Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)
1989-12-01 / 286. szám
II virágnevekből nem lehet gond H^ÉPIAP 1989.DECEMBER 1. Művészvendég: Kátay Endre Választások után utcanóvcsaták Gondban van Jánoshidán az az öttagú bizottság, melyet a tanács a szeptemberi tanácsülést (követően jelölt ki. Akkor ugyanis az egyik Vorosilov utcai lakó, tanácstag felvetette az utca nevének megváltoztatását. Valószínűleg nem érhette teljesen váratlanul a testületet a kérés, mert nagyon bölcsen döntöttek: egyszer s mindenkorra végére járnak a községed s elért visszakeresztelési hulláimnak. Nem az ellenzék hálójából kívánta a szelet kifogni (ellenzék nem lévén a faluban), hanem az esetlegesen felmerülő újabb lakossági kezdeményezéseknek adtak formát. A lakók bevonásával felülvizsgálják az összes közterület nevét, és gőzösen döntenek, mi marad, mi változik. Nincs is eddig semmi probléma, a kivívott demokrácia ehhez már szépen kikövezte az utat, de a nem tetsző nevek helyébe újat is kell javasolni. Görög mártírból magyar honalapító Legjobb volna virágneveket választani, javasolta félig tréfásan egyikük, abból ugyanis később nem lehet gond. Ügy változik a világ mostanában, hogy nem lehet tudni, holnap ki lesz a hős, a példakép, örökké pedig nem írhatjuk át a névtáblákat (meg a történelmet). Mások véleménye szerint legyenek magyar nevék, nem olyan nagy Jánosihida. hogy ne találjanak elegendőt a haladó személyiségek között. Jászapátin állítólag egy véletlen j esemény indított meg egy mozgalmat. A múlt év elején a Gyógyszertári Központ javasolta valamennyi üzletének, hogy válasszanak nevet. Az addig 15/9 számmal azonosított patika dolgozói István királyt választották, meg is kapták föntről (gyógyszerész körökből) a jóváhagyást, amit tanácsülésen bejelentettek. Ez azután megmozgatta a lokálpatrióták fantáziáját, és szervezkedni kezdtek a település egyik fő utcájának névváltoztatására. A városközpontból kifelé vezető 31-es út egyik szakaA szervezés azonban nem maradt abba, és ez év elején újabb kérelem érkezett, most már a lakók többségének kifejezett óhajával. Július 1-től István király a korábbi Beloiannisz út, a kopogtatócédulák már ilyen címen érkeztek. Volt egy másik utcanév-változtatás is a városban tavaly, de ott még csak véletlenül se gyanítható a közterület elnevezési gyakorlat politikai krisza mindig is Hevesi út volt, de az 1938-as eucharisztikus kongresszus hatására Szent Istvánra kersztelték. Az 50- es évek elején azután Belo- ianniszra változtatták, de Koczka József szerint az utóbbi időben többször szóba jött a korábbi név visz- szaállítása. Dr. Győri Gyula nyugdíjas gimnáziumi tanár kezdeményezésére, honalapító királyunk halálának 950. évfordulója alkalmából meg is kezdték a szervezést, aminek feltétlen lökést adott a gyógyszertári példa. A helyi és a megyei párt- bizottság, valamint a Párttörténeti Intézet, elismerve a görög munkásmozgalmi mártír érdemeit, hozzájárult a változtatáshoz. Tavaly nyáron a tanács végrehajtó bizottsága hosszas vita után. kiadásokra, adminisztrációs munkára, meg az utcabeliek meglehetősen közömbös hozzáállására hivatkozva, elutasította a javaslatot. Helyette az addig névtelen templom körüli tér kapta az István király park nevet. tikája. A Homokos-tóra nyíló, hasonló nevű utca lakói kérték, a pejoratív értelem miatt, a változtatást. A Tó utcában jobban érzik magukat, mint a Homokosban. Jászberényben az egyházra mért csapás volt 1949- ben, hogy a szerzetesrendek felszámolása után a barátok templománál lévő teret Marxra keresztelték. Ez mindvégig bizonytalanságot is okozott a tájékozódásban. mert a hétköznapi nyelvben továbbra is megmaradt Barát pástnak. A térről nyíló Ságvári utcánál már nem volt ennyi gond az összefonódás a korábbi névvel, nem volt ugyanis olyan közvetlen kapcsolat a közterület jellemzője és a neve között. A lakók kezdeményezték, érthető módon az egyház is támogatta, az eredeti nevek visszaállítását, amit a vb el is fogadott idén nyáron. Any. nyi kikötés azonban szerepelt a határozatban, hogy csak a jövő év július elsejétől vezetik át Ferencren- diek terére és Szent Ferenc utcára a két közterület nevét. Ezt praktikus okok mellett egy MTTH utasítás is előírja, mert a tömegesen meginduló átkeresztelés teljesen felboríthatná a népszavazás, népszámlálás, a törvény- és helyhatósági választások rendjét. A tanácson egyébként nem szeretnének sportot csinálni az át-, (össze-), visszakereszte- lésekből, pedig aligha kerülhetnek el egy általános felülvizsgálatot. Az ellenzéki pártók közös bizottság felállítását szorgalmazzák hely- történeti szakértők, pártok, egyházak képviselői és a tanács részvételével, hogy a júliusi határidőre felkészüljenek javaslataikkal. A szabad demokraták például szívesen látnának a mai Lenin téren gróf Appo- nyi névtáblákat. Az elv már ismerős, legfeljebb a módszer lesz más, mint 40 éve, mert a társadalmi bizottság a lákók véleményét is kikérné minden változás esetén. Az egyház a Köztársaság tértől vitatja el a jogot, mivel az korábban Szentháromság tér volt (tény, hogy a lakosság leginkább Proimonádmak isimerte). Tömeges névadások az újonnan kialakított utcáknál fordultak elő. Ezeknél a tanács azt a gyakorlatot követte, hogy a kialakítótól kért javaslatokat. Így kaptak — csupa semleges — nevet (Páfrány, Szellő, Csákány, Horgász) a Kossuth Tsz telekosztásai, valamint a hűtőgépgyári lakótelep utcái. Az Érparton nemzetünk nagyjai mellett helyi nevezetes személyek kerültek a térképre. Lukácsi Pál Csapásváltás stációi A Jászberényi Autójavító Szerviz ez évben megnyílt Turbó autósboltjában a betérő vásárlóknak kimondottan figyelmességből — teljesen ingyen — lemérik a gépkocsiban lévő fagyálló folyadékot, hogy hány fokos hi degig üzembiztos. — nzs — A színész két végén égeti a gyertyát Egy szolnoki szerep: a Ludas Matyi. Kátay Endre (az ágyon) és partnere, Mertz Tibor. Fotó: Tarpai Zoltán — Én azzal kezdem majd ezt a cikket, hogy az egri Gárdonyi Géza Színház öltözőjében beszélgetek Kátay Endre Jászai-díjas színművésszel. Erre a szolnoki színházba járók csodálkozni fognak, hogyhogy: ön már nincs Szolnokon? — Dehogyisnem! Persze, hogy ott vagyok! Egerbe művészvendégnek hívtak Nyikolaj Erdman darabjába, A mandátum-ba. Ezt játsz- szuk. Utána. Pesten is bemutatjuk. A közönségnek egyébként tetszik. Szolnokon nem tudtam bekerülni Elek Judit darabjába, de mindegy. Más színháznál is jó lennei. — Ügy tudom, nem először művészvendég Egerben. — Tavaly is játszottam már. A fehér házasságban egy nagypapát alakítottam, aki állandóan fiatal lányokba szerelmes. Nagyon jó szerep volt. — Hogyan került az egri színházba? — Az igazgató, Gáli László engem még Szegedről ismert, ahol 31 évig voltam egyfolytában, megszakítás nélkül. Amikor Gáli lett az igazgató Egerben, meghívott engem vendégnek A fehér házasságba és egy Osztrov- szkij-vígjátékba. így tavaly két kitűnő szerepet kaptam itt. — És hogy érzi magát Egerben? — Remekül. Ez a társulat javarészt fiatalokból áll, mégpedig nagyon tehetséges fiatalokból. És a város ... hát arról ne is beszéljünk! Azt imádom! Sugárzik belőle a történelem. A múltkor is fönn voltam a várban, behunytam a szemem, és úgy elgondolkoztam, hogy: istenem, vajon hol lehettek annak idején a törökök? —- Hogyan tudja megosztani magát Eger és Szolnok között? — Szolnokon most nem játszom. Egyébként Szegeden lakom, ott van a családom. A feleségemmel lassan negyven éve házasok vi - gyünk, nagyon szépen élünk. Van egy szép kis tanyám Ásotthalmán szőlővel, gyömölcsössel. Oda szoktunk kiruccanni. — Szolnokon is, és Egerben is többnyire komikus szerepeket alakít. Nem érzi úgy, hogy beskatulyázták? — Bizonyos fokig skatulya ez. De mindig próbálom a figura drámai életét is kifejezni. A fehér házasság nagypapája például az egyik pillanatban, amikor fölizgatja a nő, a szívéhez kap és összeesik. Utána elmond egy csodálatos szép monológot, de olyat! Hogy: nem sokáig élek már, miért kell nekem ezt csinálni? Hogy: nézz a tükörbe, hát te már senki és semmi vagy, mindenki kinevet... A másik pillanatban már megint udvarol: hol vagy édes Pau- linka? — Ugyanakkor ezek a komikus alakok nagyon komolyan veszik az életüket, és Ón is az ő figurájukat. — A mandátumban például egy kiöregedett cári tábornokot játszom, aki visz- szavárja a cárt, és reménykedik, hogy vége lesz a szovjethatalomnak. A csicskása sapkájára vörös csillagot varrat, hogy ha jön egy ellenőrzés, és a csicskás kinyitja az ajtót, lássák, minden rendben van. De a tábornoki ruhája mindig ott van kitisztítva arra az esetre, ha visszajön a cár. Ezt halálkomolyan kell eljátszanom. Nem lehet elhülyéskedni. Persze vannak részek, amikor túl kell játszani a szerepet, „rá kell tenni”. — Az ön alakjaiban — ezt Szolnokon is tapasztaltam — rengeteg ötlet van, amelyet nem a szerző írt meg. Hogyan születnek ezek? — A színésznek, ha tehetséges, ösztönösen kipattan az agyából, hogy: hoppá, nekem most azt kellene csinálnom, hogy... A színész saját magának a rendezője is. — És a rendező nem szól bele? — Ha jó az elgondolásunk, még meg is köszöni. Én nagyon igénylem a rendezést. Mert nem vagyok olyan okos, mint egy rendező. Na! Azért van olyan rendező, aki tehetségtelen, és olyan hülyeségeket mond, hogy nem fogadja el tőle szívesen az ember. De nekem' szerencsém van: nagyon jó rendezőkkel dolgoztam. A színházba az emberek a színészért jönnek be, nem a rendezőért. Ha egy jó rendezés még földobja a darabot, az csodálatos dolog. — Az utóbbi időben a színház veszített a varázsából. Régebben szinte ünnepnek számított, ha színházba mentek az emberek. — Igen. Még ki is öltöztek ! A diákelőadásokon matrózblúzban voltak a fiatalok, és áhítattal néztek a színpadra. Olyan templomi hangulat volt, tudja? Ez ma már nincs meg, és egyre jobban nincs. Nem is lesz meg. — Valamiért mégis érdemes csinálni. — Mielőtt fölmegyek a színpadra, nekem olyan lámpalázam van! Amikor Gobbi Hildával együtt játszottunk a Nemzetiben, azt mondta, mielőtt kilépett a színpadra: Bandikám, megőrülök, úgy ver a szívem. Mire én: Hilda, hiszen maga már nagy sztár. Erre ő: Bandikám, ha azt mondod, hogy úgy mégy be a színpadra, hogy nem érzel semmit, akkor te' már nem vagy színész. Igaza volt! Mi két végén égetjük a gyertyát! Hamarabb elégünk, mint az átlagos ember. Nagy átéléssel játszunk, egy premier rengeteget kivesz belőlünk. Nagyon kíméletlen, könyörtelen pálya ez. De ezt szeretjük benne talán. Hogy mindig újat kell adni, új figurákat hozni. És nem lehet arra hivatkozni, hogy az ember fáradt. Akkor is ki kell menni a színpadra, ha ott hal meg. Hát volt már olyan, hogy a színész ott halt meg a színpadon! Van, aki a szívét-lel- két, az életét beleteszi ebbe a pályába. Mert valójában szép... az emberek kívülről persze csak a csillogást- villogást látják, de hogy mennyi munkánkba kerül mindez, azt nem is sejtik. — Kevesen tudják, hogy ön Szolnok megyéből származik. — Igen, itt születtem. Az édesapám vendéglős volt Tiszaföldváron. Ezt én sohase szégyellterfi, sőt: büszke voltam rá. Paulina Éva A könyvtár szervezte Irodalmi pályázat, műfordítói verseny Százharmincnégy pályamű érkezett az írd tovább! című pályázatra, amelyet a Szolnok Városi Könyvtár szervezett még az ősz elején. A legtöbb alkotás Szolnokról a Tallinn, a Mátyás király úti és a Kodály Zoltán, valamint a tiszafüredi Zrínyi Hona Általános Iskolából érkezett. A sorsolás és a díjkiosztás a múlt héten volt. A könyvtár nemrég műfordítói versenyt kezdeményezett, amelyről az ismertetőt már postázták az iskolákba.
