Új Néplap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-01 / 282. szám

1995. december 1., péntek Megyei Körkép 3. oldal A költségvetésről tájékozódtak Tegnap délután négy órakor közmeghallgatást tartottak a martfűi művelődési ház nagy­termében. A város lakóit Kozma Imre polgármester tájékoztatta a képviselő-testület megválasz­tása óta végzett tevékenységé­ről, illetve az 1996. évi költ­ségvetési elképzelésekről. Ez utóbbival kapcsolatban beszá­molt a testület műit csütörtöki ülésén született döntéséről. Ne­vezetesen arról, hogy a testület - alapvető' feladatán, az önkor­mányzati intézmények működ­tetésén túl - többek között az új városháza üzembe helyezését, az egészségügyi központ kiala­kítását, az új bölcsőde befejezé­sét is a jövő évi költségvetésből tervezi. Magyar-német üzletember-találkozó (Folytatás az I. oldalról) Manfred Stolpe miniszterelnök a sajtótájékoztatón hangsú­lyozta, hogy a tartomány sze­retne ismét együttműködni ha­zánkkal (mint ahogy az NDK idejében volt is együttműkö­dés). Ez elsősorban a mezőgaz­daság, a kultúra, a sport és az élelmiszer-ipari termékek fel­dolgozása terén lehetséges. Az Új Néplap kérdésére, mi­szerint: e megbeszélések ered­ményeként előreláthatón szü­letnek-e munkahelyteremtő vál­lalkozások, a német delegáció­tól a következő választ kaptuk:- Tizenhét brandenburgi vál­lalkozóval folytak tárgyalások. Két beruházási szándék is fel­merült: ablakkeretgyártásra és vasúti kerékcsapágy felújítá­sára. Iváncsik Imre hozzátette, hogy 90 magyar cég vett részt a tárgyalásokon, a következő he­tekben több megállapodás szü­letése is várható á'ínérnet és a magyar üzletemberek között. P. É. Költségvetés- alulnézetből A Fidesz országos választmánya december 9-én tartja ülését, me­lyen aktuális belpolitikai, gazda­sági, stratégiai kérdések kerülnek terítékre. Várhegyi Attila, az orszá­gos választmány elnöke tegnap saj­tótájékoztatón vázolta a Fidesz költségvetéssel kapcsolatos néze­teit.- Kapkodás folyik a költségve­tési törvény előkészítésében - mondta -, hiszen a koalíción belül sincs megegyezés. A Fidesz módo­sító javaslatot, egy 40 milliárd fo­rintos csomagot nyújtott be, mely­ben a legfontosabb szempontok a fiatal generációt, a gazdaságot és a biztonságot érintik. A fiatal generáció esetében problémaként jelentkezik, hogy máig nincs átfogó lakásprogram, a felsőoktatásban nem rendezett a tandíj kérdése. Fontos, hogy a csa­ládi pótlék továbbra is alanyi jogon járjon, s mielőbb bevezessék a böl­csődei normatívát. Emellett kie­melten kell támogatni a sportot és az utánpótlás-nevelést is. A Fidesz szerint hiba lenne az adótábla felső határát 48 százalékra felemelni, mert ezzel a kormány lemond a középrétegről. Fontos a feketegazdaság visszaszorítása, mivel ezzel 17 milliárd pluszbevé­telhez lehet hozzájutni. Különösen fontos a rendőrség, tűzoltóság tá­mogatásának növelése, sőt az APEH esetében is ezt javasolják a fiatal demokraták. -bgv­Rajzverseny a megye iskolásainak. A szolnoki Mátyás Király Általános Iskola ta­nárai és diákjai majd’ három éve indították útjára rajzversenyüket, ami akkor még az iskola keretén belül mozgatta meg a gyerekek fantáziáját. A mostani meghívásos versenyen négy szolnoki és négy vidéki iskola huszonhét diákja vetette papírra színes technikával alkotását, melyeket a támogatók jóvoltából értékes ajándékokkal díjaztak. fotó: barna Tiszapüspökiben nem volt elbocsátás Év végéig beszerelik a telefonokat Sokszor úgy emlegetik Tisza- püspökit, hogy idáig ér a nagy szomszéd, Törökszentmiklós ár­nyéka. Olykor jó, olykor kevésbé pozitív értelemben. Akár adódik valamennyi igazság az állításban, akár nem, az tény, hogy ez a két- ezer-egyszázhúsz lelkes község azért éli a saját, önmaga életét. Mit is jelent ez a hétköznapok nyelvére fordítva? Azt, hogy eb­ben az évben az önkormányzat 67 millió forintból gazdálkodha­tott. Ez éppenhogy elég volt az intézmények zavartalan minden­napjaihoz, sőt a közalkalmazot­tak, köztisztviselők (pedagógu­sok, közművelődési, egészség- ügyi dolgozók, polgármesteri hi­vatal alkalmazottai) közül senkit nem kellett „leépíteni”. Az is igaz, az intézmények nagyobb, jelentősebb felújítására az idén nem futotta, noha az apróbb hi­bák javítását elvégezték. Sőt, bi­zonyos gyarapodások is megva­lósultak ebben a gazdaságilag nehéz esztendőben. így a teme­tőbe kivezették a vizet, azután a Matáv segítségével közelebb ke­rült a nagyvilág - eddig har­Pénzünk nem sok maradt, de tartozásunk sincs, ez az idei év mérlege - mondotta Tótok Sándor polgármester mine négy modem, közületi és magántelefon csörög a község­ben. Hangsúlyozom, eddig, mert a nyolcszáz család, lakás közül valamivel több mint kétszázhat­van szeretné beköttetni a készü­léket. Ez bizony 50 milliós fej­lesztést igényel, amelyhez az itt lakók készülékenként 37.500 fo­rinttal járultak hozzá. A munkála­tok jelenlegi alakulása szerint minden remény megvan arra, hogy december 31-ig mind a két- százötven-egynéhány helyen megszólaljon a telefon. A gáz már tavaly eljutott a községbe, így időszerű a kérdés: mi maradt még? Az, ami a leg­több alföldi településnek égető gondja, a szennyvíz- és csatorna­hálózat építése. Talán jövőre ezen a téren is elkezdődhet valami. Mivel Tiszapüspöki térségében mintegy kétszáz hobbitelket ala­kítottak ki, az idegenforgalmi adó jövőre is esedékes. Ez az idén - a területtől függően - portánként másfél ezer forint körül alakult. Az már tény, a helyi testület ezt 1996-ra a duplájára emeli. Ez tel­kenként két és fél, háromezer fo­rintot jelent, összegszerűen pedig mintegy félmilliós bevételt az önkormányzatnak. Minden bi­zonnyal helye adódik az így ösz- szegyűjtött forintoknak, hiszen a falu kasszájában nincs sok pénz. Igaz, tartozásuk sincs, ami napja­inkban nem akármi. D. Sz. M. Mindenkinek tiszta égboltot! Elköszönt a dandár parancsnoka Ünnepélyes állománygvülésen búcsúztatták el tegnap az 5. Jászkun Szolnok Légvédelmi Tüzérdandár parancsnokát. Sárközi István mérnök ezredest - aki 37 évi szolgálat után „akasztja szögre” az egyenruhát - nyugállományba vonulása alkalmából köszöntötték elöljárói, kollégái, a társ fegyveres erők képviselői, az egyház, a megye és a város vezetése. A köszöntők sorát Végh Ferenc vezérőrnagy, a vezérkari főnök he­lyettese nyitotta meg, aki beszédé­ben ismertette Sárközi István pá­lyájának állomásait. Külön is ki­emelte, hogy a parancsnok a mo­dem katonatiszt valamennyi tulaj­donságát magán hordozó, pragma­tikus gondolkodású katona volt. A jó barát mellett tisztelem, mint ka­tonát, mivel nagyon szereti a hiva­tását - hangsúlyozta a vezérőr­nagy, aki egyben tolmácsolta a honvédelmi miniszter jókívánsá­gait is. Szegedi Tibor mérnök vezérőr­nagy, a Magyar Honvédség pa­rancsnokhelyettese személyes hangvételű beszédében visszaem­lékezett a Sárközi Istvánnal együtt töltött boldog-nehéz, erőt próbáló évekre. Várhegyi Attila, Szolnok polgármestere aláhúzta: olyan ka­tonát ismert meg a parancsnokban, aki valóban az állományért és a vá­rosért dolgozott. Sárközi lst\’án búcsúbeszédében hangsúlyozta: egy parancsnok ak­kor van a legnehezebb helyzetben, amikor utoljára néz szembe a csa­patával. Hivatástudattal készült a pályára, s külön kiemelte, hogy ki­tűnő, jól felkészült tiszti állomány­nak volt az elöljárója.- Mindenkinek tiszta égboltot! - búcsúzott a légvédelem Szokásos köszöntésével a parancsnok, s egy­ben minden jót kívánt utódjának, Csombor László alezredesnek. B.Gy. Sárközi István mérnök ezredestől (balról) Szegedi Tibor vezérőrnagy mint régi harcostárstól is búcsúzott fotó: bs Látlelet Es jönnek majd az ünnepek Vannak, akiket teljességgel felkészületlenül érnek, s vannak, akik az örömteli várakozás után valóban átélik az ünnepnapo­kat. Nyilván az utóbbiak lesznek kevesebben. Mert akik sor­suknak kiszolgáltatottak, aligha reménykedhetnek bármiben is. Akárcsak a köznapokat, a karácsonyt is igyekeznek túlélni és elviselni. Személyes életük keretei olyan valóságot határolnak körül, amelyből képtelenek kitömi. Inkább elviselik mindazt, ami körülöttük történik, mintsem alakítanák. És ebben nem csupán a személyes vágyak, célok, cselekvési minták hiánya a döntő, hanem jóval meghatározóbban az úgynevezett életszer­vezési eszközök szűkössége. Nem csupán a pénzre, az anyagi javakra kell itt gondolni, ha­nem olyan készségek és képességek fejletlenségére, melynek következtében valaki úgy éli a sorsát, hogy sem befolyásolni, sem alakítani nem tudja. Következésképpen vele csak megtör­ténnek a dolgok. Mindebben az a szomorú, hogy ez az állapot a társadalom egyre nagyobb részét érinti. Méghozzá bénító erő­vel, amelyet egy idő után roppant nehéz elviselni. Kivált azért is, mert az értelmi és az érzelmi közöny előbb-utóbb a teljes ön­feladáshoz vezet. Még halvány indítéka is kiveszik annak, hogy ebből a helyzetből kiutat kellene keresni. Ha pedig ez az érzés állandósul, azzál is számolni kell, hogy a sorsának kiszolgáltatott egyén nem csak a másik megértésére nem törekszik, hanem saját személyes életét is úgy fogja fel, mint kudarcok sorozatát. Az önismeret hiánya vezet el a kom­munikációképtelenséghez, illetve a társas kapcsolatok kiürese­déséhez, ám ez fordítva is igaz. A társas viszonyok zavarai csak bizonytalanságot szülnek. Aki pedig vesztésre áll, s nap mint nap sikertelenségek és kudarcok érik, nem tud mást tenni, mint hogy örökösen a vele megtörtént vélt vagy valódi igazságtalan­ságokra hivatkozik. Az okozatból következtet az okra, a múlt­ban keres magyarázatot. Kényszeresen emlékezik, s így talál a maga számára felmentő érveket. Holott ez önmagában is csap­dahelyzetet teremt. Akár abban az értelemben, hogy ha az ün­nepek végképp kiüresednek, ennek előzményei az egyéni vi­szonyokban rejlenek. Méghozzá a növekvő társadalmi nyomo­rúság által körülhatárolt viszonyokban. Mert gondoljunk csak arra: az anyagi kiszolgáltatottság és a szellemi ínség jelenlegi körülményei között a legszemélyesebb párbeszédek tárgya is a panaszkodás köré szerveződik. Ha va­laki nem panaszkodik, többnyire a vele szembeni bizalmatlan­ság érzését is kiváltja. Mintha nem vállalna sorsközösséget a másikkal. Ezért inkább azon kell lennie, hogy minél alaposab­ban ecsetelje sorsa elviselhetetlenségét. S ezt még akkor is meg­teszi, ha valamiféle véletlen folytán éppen jól érzi magát. Holott - s nem csupán az ünnepeken - éppen arra lenne szükJ ség, hogy a jó érzéseket osszuk meg egymással. Ennek feltétele viszont, hogy elsősorban önmagunkban legyünk képesek elha­tárolni a sikert a kudarctól, az örömöt a szenvedéstől, a győ­zelmet a vereségtől. Egyértelművé téve, miért vagyunk szemé­lyesen felelősek és miért nem. A közelgő advent erre is figyel­meztet. Kerékgyártó T. István Itt dicséret, ott szidás Van, ahol nagyon jó, s van, ahol ennek ellenkezője, mondhatni csapnivaló a viszony az önkormányzat és a kisebbségi önkor­mányzat között. Példa erre Kunmadaras, illetve Kenderes. Az előbbi helyen dicsérő okle­velet kapott a kisebbségtől a polgármester és a jegyző, a má­sik helyen csak panaszáradatot - derült ki a tegnapi szolnoki tanácskozáson, ahol az év ele­jén felállt kisebbségi önkor­mányzatok működésének ta­pasztalatait vitatták meg - tan­folyam keretében - az érintet­tek. Mint dr. Vánkosné dr. Timár Évától, a Nemzeti, Etnikai és Kisebbségi Hivatal főosztály- vezetőjétől megtudtuk, már kétszer is „szondázták” a ki­sebbségi önkormányzatokat. A téma teljesen új, az érintettek szinte „belecseppentek” a fel­adatba, hiszen eddig még nem volt ilyen munkájuk. Mindenesetre a tapasztalatok kedvezőek, már a tavaszi vizs­gálódáshoz képest is javult a helyzet, mondhatni belerázód­tak ebbe a munkába. Van olyan település, ahol már faluházat építenek vagy néptánccsoportot hoztak létre, foglalkoztatási programot dolgoztak ki, de lé­tezik ennek ellenkezője is: tel­jes rosszallás a kisebbségek és önkormányzatuk felé. A tanfolyamon beszámoltak két alapítványról is, amely a ki­sebbségeket támogatja. ta Tervek a Humán Szolgáltató Központban Gyermekmegőrzés, családterápia A karácsonyi falu működésének ideje alatt - december 11 -tői - gyermekmegőrzést vállal a Hu­mán Szolgáltató Központ a szolnoki művelődési központ­ban. Céljuk nemcsak az, hogy a szülőknek biztosítsák a zavarta­lan vásárlást, hanem az is, hogy közben a kicsiknek hasznos el­foglaltságot nyújtsanak. A központ más szolgáltatá­sokkal is a lakosság rendelkezé­sére áll. Különböző csoportokat mű­ködtetnek, mint például a Ka­masztanyát, a Zsebibaba-klubot, az idősek klubját, a munkanél­küliek tréningjét. Most szerve­ződik többek között az önérvé­nyesítési tréning fiatalok szá­mára. Fejlesztő foglalkozásokra is lehet jelentkezni, kisiskoláso­kat segítő csoportba. A családterápiás foglalkozá­suk célja, hogy megerősítsék a családot, javítsák a családtagok egymással való kapcsolatát. Terveik között szerepel, hogy indítanak úgynevezett válás utáni szemináriumot, amely az újrakezdésben való segítést is felvállalja. Mától megtudhatja, visszalőhet-e Bokros Lajos az Alkotmánybíróságnak • ho­gyan alakulnak az adók az érdekegyeztetés után • döntés el­lenére emelik a lakáshitelkamatokat • lesz-e haszon a béke- fenntartók állomásoztatásán? A LEGFRISSEBB ÚJSÁG

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom