Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

1. szám - Zsidó apokalyptica Juhász Lászlótól

Zsidó apokalypíica. ' ^noxicÀixpiç kijelentés, kinyilatkoztatás, még pedig az emberi szemek előtt elzárt isteni titkok föltárása s megismertetése. Apokalyptica t. i. literatura ennélfogva azonir atok összesége, azon szétágazott irodalom, mely ezen isteni titkok kijelentéseinek sajátos módját és tényeit foglalja magában. Isteni kijelentést tartalmaznak ugy az ó-szövetségi, mint uj-testamentumi iratok. Azonban miként az uj-szövetségben a János irata viseli sajátos jellegénél fogva a kijelentés, illetve jelenések cimét, ugy részben az ó-szövetségi iratok közt (értve Dániel könyvét), de még inkább az ó-szövetség iratok keretén kivül azon iratok összeségét értjük apokalyptica literatura alatt, melyek alaki s tartalmi feltűnő sajátosságuknál fogva kiváltképen magukra vonták az apokalyptica nevezetet. Névszerint felsorolva a következő iratok azok, melyek a zsidó apokalyptica keretébe tartoznak: 1. Dániel könyve, 2. az aethiopiai nyelven fenmaradt Enoch könyve, 3. a 12 Patriarcha Testamentumának zsidó alapirata, 4. Sibylla-féle jóslatok 3-ik könyve, 5. Assumptio Mosis, 6. Esdrás 4-ik könyve s 7. Baruch apokalypsise mint a legfontosabbak jönnek tekintetbe. A fenti sorozatból látjuk, hogy csak Dániel könyve foglal helyet az ó-testamentumban ezen iratok közül. Ez az egy vétetett be a kánonba, a többi pedig az úgynevezett apokryph irodalomhoz tartozik. A keresztyén apokalypsisek közül, melyek a fentiek modorában Írattattak, János jelenések könyve kánoni, a többi : Péter apokalypsise, Hermas Pastora, Ascensio esaiae (Ézsaiás Menybemenetele), Esdrás 5-ik 6-ik könyve, a keresztyén Sibyllák szintén az apokryph irodalomhoz tartoznak. A zsidó apokalyptica virágzásának idejét is kijelölhetjük már most : Krisztus előtt 165-től Krisztus utáni első század végéig, tehát két és fél századot foglal magában. Az úgynevezett késői zsidóság szellemi termékei azok, melyek nagyon is magukon hordják a kor jellegét, vallásos képzetét s általában világnézetét. Malakiással a prófetia elnémult. A tanácstalanság, a feszült várakozás néma, nyommasztó s kutató csendjében az apokalyptica szövögeti csodálatos, titokzatos képzeteit, melyekkel amennyire föltárni igyekszik a magasságos egekben emberi szem előtt elrejtett titkokat, annyira mint egy átlátszó fátyollal, lepellel el is takarja ezeket, hogy avatatlan szemek azokba ne tekinthessenek. A zsidó apokalyptica atmospharája igen sok tekintetben éreztette hatását az ifjú keresztyénségre. Ez az indoka e tárgygyal való foglalkozásunknak. Theologiai Szaklap és Könyvujság XVI. 1