Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-01 / 127. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. június 1., csütörtök Helyes sorrendben! A szolnoki városi Állatotthon Alapítvány támogatást kérő, tagsági belépésre ösztönző felhívást küldött az iskolás gyermekektől a szülőknek. Én is kézhez kaptam egyet. Mé­lyen elgondolkodtam a kéré­sen. Tudom, az állatok védelme az élet védelme: visszahat az emberi viszonyok humánu- sabbá válásához is. Toleran­ciára, szeretetre, gondosko­dásra neveli az embereket. Szép terv az állatok otthon­szerű elhelyezése, a bemuta­tóterem, panzió negyven eb és negyven macska számára, a lótartás, kutyaképzés, állat­kórház, állattemető stb. Mindezt csak helyeselném, ha nem vetődne fel bennem újra meg újra a kérdés: van-e városunkban Hajléktalanokért Alapítvány - mert még nem hallottam róla. De szeretném, ha lenne, mert naponta szo­morúsággal tölt el a hajlékta­lanok látványa - és nem tu­dom megszokni! Aki megfi­gyelte már egy hajléktalan éb­redését, reggelét egy váróte­remben, ahogyan megőszült hajjal és - ki tudja, hogyan, de megőrzött - őszinte, tiszta te­kintettel valami reggelire va­lót keresgél zsebeiben embe­reken átnézve, tőlük már nem várva semmit, annak - bár szereti az állatokat - a legki­sebb szándéka sincs állatott­honra áldozni! Majd helyes sorrendben: ha már egyetlen embertársunk sem nélkülözi legalább a cel- lányi nagyságú fedelet a feje fölül, akkor költsünk az álla­tok otthonára, bármilyen szép is a szándék. M. G. Szolnok Bomló szemét Kolozsvári módra Hétről hétre szeméthalom dí­szeleg Szolnokon a Kolozsvári úton, a rádióstúdió szomszéd­ságában. A konténereket ürítő kocsi megjelenik ugyan időn­ként, de a szemét marad. Az el­szállítás költsége lépcsőházan­ként - egy negyedévre - 5880 forint, amit természetesen rend­szeresen befizet a lakóközös­ség. Tekintélyes summát fizet­tek akkor is a lakók, amikor megvásárolták a szeméttárolót. Lakóközösségünk nyomo­zásba kezdett, vajon miért ma­rad ki két lépcsőház, azaz har­minc lakás a szemétszállítás mechanizmusából? Egy napon aztán megoldódott a rejtély. Két piros cédulát is találtunk kiragasztva: felszólítanak ben­nünket, lakástulajdonosokat, hogy a szolnoki Kommunális Rt.-nél rendeljük meg a szemét- tároló javítását, mert az bizony működésképtelen. Kérdésünk: vajon ki tehet a meghibásodás­ról? Mi ugyanis azt tapasztaltuk - míg elhordták a szemetet -, hogy a konténereket ütik-vág- ják, dobálják a szállítómunká­sok, így nem csoda, ha alkatré­szei eltörnek. A háztartásokban használatos műanyag szeme­tesvödrök ugyanis ilyen sérülé­seket nem okozhatnak. Az igazsághoz persze az is hozzá­tartozik, hogy a szeméttárolók meglehetősen elnyűtt állapot­ban voltak már akkor is, amikor a lakóközösség megvette. Mindezt kényszerűségből tette. Javasoljuk a Szolkom Rt.- nek, ne fukarkodjon az intel­mekkel, figyelmeztesse sze­métgyűjtő munkásait is, hogy bánjanak kíméletesebben a konténerekkel. S ha az okozott kár az ő lelkűket terheli, ne szégyelljék bevallani! E. S. Szolgáltatás vagy kiszolgáltatás? A rendelet korszerűsítése halaszthatatlan A Szakszervezetek Szolnok Városi Nyugdíjas Alapszerve­zete nem kevés energiával áttanulmányozta azokat az in­tézkedési javaslatokat, melyeket 1991-től az Állami Szám­vevőszék a távfűtés- és melegvíz-szolgáltatásra vonatkozó rendeletek korszerűsítésére, ésszerűsítésére és az elszámo­lási visszásságok megszüntetésére kidolgozott. A Magyar Energia Hivatal főigazgatója nemrégiben arról számolt be, hogy készül a kormány energiatakarékossági programja. Nem tudjuk, mikorra lesz meg az ígért program, de a bekövetkezett, drasztikus áremeléseken kívül más kormányintézkedést eddig nem tapasztaltunk - írják leve­lükben -,a különböző energia- szolgáltató vállalatok viszont további áremelésekkel riogat­nak bennünket, fogyasztókat. Javasoljuk a beígért program kidolgozásának meggyorsítá­sát, figyelembe véve az Állami Számvevőszék közel négy év­vel ezelőtt tett megállapításait, javaslatait. Soron kívüli intéz­kedést kérünk a távhő- és me­legvíz-szolgáltatás tarifájának tisztességes és egyértelmű megállapítására! Egy régen elavult miniszteri rendelet szerint a fűtési és me­legvíz-szolgáltatási díj két részből tevődik össze: rendel­kezésre állási díjból és a fűtési-, illetve melevíz-szolgáltatási díjból. Mivel a melegvíz-szolgálta­tásra egész évben folyamatosan szükség van, ez a kettős díjtétel elfogadható. Bár egyszerűbb lenne csak egy díjat közölni. Azzal viszont nem tudunk egyetérteni, hogy a fűtési ren­delkezésre állási díjat a nyári hónapokban is fizetni kell. (A fűtési idény befejezése után hi­ába igényeltek egyes lakókö­zösségek pótfűtést, azt a hő- szolgáltató megtagadta arra való hivatkozással, hogy meg­szűnt a pótfűtési kötelezettség - csakhogy erről annak idején el­felejtették értesíteni az ügyfe­leket, illetve a díjhátralékosok miatt egész épülettömbök la­kóit lényegében kollektív bün­tetésben részesítették.) Többen kifogásolták, hogy a holt sze­zonban is fizetendő a rendelke­zésre állási díjért semmiféle el­lenszolgáltatást nem kapnak a fogyasztók. Áz idei újabb áremeléssel egyidejűleg a korábbi rendel­kezésre állási díjat átkeresztel­ték alapdíjnak. Szeretnénk tudni, hogy mit takar ez a fogalom, milyen el­lenszolgáltatást kapnak ezért a fogyasztók? (Az ilyen típusú rendeletekre szokták azt mondani, hogy tör­vényes, de erkölcstelen.) Ez a díj - bárhogyan is ne­vezzék - fűtési költségelőleg volt, s az is maradt. Milyen jog­címen szednek ki a fogyasztók zsebéből lakásnagyságtól füg­gően 3-10 ezer forintot a fűtési holt szezonban, miért kell ka­matmentes előleget fizetni a hőszolgáltató részére? Ezek után már azon sem le­pődnénk meg, ha a nyári kar­bantartási munkákat és a fűtést is a fogyasztóknak kellene in­gyen elvégezniük, mert máskü­lönben nem részesülhetnének melegvíz- és hőszolgáltatásban. Az illetékesek vegyék figye­lembe, hogy a fűtési módot a többszintes épületekben nem lehet megváltoztatni, nem tud­nak takarékos­kodni. Teremt­sék meg ennek a lehetőségét távhővel fűtött lakásoknál is, ha már az árak alakulására semmi hatásunk sincs. Adják meg a lehetőségét annak, hogy mi döntsük el, mennyit fogyasztunk, mennyit fizetünk! Tudjuk, hogy a szolgáltató vállalatok sincsenek könnyű helyzetben, sok a kintlévősé­gük, de az sem megoldás, hogy- ha bármilyen ok miatt csökken az árbevételük, a kis- esés pótlására a legkézenfek­vőbb mód az újabb áremelés. Mert ezt követően tovább nő az adósság összege is, egyre töb­ben kerülnek abba a helyzetbe, hogy nem tudnak fizetni. Mivel az energia jelentős részét sok­kal drágábban importáljuk, mint amennyibe azok hazai előállítása kerül, országos ér­dek az energiatakarékosság. Ebben viszont ne csak fogyasz­tók, hanem a szolgáltató válla­latok, azok vezetői is fokozot­tabban legyenek érdekeltek, s az illetékes szervek ne enged­jék, hogy egyes, monopolhely­zetben lévő szolgáltató vállala­tok fondorlatos módon vissza­éljenek ezzel a helyzettel. A nyugdíjas alapszervezet nevében és egyetértésével Sziklavári Attila A jászladányi nyugdíjasklub életéből Kirándulás a Szalajka völgyébe Tartalmas hétköznapokról szá­mol be a jászladányi nyugdí­jasklub tagja, Kiss Jenő Bé- láné. Néhány hete Jánoshida és Jászboldogháza nyugdíjasklub­jának tagjait látták vendégül sa­ját készítésű süteménnyel, uzsonnát a helyi napközis konyha dolgozói készítettek - térítésmentesen. Anyák napi ünnepségükre az unokák is el­jöttek, a helyi sütőüzem 300 péksüteménnyel kedveskedett az alkalomra. Mi elmondhatjuk, hogy fi­gyelnek ránk a községben - írja levelében. Sziráki Benedek polgármester úr és a képviselő­testület velünk van és minden­ben támogat. Az önkormányzat ebben az évben pénzösszeggel is támogatja a klub programjait, amit két részletben kapunk meg. Terveink között szerepel többek között egy kirándulás a jászkiséri testvérklubbal a Sza­lajka völgyébe. Gavaldik Mi­hály, a klub vezetője nagyszerű ember; a 75 évével fáradhatat­lanul dolgozik értünk. Az Új Néplap már reggel 6 órakor kezünkben van, Szűcs László személyében egy igen pontos, kedves ember a kézbe­sítőnk. (A sikeres programokhoz szerkesztőségünk is gratulál, s külön köszönti a napokban a 70. születésnapját ünneplő le­vélírót, Kiss Jenő Bélánét.) A Hortobágytól Apafáig Egy utazás alkalmával két kel­lemes élményben volt részem. Május 21-én a füzesabonyi vonattal Debrecenbe érkeztem. Természetesen a 6 óra 16 perc­kor induló csatlakozást éppen akkor indították. Iparkodtam, mert szerettem volna elérni. A jegyvizsgáló észrevette a szán­dékomat, s leintette a vonatot. A vonat száma 6220, a jegy­vizsgáló a karcagi állomáshoz tartozó Tőkés László. Köszönöm a figyelmességet, igazán jól esett, már csak azért is, mert én is vasutas voltam, s mondanom sem kell, ez már in­kább gesztus, mint kötelesség. De volt még egy örömteli meglepetésben részem ezen az úton. Ä vonat már Apafánál ro­bogott, amikor egy mosolygós arcú fiatalember felbukkant. A vonatvezető volt, aki a hátsó kocsikhoz igyekezett. Vissza­felé - éppen rágyújtani készül­tem -, hozzám fordult és tüzet adott. Daróczi Albert volt, aki szintén karcagi. Köszönöm - többi nyugdíjas vasutastársam nevében is -, hogy e hivatás tisztességét és becsületét az új nemzedék ápolja, és hírnevét öregbíti. Kis Ferenc Hortobágy Az oldalt szerkesztette: Kácsor Katalin Tehetségek a gyermeknapon Május 28-án, a gyermeknapon, Városi Művelődési Központban harminc gyermek sakk-szimultánt játszott Berebora Ferenc és Ondók László sakkmesterek irányításával. Gratulálunk a legte­hetségesebb sakkozóknak: Majzik Tamásnak, Pápista Ákos­nak, Mészáros Gergelynek, Lustyik Tamásnak és Kovács Ádámnak. Szolnoki Sakk Egyesület Alig győzte a sziréna Élmény, megfigyelés, tapasztalás - ez az, ami a 3-6 éves gyermek ismeretszerzéséhez elengedhetetlen. A Jósika Úti Óvoda kétszázhetven pajtásának mindig van erre lehetősége. Az elmúlt hetekben több rendezvény is színesí­tette a gyermekek hétköznapjait. A közlekedési vetélkedőn - az életkori sajátosságoknak megfelelően - játékos, gya­korlatias kérdésekben mérkőzhettek meg. A város baleset­megelőzési bizottságának képviselői és az óvónők mindent megtettek a nap sikeréért. A kedves rendőr bácsik a rend­őrautót, -motorokat az óvoda gyönyörű udvarán átenged­ték gyermekeinknek. Volt sikere a szirénának és a különle­gességeknek. A kicsik bátran kérdezgették vendégeinket, s ők türelmesen, kedvesen válaszoltak. Köszönjük a városi baleset-megelőzési bizottság rendőreinek ezt a szép napot! Dr. Lambert Istvánná intézményvezető Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöljük, tisztelet­ben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánossá­got adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk. Küldjön egy képet! Lakótelepi gyerekek -1957 nyarán 1957 nyarán készült ez a felvétel. A nagyjából egykorú gyermekek a szolnoki papírgyári lakótelepen éltek, nevelkedtek. A képen a kisfiam a legfiatalabb, itt kétéves, a legnagyobb fiú pedig a bátyám gyermeke. Vörös Lászlóné Szolnok ... csak azt akarom mondani! Az ügyintézés módjával és hangnemével már lapjuk is több íz­ben foglalkozott. Magam is tapasztaltam a Matávnál, a Ver­seghy Könyvtár olvasótermében, édesanyám az önkormányzat­nál, hogy akik az „ügyfelek”-kel, hús-vér emberekkel bánnak, milyen szegényes empátiával bírnak, s hogy ez milyen erősen befolyásolja a közérzetünket. Példákat is mondok: ha ki kell küldeni egy kamaszt az olvasóteremből, mert nincs olvasójegye, jó lenne, ha azt is hozzátennék: Szívesen látjuk, de ott, a szem­ben lévő helyiségben először be kell iratkoznia! (Mert megle­het, hogy legközelebb ennél sokkal rosszabb helyre megy a ka­masz, oda, ahonnan nem küldik ki!) Vagy: ha már telefonom nem lehet, legalább az ügyintéző segítő szándékát, megértését élezném!) Manapság létezik egy olyan kihasználatlan, aktív munkára képes, otthon ülő, munkalehetőségre váró tömeg, amelyből ki lehetne választani azokat, akik kapcsolattartásra, úgymond ügyintézésre alkalmasak. Ha viszont ez nem megy, legalább tesztekkel szűrjék ki azokat, akik erre végképp alkal­matlanok. Mert csak szabályosan eljárni ma már kevés! G. K. Szolnok * Nemrégiben jelent meg a lapban a Híres anyák híres lányai című írás. Bármilyen hihetetlen, Carrie Fisher szerepelt a Csil­lagok háborúja trilógiában. Kábítószerezni nem a filmszerep, hanem családi problémái miatt kezdett; erről a Képeslapok a szakadékból c. filmjében bőven van szó. S ha már a filmeknél tartunk: mintha a kritikusaink nem is arról a filmről írnának, amit megnéztek. A kritikák alapján némely filmre nem lehet rá­ismerni. Vagy vegyük a könyvkiadást, a rossz minőségű papírra nyomott albumokat, könyveket: arra hivatkozással teszik ezt, hogy a magyar piacon nem kellenek a drága könyvek. Holott az igazság az, hogy aki könyvet vesz, jó minőséget is szeretne. S ha már tollat fogtam, hadd mártózzam meg kicsit más té­mában is. C-ondolom, nem a véletlen műve, hogy nálunk van a legtöbb öngyilkos, alkoholista és dohányos. Nálunk még az át­lag életkor is rövidebb. Hát figyeljünk csak kicsit környeze­tünkre! Nyugdíjas nénik, bácsik, akik már járni is alig tudnak, a falu másik végére mennek el vízért - meg az olcsóbb kenyértért - mert a vízdíjat már nem tudják kifizetni.(Még egy emelés, és az emberek a Tiszára járnak tisztálkodni és mosni.) A vezetékes gáz is lassan megfizethetetlen lesz. A kedvezménnyel bevezetett gáz a vidéki házakban dísz, mert vannak, akik már fával fülé­nek. Nézem a parlamenti közvetítéseket, és az az érzésem, poli­tikusaink, nagyjaink ott tisztázzák, kinek hány milliós bevétele van és ki hány milliárd forintot lopott a privatizáción. Bezzeg az idős nénike olyan számlatömböt használ a piacon, ami többe kerül, mint a portékája. Jó lenne, ha törvényhozóink kitekinte­nének Néhanapján az életbe is! Martossy Béla Tószeg * A rendszerváltás óta több mint négy év telt el. Egy jóléti, polgá­rosodó társadalomban reménykedtünk, amelyben az emberek a tehetségük szerint érvényesülnek. Ma azt érezzük, hogy jóval nehezebben élünk, mint egy évvel korábban. A legsúlyosabb terheket azok cipelik, akik kisnyug- díjból, kisfizetésből vagy munkanélküli-segélyből élnek. Akik­nek a legszükségesebbre: ruhára, élelemre, gyermekeik nevelé­sére, gyógyszerre, lakásuk fenntartására sem telik. Ma Magyarországnak tíz és fél millió lakosa van. Ebből né­hány százezren vannak azok, akik igen jó! élnek: akik nem is sejtik, hogy mi a nélkülözés. Ma már a középréteget is alig ta­láljuk, az elszegényedés most őket fenyegeti. Ezek a súlyos gazdasági bajok visszanyúlnak az elmúlt negy­ven évre. De erre bőven rátett az előző kormány is azzal, hogy nem tette meg a népszerűtlen intézkedéseket. A gyors meggaz­dagodás sokak számára elérhető lett. Nagy végkielégítést ka­pott egy szűk réteg, s ezek az emberek tudtak vállalkozni. Ugyanakkor még kedvező hitelekhez is jutottak. A szálak össze­fonódtak. Ugyanez, más formában, a mezőgazdaságban is meg­történt. Sokan kerültek kedvező helyzetbe azzal, hogy a legjobb minőségű földet tudták megszerezni, ráadásul jóval többhöz is hozzájuthattak, mint ami eredetileg megillette őket. Ma ezért nagyon sok a csalódott ember. A befelé forduló, Mert látják azt, hogy egyesek nem a szorgalmukkal, tehetségük­kel jutottak előbbre, hanem a rendezetlen viszonyokat használ­ták ki. Az arányos teheiyiselésről ma már csak ábrándozha­tunk. Szűcs Kálmán Jászberény

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom