, tudom én, hogy könnyebb a szövetkezetben, de valahogy mégis nehezen tudom fevenni azt a szokatlan új kabátot, mert én a régihez vagyok szokva. — Az a jó nekem — mondogatja Becske bácsi s meg-megrázza becsületes munkában megőszült fejét. Az igaz, Becske bácsi, hogy nehéz rálépni az új útra, nekivágni a közös gazdálkodásnak csak úgy — vakon. De vegyen csak papírt, ceruzát a kezébe és számoljon; mibe kerül egy hektár megdolgozása lóval, kézzel, kicsiben és gépek segítségével — szövetkezeti alapon. Majd meglátja. Mert nem jó gazda ám az, aki ceruza és papír nélkül gazdálkodik. Ezt tudja Becske bácsi és tudják ám a többi magángazdák is Pelsöcön. Máshonnan fúj itt a szél. A ceruza, papír és a józan ész helyett inkább a falu hangadójának hisznek. A tudákos, furfangos észjárású (úgy mondják a rossz nyelvek, hogy a falu esze) Siling István a ludas. Ű az, aki orruknál fogva vezeti még az egyes pelsőci becsületes gazdálkodókat, őaz, aki ahol csak teheti, gúnyt űz a szövetkezetből, furcsa jóslásokkal ijesztgetve a tagokat és kívülállókat is. Pedig jónéhányan már-már féllábbal a szövetkezetben is vannak. Sajnos, több Siling-féle ember is van a faluban. Szívesen ministrálnak, súgnak-, búgnak vele együtt; Szabó Sándor, Becske Bálint és Ambrus Lajos is. Fújják közösen a meddő szappanbuborékokat és nem veszik észre, hogy valamennyiüknek farkassötétsége van, rövidlátóak. Nem látják Király Lajost, aki múlt évben majd IS 000 korona készpénzt, 2i mázsa búzát, 15 mázsa árpát, 29 mázsa szénát, 19 kg mákot és más egyebet kapott becsületes munkájáért. Pápežikék is hasonlóan kaptak, és még sokan mások. Nincs Pelsöcön olyan matematikus, aki ceruzával a kezében bebizonyítaná, hogy hasonló jövedelme volt valamelyik magángazdának. NincsJ Ezeken az eredményeken kell, hogy komolyan gondolkodóba essék nemcsak az öreg Becske bácsi, hanem valamennyi magángazda Pelsöcön. Tehát ceruzát, papírt és számoljanak. S akkor megtalálják igazi helyüket — jövőjüket. BARTÓK JÁNOS ÉPÜL A KORSZERŰ ÜVEGHÁZ A múltban a kassaiak és Kassa környektek a koratavaszi honapokban csak körülményes úton jutottak a zöldség félékhez. Ezeket ugyanis a bratislavai kerületből kellett ideszállítani. Ho gy ezek a nehézségek tovább ne ismétlődjenek, a šadcai, Nové Po:hore-i és hamiskai szövetkezetekben korszerű üvegházak építését kezdték meg. Az üvegházak összesen kétezer négyzetméter területet foglalnak el. Ezeket az üvegházakat a korai zôldségfé-ľ lék termeléséhez szükséges legkorszerűbb berendezésekkel fogják ellátni. Képünkön az épülőfélben levő hamis kai EFSZ üvegházát látjuk. ARATÁSI HÍREK A VÄRKONYI szövetkezet a múltben lemaradt a többi szövetkezet mögött. Az idén azonban,. elég jól haladnak az aratással. Őszi árpájukat már learatták és el is csépelték. Az átlagos terméshozam 25 mázsa hektáronként. Az árpán kívül július 12-ig 55 hektár búzát és 22 hektár tavaszi árpát arattak. Az aratást két csoport végzi, melyek versenyeznek. Eddig a második számú munkacsoport jár az élen. *** AZ EGYHÄZKARCSAI szövetkezet tagjai már levágták az őszi árpát és most a tavaszi árpát aratják. Jó munkát végez Gódány elvtárs kombájnos. Egy nap alatt 137 mázsa tavaszi árpát aratott és csépelt. A KÜRTI szövetkezetesek július 14-ig az őszi árpán klvürmár 38 hektár búzát is learattak. A termés betakarítása mellett gazdag takarmányalapot is biztosítottak állataik részére. Bíznak benne, hogy beadási kötelezettségüket mindenből 100 százalékon felül tudják teljesíteni. JÚLIUS 15-IKE vasárnapra esett. Ezen a napon sem szünetelt a munka a dunaszerdahelyi járás határában. Különösen a vásárúti szövetkezeti tagok tettek ki magukért. Az említett vasárnapon 95 szövetkezeti tag és 10 aratógép dolgozott a szövetkezet földjein. •** A DUNASZERDAHELYI CSISZ tagjai szintén bekapcsolódtak a vasárnapi műszakba. A helybeli szövetkezet segítségére siettek, hogy idejében betakaríthassák a jó termést, A fiatalok egész nap jókedvűen dolgoztak és ígéretet tettek, hogy még többször is segítenek a szövetkezetnek. Lobé! Zoltán, Dunaszerdahely O J S / r 1956. július 20. A.