Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-13 / 266. szám

Í9BT. november 13. TOLVA MEGYEI VÉPÜJSAG 5 Meri szeretik „Rekordtermés“ halból Kocsolán Megfelelő ütemezés szerint a halászati termelőszövetkezstek- ben és a 31 halastavas tsz-ben még nyár végén megkezdték és decemberben fejezik be a le halászást. A htsz-ek és a tsz-ek 96 tóegységen végzik ezt a mun­kát. A halastavak víztükre 1388 hold. ezenkívül a htsz-ek birto- ] kában 11 ezer hold az úgyneve­zett folyóvíz. Az eddigi eredmé- i nyék alapján máris bizonyos, í hogy a kocsolai Vörös Csillag Termelőszövetkezet halból re­kordtermést ér el. holdanként 9 mázsa felett lesz a halmennyi- ség. S még egy jó hír a „halfront­ról”. Sikerül a m; gye részére körülbelül 30 ezer harcsaivadé­kot beszerezni. Az ivadékok be­telepítése Váralján már meg is kezdődött. Bapp Lajos szárú ykürtiís Hemerle János vezényel A teljes értékű utánpótlás Három évtizede tagja Tolnai Lajos a dombóvári munkás fúvószenekarnak. Most is ezen a péntek esti próbán ott áll a ze nekar mögött. Ö a nagydobos, mellette fiatal fiú a kisdobbal pergeti a ritmust. Előttük a tenor- kürtösök ülnek. Sudár Géza, He­ted István, meg Kaszás Tibor.. Hangszerek csillognak a fénycső­világította klubteremben, a zene­karral szemben fekete tábla, raj­ta kottaírás. Hemerle János karnagy feleme­li pálcáját, meg kell zörgetnie a kottatartót, mert a sípok oldalán még nem figyelnek. — Háromnegyed, tartsd, vi­gyázz! — lendül a karnagyi pál­ca, megszólalnak a hangszerek. Zeng az öreg járási művelődési ház. A presszóba nyíló ajtó füg­gönyét kíváncsi fiatalok húzzák szét, nézik a próbát, hallgatják a zenét. Munkásdalok, forradalmi indu­lók hangjai töltik be a termet Negyedóra múlva szünetet tar­tanak. A hangszereket lábhoz teszik, van aki ölbe fogja. Nagy ajtó- csapkodással most érkezik Vár­hegyi János, ö messzebb dolgo­zik, és időbe telik míg ideér Alig ül le, ismét nyílik az ajtó, most ketten is jönnek. — Soha nem tudjuk együtt el­kezdeni a próbát — mentegetőzik Hemerle János — a zenekar tag­jai mind munkások. Valameny- nyien fizikai munkát végeznek, s amire a nagyközség különböző üzemeiből ideérnek idő kell. De alig fordul elő hiányzás. Most is együtt van a több mint három évtizedes múltra visszate­kintő nagyhírű zenekar. Harminc idős, és nyolc fiatal — tegnap még úttörő — tagja van az együttesnek. Hetenként kétszer tartanak próbát, és gyakran hív­ják őket rendezvényre. Ünnepség nem múlik el Dombóvárött, hogy ne ők muzsikálnának. Szekszárion de másutt is elismeréssel beszél­nek róluk, ahol szerepeltek. Ta­valy nyáron a Balaton partján töltöttek néhány napot, ott több alkalommal hangversenyeztek... A próba közti szünet alkalmas arra, hogy néhány mondatban megtudjuk a zenekar múltját, tér1 veit. S legfőképpen arra voltunk kíváncsiak: mi az oka e nagy szorgalomnak, mi tartja együtt ezt a kitűnő együttest, amikor már több gazdája volt — mint karnagya. A felelet szinte egyszerre jön, s jegyezzük fel Németh Béla szárnykürtös szavait, aki már több mint két évtizede egyik leg­jobb kürtöse az együttesnek: — Nem kapunk pénzt, kiváltságokat, nem azért muzsikálunk, hogy majd kapunk valamit. Mi a ze­nét szeretjük, ezért jövünk el minden héten két este muzsi­kálni. Ez az oka annak is, hogy mi akkor is együtt maradunk, ha évenként változik a „gazda”. Az öntözőberendezések tárolása Az öntözési idény már rég be­fejeződött. Hozzátehetjük, nem úgy sikerült, ahogy a közös gaz­daságokban eltervezték. Ennek jórészt az az oka, hogy a megye bőséges csapadékot kapott éppen akkor, amikor öntözni lehetett volna. Lehetett azonban tapasz­talni kisebb, nagyobb mulasztá­sokat is. Mindenesetre az idé­nyen túl vagyunk, és arra kell gondolni, hogy az öntözőgépeket jövőre megfelelően lehessen majd ismét üzemeltetni. Ennek fontos feltétele a kellő és szakszerű tá­rolás. A megyei tanács vb mező­gazdasági osztályán az illetékes szakelőadó elmondta, hogy e té­ren még nincs minden rendben. Célszerű lenne nagyobb gonddal végezni ezt a valóban fontos mun­kát, nemcsak a jövő évi program zavartalan lebonyolítása érdeké­ben, hanem azért is. mert az ön­tözőberendezések értékesek. Nem szabad azokat kitenni az időjárás viszontagságainak. Egy Ma 200- as öntözőberendezés ára például 335 ezer forint. Mire ügyeljenek a közös gazda­ságokban a legjobban? A korábbi évek tapasztalatai szerint előfor­dult, hogy elmulasztották a szó­rófejek bezsírozását. Nem történt meg az öntözőcsövek megvédése a korrózió ellen. Pedig egyszerű lenne a védekezés, annyi csupán, hogy fáradtolajjal kenjék be a csöveket. Ahol mégis elmulaszt­ják, ott a tapasztala tok szerint számolni kell azzal, hogy jövőre az öntözés megkezdésekor veszik majd csak észre a rejtett hibá­kat, azt, hogy a csövek kilyukad­nak. Egyébként az öntözőgépek tárolásának a technológiai utasí­tása adott. Ezt részletezni feles­leges. Az azonban szükséges, hogy ne mulasszák el a tárolások technológiai utasításának mara­déktalan betartását. Katolikus papok eskütétele A megyei tanács elnökének hi­vatalában tegnap délelőtt tíz óra­kor az újonnan kinevezett, illet­ve magasabb hivatalba lépett ka­tolikus papok letették az állami esküt Szabópál Antalnak, a me­gyei tanács elnökének. Az eskütételen jelen volt Sá- rosdi Tibor egyházügyi főelőadó, dr. Rózsa József, a megyei ta­nács jogtanácsosa. Várkonyi Já­nos prépost, és Sümegi Kálmán plébános, mint kerületi espere­sek, Dörnyei István szekszárdi plébános, Hérincs Pál kajdacsi. Rédling János bátai, Gyimesi László decsi, Ropoli Tibor mő- csényi, Nagy Ferenc nagydorogi. Lendvai István tengelici, Lovi- nusz Mihály nagymányoki plébá­nos és Mayer Mihály simontor- nyai segédlelkész. Az eskütétel hivatalos aktusa után Szabópál Antal elvtárs szí­vélyes beszélgetést folytatott az I újonnan kinevezett papokkal. & IKKÜNKRE VÁLASZOLNAK: A Tolna megyei Népújság ok­tóber 13-án megjelent cikkével kapcsolatban közlöm, hogy a bonyhádi gyáregységnél vannak öreg. korszerűtlen sajtológépek, azonban az utóbbi időben ezen vállalatunk úgy igyekezett segí­teni, hogy 1957-ben egy új nyu­gatnémet «ajtológépet, 1958-ban egy szovjet gyártmányú, új saj­tológépet, 1963-ban két használt sajtológépet vettünk át a Lam- part-ígyáregységtőL Az előbbiekben közöltekből megállapítható: vállalatunk meg­tette a szükséges intézkedéseket, arra vonatkozólag, hogy az el­avult. korszerűtlen gépek minél előbb kicserélésre kerüljenek, azonban figyelembe kell venni népgazdaságunk devizanehézsé- geit. Közlöm még, hogy 1965-re to­vábbi, egy 63 tonnás sajtológép kerül beszerzésre a bonyhádi gyáregység részére. Gáfrik János, Zománcipari Művek Bonyhádi Gyáregysége Nem kell most már gyalogolni a györepusztai gyerekeknek Az elmúlt télen nehéz hely­zetbe jutott az a tucatnyi gyerek, aki Györepuszitáról a faluba, Győ­rébe járt iskolába. A puszta —- négy kilométerre a falutól — az aparhanti Búzavirág Termelőszö­vetkezet üzemegysége. Amíg a tsz Győrébe hordta a tejet, ad­dig a tejeskocsival a gyerekeket is bevitték a faluba, és amikor ez a „járat” megszűnt, a gyerekek is gyalogszerre kényszerültek. Sár­ban, hóban, nagyon fárasztó és hosszú volt ez az út, nemcsak az elsősöknek, másodikosoknak, ha­nem a felső tagozatú tanulóknak is — a szövetkezet pedig hallani sem alkart arról, hogy kocsit ad­jon. Hosszú ideig húzódott ez a helyzet. a panaszok megjártak kü­lönböző fórumokat, sőt, lapunk is foglalkozott vele. Most arról adhatunk hírt, hogy nem kell már naponta nyolc ki­lométert gyalogolni a györepusz­tai gyerekeknek; a termelőszövet­kezet talált módot arra, hogy be- és hazaszállítsa őket. Hiszen nem is volt az egész olyan nagy do­log, csak egy kis jóakarat kel­lett hozzá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom