Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)

1989-07-01 / 152. szám

Véget ért az Országgyűlés júniusi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) hátrányba, amely méltány­talan lenne az új törvény életbe léptetése folytán. Egy másik büntetőjogi rendelkezés módosítása kap­csán Kulcsár Kálmán indok­lásként elmondotta: mint­hogy ' az ország gazdasági szerkezetének átalakulása következtében eddig is és ezután is egyre több ember került, illetve kerülhet abba a helyzetbe, hogy nincs át­menetileg munkája, ezért azokat a büntetőjogi rendel­kezéseket, amelyek az úgy­nevezett közveszélyes mun­kakerüléssel kapcsolatosan a büntetőjogban vagy a sza­bálysértés körében eddig sze­repeltek, ugyancsak törölni kell. Végezetül utalt arra, hogy a tervek szerint a honvédel­mi törvény és vele együtt ez a büntetőjogi törvénymódo­sítás július 1-jével lépne ha­tályba. A hatályba léptetés­nek azonban van még egy feltétele, éspedig az, hogy ki­hirdessék a törvényt. Mivel a kihirdetés július 1-je előtt nem oldható meg, az igaz­ságügyminiszter kérte az Or­szággyűlést: mindkét tör­vényjavaslatot úgy fogadja el, hogy azok a kihirdetés napján lépnek hatályba . A jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottság képviseleté­ben Tallósy Frigyes (Buda­pest, 24. vk.) a testület egyetértő véleményét tolmá­csolta. Elmondta: a bizott­ság tárgyalta Novák Béla képviselőnek azt az indítvá­nyát, hogy az üzérkedés bűn­tettével kapcsolatosan a tör­vényi tényállás módosuljon. Ezzel a felvetéssel a minisz­térium is egyetértett, s úgy foglalt állást, hogy az üzér­kedés bűntettét Büntető Tör­vénykönyv általános felül­vizsgálata keretében, ez év második felében kívánja tár­gyalni. Mivel sem az általános, sem a részletes vitához nem kívántak hozzászólni a kép­viselők, csak az maradt hát­ra, hogy a Sinkovics Mátyás által benyújtott módosító ja­vaslatot véleményezze az il­letékes bizottság. Az ehhez szükséges idő erejéig az el­nök felfüggesztette a ta­nácskozást. A jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottság ülése a vártnál hosszabb ideig tar­tott, ezért az elnök elrendel­te, hogy az interpellációkkal folytatódjék a munka. Interpellációk Varga Imre (országos lis­ta) a gödöllői Grassalkovich kastély ügyében interpellált — ahogy ő mondta — a kul­tuszminiszterhez. A képvi­selő aggodalmát fejezte ki a kastély sorsa iránt, drámai szavakkal ecsetelte a külön­leges építészeti érték állapo­tát. A képviselő kérte a mű­velődési minisztert: szerezze meg a tárca ezt a kastélyt, s abból szervezzenek népfőis­kolát. Glatz Ferenc művelődési miniszter válaszában elmon­dotta, hogy a kastély haszno­sításának legnagyobb gátja jelenleg a kezelési jog rende­zetlensége. Amennyiben az Országgyűlés a Miniszterta­nácsot felszólítja a kezelési jog egyszerűsítésére, úgy a tárca szívesen átveszi a ke­zelési jogot, esetleg a Gödöl­lői Városi Tanáccsal meg­osztva. Varga Imre a minisz­teri válasszal egyetértett, az Országgyűlés két tartózkodás mellett ugyancsak elfogadta azt. Az interpellációk sorát megszakítva egy kérdésre is válaszolt a művelődési mi­niszter. Antal Imre (Pestm., 19. vk.) az idegen nyelvek is­kolai fakultatív oktatásának bevezetésével kapcsolatos in­tézkedések iránt érdeklődött. Glatz Ferenc elmondta, hogy a minisztérium felmér­te az általános és középisko­lák nyelvtanár-igényét, és ebből megállapította, hogy az ezredfordulóig a tudo­mányegyetemeken több mint kétszeresére, a tanárképző intézményekben pedig több mint hatszorosára kell bőví­teni a nyugati nyelvek okta­tását. Békési Istvánná (Pest m., 3. vk.) a pénzügyminiszter­hez interpellált a 34/1986. PM-rendelettel módosított 10/1961. PM-rendelet módosí­tása tárgyában. Mint mon­dotta, a jelenlegi rendelke­zések szerint ha törvényes öröklés vagy végintézkedés nyomán a hagyaték az ál­lamra száll, akkor a helyi tanács gyakorolja az örököst megillető jogokat, viseli a hagyatékkal kapcsolatos ter­heket. Ez azt jelenti, hogy például’ egy szociális otthon­ban éveidig gondozott sze­mély halála esetén örökös, végrendelet vagy bármilyen felajánlás hiányában az a ta­nács örököl, ahol helyileg a j^apCiáiMs Otthon mpködik bár fenntartás szempontjából semmi köze a szociális ott­honhoz. Ezért szorgalmazta a képviselő a rendelet olyan értelmű módosítását, hogy intézményben — tehát szo­ciális otthonban — gondo­zott edhunyt személy ese­tén az intézmény örököljön. Az inteflpellációra Békési László pénzügyminiszter vá­laszolt. Ki jelentette: a fel­vetett gondolatokkal egyet­ért, s 1990. január 1-jétöl — összhangban az állami tulaj­don és ezen belül a tanácsi önkormányzati tulajdon meg­teremtésével — a jogsza­bály fentiek szerinti módo­sítását tervezik. A választ mind a képvi­selő, mind az Országgyűlés elfogadta. Movik Lászlóné (Pest m., 27. vk.), az adókimunkálási jutalékról, behajtási prémiu­mokról és illetékprémiu­mokról szóló PM-rendele­tek megváltoztatása tárgyá­ban interpellált a pénzügy- miniszterhez. Békési László válaszában hangsúlyozta, hogy az érde­keltségi rendszert nyilvános PM-rendelet szabályozza. A lényeg: az említett jutalék­ban mindazon tanácsi dolgo­zók — nem csak pénzügyi és adóügyi alkalmazottak — ré­szesülhetnek, akik részt vesz­nek az adóhiány feltárásá­ban. Egyúttal leszögezte: ilyen címen a Pénzügymi­nisztérium dölgozói nem kaphatnak, és nem is kap­nak prémiumot, illetőleg ju­talékot. Elmondta továbbá, hogy 1,9 milliárd forint hát­ralék „van kint” illetékek- bő®, illetve a tanácsokat megintető iliakofltaági adóhát­ralékból az országban. Eb­ből évente átlagosan 600 millió forintot hajtanak be azok a dolgozók, akiknek az ösztönzésére a PM-rendelet tehetőséget ad. Hozzátette: úgy tudja, hogy ‘az adóellen­őrzést nem munkaidőben, hanem utána végzik. Mind­ezeket figyelembe véve a pénzügyminiszter nem ér­teti, egyet a PM-rendelet megszüntetésével. Movik Lászlóné nem fo­gadta el Békési László vá­laszát. Az interpellációra adott választ az Országgyűlésnek csak 75 tagja fogadta el, 80- an tartózkodtak, ezért az interpellációt a terv- és költségvetési bizottsághoz utaltak további vizsgálatra. Krekács László (Pest m., 8. Vk.), a csődbe jutott álla- * mi vállalatok felszámolása során a szövetkezeti szek­torba tartozó gazdálkodó szervezeteket hátrányosan érintő intézkedések tárgyá­ban interpellált. Arra az al­kotmány- és törvénysértő gyakorlatra hívta fel a fi­gyelmet, amely hátrányos helyzetbe hozza a szövetke­zeteket, ha a felszámolás alatt lévő állami vállalatok­kal szemben érvényesíteni kívánják követeléseiket. Békési László a kormány megbízásából elmondta, hogv az alkotmányjogi tanács az érintett minisztériumokkal és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával közösen dolgozik a probléma meg­szüntetésén. E munka lezá­rásáig, de legkésőbb 30 napig haladékot kért, ígérve, hogy az interpelláló képviselőt és az Országgyűlést tájékoztat­ni fogja az eredményről. Balogh Károly (Győr- Sopron m., 11. vk.), a szociá­lis foglalkoztatók adókedvez­ménye ügyében intézett in­terpellációt a pénzügymi­niszterhez. Kérte, hogy a szociális foglalkoztatókban előállított termékeket ne 25, hanem 15 százalékos ÁFA terhelje. Békési László válaszában egyebek közt kifejtette: a en pedig a bérköLtség 45 százalékának megfelelő köz­vetlen állami dotációban ré­szesülnek. Ezzel lényegében a szociális foglalkoztatók ugyanolyan feltételek mel­lett gazdálkodhatnak, minta rendkívül rósz hastékony- sággal működő, csökkent munkaképességűeket foglal­koztató szervezetek. Balogh Károly egyetértett a válasszal’, s azt az Or­szággyűlés is egyhangúlag el­fogadta. A jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottság az ülés szünetében tartott tanácsko­zását követően, dr. Sinkovics Mátyás indítványa alapján újabb módosító javaslatokat terjesztett a Parlament elé, így a testület ismét vissza­tért az elfogadott napirend szerinti munkához. A javas­latokkal Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter egyetér­tett. A bizottsági jelentés in­dítványozta: a szolgálatmeg­tagadásért kiszabható bünte­tés időtartama 5 év helyett 3 év legyen. Ezt a javaslatot egy tartózkodással fogadta el az Országgyűlés. Azt a mó­dosító indítványt, hogy a törvény ne július 1-jén, ha­nem kihirdetése napján lép­jen hatályba, egy ellensza­vazattal fogadta el a tör­vényhozó ‘testület. Nyers Rezső és Grósz Károly az ülésteremben 11 földtörvény módosítása Következő napirendi pont­ként a földtörvény módosítá­sát tárgyalta meg az Or­szággyűlés. A mezőgazdasá­gi, valamint a jogi, igazgatá­si és igazságügyi bizqttság által kidolgozott módosító törvényjavaslaton kívül egy képviselő — Török Sándor — is tett kiegészítő javaslatot. A mezőgazdasági bizottság előadójaként Solymosi Jó­zsef (Tolna m., 4. vk.), ösz- szegezte a gyakorlati végre­hajtás ellentmondásait re­mélhetően feloldó módosítá­sok lényegét. Mint mondotta, a módosítások nélkül rom­lanának a lakásépítésnél a telekhez jutás feltételei, mi­vel állami ingatlanok, így építési telkek sem lennének eladhatók. Csöndes Zoltán (Budapest, 39. vk.), a Szikra Lapnyom­da vezérigazgatója a föld­törvény módosításával kap­csolatos aggályainak adott hangot. Véleménye szerint a 13. paragrafus a társadalmi szervezeteket megkülönböz­tetett helyzetbe hozza. Vassné Nyéki Ilona (Pest m., 1. vk.), a Kerepestarcsai Nagyközségi Tanács elnöke a magyar parasztság régi sérelmeire hívta fel a fi­gyelmet, amelyeket, úgy tűnik, a mostani törvénymó­dosítással sem tudnak orvo­solni. Mint mondotta, abba különösen nem tudnak bele­nyugodni, hogy a több köz­ség tsz-éből és területéből egyesített tsz-ek a tulajdo­nukban lévő földeket — a tulajdonosi jogokat gyako­rolva — zártkert, hétvégi telek vagy ipari telep cél­jára eladhatják, a földmeg­váltási árnál jóval magasabb áron, Zsolnay Katalin (Komá­rom m., 3. vk.), a Környei Mezőgazdasági Kombinát művezetője úgy vélte: a tör­vény két vitatott rendelke­zése, a 12-es és a 13-as pa­ragrafus jelenleg érvényes megfogalmazásban túlmegy azokon a célokon, amelye­ket a törvény elfogadása idején Tallóssy Frigyes ja­vasolt. Tallóssy Frigyes (Buda­pest, 24. vk.), a Budapesti 71. sz. Jogtanácsosi Munkakö­zösség jogtanácsosa azzal a szándékkal kért szót, hogy most ismételten megvilágít­sa azt a javaslatát, amelyet a földtörvénnyel kapcsolat­ban korábban előterjesztett. Akkori indítványának egyik szándéka az volt, hogy azok a társadalmi szervek, amelyek nem tulajdonosai az állami ingatlannak, ne ad­hassák azt fel. Volt azonban egy másik vetülete is a kérdésnek: azt szerette volna elérni, hogy az egykori községi és városi földek tulajdonjoga ne vál­tozzék addig, amíg a tulaj­donjogi reformot ki nem dolgozzák; magyarán, addig fagyasszák be ezeknek az Ingatlanoknak a tulajdonjo­gát. A képviselő ugyanis at­tól tartott, hogy enélkül a jövőben kialakuló önkor­mányzatok vagyon nélkül maradnak. Szót kért a vitában Kul­csár Kálmán is. Kifejtette: a módosító javaslat szerint a társadalmi szervezetek kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnének, mint a többi tu­lajdonos, mert vannak olyan tulajdonaik, amelyek nem a költségvetés révén kerültek hozzájuk, Török Sándor módosító ja­vaslatával Kulcsár Kál­mán nem értett egyet, mond­ván: az indítvány elfogadá­sa azt jelentené, hogy külö­nösebb indok nélkül vissza­államosítanak vagy államo­sítanak bizonyos földterüle­teket. A módosító indítvány szerint egyesüléssel létre­jövő termelőszövetkezetek gazdagodnának, mert ko­rábban egyesített szerveze­tek tulajdonaiból kerülnének jobb helyzetbe. Ez méltány­talan, szemben áll az egye­sülés logikájával — hang­súlyozta az igazságügymi­niszter. Tallóssy Frigyes javasla­tával kapcsolatban rámuta­tott: a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium információi szerint 1968 óta már nincsenek olyan köz­ségi, városi földek, amelyek kizárhatók a tulajdonba adásból, mert ezeket a ko­rábban államosított földe­ket időközben szétosztották a szövetkezetek és az állami gazdaságok között. Ezért kérte ennek a módosítási in­dítványnak is az elutasítását. Ezután az egyik módosí­tást előterjesztő Török Sán­dor (Szolnok m., 13. vk.), a Jászapáti Nagyközségi Kö­zös Tanács elnöke szóban is megerősítette indítványát. Hangoztatta, hogy nemcsak a javító, szolgáltató és ellá­tó tevékenységet végző szö­vetkezetekre, hanem az úgy­nevezett egyesült szövetkeze­tekre is ki kell terjeszteni az állami tulajdonú ingatlan elidegení-tépének megaka­dályozását. Erre azért van szükség, mert a szövetkeze­tek egyesülése után a javí­tó-szolgáltatást végző jog­utód szövetkezetek sorban szüntetik meg a szolgáltatá­sokat. Eközben arra hivat­koznak, hogy az ingatlant a jogelőd szövetkezet vette, il­letve kapta, így jogukban van azokat értékesíteni. Dr. Kollár Katalin (Buda­pest, 53. vk.), a Fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház- Rendelőintézet gyermek­rendelőjének vezető orvosa arra hívta fel a figyelmet, hogy ha Tallóssy Frigyes ja­vaslatát fogadja el az Or­szággyűlés és nem dönt a módosító indítványokról, nem tudnak hozzákezdeni július 1-jétől azoknak a föld­területeknek az értékesítésé­hez, amelyeket a tanácsok már előkészítettek. Határozathozatal követ­kezett. Először megváltoztat­ták a földről szóló 1987. évi I. törvény még nem életbe lépett, korábbi módosításá­nak azt a paragrafusát, amely az állami tulajdonú ingatlan kezelésére vonatko­zott. Ezt a javslatot 2.ellen- szavazattal és 57 tartózko­dással fogadta el a Parla­ment. Három ellenszavazattal és 65 tartózkodással fogadták el azt a másik módosító javas­latot, amely kimondja, hogy a társadalmi szervezet a ke­zelésében lévő állami ingat­lan tulajdonjogát nem ru­házhatja át. Török Sándor módosító indítványát 13 ellenszava­zattal és 57 tartózkodással fogadta el az Országgyűlés. Ezt követően személyi kér­désekről döntöttek a képvi­selők. Felmentették — há­rom ellenszavazattal és két tartózkodással — Szűrös Má­tyást a külügyi bizottság el­nöki tiszte alól, mivel őt a ház elnökévé választották korábban. Helyére 59 ellen- szavazattal és 3 tartózkodás­sal Berecz Jánost (Szabolcs- Szatmár m., 6. vk.), válasz­tották a bizottság elnökévé. További interpellációk Az elfogadott napirendnek megfelelően interpellációk következtek. Márk György (országos lis*a) az oktatási és egészség- ügyi intézményekben fize­tendő élelmezési térítési díj fizetési rendszerének mó­dosításából eredő feszültsé­gek tárgyában interpellált. Kifogásolta, hogy a szociál­politikai kedvezmények ter­heit az intézmények költség- vetésére hárították át anél­kül, hogy ezt az állami költ­ségvetésből kellő mértékben ellensúlyozták volna. Dr. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter megítélése szerint a feszült­séget alapvetően a romló gazdasági helyzet, a csalá­dok megélhetési gondjainak súlyosbodása okozta. Emiatt felborultak azok az előze­tes számítások is, amelyek alapján a családi pótlék 100 forintos emelésével, illetve a tanácsi, intézményi költség- vetés bizonyos növelésével ellensúlyozni akarták a ren­delkezés anyagi következmé­nyeit. A miniszterasszony szerint tehát nem a támogatás elve­it kell megváltoztatni, ha­nem mértékét a reális igé­nyekhez igazítani. ígéretet tett arra, hogy a folyamat­ban lévő helyzetelemzés alapján szeptemberig a Pén zügym i n isztér i um mal együtt megteszik a szükséges intézkedést. A választ mind az inter­pelláló képviselő, mind az Országgyűlés elfogadta. Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.), az M3-as autópá­lya bekötő szakaszának kör­nyezeti ártalmaival kapcso­latban interpellált a közle­kedési, hírközlési és építés­ügyi miniszterhez. A képvi­selő a helyzet javításához kérte a miniszter segítsé­gét. Derzsi András közlekedé­si, hírközlési és építésügyi miniszter válaszában hang­súlyozta: az interpellációban jelzett környezeti ártalmak sajnos az ország legtöbb nagyobb településén észlel­hetők. Ennek ellenére a kér­déses körzetben a Fővárosi Tanács e probléma megoldá­sának érdekében több intéz­kedést tett és — az anyagi­ak függvényében — szándé­kozik tenni a jövőben. Az interpelláló képviselő a választ elfogadta, az Or­szággyűlés pedig egy tartóz­kodás mellett egyetértett. Gágyor Pál (Budapest, 13. vk.), és Horváth Jenő (Bu­dapest, 1. vk.), a nyugdíjba vonulók és egyes táppénz­ben részesülők anyagi ellá­tásának folyamatossága tár­gyában interpellált a szo­ciális és egészségügyi mi­niszterhez. Dr. Csehák Judit válaszá­ban rámutatott: ismeretes, hogy az utóbbi években je­lentősen növekedett azoknak a kisszervezeteknek a szá­ma, amelyék nem tartanak fenn üzemi kifizetőhelyeket. Nehezíti a munkát az is, hogy táppénzt egy évi meg­előző kereset összeszámolá­sa alapján lehet fizetni. To­vább bonyolította a helyze­tet, hogy az elmúlt évtől kezdve a társadalombiztosí­tási igazgatóságoknak adó­előleget is le kell vonni a járandóságokból. A megol­dás a számítógépesítés lehet, s erre reális esély van, ugyanis az Országgyűlés ta­valy jóváhagyta: a társa­dalombiztosítás ügyviteli munkáira 2,5 milliárd forint álljon rendelkezésre. A nyugdíjkifizetéseknél ugyancsak a korszerű tech­nika alkalmazása jelenthet segítséget, de azért, hogy az ellátottaknak megfelelő ga­ranciája legyen, a július 1- jén hatályba lépő miniszteri rendelet szerint minden olyan esetben, ahol megállapítható a nyugdíjra jogosultság, kö­telező az igazgatóságnak elő­leget fizetni. Az interpelláló képviselők egyetértettek a válasszal, az Országgyűlés pedig elfogad­ta azt. Kovács Lászlóné (Buda­pest, 7. vk.) a társadalom- biztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtására kiadott rendeletek módosí­tása ügyében interpellált. (Folytatás a 3, oldalon) Kulcsár Kálmán igazságügy­miniszter beszél június 30- án, az Országgyűlés negye­dik munkanapján. szociális foglalkoztatók hely­zetének javítására már 1988. január 1-jétől megszüntették a nyereségadó-fizetési kötele­zettséget. Ez évtől kezdődő­Haitározathozatal követke­zett: az Országgyűlés a Bün­tető Törvénykönyv módosí­tásáról szóló törvényjavasla­tot egyhangúlag elfogadta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom