Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-02 / 101. szám
Ünnepi nagygyűlések, politikai fórumok országszerte QrósM Károly: Szocializmust, demokráciát, fellendülést A felvonulási téren: Németh Miklós miniszterelnök Bielek József, a Fővárosi Tanács elnöke, Jassó Mihály, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Grósz Károly, az MSZMP főtitkára II gazdaság átalakításához újabb erőforrásokra van szükség Iványi Pál beszéde a szolnoki nagygyűlóson (Folytatás az 1. ‘oldalról) Grósz Károly, az MSZMP főtitkára lépett ezután a mikrofonhoz, hogy kifejtse véleményét az időszerű politikai elképzelésekről, reagáljon a sokakat foglalkoztató kérdésekre. Az MSZMP KB nevében köszöntötte május 1-jén, a munka ünnepén, a munkásosztály hagyományosan nemzetközi seregszemléjén, egyben egyik jeles nemzeti ünnepünkön a nagygyűlés résztvevőit. A továbbiakban az elmúlt több mint három évtized eredményeire emlékeztetett, majd kifejtette: hosszú éveken keresztül a nyugalmas, csendes felszín alatt hatalmas feszültségek erjedtek, megoldatlan problémák halmozódtak egymásra. Az MSZMP mai vezetése elhatárolja magát mindattól, ami a súlyos helyzethez vehetett. Hosszabb távra visszatekintve is elveti a szocializmus építésének azt a formáját, amely egy szigorú, merev, hierarchikus alá- és fölérendeltségi viszonyban működik, amely csak az utasítások rendszerére épül, s amely ahelyett, hogy a szoeializmus eredeti céljaival A társadalom egészét érintő, a közvéleményt ma leginkább foglalkoztató kérdéseiket tettek fel a Népszabadság klub vendégei a Petőfi Csarnokiban Grósz Károlyinak és Jassó Mihálynak. Az érdeklődők korábban eljuttatott és a helyszínen elhangzott kérdésiéire az MSZMP-n beliül szerveződő irányzatok képviselői is válaszoltak. Jassó Mihály a budapesti refarmfcöröikkel kapcsolatban elmondta, hogy azok hasznos szellemi áramlatai a mozgalomnak. Az MSZMP azt szeretné, ha tevékenységükkel hozzájárulnának a párt megújulásához. A velük folytatott vita, ha erről egyáltalán lehet beszélni, a türelmetlenségből fakad. A reformkorok valamivel radikálisabban szeretnék a változásokat, kevésbé toleránsak a párton belül még régi módon gondolkodó személyekkel szemben. Szántó György, a budapesti reformkor képviselője az eddiginél sokkal keményebb vitát helyezett ki látásiba, s mindezt azzal is indokolta, hogy szerinte a Népszabadság klubot a megbeszélésektől eltérő módon szervezték meg, nem egyenrangú felek párbeszédeként, hiszen a meghívottakat nem ültették egy asztalhoz a vita vendégeivel. A parlamenti választásokkal kapcsolatban Grósz Károly hangoztatta: korábbi véleményét felülvizsgálva az azóta lezajlott viták „termékeként” nincs ellene — ha társadalmi igény van rá —, hogy a választásokat még az idén megtartsák. A párt összhangban kibontakoztatná az egyéni és csoportos érdekeltséget, az alkotó kezdeményezést, éppen ezeket fojtja el — hangoztatta a pártfőtitkár, megerősítve, hogy az MSZMP támadja a politika elsődlegességének azt a torz értelmezését, amely a gazdasági törvények, érdekek ellenében akar hatni: határozottan ellenzi, hogy közvetlenül, aprólékosan avatkozzék be a gazdasági folyamatokba. Ugyanakkor kiemelte: az MSZMP a szocialista értékekből minden haladót és minden előremutatót vállal. Fejlődésünket, a megtett út értékét nem tegnapi önmagunkhoz, hanem a nemzetközi élvonalhoz mérjük — szögezte le Grósz Károly. — A terhek igazságosabb elosztásának új rendszerét kezdeményezzük. Értékrendünk központjában a dolgozó, alkotó ember áll. A közeli választások kapcsán kifejtette, hogy az MSZMP nem ígérget,-hanem felelőssége tudatában kimondja: több év következetes, kemény munkájára lesz szükség az „eltékozolt évtized” hiányainak pótlásához. Az embereknek joguk, hogy megismerjék a valóságos nem sürgeti a választásokat, sem az esetleges ideitől, sem a későbbitől nem fél. A főtitkár szerint az MSZMP soron következő, XIV. kongresszusát a képviselői és helyihatásági választások után kellene megtartani. Hangoztatta azt is, hogy a többpártrendszer gyakorlatában, a párt 'törvényszerűen .jmegikarcsúsodik” ez azonban jótékony hatással lesz az MSZMP-re, mert a versenyhelyzet natgyöbb teljesítményeket fog a pártiból kikényszeríteni. Az MSZMP-nek nincs szándékában kizárni azokat a pártból, akik a reformlkörölk* hoz kívánnak csatlakozón — mondta egy másik kérdésre. Az MSZMP csak a reformkorok szervezeti összerendeződése ellen van, mert nem frakoiószabadságot, hanem platformszabadságot hirdetett. Ágh Attila e véleményt kifogásolva a reformkorok lényegét a párt szervezeti ímegúljításában látta, s nem abban, hogy annyira összéhúzzák magukat, hogy nem akoznak semmiféle kellemetlenséget. Grósz Károly erre reagálva elmondta, hogy az MSZMP-n belül nemcsak reformkörök, 'hanem marxista klubok is alakultak. Ha ezek olyan szervezeti struktúrákat alakítanának ki, amelyekkel fmakoiósza'badságra törnek, akkor nem kettő, hanem pillanatok alatt három-négy párt szerveződne a mozgalmon belül. Többen kérdezték a főtitkárt arról, hogy va-n-e nézetkülönbség Németh Miklós miniszterelnök és közötte gazdasági kérdéseket illetőhelyzetet. Az MSZMP ebből a szempontból is kiszámítható politikai szervezet kíván lenni. Szocializmust, demokráciát, fellendülést akar — ez programjának három kulcsszava. Az MSZMP helyes, jó politikájával képviseli a munkásérdekeket — szögezte le az előadó, emlékeztetve arra is, hogy a párt a szocializmusellenes erők támadásának kereszttüzében dolgozik. Reformtörekvéseit igyekeznék elferdíteni, őszinte szándékát kétségbe vonni, az el sem követett hibákért felelőssé tenni, sorait megosztani. Ez. a magatartás — tette hozzá — végigkísérte a munkásmozgalom egész történetét. Ezért a csaknem százéves tanulság alapján a nanzetközi munkásosztály nagy ünnepén e helyről is kérte a magyar dolgozókat, hogy a párt tagjaiként vagy szimpatizánsokként tekintsék magukénak az MSZMP-t, támogassák politikáját, használják fel céljaik érdekében, s utasítsák el a rágalmakat. Az MSZMP marxista szelemű reformpárt, konkrét társadalmi feladatokon munkálkodó akciópárt, a szocializmust akaró sokszínű erőik változatos formákba szerveződő közössége — jelentette ki, s meggyőződését fejezte ki, hogy a pártnak nagyon széles a tömegbázisa. Azok alkotják, akik igénylik az értelmes fizikai és szellemi munkát, a hatékonyságot, a jobb megélhetést, akik másként akarnak dolgozni és élni mint eddig, akik elkötelelezett hívei a reformfolyamatnak. Végül kijelentette: az MSZMP az egyenrangú partneri viszony alapján kíván együttműködni a megújuló szakszervezeti mozgalommal, majd a közös célok, a haza és a jövő érdekében végzett eredményes munkát, biztonságot, békés jövőt kívánt a nagygyűlés résztvevőinek. A politikai demonstráció az Internacionálé hangjaival ért véget. en. Grósz Károly ezt határozottan cáfolta. Az elmúlt 40 év eredményeit kétségbe vonó kérdezőnek válaszolva a főtitkár elmondta: ha Magyarország is olyan tőketámogatással indíthatta volna gazdálkodását a háború után, mint a nyugat-európai országok, akkor nem itt tartanánk. Grósz Károly hibás döntésnek ítélte, hogv a számunkra annak idején félajánlott Marshallsegélyt az akkori politikai vezetés nem fogadta el. Ugyanakkor elismerte, hogy nagyobb utat tehettünk volna meg, ha a tervgazdálkodás, az irányítási mecthaindzmius kötöttségei nem kötik gázsiba a gazdálkodókat. A főtitkár ellentmondott annak a kérdezőnek is, aki szerint a Világbanknak, illetve a Nemzetközi Valutaalapnak köze van a személyi jövedelemadó bevezetéséhez, a gyógyszeráremeléshez. A magyar adórendszer bevezetését egyik szervezet sem szorgalmazta, illetve igényelte — mondta. A Valutaalap egyetlen dologhoz, a költségvetési hiány csökkentéséhez ragaszkodik. A forint leértékelése a valutaalaptól függetlenül is indokolt lenne, mert a nemzetközi valutákhoz viszonyítva nem jó a magyar fizetőeszköz aránya. A piacgazdaságot érintő kérdésre válaszolva rámutatott: ha e struktúrára akarunk áttérni, akkor elkerülhetetlen, hogy Maigyarországon nemcsak a munka alapján képződjék törvényes jövedelem. A piac törvényszerűségéből adódóan spekulációs jövedelmekre is szert lehet tenni. A Politikai Bizottság tagja bevezetőjében arról szólt, hogy az ünnepeknek is megvan a maguk sorsa. Gyorsan változó és átalakuló világunkban a mostani május elseje is más, mint az eddigiek. Korábban ünnepeinken sokat, talán túl sokat szóltunk eredményeinkről. A múlt egyoldalú értékelése a félrevezető sikerpropaganda alapjává vált. Ma viszont alig beszélünk vállalható értékeinkről — pedig az egy nemzet önbizalomvesztéséhez vezethet. Ne röstelljük sorsunkat, van mit továbbvinnünk. De vegyük észre azt is, mi az, amihez nem szabad tovább ragaszkodnunk, aminek végleg hátat akarunk fordítani. A továbbiakban arról szólt, hogy az eddig követett út elemzését, az önmagunkkal való szembenézést azért tartjuk elengedhetetlennek, mert csak ezzel kerülhetjük el a hibák megismétlődését. De látnunk kell, hogy ez csak szükséges, de nem elégséges feltétele a válságból való kilábalásnak. Olyan új társadalmi modellt kell létrehoznunk. amely a valóság valamennyi szféráját illetően szakítást jelent a korábbi gyakorlattal, lényegileg meghaladja azt. Széles körű demokráciára, alkotmányos jogállamiságra, a mindenkori hatalom társadalmi kontrollját biztosítani képes politikai pluralizmusra van szükségünk. Demokratikus szocializmust akarunk. Nem a kinyilatkoztatásokban, hanem céljaiban és értékeiben szocialista társadalmat, amelynek középpontjában a dolgozó, alkotó, értékteremtő ember áll. A kialakult válság okainak felismerése szükségszerűvé, a hazai és a nemzetközi feltételek pedig lehetővé teszik egy széles körű politikai és gazdasági reform megvalósítását. Ez egyszerre jelent bontást és építkezést, amit vállalnunk kell még akkor is. ha minden nem megy konfliktusok. komoly egyéni áldozatvállalások nélkül. Olyan tradicionális termelési kultúrák eltűnésével is jár, amelyek felett visszavonhatatlanul eljárt az idő, s ezt a világpiaci munkánk leértékelésével juttatja tudomásunkra. Véget akarunk vetni annak a restruktív gazdaságpolitikának, amely zsákutcának bizonyult, amely a termelés területére utal a szociáloolitikában megoldandó kérdéseket. Hisszük, hogy nem a gazdaságtalan, korszerűtlen termelés fenntartása szolgálja a társadalom egészének érdekeit, hanem a A borongós, hideg idő ellenére a szolnokiak ezrei keresték fel a hagyományos tiszaligeti majálist. A szervezők minden igényt — kicsikét és nagyokét — igyekeztek kielégíteni. Volt bazársor, étkező, söröző, édesség. játék, ajándék — még könyvsátor is. A gazdag szórakoztató programokból nem piac szigorú értékítélete szerint jövedelmező tevékenységek bővülése és az ezt kiegészítő igazságos. méltányos. a társadalmi szolidaritást kifejező szociálpolitika. Ez változást jelent nemcsak korábbi gyakorlatunkhoz, hanem hosszú évtizedeken keresztül sugallt ideáljainkhoz képest is. Megvalósításához szükséges minden magyar dolgozó támogató részvétele. Ez a részvétel azonban nem merülhet ki a jól ismert rábólintásban, az egyszerű jelenlétben. S ezen a ponton kapcsolódnak össze a gazdaságban ránk váró feladatok a politikai reformokkal. A gazdaság ugyanis nem képes egy elnehezült. számos elemében önmagát túlélt, meghaladott politikai intézményrendszer korlátái között egészségesen fejlődni. Egy piacra, teljesítményre, vállalkozásra építő gazdaságban plurálisak az érdekek. Ezek megjelenítéséhez sokszínű intézményrendszerre, fejlett érdekvédelmi mechanizmusokra. alkotmányos demokráciára van szükség. Ezt követően Iványi Pál azt fejtegette, hogy az utóbbi hónapok legszembetűnőbb jelensége, hogy pártok, mozgalmak formálódnak, egy új politikai közélet erővonalai rajzolódnak ki. Azt már elmondhatjuk, hogy a politikai rendszer demokratikus átalakításában komoly haladást értünk el, a legaktívabb politikai erők már színre léptek. A közszereplők szaporodnak, igénylik a politikában való részvételt. De a politikai reform sem lehet kizárólag egy szűk réteg ügye. Az emberek tömeges és cselekvő, céltudatos és aktív részvétele nélkül semmilyen átalakulás nem lehet sikeres. Ma komoly veszélyforrás az, hogy a gazdaságban csak lassan indulnak meg azok a folyamatok, amelvek tartós húzóerőt, stabilitást jelenthetnének. Miközben a politikai szférát mármár a túlfűtöttség láza gyötri, a gazdaság többnyire stagnál. A továbbiakban azt hangsúlyozta. hogy a gazdaság átalakítása azonban nemcsak felismerés, akarat vagy elhatározás kérdése. Mindenekelőtt újabb erőforrásokra van szükség; tőkére, szakértelemre, szervezettségre. Kiváltképpen felértékelődik az emberi tudás, cselekvőkészség. kreativitás. Ennek gyakorlati elfogadtatása és főleg megvalósítása egész gondolkodásunk radikális átalakítását igényli. Politikai érték lett a szakszerűség csakvolt könnyű a választás. Az események szinte egyidőben zajlottak.'A délelőtt kiemelkedő programja volt a sportcsarnokban megrendezett politikai fórum. A résztvevők kérdéseire az MSZMP nevében Iványi Pál, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára. Szabó István, a KB úgy, mint a vállalkozó szellem, a hozzáértés és a kezdeményezés. Mindamnyiunknak be kell, látni, a vállalkozás nem ügyeskedés; a sikeres kezdeményezés, a hasznos teljesítmény pedig egyenesen feltétele mind az egyén, mind a társadalom boldogulásának. Gondjaink egyik közvetlen oka éppen az, hogy a hosszú ideig éltetett, torz értékrend elnyomta az emberek önállóságát, a bennük lévő alkotó erőt. Az elkényelmesítő középszerűség, mint követendő érték, végűi lefelé nyomta a teljesítményt, az elismerés nem a legjobbakat, a sokszor pedig a „nehéz embereket” illette. A társadalom összteljesítménye visszaesett, amit a „megszállottak” a maguk többletével nem tudtak, 1 nem is tudhattak kiegyensúlyozni. Olyan helyzetet kell ezért teremtenünk, amelyben a cselekvőképesség megtalálja tennivalóját, mert a legnagyobb pazarlás, ha a dolgozni, alkotni tudó és vágyó ember nem találkozik az adottságainak és képességeiIványi Pál beszédét mondja Politikai fórum a Sportcsarnokban nek kibontakoztatását igénylő feladattal. A gazdaság stabilizálására és ezzel párhuzamosan a kibontakozásra vonatkozó elképzeléseink megvalósításához szűkösek a belső erőforrásaink. A struktúraátalakítás, az innováció, a termelés korszerű szervezésének feladataiban a piac intézményendszerének kiépítésében támaszkodnunk kell a nálunk fejlettebb országok tapasztalataira, sőt konkrét segítségére. Végezetül hangsúlyozta, a Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenysége azt célozza, hogy segítse a társadalomban munkálkodó, keletkező, feltörő egészséges folyamatok érvényesülését. Politikai eszközökkel kívánja elérni ezek összehangolását, integrálását, a jövőt leginkább szolgáló irányokba terelését. Legfontosabb feladatának tekinti, hogy azokat a törekvéseket fogalmazza programmá, öntse formába, amelyeket a társadalom érlel meg és hord ki. hiszen ez a legfőbb biztosítéka annak, hogy a politika tudatos kezdeményezése, törekvése találkozzék a társadalom akaratával. A párt ezáltai nyerheti el a többség egyetértését, támogatását. Iványi Pál beszédét követően Fenyvesi József, az SZMT vezető titkára zárta be az ünnepi nagygyűlést. S. B. tagja, a megyei pártbizottság első titkára és Németh László, a Szolnoki Városi Pártbizottság első titkára válaszolt. Az ifjúsági szervezeteket Iváncsik Imre, a Szolnok Megyei Szocialista ifjúsági Szervezetek elnöke és Borbándi István a DEMISZ (Folytatás a 3. oldalon) A Petőfi Csarnokban válaszoltak
