Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-27 / 99. szám
1988 ÁPRILIS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévéi ■ ■ I ^Mnvőie eiott „Fájdalmas” bemutaitóról szeretnék szólni; a szombat esti ítéletidőről, amely kétszeresen is fájdalmasnak mondható. Először, mert aki írta, mér nincs közöttünk, nem érhette meg e televíziós premiert, korán „itt hagyott” bennünket, Száraz György halála még friss emlék — másodszor meg azért, mert amiért drámáját megírta, hogy segítsen két szomszédos ország viszonyának tisztázásában, drámai formában vonultatván fel a békességet megromtó indulatok elleni érveit — nos, abban a tisztulási folyamatban azóta se léptünk előbb. Sőt, az utóbbi idők tapasztalatai arról tanúskodnak, mintha Száraz György becsületes íród, intő szavai is hiábavalók lettek volna. Amiről csaknem tíz éve szólott — akkor volt drámájának ősbemutatója a színházban —, az talán még fájóbban hasít belénk ma, mint akárcsak egy évtizede is. iféletidü Mit akart Száraz György? Álljon itt egy részlet abból a rádióbeszélgetésből, amelyben maga fogalmazta meg írói szándékát: „Ebben a darabban magyarok és románok mondják a maguk ostobaságait, a maguk igazságait. A maguk részostobaságait, a maguk résziigazságait. Néha közhelyszerű mondatokban. Mit akartam ezzel? Nem mást, mint valamiféle történelmi látleletet adni egyrészt a tragikus egymásra utaltságról, másrészt az ezzel együtt járó, majdnem reménytelenül összegubancolódott ellentétekről. Kórképet, gyógymódot nem tudok adni, vagy ha -mégis, akkor azt a megoldást mindenki ismeri. Tudom, hogy amit tettem, az kevés. Csak annyi, 'hogy ki tudja hányadikként, 'ki tudja hányadszor kimond- tam: a megoldást elodázni nem lehet”. Miféle megoldást sugall az Ítéletidő? A megbékélést, a -békesség megoldását. Azt a „régi” igazságot ismétli újfent és újszerű formában, amiért már Adyék is hadakoztak hajdanán: „Dunának, Oltalak egy a hangja...” Az egy hazában élő -népek közös sorsának igazságát, hogy ne a gyűlöletben legyenek testvérek, ahogy elhangzik a tévéjátékban is, hanem sorsuk alakításában. Az Ítéletidőben a szerző olyan történelmi pillanatot ábrázol — 1849 májusában vagyunk Abrudbányán, — amikor a szabadságharc idején Erdélyben is alaposan íelhargadnak az indulatok, s a rendkívül bonyolult történelmi szituációban, amikor a tisztánlátást az eseményék sem segítik, amikor könnyen félreérthető az is, ami máskor egyébként egyértelmű lehetne, amikor a császáriakkal szemben állnak a szabadságharc erői, de -ugyanakkor magyar és román is állhat akár az előbbiek oldalán is, amikor a nemzeti érzület és osztály- helyzet vagy méginkább osztálytudat tovább bonyolíthatja a különböző magatartásokat — -ki hová is tartozik — az érzelmek viharában bizony gyakorta csapódnak le az indulat villámai. András Ferenc — ő -rendezte képernyőre Száraz György drámáját — „viharos” tévéjátékot formált, erőteljes érzelmi töltéssel, de ügyelve arra, hogy a tragédiákat felvonultató drámában legyen hitelük az érzelmeknek. A fojtogató félelemnek éppúgy — lásd a menekült bányatiszt és már- már megbomlott feleségének lélektanilag hiteles rajza —, mind a -lávaként fortyogó indulatoknak, például Hatvani őrnagy és társainak rendkívül meggyőző ábrázolata, Olyan érzelmi feljajdulás ez a tévéjáték, amelyben mindennek mégis megvan a maga oka: érthető és átélhető tehát. A szembenálló magyar és román ellenfelek között békíteni akaró kormány- biztos bölcsessége épp úgy, -mint az idős román paraszt ősi gyűlöletet hordozó békétlensége. Nem eszmék, gondolatok szócsövei ők, hanem élő hús-vér emberek, egy furcsa különös történelmi helyzet tragikus alakjai. És nem hősei! Nincs itt semmi nyoma holmi hamis tnagi- kus-hős-teremtésnek. András Ferenc pontosan tudja és érzi: ki, milyen és mennyi felelősséggel tartozik azért, ami ebben a kiélezett helyzetben történik; iki milyen mértékben felelős azért, amit cselekszik. Akár a magyarok oldalán, akár a másikon, a románokén. Kitűnően ■tudja érzékletessé tenni, hogy olyan világban járunk, -amelyben bármikor tüzes csóva repülhet A'brud- ra éppúgy, mint Zalatná-ra, amelyet porig égetett az egymás elleni gyűlölet, (a bányatiszt és felesége is onnan érkeztek szívükbe zárva a rettenetét), ahol „fortélyos félelem” igazgatja a dolgokat. A tévéjáték egyik fél, egyik fajta magatartás mellett sem teszi le voksát, helyesen, a „rendezni végre közös dolgainkat” igazságát és szükségességét kívánja világgá 'kiáltani. Hisz, akik elvonulnak előttünk akár a magyar őrnagy, akár a román főbíró, akár a kormány- biztos, akár Jón Dobra, az al-prefektus — valamennyien áldozatai a „rendezetlen” viszonyoknak. A drámai hitelesség záloga egyébként nemcsak a rendezői átgondoltság és pontosság, hanem az -igen meggyőző színészi játék is, remek erőket vonultat fel, az ítéletidőben a televízió. Balkay Géza például izgalmasan játssza meg a határozott parancsnokot, akiben azonban a -nagy 'határozottság mögött mérhetetlen bizonytalanság is feszül, Bán János maga a megtestesült félelem, Szirtes Ádám parasztja mesterien egyszerű és méltóságos, annak az embernek a tragikus esete az ő parasztja, akibe beleol- ■tották évszázadok során a nemtelen gyűlölködést. Osz- ter Sándor lefojtott indulatai alprefdktusa is emlékezetes, miképp Blasikó Péter -higgadt, békét -reménytelenül szorgalmazó kormánybiztosa is tiszta, szép alakítás. A női szerepek megformálói közül IRáczkevei Annát emelném ki, aki ebben a felkavart világban is okosnak megmaradó asszonyt alakít: Coméliá- ja asszonyi méltóságával mintegy fölé emelkedik érzelmi viharokban kavargó környezetének. Röviden A Közelkép sorozatában, amely jeles politikai és -közéleti személyiségek bemutatásának műsora, Medgyessy Péterrel, a Minisztertanács elnökhelyettesével ismerkedhettünk volna meg -közelebbről, ha erre módot adott volna az az ötven perces beszélgetés, amelyet Vitray Tamás folytatott vasárnap este az ország pénzügyekben iegjánatosa-bb emberével. Sok mindenre kíváncsiak lettünk volna, de nagyító alá sajnálatosan csak néhány közgazdasági, gazdaságpolitikai kérdés, fogalom került, az elnökhelyettesi munka, ami természetesen fontos, de — jól tudjuk nemcsak a munka teszi az embert. Márpedig a közelkép eredeti szándéka szerint az embert kívánja n-ézőközelbe köze- lümkbe hozni. Ezért született; maradjon hát hű hivatásához, mert igazán ettől lehet vonzó és érdekes. Valfcó Mihály T úrkevén Újítók tábora (Tudósítónktól) Megyei innovációs tábor színhelye volt az elmúlt hétvégén a túrkevei Ványai Ambrus Gimnázium és Gépjárműtechnikai Szakközépiskola, melynek résztvevői a megyei KlSZ-szervezetek újító fiataljai voltak. A rendezvény ideje alatt a Tiszántúli Autójavító Vállalat kiállításon mutatta be újító tevékenységét. A több mint félszáz résztvevőt változatos program, előadássorozat várta. A nyitó előadást Alaksza Tamás, a Magyarország c. hetilap munkatársa tartotta. Gazdaságunk társadalmi szemmel címmel, majd dr. Birmann Erzsébet, az Inno- vance Általános Innovációs Pénzintézet igazgatója, az innováció hazai szervezésének és finanszírozásának gyakorlatát mutatta be. Az innováció szervezeti kérdéseiről dr. Molnár István az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola intézeti igazgatója számolt be a hallgatóknak. Az elmúlt évek során a vidék legnagyobb múzeumi bázisává nőtt a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság felsőörsi műtárgyvédelmi központja. A restaurátorok és gyűjteménykezelők itt dolgozzák fel a megyei ásatások leleteit, készítik elő a kiállításokat, rendszerezik a tudományos anyagokat és itt tárolják a múzeumi törzsanyag zömét is. A Jókai villába kerül restaurálás után a képen látható zenélő képóra, amelyen Buda visszavételét örökítette meg a korabeli mester (MTI-fotó: Arany Gábor) Atyala-Patyala bácsi Száz éve született Jász Faragé Sándor grafikusművész karikaturista A Jászárokszállásiak Baráti Köre kiállítással kíván megemlékezni Jász Faragó Sándorról, születésének 100. évfordulóján. Ki volt ez a két évtizeddel ezelőtt ősnek tért ember, akinek neve ma is fogalom a hegyek alján, a Csörsz-árka mellett? Nevét hiába keressük a mai művészeti lexikonokban — bár 1929-ben kiállított a Nemzeti Szalonban is — miután Münchenben és Olaszországban neves mesterektől tanult — az utókor inkább Atyala-Patyala bácsiként őrizte meg emlékét. Esetében igaz: annyi marad meg az emberből amennyit a gyerekek tudnak róla. Iskolíáit szülőhelyén, Jász- árokszálláson kezdte, majd a gyöngyösi gimnáziumban tanult. A család kívánságára gyógyszerész lett, de az or- vosságos tégelyek világát hamar palettára cserélte. Korai képei nagy mesterségbeli tudásról vallanak, de az utókor számára Jász Faragó képi világából mégis inkább a grafikái, humoreszkjei, karikatúrái az értékesebbek. önmaga is szívesen vállalta ezt a műfajt, a Magyar Üjságrajzoló Művészek Egyesületének tagjaként többször kiállította remekjeit. amelyek a két világháború közötti művészvilág kiválóságairól készültek. A Pesti Napló rovatvezetőiéként igen jó lehetőségei voltak, hogy megismerkedjék a főváros színi- és zenei világának, irodalmi életének kiemelkedő egyéniségeivel, csodabogaraival. Unokahúga, Patay Béláné tulajdonában van egy vaskos emlékkönyv, amelybe művészbarátait, a Pesten megfordult világhírességeket rajzolta. Lehár Ferenctől Teíko Kiwa-ig — mind máig ő talán a leghíresebb Pillangókisasszony — a kor nagyságait gyűjtötte — Her- czeg Ferenc, Karinthy, Csor- tos, Uray Tivadar, Bajor Gizi, Móricz Zsigmond, Petites Sándor — és mások de- dikációit őrzi a Miféle könyv ez? címet viselő kézirat, amely jelentős kultúrtörténeti érték! Nem kevésbé, a Színházi dolgok című gyűjteménye is, amely olyan színházi vonatkozású kuriózumokat tartalmaz, „amelyeket sem megtartani, sem eldobni nem érdemes, tehát meg kell tartani.. A második világháború idején az Osztrák—Magyar Monarchia Isonzót és Piavét járt egykori délceg lovastisztje hátat fordított a főváros Csak egy nap a világ hangulatának, és hazatért szülőfalujába. Régebbi életéből csak két dolgot hozott magával: a művészet és a lovak szeretetét. A Jász- árokszállásra és a környékre Az utolsó karikatúrák egyike: Jász Faragó és felesége névnapi köszöntőben. Szűkös anyagi helyzetüket a művész — nagy derűvel — skótjelmezzel érzékeltette járó vándorcirkuszok életét rajzolta, A cirkusz a világ című mappájában olyan művészi értékű vázlatokat találhatunk, amelyeket eny- nyire tökéletesen csak olyan ihletett művész alkothatott, amilyen Jász Faragó Sándor volt. S ezekben az években kezdődött Jász Faragó Sándor más vonatkozásban is legértékesebb életszakasza. A korosodó művész képzeletvilágába egyre erősebben visszatértek élményekben gazdag gyermekkorának emlékei. Tudnunk kell, hogy mesélő kedvű nagyapjával, Nagy Sándorral a múlt század végén, a századfordulón a kisdiák Jász Faragó bebarangolta Csörsz-árkának földjét, a minden dombról, hajlatról, fáról, fűről csodálatos történetet hallott. Egy bő félévszázaddal később árokszállási házacskájában — ahol feleségével, Azari Ilonával, a Nemzeti Sizínház volt tagjával éldegélt — leírta, színezte, tovább gazdagította ezeket a meséket, mendemondákat, nagyot- mondó történeteket. Tudott mesét Pipacsos Pestéről, Hallgatag Mátyásról, Kis Péterről, meg Nagy Paliról, Esvány bátyáról meg a község ládájáról, a bíróválasztásról, meg Töpörtyű Andrásról, kinek háza a patakparton, a Fáskert alatt volt. Ezek a mesék hajdan élt emberekről szóltak, meg a Három királyfiról, meg a Tótágas országról. A gyerekek szájtátva hallgatták, mint ő a régi regélőket. Nem is Sándor, vagy Sanyi bácsinak hívták, hanem Atyala- Patyala bácsi volt a neve, hiszen a kicsiknek legszívesebben Móka apóka meséjénél ülték körül mesebeli birodalomnak beillő kertjében — emlékszik Jász Faragó Sándor utolsó évtizedére — névrokona — Faragó János- né helytörténész, néprajzkutató. Jász Faragó Sándor meséinek javarészét összegyűjtötték Jászárokszálláson, a színjátszók néhányat közülük színpadi játékként mutatnak majd be a közeljövőben. A szélesebb körben való publikáció azonban — sajnos — még várat magára. Pedig a ma élők számára jelentene szellemi gyarapodást ha a patrióta grafikusművész, mesemondó java munkáinak kiadásával is megtisztelhettük volna emlékét. Tegyük hozzá: nem az utókor megbecsülésén, hanem az anyagiakon is múlik. Meseillusztráció Tiszai I.ajos Antenna Szolnokon is Műholdas műsorszórás A BHG Híradástechnika Vállalatnál rövidesen megkezdik az NSZK-beli Hirschmann cégtől vásárolt licenc alapján a műholdvevő berendezések sorozatgyártását. Ezzel kapcsolatban Kovács Kálmán, a vállalat vezér- igazgatója elmondta, hogy a Hirschmann-rendszer egész településeket elláthat, vagyis egyidejűleg egyetlen központi antennáról több ezer lakásba juttatja el a televíziós programokat, a földi adókról érkezőket és a műsorszóró műholdakról jövőket is. Jelenleg mintegy 10—12 ilyen program fogható ezekkel az antennákkal, ez a szám az újabb műholdak fellövésével nő. (Az elképzelések szerint még az idén pályára állítják a luxemburgi Astra műholdat, amely egyidejűleg 16 programot sugároz majd.) Várható, hogy a nem távoli jövőben elterjednek a közvetlen, digitális jelátvitellel sugárzott műsorok is. A BHG a nagyközösségi vételi antennarendszerek gyártásával és felszerelésével foglalkozik. A közeljövőben Veszprémben szerelik fel az első ilyen komplett rendszert, majd az idén még további kilenc helyen. Egyebek között a fővárosban Budafokon és Csepelen, továbbá Szolnokon, Debrecenben és valószínűleg Somogy megyében. A költségek megoszlanak, egy-egy ilyen rendszer körülbelül egymillió forint, így az igénylők számától függően általában egy-két- ezer forintot kell fizetni. Az egyedi vevőrendszerek természetesen ennél sokkal költségesebbek. Mérkőzések krónikája A FOCI legújabb számában az angol—magyar mérkőzések krónikájáról olvashatnak. Grosics, Puskás, Sá- rosi dr., Zsengellér emlékszik a régi nagy csatákra. Billy Wright, a londoni 6:3- as találkozó angol résztvevője üzen a mai játékosoknak. Aczél Endre londoni jelentése is megtalálható a lapban. A FOCI újszerű válogatottsági versenyt hirdet. Beszámoló található az A- és az olimpiai válogatott felkészüléséről. Aki megveszi a lapot, az azt is megtudja, mi lesz Nyilasival?
