Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

K. Balog János: Vádirat helyett (A fehérterror Tolna megyében) • 161

— Szekszárd közvéleményében mély nyomot hagyott a két kivégzés. Különösen a második gyilkosság maradt igen emlékezetes, mert ekkor voltak többen a kivégzésnél, másrészt, mert ekkor halt mártírhalált Bertók Róbertné, az egyetlen nő a kivégzettek közül, s amint a képen is látható, kigombolt ruhájával szinte a kép központi szereplőjévé lett. így sokaknak vizuálisan a 17-i kivégzéshez kapcsolódik az emlék. — meglehetősen pontatlan Vendel István könyvében közölt kép alá­írása: „A sorsuk befejezését váró kommunisták". 2 ® Ez így megtévesztő. Mi az igazság? Mikor készült a felvétel? Ezekre a kérdésekre a körül­mények alaposabb vizsgálata után egyértelműen így válaszolhatunk: a felvételt 1919. augusztus 10-én 12 órakor készítették. Mi a bizonyíték? Több is van: — a képen szereplő személyek. A képen a megyei intézőbizottság (direk­tórium) több tagja látható. Azok is a képen vannak, akiket augusztus 10-én felakasztottak. így például Deák Mihály, Ocskó László, dr. Tánczos Vendel, Bertók Róbert, Soós Sándor, Aranyos György, Mautner Gyula és Kovács Sándor is. Ugyanakkor azok közül is láthatunk többet a felsorakoztatottak között, aki­ket csak később végeztek ki, lőttek agyon. így például: Bencze Ferenc, Bertók Róbertné, valamint Cséby László. A fentiekből adódik a következtetés: csak olyankor készülhetett a fénykép, amikor a direktórium tagjai még mind életben voltak. Ennek legkésőbbi időpontja 1919. augusztus 10. déli 12 óra, 40 perc. (12 órakor kezdték meg az akasztást a szekszárdi vásártéren, s mintegy háromnegyed órán át tartott.) — a szekszárdi börtön megrohamozása. Több forrásból is ismeretes, hogy a szekszárdi börtönt két alkalommal keresték fel a fehér tiszti különítmény tagjai azzal a céllal, hogy onnan politikai foglyokat cipeljenek el és végezzenek ki: augusztus 10-én és 17-én. Más alkalommal a politikai foglyok nem hagy­hatták el a szekszárdi börtönt. S mert a börtön udvarának környezete nem egyezik meg a képen látottal, nyilvánvalóan adott a következtetés: csak akkor készülhetett a felvétel, amikor a foglyok egy csoportját a kivégzés színhelyére vitték. Ez pedig augusztus 10-én volt. — a képen látható töltés. Más felvételeken, amelyeket augusztus 17-én a vasúti töltés mellett készítettek, s amelyek egyikén csak Bertók Róbertné áll egyedül, a többieket már megölték, jól látható, hogy a kivégzés színhelyén a vasúti töltés legalább 2,5—3 méter magas volt. Az itt bemutatott képen látható töltés magassága nem több egy méternél. Ilyen magasságú töltés húzódott a vásárteret átszelő mély vízelvezető árok két oldalán. — a képen látható facsoport. Ez közvetett bizonyítékul szolgálhat. Nem ismeretes, hogy Szekszárdon a vasúti sínekhez ilyen közel lett volna fával tele­pített terület. Ez minden bizonnyal zavarta volna a közlekedést. összegezésként tehát megállapíthatjuk: kizárt annak a lehetősége, hogy a felvétel az augusztus 17-i kivégzés előtti pillanatokat örökíti meg. Egyértelműen bizonyítható viszont, hogy a bemutatott kép augusztus 10-én, a fehér tiszti külö­nítmény első szekszárdi gaztettét közvetlenül megelőző perceket örökítette meg, néhány mártír életének utolsó pillanatai láthatók, amint hátrakötözött kezekkel, de nyílt tekintettel várják a gyilkosok „népítéletének" végrehajtását. 172

Next

/
Oldalképek
Tartalom