Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)

1991-11-01 / 256. szám

1991. NOVEMBER 1. Megyei körkép 3 Alapítvány nyelvművelésre Tegnap a tiszaföldvári Belterületi Óvodában avatóünnepségen látták vendégül mindazokat, akik segítet­tek létrehozni az alapítványt, mely lehetővé teszi a kiemelt anyanyelvi nevelés mellett az idegen (angol) nyelv oktatását is középső csoportos kortól. A gyermekek műsorral ked­veskedtek a megjelenteknek, majd Hegedűs Istvánná vezető óvónő mondott köszönetét, elsősorban Szűcs Zoltán magánvállalkozónak, akitől a kezdeményezés származik, és aki évek óta támogatja az óvodát. Nemcsak ötletekkel, hanem pénzzel is hozzájárult az alapításhoz, csak­úgy, mint a polgármesteri hivatal, a szülői munkaközösség, a tiszaföld­vári áfész, a sütőüzem és a martfűi nagyüzemek felajánlásai, technikai segítsége. A további felajánlásokat az OKHB Rt. szolnoki fiókjánál ve­zetett 450rl 1786 sz. csekkszámlára várják. Fotó: K. É. A tolvajnak semmi sem szent „Testőr” vigyáz a temető rendjére Október elsejétől a Testőr Kft. őrzi a szolnoki. Körösi úti temetőt. Akik rendszeresen járnak ide, jól tudják, nem túlzás így védelmezni a rendet. Bár az is igaz, hogy ilyen rend régen volt ott, mint most. Utakat építettek, kutakat helyeztek el. A betonkerítés is lassan körbeéri a 60 holdon fekvő területet. Bozótot ir­tottak, a sírok és a köztük lévő területek gondozottak, tiszták, lát­szik, hogy a temetőre költ, odafi­gyel az egyház. Jöttek a „nagymenők” Nemcsak a tisztaságra, hanem a temető rendjére is ügyelnek. A nyolc kapuból hármat tartanak nyitva, azokat, amelyeket ellen­őrizni tudnak. Bevezették a kapu­jegyet (a járműveknek) és a napi jegyet (a területen munkát válla­lóknak). A sírkövesek műhelyeit kitelepítették, a helyükre ravatalo­zó, szertartásterem, iroda, virág­bolt épült. Sokan nem fogadták kellő megértéssel ezeket a lépése­ket, például a kapuk bezárását. De talán ők is másképp vélekednének a dologról, ha naponta szemtanúi lennének a rongálásoknak, ame­lyekkel az élők és a holtak nyugal­mát zavarják. A temetői rongálások jelensége nem egyedülálló. Másutt sem tud­nak megbirkózni ezzel a problé­mával. A debreceni nagyerdei te­metőben például kutyás rendészek őrködnek, de sokszor hiába. A vandálhullám körülbelül há­rom éve érte el a szolnoki temetőt. Addig csak olyan apróságok for­dultak elő, hogy Juliska néninek megtetszett a közeli sírra rakott vi­rág, és áttette hozzátartozója hal­mára. A viráglopás megszokott je­lenség volt. Aztán megjelentek a „nagyme­nők ”. Akik már nem is puszta kéz­zel jönnek, lépik át a kaput vagy legtöbbször a kerítést, hanem szer­számokkal fölszerelkezve. Leg­alábbis erről tanúskodnak a külön­böző akciók. Nemrégen 50 rézvá­zát csavartak le az umafalakról. Elviszik a gyertyatartókat, kive­szik az urnafülkét lezáró bronztáb­lát - és mindent, ami rézből vagy bronzból készült. Épp a múlt heti temetőszemlén nyugtázták, hogy a legújabb temetések rézvázái sorra eltűntek. Kapós a kripták fedőlapjának rézfogantyúja is. Olyannyira, hogy már valamennyit lelopták, egyetlen kriptán sincs meg az ere­deti fogantyú. Persze nemcsak a kripták külsejét rongálják, gyako­riak a betörések is. Annak ellenére, hogy odabent nemigen találnak ékszert, értékes tárgyat... Visznek el dísznövényeket is, főleg nagyobb tételben. Nemrégen egy éjszaka kiloptak a földből száz frissen ültetett tujacsemetét... Mi van a kriptában? És még lehetne sorolni a rend­bontásokat: betörték a ravatalozó ablakait (vajon miért?), kábeleket égettek a temető sarkában; amíg be lehetett jönni kocsival, előfordult, hogy majdnem belerohantak a te­metési menetbe, találkahelynek használták a holtak birodalmát. Akadt olyan tolvaj is, aki a lopott cuccokat ide hordta, az egyik sír­nál „tárolta’ ’ őket. Mit lehet tenni a rongálások el­len? A legnagyobb baj, hogy nem tudják fülön csípni a tetteseket. Hi­szen a lopások egy részét szerve­zett bandák követik el, és „figye­lőszolgálatot” is biztosítanak, te­hát mire odaér az őr vagy a rendőr, ők már árkon-bokron túl vannak. A bejelentett esetekre a rendőrség kijön, de még nem kaptak semmi­lyen visszajelzést, hogy valame­lyik tettest sikerült volna elfogni, azonosítani. Mit lehet mondani a hozzátarto­zónak, aki megdöbbenve tapasz­talja, hogy a sírt meglopták? Fel­ajánlani, hogy az ellopott tárgyak helyére szereltessen újat. Csak ez nem olyan egyszerű dolog. Egy urnát lézáró bronztábla például több ezer forint, a gyertyatartóért 500, a rézvázáért 750 forintot kér­nek. Igaz, épp most tárgyalnak egy tiszaföldvári sírkövessel műkővá­zák készítéséről. Abból ugyanis csak öt-hat darabot lopnak el éven­te ... Lopnak éjjel-nappal A lopásoktól eltekintve a köz­­biztonság elég jó. Személyeket ért támadásról, koldulásról nincs tu­domása sem a temetési ügyek inté­zőinek, sem az egyház képviselői­nek. Viszont megjelentek olyan munkavállalók, akik sírkőlemo­sást, -csiszolást ajánlanak fel a gyanútlan hozzátartozónak. Kide­rült, hogy olykor sokkal többet kémek érte, mint a szakemberek. Például 18 ezer forintot egy olyan munkáért, amelyet a szakemberek 8-10 ezerért végeznek el. A napi­jegy bevezetése lehetővé tette, hogy valamelyest ellenőrizzék a munkavállalókat - ez a Testőr Kft. egyik feladata. Persze az volna a legjobb, ha a holtakbirodalmánaktiszteletevisz­­szaköltözne az emberek szívébe. Mert hol vannak már azok az idők, amikor levett kalappal léptek be a temetőbe, és csak suttogva mertek beszélni? Ma már semmi sem szent, és a tolvajok is egyre gátlás­talanabbak. Ottjártamkor az egyik kolumbáriumban szembetaláltuk magunkat egy „csupasz” urnával. Az urna bronzfedlapját ugyanis el­lopták. Reggel hét órakor még a helyén volt... Nem mutatott déli tizenkettőt sem az óra, mikor a bronzlapnak már csak a hűlt helyét találtuk. Vagyis most már meg sem várják az éj beálltát, fényes nappal is lopnak ... Paulina Éva Miért mondott le a megyei bíróság elnöke? A bizonytalanság szorításában Tegnapi lapszámunkban hírül adtuk, hogy lemondott tisztségé­ről a megyei bíróság elnöke és egyik helyettese. Dl. Jenövári László immár húsz éve vezetője a megyei bíróságnak, tehát úgy­nevezett „régi” ember. Óhatat­lanul felmerül a gyanú: lemon­dásának hátterében politikai okok húzódhatnak meg, ha úgy tetszik, megelőzi az igazság­ügyben is várhatóan bekövetke­ző vezetőcseréket. A feltétele­zést kérdéssé átfogalmazva kezdtük a beszélgetést dr. Jenő­­vári Lászlóval tegnap a megyei bíróság elnöki irodájában, ahol utolsó munkanapját töltötte ve­zetői minőségében.- Ha arra gondol valaki, hogy egy régi párttag ilyen módon akarja átmenteni magát, akkor téved - nyilatkozta a leköszönő elnök. - Lemondásomnak azon­ban közvetetten mégis köze van a politikához. A kapcsolat pedig a következő: több mint egy éve húzódik a bírósági szervezeti törvény megalkotása, és ez a las­súság nagyon bizonytalanná, ta­­lajtalanná, egyes területeken le­hetetlenné tette a bírósági veze­tők munkáját. A törvény vitája során hol legitimnek, hol illegi­timnek - szélsőséges esetben „bolsevistának” - neveznek bennünket. Személy szerinti tá­madás, fúrás, faragás nem ért, de egyre inkább megérlelődött ben­nem, hogy ilyen bizonytalan kö­rülmények között és a vezetői poszt fokozatos ellehetetlenülé­se miatt már nem tudok az elnöki fizetésemért tisztességesen meg­dolgozni, tehát menni kell. A he­lyettesem - Hainfart Mártonná dr. - is hasonló okok miatt távo­zik beosztásából. Két hete írásban is beadtam lemondásom a miniszterhez, aki azt elfogadta. Egyébként más megyei elnökök - előttem, illetve velem egy időben - is kérték fel­mentésüket a minisztertől. Hoz­záteszem, hogy sok bíró, bírósá­gi vezető küszködik ma a bi­zonytalanság érzésével. A to­vábbiakban a szakmában, az ítél­kezésben dolgozom még néhány évig, bár elértem a nyugdíjkor­határt - fejezte be mondanivaló­ját dr. Jenövári László. BI. Facsemeték az őszi telepítéshez A csapadékos, majd hidegre for­dult októberi időjárásban - kissé megkésve - megkezdődött a teljes nagyüzem a rákóczifalvi Rákóczi Tsz nagy gyümölcsfacsemete­­kertjében. Száztíz fajta gyü­mölcsből négyszázezer oltvány vár értékesítésre. Jó a kínálat az ameri­­kából származó úgynevezett mo­csári dióból. Ez a fajta igénytele­nebb területeken, például az ártéri földeken is megél, nagy előnye, hogy már három-négy év alatt ter­mőre fordul, szemben a hagyomá­nyos diófajták tíz-tizenkét évével. A nemesebb gyümölcsfélék közül igen keresett a kopasz őszibarack, amelynek szintén több fajtáját kí­nálják. A faiskola kedvezményt nyújt azoknak a telepítőknek, akik egy gyümölcsfajtából legalább száz oltványt vásárolnak. Ebben az esetben egyharmadával olcsóbban kapják a csemetéket. A Budapest­ről keletre eső országrész csemeté­vel való ellátására a gazdaság 24 lerakatot nyitott, amelyekben a vá­laszték zöme megtalálható. Látleíet A kultúra sem csodaszer A kultúra egysége iránt táplált ábrándok egyre inkább a múltba vesznek. S ennek nem csupán az az oka, hogy immár szabadon beszélhetünk a kultúra megosztottságáról, hanem sokkal inkább az, hogy az említett egység sohasem létezett. Ha ugyanis abból indulunk ki, hogy a gyakorlat adja bármely elméleti igazság kritériumát, semmi okunk illúziókat kergetni. Ehelyett a kultúra sokféleségében kell gondolkodnunk; azaz el kell fogadnunk, hogy a mindennapok gyakorlati világában mindennek helye van. Még a tömegkultúra annyira megvetett termékeinek is. Mert ezek a javak - jelenjenek meg akár lakodalmas rockként vagy vizuális giccsként - bizonyos kényelmet nyújtanak az embereknek. Oly­kor a szabadság illúzióját keltik, vagy legalábbis a „nekem erre van szükségem” személyes meggyőződését. Pusztán az értelmi és erkölcsi magasabbrendűség síkján tűnnek ezek a termékek „megvetendőknek”. Főként azok számára, akik a kulturális tőkét birtokolják, s akik olyan ismeretekkel, készségekkel és képessé­gekkel rendelkeznek, melyekhez a többség eleve nem juthat hozzá. A visszahúzó szociális és kulturális feltételek sokkal mélyebben gyökereznek annál, semmint személyes ráhatással meg lehetne szüntetni. A magas kultúra körébe tartozó művészeti, morális és vallási értékek elsajátítása ugyanis nem elhatározás kérdése. Hanem sokkal inkább az életstílusé. Miközben a megélhetés kínzó való­sága határoz meg minden emberi szükségletet, meglehetős ciniz­mussal beszélhetünk csak arról, hogy a társadalom többsége ellenállhatatlan vágyat érez a művészeti, vallási vagy ismereti értékek fogyasztására. Ellenkezőleg, a nyers kapitalizálódás kö­rülményei között önmagát akarja fenntartani. Az értékes és a hasznos így keveredik össze egymással. Nagyobbrészt az utóbbi javára. A mindennapi életmód diktálja ezt. Ez a pragmatista „behódolás’ azonban korántsem tekinthető újkeletűnek. Annál kevésbé, mert a rendszerváltás semmilyen szempontból nem hozott magával kultúraváltást. Legfeljebb a kínálat területén történt elmozdulás. S ahogyan korábban is merő hiábavalóság­nak bizonyult a felvilágosító kultúraterjesztés, most sem lehet másként. Mert az élet minden területén - akár tudomásul vesszük, akár nem - a túlélésre vonatkozó célok és törekvések hatnak. Ám amennyire háttérbe szorulnak az értékközvetítő kulturális intéz­mények, s amennyire csupán szórakoztató funkciót töltenek be, óhatatlanul erősítik a dekulturalizáció folyamatát. S maguk is táplálóivá válnak - vállalkozási alapon vagy attól függetlenül - az évtizedek óta tartó értékválságnak. Hiszen a kulturális piac jelenlegi mozgalmassága csupán olyan látszat, mely az értékte­len továbbélésének kedvez. Nemcsak megtévesztően hat az em­berekre, hanem igényeiket is manipulálja. Kerékgyártó T. István Megszakítottam a sort Kedves Asszonyom! Töredelmesen bevallom, megszakítottam a sort. Pedig nyomatékosan kért levele végén, hogy csak ezt ne tegyem - saját érdekemben. Hiszen ezzel meg­fosztom magam a szegény em­ber felemelkedési esélyétől a mai elszegényedő világban. Csak újságíróval ne kezdjen legközelebb! Tudja, mi úgy él­jük ki magunkat, hogy újabbnál cserébe a levelekért, anyagkölt­ség címén 126x500, az annyi mint 63.000 forint ütné a marko­mat. Szégyellem magam, hogy megszakítottam a sort, de tudja, mi, újságírók kíváncsi és alapos emberek vagyunk. Jelszavunk: minden információt mindig el­lenőrizni kell! Ezért amikor a „Jövedelmező munkát ajánlok” szövegű hirdetésen megakadt a szemem, én gálád módon rögtön Szuperexpressz r* ^----­AZANDASZŐLŐSI élelmiszerboltba szakképzett eladót sürgősen felveszünk Jelentkezés írásban, rövid szakmai ön életrajzzal. „Leinformálható” jeligére kiadóba. *66310/2* ÚJSZÁSZON gázfűtéses családi ház eladó, vasútállomáshoz közel. Érd: egész nap Csillag út 13. *66424/ 1* MARTFŰI, tehermentes lakásunkat eladnánk vagy elcserélnénk kertes házra, megegyezés szerint. Érd: Martfű, Simon FA 5. IV/13. *66426/ 1* ! VriSZATOUR-ajánlat: Isztambul 1991. október 12-17. 6.900 Ft> köttő­­pénz 1.900 Ft, félpanzió, utazás légkon-/ dicionált autóbusszal. Svájc-ZUrich nőj vember 8-10.3.050 Ft. Jelentkezés: Szol-1 nők, Ságvári krt. 4. Telefon: 56/44-803. *66429/1«_______________________ újabb gondolatok után sóvár­­gunk. Mit sóvárgunk, látja, le is írjuk ezeket. Ezért az ilyen ott­hon ülős, másolós munka - amit Ön is kínált - nem nekünk való. Bocsásson meg érte, hogy megszakítottam a sort, de én is jobban szeretek jönni-menni, nyüzsögni. Van, hogy saját kéz­iratomról is elfelejtek másolatot készíteni, nemhogy 126 pél­dányban írjam le, és küldjem to­vább azt, amit már egyszer má­sok leírtak. Tudom, óriási lehe­tőséget szalasztók el. Hiszen írtam Önnek. Sőt! Nem értem be ezzel, újra írtam, mert - nehéz felfogásom-é ebben a ludas? - még kíváncsibb lettem. Levelé­ből ugyanis csak az volt szá­momra világos, hogy ha még mindig érdekel a munka, ismét írjak, s jön majd postafordultával az anyag. Asszonyom! Restellem, hogy megszakítottam a sort, hiszen nagyon pontosan küldte az anya­got - három egész oldalas leírást -, mi több, ekkor már „Tisztelt érdeklődő”-ből, „Kedves Be­dolgozó Munkatárs”-sá avan­­zsáltattam az Ön számára. Ha­nem hogy milyenek az emberek! Képzelje el, a postásom, aki mel­lesleg gyakran hoz mindenféle küldeményt, egészen megválto­zott. Kétszer is megkérdezte, ami eddig nem volt szokása, hogy átveszem-e a kis méretű borítékot, merthogy 567 forint utánvéttel jött. Nagy nehezen megértette, hogy anyagot várok, adja csak ide bátran azt a levelet. Értetlensége úgy felzaklatott, hogy még borravalót is elfelej­tettem adni neki. De ez még semmi! A rosszin­dulat, irigység nem ismer határo­kat. a minap mit olvasok a Hir­detés című újségban? „Sajnálat­tal tapasztaltuk, hogy sok bedol­gozási munkát ajánló hirdetőnk­ről kiderült, hogy az ígért munka helyett láncjátékot kínál. Az ilyen tevékenységet nem akarjuk támogatni, mert gyakran szélhá­mosság.” Megértem, Asszo­nyom, a felháborodását, hiszen Ön éjt nappallá téve másol. Én már legalább tudom, hogy mire megy ki ez a játék! De tartozom még egy önvallo­mással. Szerettem volna teljes nevén szólítani - ennyi levélvál­tás után igazán így illene -, hogy mégse teszem, annak oka: még meglepnék ezek a huncut adóel­lenőrök, mielőtt összeszámolná a jövedelmét. Csak egyre kérem. Gondoljon a későbbiekben ne­héz sorsú embertársaira is. Jöve­delme töredékéből nyisson ala­pítványt! Mint tudja, az adóalap­ból ez levonható. Az alapítvány neve lehetne: „A szegény embe­rek felemelkedési esélye”. Kez­dőösszegként felajánlom az álta­lam kifizetett 567 forintot. Tisztelettel üdvözli: egy majdnem-bedolgozó munkatár­sa: Cs. J. Sápvári kn n \\n. *6M10/1*­^ JÖVEDELMEZŐ otthoni munkát» ajánlok. Válaszborítékért tájékoztatom.! *66437/| BELVi^OSI^büfé^szöfTlBat-vasárnapi munkája felvesz szakképzett pultost vagy ^ felszolgálót^ Jelentkezéseket a kiadóba gyakorlat, lakcím jelölésével „Hétvége” jeligére. *66438/1* ____________ TÁRSAKAT keresünk 6 lakásos tár­sasház építéséhez Mária út, Tompa M. út és Gát utcában. Érdeklődni: 56/41-456- jij.liil.fi.....rTIUriráig. »6MJ9/ 1* \ JÖVEDELMEZŐ munkát ajánlok, vá-J laszborítékért tájékoztatom.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom