Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

4 Néplap 1990. JANUÁR 2. A tárgyalóteremből A könyvtárak jövője a tét Egytértünk a könyvtári dolgo­zókkal abban, hogy most, a hajda­ni MSZMP-vagyon visszaszerzé­sekor meg nem ismételhető alkal­munk van arra,hogy segítsünk a könyvtárakon, szociális intémé- nyeken, stb. Ezt a lehetőséget el­szalasztani bűn lenne. A kérdés azonban nem csak ez. Itt a könyv­tárak további jövője is a tét! Attól, hogy a könyvtárak épüle­teket kapnak normális működé­sükhöz, jövőjük még nem oldódik meg. Véleményünk szerint a kö­vetkezőkről van szó: 1. Akönyvtárakat is ki kell vonni az állambürokrácia irányítása alól! 2. Működtetésükre alapítvá­nyokat kell létrehozni, amelyek­ben természetesen az államnak is helye van, de rajta kívül főképp a társadalmi szervezeteknek és ma­gánszemélyeknek, nem kizárva a külföldi tőkét. Ez egyrészt tőkejut­tatást jelentene a könyvtárak szá­mára, másrészt megakadályozná a politikai irányítást. Tevékenysé­gük gazdaságosabbá válna, kevés­bé függne az állami költségvetés­től. Jelenti ez azt is, hogy az alapít­ványokon keresztül végre tényle­gesen is társadalmi tulajdonba ke­rülne az, ami a társadalomé! Ter­mészetesen továbbra sem lehet le­mondani az állami támogatásról, habár annak mértéke csökkenhet­ne. A könyvárak működése tehát megváltozna. Az állambürokrácia kizárásával végre lehetőség nyílna arra, hogy valóban szabad gazdál­kodást folytathassanak. Felvető­dött néhány gyakorlati megoldás is, amikor ezzel kapcsol atban az állampolgárok véleményét kértük. Megpróbáltuk rendszerbe foglalni azokat a javaslatokat, amelyekkel egyetértünk. A könyvkölcsönzésről: Aköny- veket kategóriákba kell sorolni - bestseller könyvek, /kölcsönzési díjuk a legmagasabb, /I. kát./ új könyvek, /II. kát./ egy évesnél ré­gebbi könyvek, /III. kát./ az alap- műveltséghez szükséges könyvek - ezek azok a művek, amelyek bár­mely típusú és irányítású iskolák­ban ajánlott /vagy kötelező/ iro­dalmak /IV. kát./ Egyedi, különle­ges könyvek /tudományos, művé­szeti, stb./ kölcsönzési díjára kü­lön árkalkulációt kell készíteni. A kölcsönzés lehet helyi-, olvasóter­mi- és külső használatra szóló. Ugyanakkor be kell vezetni a moz­gó kölcsönzést, amely szociális célokat is szolgál /idősek, szegé­nyek stb./, s amelyben részt vállal­hatnának a cserkészek, ifjúsági- és karitatív szervezetek. Ugyanez a kölcsönzési mód gazdasági tevé­kenység is. /Természetesen itt a díjak magasabbak lennének./ A könyvek beszerzéséről: Az alapító - szükség szerint - olvasói körében felmérést végez, és meg­bízást adhat bizonyos könyvek megvásárlására. Jogi személyek szintén ajánlásokat tehetnek. Ne lehessen viszont a könyvtárakat semmiféle kategóriába sorolni, és ne lehessen megszabni azt, hogy milyen könyveket vásárolhatnak! A könyvtárak működéséről: Kulturális központokká kell válni­uk, és jelentsenek konkurrenciát a művelődési központoknak. /Ott, ahol ez lehetséges./ Működtesse­nek kávéházakat, éttermeket; szer­vezzenek irodalmi, művészeti klu­bokat; segítsék a helyi önszervező csoportokat. Bizonyos idő után a szükségte­len példányokat szabadon forgal­mazhassák, vagy amennyiben le­hetőségük van rá - szociális jutta­tásként - karitatív szervezeteknek leadhassák. /Az SZDSZ szolnoki szervezete továbbra is várja javas­lataikat, a Somogyi B. u. 6/a szám alatt, illetve a 36-878-as telefon­számon./ Erdei Péter az SZDSZ ügyvivője Tanulságos szóváltás a buszon Jászalsószentgyörgyről in­dultam hazafelé december 11- én, ahol orvosi kezelésen vol­tam. Jászleikig akartam busszal menni, de az idő elhúzódása mi­att már nem voltam biztos ab­ban, hogy elérem a a Szolnok- Gyöngyös útvonalon közlekedő, 9.26 órakor induló járatot. Amennyire erőmből tellett, igye­keztem, még egy árkon is át­másztam, nehogy lekéssem,mert az két óra várakozást jelent. Si­került. Az ötven év kör Üli gépko­csivezető - mielőtt szóltam vol­na, hogy nekem félárú jár - le­tépte a 2oforintosat és azt mond­ta, nem eheti meg, majd kérdez­te: megállt a kakukkos órám? Közöltem vele, hogy nem a kocs­mából jöttem, nem azért lihegek - alig tudtam levegőt venni. Kér­te a 2o forintot, amit nem akar­tam kifizetni, végül is a tizes mel­lé adtam még egy húszast, és mérgemben hozzáfűztem: ne ad­jak még egy ezrest is? Vissza akarta adni a tízest, de mond­tam, tartsa meg. Erre levágta a földre és felszólított, hogy tűnjek el. Jól megkapaszkodtam, ne­hogy eszébe jusson lependeríte­ni. Ezek után kérdezem: Az ilyen indulatos embert hogy lehet a békés utasok közé engedni? Lukácsi Ferenc Jászjákóhalma Mikulás kupa Jászboldog­házán A Hűtőgépgyár jászbol- dogházi radiátor gyárának vezetősége december 6-án Mikulás kupát szervezett, melyre meghívta a környező községek iskoláinak tanuló­it. A játékos versenyen részt vettek jásztelki, alattyáni gyerekek is. Délelőtt az alsó tagozatosok ügyességi ver­senyére került sor, délután pedig az 5-8. osztályosok mérték össze tudásukat erejüket - a fiúk labdarúgásban, a lányok kézi- labdában.Az össz-eredményeket tekintve, Jászboldogháza csapata nyerte meg a kupát. A győzteseket szép ajándékkal jutalmaztuk. /A mellékelt emlékla­pot - az örömteli rendezvény vi­szonzásaként - Bodor Zita 3. osz­tályos tanulótól kaptuk. Köszön­jük./ Bán Zoltán Jászboldogháza A gyanúsítást, rágalmazást visszautasítjuk Megjegyzések egy felhíváshoz A Néplap dec. 15-i számá­ban Feig János aláírásával felhívás jelent meg Karcag- Berekfürdö-Kunmadaras la­kóihoz. írásomban az MSZMP-t és személyemet érintő állításokhoz kívánok néhány megjegyzést tenni. TISZTELT FEIG ÚR! 1. Ön azt állítja, hogy Karca­gon "még működik a munkás­őr ség",és gépkocsijaikon szalad­gálva "Talán szervezik ... az MSZMP-t". Tájékoztatom, hogy az MSZMP városi újjászervezésében sem gép­kocsin szaladgálva, sem gyalo­gosan egyetlen egy munkásőr sem vett és vesz részt. Ennek az az egy­szerű magyarázata, hogy Karca­gon már nincsenek munkásörök. Közreműködtek viszont a szerve­zésben olyanok is, akik munkás­örök voltak. így jómagam is. Ez azonban nekem, elvtársaimnak, volt munkásőr társaimnak ugyan­olyan törvény által biztosított ál­lampolgári joga, mint Önnek az MDF szervezése. 2. Az olvasható az Ön által aláírt felhívásban, hogy "Éppen ilyen diktátort tesznek az élére, mint Zagyi János ..." /mármint az MSZMP helyi szervezete élérel. Micsoda tévedések ezek, Uram! A december 8-án ötvenhat taggal megalakult alapszervezetünk élére ugyanis senkit nem tettek, hanem demokratikusan választottunk ve­zetőséget meg titkárt, és az nem én vagyok. A leghatározottabbanvisz- szautasítom azt az állítását, hogy diktátor vagyok. Bizonyítsa be. Én most is vállalom kommunis­ta pártmunkás múltamat, benne a tizenöt esztendős karcagi tevé­kenységemet. Valószínűleg én is követtem el hibákat, de egy biztos: bűnök, visszaélések, korrupciós ügyek nem terhelik a lelkiismerete­met. Sőt szigorúan eljártam azok­kal szemben, akik vétettek a tör­vények és a közerkölcs normái el­len. Mindig becsületesen, tiszta eszközökkel szolgáltam azt az ügyet, amit nem tagadok meg so­ha, ami nem más, mint a nép szol­gálata. Most is és a jövőben is felemelt fejjel járok a karcagi ut­cán, és bátran nézek az emberek szemébe. És még valamit: A diktátor mi­nősítés nemcsak rám nézve sértő és megalázó, hanem mindazokra, akik másfél évtizeden át eltűrték, hogy egy diktátor uralkodjon föl­öttük. Én nem ilyen embereknek ismerem Karcag lakóit. 3. Jót derültem volna - ha nem élnénk nagyon komoly időket - azon az állításon, hogy eljátszot­tam egy tsz-t, majd Karcagot és környékét. Ez a túlságosan általá­nos kijelentés nemcsak minden realitást nélkülöző, a józan észnek ellentmondó, hanem sajnálatosan nevetséges is. Kérem Feig úr, vála­szoljon a következőkre: Mit ért Ön konkrétan "eljátszás" alatt? Hol, mikor, melyik tsz-t játszottam el? Húzta, vonszolta a robogó autó mellett /Vigyen el oda, hogy tudjam meg én is./ Karcag és környéke "elját­szásával" azért nem foglalkozom, mert legjobb tudomásom szerint a város és környéke megvan. Leg­alábbis, amikor e sorokat írtam, még megvolt. 4. A Felhívás - az MSZMP új­jászervezése kapcsán - rémura­lommal, a nyomorba döntés mód­szerével gyanúsít bennünket. En­nek már fele sem tréfa. Ez nemcsak a lakosság rémítgetése, megté­vesztése, hanem olyan hangulat­keltő uszítás, amely ellentmond a társadalmi megbékélés, a nemzeti közmegegyezés eszméinek és a vá­ros nyugalmát akaró karcagiak ér­dekének is. Tisztelt Uram! Bármilyen hang­nemben gyaláz, rágalmaz, sérte­get bennünket és igyekszik hangu­latot szítani ellenünk, mi nem me­gyünk be az Ön utcájába. Az MDF Karcagi Szervezetének felhívása arra kényszerített, hogy részlete­sen foglalkozzam a személyemet ért gyanúsításokkal, rágalmakkal. Mindezt azért tettem, mert jól tu­dom, hogy rajtam keresztül az új­jáalakuló MSZMP helyi szerveze­tét érte eléggé el nem ítélhető tá­madás. És ez már nem csak az én ügyem! Ezért vettem a kezembe tollat. Alakuló taggyűlésünkön megfo­galmaztuk, hogy politikájában megújuló, a múlt hibáit, bűneit el­vető, de az értékeit vállaló és meg­őrző MSZMP-t akarunk. Ennek je­gyében elhatároljuk magunkat azoktól, akik meg akarják hamisí­tani a múltat, akik gyalázkodva be ­mocskolják az elmúlt négy évtized valódi értékeit és a dolgozó embe­rek áldozatos, alkotó munkáját. Meggyőződésem, hogy a megújuló MSZMP méltó lesz a bizalomra és érdemes a támogatásra. A lényeges véleménykülönbsé­gek ellenére készek vagyunk min­den lehetséges kérdésben együtt­működni valamennyi párt képvise­lőivel, tagjaival, mégpedig nem Azon a májusi napon Potemkin Gábor jászberényi taxis-kisiparos már másodszor szállította F. Attilát Jászberényből Jászapátiba. Az is­mételt fuvarozásnál a megrendelő tudta, hogy nincsen nála elegendő forint, ezért amikor megérkeztek, bement a lakásába, hogy pénzt hozzon ki. Amikor kijött, a fizetés miatt vita alakult ki köztük. Ekkor már sötétség borult a tájra, mivel hajnali fél kettő körül járhatott az idő. Az utas fogta az ellentétes ol­dalú ablaknál a gépkocsi felső ré­szét, miközben az ingerült taxis elindította az autót. F. Attilának erősen kapaszkodnia kellett - egyébként is az ülésen hagyta a dzsekijét, három video kazettával együtt - mivel a vezető gyorsított. F. Attila kívülről lógva segítségért kiáltott, miközben a főtér környé­kén többen látták a különös szín­játékot. Azt, hogy a jármű ötven­hatvan kilométeres sebességgel haladva húzta, vonszolta, röpítette magával utasát. Két gépkocsi is eléjük kanyarodott, de csak más­fél-két kilométer után állt meg a vezető, mialatt a halálosan meg­ijedt utas cipőjének a talpa teljesen elkopott attól, hogy leért a lába, így fékezte magát. A különös utazás alatt nyolc napon belül gyógyuló kisebb sérü­léseket szenvedett, miközben a ta­xi órája már ötszáz forintot 'meg­haladó összeget mutatott, amelyet az adós az első fokú tárgyalásig nem rendezett.Az ügy a Szolnoki Városi Bíróságon dr. Gombos László tanácsa előtt folytatódott. Itt Potemkin Gábor a cselekmény elkövetését lényegében beismer­te, a bűnösségét azonban tagadta, mivel szerinte a sértett a viteldíj vita után késsel fenyegette meg őt, ezért kellett gázt adnia. Ezt a fe­nyegetést később a tanuk nem erő­sítették meg, de a taxit megállítok sem, mivel ha így lett volna, akkor ott ezt nekik frissiben a dühös gép­kocsivezető mindenképpen meg­említette volna. Erről azonban ak­kor szó sem volt, és ez a késes változat később "született". Egyúttal a bíróság azt is megál­lapította, hogy a sértett is hozzájá­rult a cselekmény kialakulásához, elvégre ha valaki taxit rendel, vesz igénybe, a viteldíjat is fizetnie kell, nála pedig pénz nem volt. A gépkocsivezető büntetésének a ki­szabásakor a bíróság súlyosbító körülményként értékelte a ve­szélyhelyzet hosszabb tartalmát, a durva közlekedési szabálysértést, míg enyhítő tényként vette szám­ba a vádlott eddigi büntetlen előé­letét, azt, hogy a közlekedésben eltöltött ideje alatt sem balesete, sem szabálysértése nem adódott. Mindezek figyelembe vételével Potemkin Gábort az elsőfokú bí­róság közúti veszélyeztetés bűn­tettéért 9 hónap börtönre és hat­ezer forint pénzbüntetésre ítélte. Egyúttal egy év és három hónapra a B kategóriás közúti járműveze­téstől eltiltotta. A börtön végrehaj­tását három év próbaidőre felfüg­gesztette. Az ítélet nem jogerős. D.SZ.M. magunkért, hanem a városért, a karcagi emberekért. Ez a mi párt- szervezetünk részéről nem taktika, hanem őszinte, nyílt, becsületes és tisztességes szándék. őszintén sajnálom, hogy mind­ezeknek nyoma sem található az MDF Karcagi Szervezete felhívá­sában. Karcag, 1989. december 18. Zagyi János A létesítmények sorsáról bizottság dönt A volt kolostorból az egyház is kollégiumot akar címmel, no­vember 22-én arról adtunk húrt, hogy a római katolikus egyház szeretné visszakapni jogtalanul elvett épületeit, közte a szolnoki Komarov termet és a szabadtéri színpadot. A cikk egy mondatához - "E két... létesítmény mondhatni, nem túl sok vizet zavar a város kulturális életében..." - fűz megjegyzéseket Kovács Mihály, a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központ igazgatóhelyettese, valamint beszámol a szabadtéri színpad és a Komarov terem programjáról, terveikről. Tekintettel arra, hogy országos bizottság hivatott eldönteni - mérlegelve az egyház és a művelődési központ érveit -, kié lesz a Komarom terem és a szabadtéri színpad, a döntéshozatal után térünk vissza részletesebben a témára, és tájékoztatjuk olvasóinkat. /A szerk./ Az oldalt összeállította: Csankó Mikiósné E kép hátoldalán kívánt kellemes ünnepeket és eredményekben, sikerekben gazdag boldog új eszten­dőt - öcsödi olvasóink nevében - Enyedi Antalné. Köszönjük. I Hozzászólás cikkeinkhez A szerkesztőség postájából

Next

/
Oldalképek
Tartalom