Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)
Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez • 343
dalom működött. Minden nagybirtok saját belső szervezettel és saját kezelésű (allodiális) várföldekkel rendelkezett. 23 Az egyházi uradalmak a Duna és a Sárvíz mentén helyezkedtek el, míg a világi nagybirtokok elsősorban a megye nyugati felében. A közép- és kisbirtokok pedig elszórtan a nagybirtokok között, illetve a megye északi, Fejér megyével határos részén voltak. 24 A mezőgazdasági termelés két- vagy háromnyomásos rendszerben történt. 25 A török uralom alatt viszont egy-egy falu csak rövid ideig települt meg, s így a mezőgazdasági termelés visszaesett a parlagváltós rendszerbe. 26 A megszálló török csapatok tehát egy viszonylag kiegyensúlyozott gazdasági állapottal találkoztak. A megszállás előtti időből nem található pontos adat a malmok számára vonatkozóan, de a defterekből és az összeírásokból tudjuk, hogy az egyetlen adóztatott iparág a malomipar volt. Ez a tény viszont azt támasztja alá, hogy a többi iparághoz viszonyítva a malomipar messze kimagaslott. A defterekben található adatok azt mutatják, hogy a malmok a megye bővizű folyói mentén helyezkedtek el, így a Sió-Sárvíz, a Kapos-Koppány és a Duna mellett. A Duna mentén Dunaföldvár, Bölcske, Paks, Fadd, Tolna, Decs és Báta községekben adóztak a malmok után. 27 A Kapóson: Görbő, Szakály, Csernéd, Pincehely malmai voltak forgásban. 28 A Koppány mentén pedig Edelén (Értény), Kuni (Kónyi), Tamási, és Henye malmait tüntetik fel. 29 A Sión: Ozora, Simontornya, Tóti és Nyék malmai találhatók az összeírásokban. 30 A török malomadót a koppányi és simontornyai liva törvénykönyve szabályozta, mégpedig úgy, hogy az egész évben működő malmok után 50 akcse, a hat hónapig működők után pedig 25 akcse adót fizettek, kerekenként. 31 Az adóösszeírásokban legelőször 1549ben a bölcskei malmok szerepelnek. Itt négy molnár 200 akcse malomilletéket, a vámnapló szerint „fertálije"-t fizet, míg Pakson 13 molnár 633 akcsét. A paksi bírótól, ki maga is malomtulajdonos, nem követel illetéket a török kincstár. 32 A Dunán a legtöbb malom Tolnánál forgott, ahol 1553-ban 19 malom 22 kerék után 1083 akcse adót fizetett. 33 Tíz évvel később a tolnai malmok adója már 1350 akcse. 34 A török uralom elől az egyházi és világi földesurak 1554 után elmenekültek. Birtokaikat a török egymás között felosztotta, így a települések nagy része kettős adózás alá került. 35 Az elfoglalt területeken a törökök maguk is építettek malmokat, de ezek után a malmok után természetbeni ajándékokkal adóztak. így Szokoli Musztafa basa is épített néhány malmot a Kapóson és a Koppányon. 36 Kuniban (Kónyiban) a koppáni bég háromkerekű malmot csináltatott, amelytől „az Urnák tisztességes ajándékkal tartozik". 37 Az Edelén (Értény) pusztán lévő malmot pedig Ibrahim bég bírja, egy karmasin csizmája jár az Urnák tőle. 38 A simontornyai malom is török kézen volt. Helyét a városon kívül, a mai Sáregres központjában kell keresnünk. Ezt a helyet ún. Forgónak nevezték, ugyanis ez a hely a környező helységekből, Pálfa, Simontornya, Cece, Felegres (mai Sáregres) minden irányból megközelíthető volt. 39 A kettős adózást igazolja, hogy a birtokait elhagyó Eszterházy László földesúri utasítást küldött Ecsery István ozorai ispánnak, 1650 januárban, „... szorgalmatos gongya légyen, hogy a pusztákrul, malmokrul és az egyéb bizonytalan helyekrül, ha kik volnának, a cenzust kiszedvén, azt is a mi kezünkhöz az többivel együtt adminisztrállya. " 40 A malom ugyanis eredetileg urasági regálé volt, hiszen az uraság földjén épült, de a XVII. században már jelentős a falu és a város kezében lévő malmok száma, sőt birtokolnak malmot a parasztok is. 41 Ebből a levélből azonban nemcsak az derül ki, hogy mindkét félnek adóztak, hanem az is, hogy a malom biztos jövedelemforrást jelentett. Az alábbiakban ugyanezt láthatjuk igazolódni, Nagy Gergely tolnai lakos hagyatéki leltárában, aki amellett, hogy gazdálkodott, megélhetésének és jómódjának biztos alapja volt, hogy malomrésztulajdonnal is rendelkezett. 42 Ennek bizonyítására a defterekből kiválasztottam két tolnai iparos hagyatékleltárát. Egyiknek volt malomból származó jövedelme, a másiknak pedig nem: 345
