Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-06 / 81. szám

1985. április 6. isrt-PÜJSÄGH Bemutatjuk A Kecskeméti Galériát A Cifra-palota szecessziós épülete . .meggyőződésem, hogy a magyar művészet csak nagy­szabású decentralisatio mel­lett teljesítheti azokat a fon­tos feladatokat, melyek a magyar népművelés körül erre a nemzedékre áramla­nak ... e decentralisatio meg­valósításának első lépése vi­déki múzeumok alapítása kell, hogy legyen. Honorálni kíván Kecskemét város ama nagylelkű és minden köve­tésre méltó bölcs elhatáro­zását, hogy falai között a ma­gyar művészek részére mű­vésztelepet létesített és mű­teremházakat emelt, az első ilyen helyi múzeumot Kecs­kemét városában kívánnám felállítani...” — Nemes Mar- cellnak, az ismert műgyűj­tőnek, műkereskedőnek, mű­barátnak a sorai ezek 1911- ből. Kecskemétnek ekkor már volt múzeuma (1898-ban ala­pították* jelentős néprajzi, történeti gyűjteménnyel). Képzőművészeti anyaga csak a Nemes Marcell által ado­mányozott 79 képből álló gyűjteménnyel vált számot­tevővé. Kada Elek művészetpár­toló polgármester nevéhez fűződik a kecskeméti mű­vésztelep megalapítása 1909- ben. — Iványi Grünwald ve­zetésével a nagybányai mű­vésztelepből kivált fiatal fes­tők és szobrászok telepedtek le a műkerti villákban. „Kecs­kemét kulturális életének igen jelentős állomása a mű­vésztelep megteremtése — ír­ja Sümegi György. — Követ­kezménye annak a gazdasági fejlődésnek és társadalmi aktivitásnak, amely a XIX. század utolsó évtizedéből kezdődően előnyösen befo­lyásolta a város kulturális fellendülését. Ebben körülte­kintő, irányító szerettet vál­lalt magára a régészként és közíróként is jelentős Kada Elek”. Miután Kecskemétre került Nemes Marcell hagyatéka, s egyéb műtárgyakkal is egy­re bővült a múzeum anyaga, elhatározták* hogy nagysza­bású múzeumot építenek a városban. Az első világhábo­rú, a nehéz gazdasági helyzet miatt azonban elodázódott a terv, s csak 1924-ben nyílt meg a Városi Múzeum a Ré­gi Kaszinó helyén, a vasút melletti parkban. Ma ez a Katona József Múzeum már meglehetősen szűk, korsze­rűtlen épülete, amelyben nincs mód kiállítani a gazdag néprajzi és régészeti anya­got. Raktárban hevernek olyan páratlan értékek, mint az 1971—72-ben feltárt kun- bábonyi aranylelet, az ásatá­sokból származó számos avar kori, szarmata lelet. Ki­állításra legközelebb Lon­donba és Moszkvába utazik az anyag. Ezekben a napokban nyi­tották meg egy szépen fel­újított műemléképületben, a volt sorházban Kecskemét legújabb múzeumát, amely­ben népi iparművészeti tár­gyakat helyeztek el. Ünnep­rontás nélkül mondjuk: ta­lán elsőbbség illette volna a Katona József Múzeum néprajzi gyűjteményét! Tá­volabbi tervekben ugyan sze­repel az Ökollégium (jelenleg iskola!) múzeumi célra tör­ténő megszerzése. A háborúk, a pusztítások nem kímélték Kecskemét műgyűjteméeyét sem, A Ne­mes Marcell-féle hagyaték egy része szétszóródott, el­pusztult, mára 40 mű ma­radt belőle. S csak 1983-ban tudta a város teljesíteni az akadozó elvárását — hogy tudniillik a gyűjtemény együtt tartandó — amikor is a felújított Cifra-palotában megnyílt a Kecskeméti Ga­léria kiállítása. A magyar szecessziónak az 1920-as években Márkus Gé­za által tervezett reprezenta­tív épülete szinte maga is kiállítási mű. Színes Zsolnay- majolikával díszített homlok­zata, plasztikus párkányzata a városkép dekoratív eleme. Három emeletén a múzeum képzőművészeti anyagát állí­tották ki; a már említett Nemes Marcell-féle gyűjte­ményből Lotz Károly, Szé­kely Bertalan, Jakobey Ká­roly, Molnár József, Munká­csy Mihály vásznait, a nagy­bányaiak köréből Thorma Jánost, Ferenczy Károly, Glatz Oszkár festményeit, Rippl-Rónai, Vaszary, Gulá- csy néhány munkáját. A Nyolcak-csoportját képvise­lik Czigány Dezső, Kernstok Károly, Czóbel Béla, Márffy Ödön, Pór Bertalan képei, s a kecskeméti művésztelep induló éveit reprezentálják Iványi Grünwald Béla, Per- lott Csaba Vilmos, Borne­missza Géza, Hermann Li- > pót művei. A képtár másik fontos al­kotóeleme a nemrég köztu­lajdonba került (Wolfner) Glücks-gyűjtemény. A 278 festményből, szoborból, grafi­kából álló kollekció a szá­zadforduló és a 20. század számos művészétől tartalmaz alkotásokat. Különösen gaz­dagon van képviselve Med- nyánszky László, Nagy Ist­ván és Farkas István mű­vészete. (Sajnos, csak néhány kép­pel képviselteti magát a ro­mantika festői módozatait követő, romantikus sorsú Muraközy János, aki pedig Kecskemét szülötte, Jókai is­kolatársa, a szabadságharc gerillakapitánya.) Az épület földszintjén he­lyezték el a közeli Miskén élt, Kecskeméthez ezernyi szállal kötődő Tóth Menyhért életmű kiállítását. A több mint 8 ezer grafika és az oeuvre jelentős részét tartal­mazó festmény-gyűjtemény egy részét a művész életében, 1973-bam vásárolta meg a megye, más része a hagya­tékkal került a múzeumba. A kortárs művészetet az 1960-as évek közepéig követi a múzeum kiállítása — Bar- csay, Kohán, Kondor Béléi, Korniss Dezső, Medgyessy Ferenc és Borsos Miklós egy-egy művével. Grafikai műhely címmel fiatal művé­szeknek nyújt bemutatkozási lehetőséget a Galéria. Szecessziós pávák díszítik az egykori kaszinó díszter­mét, amely ma időszaki ki­állítások nem éppen ideális színhelye. (A sok ablaki, fal­díszítés miatt csak paravá­nokra lehet képet akasztani, megbontva a terém egységét, hangulatát.) A hely szelle­méhez igazodva a szecesszió különböző területeit mutat­ják be az időszaki kiállítá­sokon (Kós Károly és köre, a Kéve, Lesznai Anna, Bécsi szecessziós bútorok), részben más múzeumoktól kölcsön­zött anyagból, részben saját most alapozandó szecessziós gy ű j teményekből. Ebben az épületben nyílt igen szerény állandó kiállí­tása az 1975 óta működő Kecskeméti Nemzetközi Zo­máncművészeti Alkotótelep­nek. A nyári művésztelep magyar és szovjet résztvevői­nek alkotásaiból kap itt íze­lítőt a íátogató. Gazdag, a 19—20. századi magyar művészetet reprezen­táló kiállításával, időszaki rendezvényeivel a Kecske­méti Galéria, a Katona Jó­zsef Múzeum képzőművészeti részlege immár országos je­lentőségű intézménnyé vált. Kádár Márta Képzőművészeti gyűjtemények 40 éve A művészet szolgálatában Felszabadulásunk negyve­nedik évfordulójának tiszte­letére rendezett kiállítások sorában rangos hely illeti meg a Magyar Nemzeti Ga­lériában megnyílt, a magyar múzeumok képzőművészeti gyűjteményeinek igényes vá­logatását bemutató kiállítást, amely nemzeti művészetünk úgyszólván teljes panorámá­ját vázolja fel 19 megyei gyűjtemény több mint négy­száz alkotásán keresztül. Ha egyszer sor kerül a ma­gyar múzeumok történetének megírására, kiderül belőle nép demokráciánk döntő szerepe a múzeumügy fej­lesztésében és európai rangra emelésében. A vidéki múzeu­mok művészeti gyűjtemé­nyeinek több mint nyolcvan százaléka 1945 után alakult, és az azóta eltelt évtizedek­ben nyerte el mai formáját A megyei múzeumok szerepe a kortárs művészeti életben az utolsó évtizedben fokoza­tosan megnőtt nemcsak a gyűjtéssel, hanem a rend­szeresen sorra kerülő mű­vésztelepek szervezésével, az időszaki tárlatokkal, a me­gyei alkotóközösségek istá- polásával. Egyes múzeumok felvállalták az országos bien- nálék rendezését is egyes műfajokban; mint Eger az akvarell, Miskolc a grafika,* Békéscsaba az alkalmazott grafika területén. Időszaki kiállításaik leg­többje a helyi művészéletet és napjaink esztétikai kérdé­seiben való eligazítást szol­gálja a kortárs művek tárla­tával. Gyűjteményeiknek többsége is az országosan el­ismert, a megyében és a szűkebb pátriában élő, vagy onnan elszármazott művé­szek alkotásaiból áll. Szoro­san kötődik a múzeumokhoz néhány nemzetközi rangú művésztelep — Villány, Nagy­atád, Makó és Nyíregyháza — működése is. • A kiállításon, ha közvetve is, de tetten érhető az a fej­lődés, mely a múzeumok éle­tében végbement. Most hozza meg gyümölcseit az a nagy­szabású, messzetekiintő mu- zeumpolitikai koncepció, mely leginkább Ortutay Gyula és tudós, lelkes munka­társainak nevéhez fűződik, amely az anyagilag legnehe­zebb években megalapozta a magyar múzeumügyet, kije­Kmetty János: önarckép lila kalappal (Pest megye) Amos Imre: Angyal (Heves megye) lölve az egyes vidéki köz­pontok gyűjtési tevékenysé­gét, a területi adottságoknak és a hagyományoknak a fi­gyelembevételével. Bár a tudatos gyűjtőmunka a nagy vidéki központokban (Szegedi, Debrecen, Pécs) már a két világháború közti idő­szakban megindult, de a di­namikus felfutás az utolsó évtizedek eredménye. A kiállítás történeti sor­rendben vonultatja fel nem­zeti művészetünk java anya­gát, egy-két XVII. századi külföldi művel együtt, mely az Egri Képtár anyagából származik. Barabás Miklós, Orlai Petrich Soma, Munká­csy Mihály, Székely Berta­lan, Lotz Károlyi, Zichy Mi­MŰVÉSZET hály, Mednyánszky László, Benczúr Gyula, Vaszary Já- nós, Rippl-Rónai József, a nagybányai iskolai, a Nyol­cak, a szolnoki művészíelep alapítóinak művei mellett a posztnagybányaiak — közül Bernáth Aurél, Berény Ró­bert, Czóbel Béla — alkotá­sain át a „Római iskola” tag­jain át napjainkig vezet az igényes bemutató. A kortárs. művészet minden irányzata gazdagon és jó művekkel vám képviselve. Külön gondot fordítottak a helyi iskolák művészeinek bemutatására. Levegős tálalásban sorakoz­nak csaknem minden jelen­tős alkotónk művei, de semmi protokolláris íz nincs a sze- peltetésben. A nagy öregek Barcsay, Hincz Gyula, Kor­niss Dezső mellett békésen megférnek azok, akiket él­ményviláguk az Alföldhöz köt, például Kurucz D. Ist­ván, Németh József. Igen jól képviselt az Európai Is­kola. Egymást erősítik fel a konstruktivisták, Deim Pál, Keserű Ilona és társaik mű­vei. Fontos alkotásokkal sze­repel Kondor Béla, és újra látható Országh Lili Minden titkok kapuja című képe is. A legfiatalabb nemzedék gro­teszk szürrealizmusát Dienes, Gábor és El Kazovszkij kép- i viselik. A grafikai anyagból jelentősége miatt Derkovits eddig ismeretlen Paradicsomi bűnbeesése és Börtönjelene- tei emelkednek ki. A szobrok bemutatásának erős határt szabott a terem­sor mérete, de így is kiemel­kedő művekben gyönyörköd­hetünk. Kiállításra került például a nemrég elhunyt, világhírű magyar szobrász Amerigo Tot 1948-ban ké­szült Kavicsasszonya is. A tárlatot — amely jú­nius 30-ig látogatható — a nemrég megnyitott, közada­kozásból megvalósult Szom­bathelyi Képtár videobemu- tatója zárja. Brestyánszky Ilona Üj színház született Vidéki vendégjátékok Örömteli kulturális ese­mény: új színházzal gazda­godtunk. Március 24-én nyi­totta kapuit a Népszínház Asbóth utcai Kisszínpada. Az első premier Mészöly Miklós Bunker című drámája Gi- ricz Mátyás rendezésében. Miszlay István, a Népszín­ház igazgatója mondja: — Húszéves vezetői pá­lyafutásom alatt bárhol dol­goztam, igyekeztem minél szélesebb lehetőséget biztosí­tani a művészi munkára, minél szélesebb örömet okoz­ni munkatársaimnak. E cél­ból jött létre 1964-ben a Gyulai Várszínház, melynek tizenegy évig voltam a mű­vészeti vezetőjei Kecskemé­ten a Kelemen László kama­raszínpad, ahol a szomszédos szocialista országok magyar drámairodalmának termékeit mutattuk be. József Attila Színházi igazgatásom alatt hasonló meggondolásokból született az Óbudai Kamara- színház, és most a Népszín­ház égisze alatt az Asbóth utcai Kisszínpad. — Milyen célok vezették létrehozásában ? — Ügy éreztem, van egy réteg, amely valamiképpen kívül esett a Népszínház hatókörén; a fiatal értelmi­ségre, a középiskolák felső tagozatosaira, egyetemisták­ra gondolok. Mi, Budapesten és az országban, közel 200 játszási helyen, széles kö’.ön- ségrétegnek mutatjuk be pro­dukcióinkat szakmunkásta­nulóktól mezőgazdasági dol­gozókig, de az említett értel­miségi réteg kissé kívül °sett ezen a körön. Kísérletezésre eddig nem volt módunk, he­lyünk, ezért hoztuk létre — a Művelődési Minisztérium jelentős anyagi és erkölcsi támogatásával — Kisszínpr.- dunkat. Szeretnénk itt helyet biztosítani a kísérletezésre fiatal magyar drámaíróknak, s módot adni a Népszínház színészeinek a hagyományo­sabb színjátszás mellett egy modernebb, testközelibb já­tékra, esetleg előadóestekre is. — Mennyibe kerül az új színház felépítése? — Nyolc-kilencmillióba, ab­ban az épületben, ahol ré­gebben a Népszínház szerve­zési osztálya működött Egy év alatt felépült a színpad, s ezzel próbalehetőségeink megjavultak, amelyeket a krónikus helyhiány gátolt eddig. — Ügy tudom, a Bunkerrel vidékre is ellátogatnak. — Az új évadban Mészöly Miklós drámáját elvisszük vidéki egyetemi városokba: Pécsre, Debrecenbe, Szeged- ra, Miskolcra, ugyanakkor szeretnénk ebben a modern kis helyiségben fogadni a vidéki színházak stúdióelő­adásait is. (kárpáti) Jelenet a Bunker próbájáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom