Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-02 / 258. szám

1987. NOVEMBER 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nemcsak a kenyérről nevezetes Avagy milyenek a ólbakiák? A készülő új iskolaszárny épülete (Fotó: Mészáros) bár a teliességhez hozzátar- „maszek” meg „áfész” ke- tozik. most is van itt bőven nyér is. Dinnyés paradicsom a homokon Tiszaföldvár és Cibakháza olyannyira egymáshoz si­mult. hogy ember legyen a talpán, aki bizton ismeri: hol kezdődik az egyik és pontosan merre végződik a másik. A kevés igennel vá­laszoló közé tartozik Varga István, aki Tiszaföldváron tizenhárom esztendeig volt fövadász. de hosszú ideig dolgozott Cibakházán is. Szülői házuk egykoron a két települést egymástól el­választó határmezsgyén fe­küdt. de a mostani is hají- tásnyira található tőle. — Mondta is olykor édes­apám: nekem olyan fiaim vannak, hogy kevés hasonló akad errefelé. Ugyan miért, kíváncsiskodtak többen. Azért, mert ha kiállnak a ház végére, hátszél se kell hozzá, és könnyen átpisilnek Földvárról Cibakra. — Mennyivel mások a két községben élők? — A rendes emberek kö­zött szinte nincs különbség. Gürcölős. harcoló emberek laknak itt is. ott is. Dolgosak Is, spórolnak is Nos. ha ez igy igaz. kér­dezhetek tovább. Hátha a te­lepülés legidősebb lakóia. Urbán Mihályné jobban el­igazít eme fogas kérdésben, hiszen már a 93. évét tapos­sa. — Spórolósak az itteniek kedves, nagyon megnézik, hogy hová teszik a forintot. És ez az oka annak, hogy ebben a pénzszűke világban is azért is sok-sok ház. meg új kerítés ..nő” ki a föld­ből. Emlékszem, harminc esztendeje járda alig volt. most meg már a tévé sem újdonság senkinek. — Teri néniéknek van-e? — Nálunk? Nincs, de nem is kell: beszélek én helyette, meg a rádió. Különben is nem érünk rái nézni, mindig akad dolog. Rendbe szedem az embert, mosok, főzök, noha hétközben az idősek klubjában eszünk. — Van valami titka a ma­tuzsálemi kornak, hiszen még most is jól bírja magát? — Van. A nyugodtság. Én világéletemben ilyen vol­tam. csak mostanában let­tem ideges. Hogy mitől, vagy miért. mo-"m sem tudom, de ha hét év múlva meglátogat, meglehet jobban bírok rá felelni, mert a száz év ke­rek, szép summa! Egyébként a településnek Teri nénin kívül akad még néhány érdekes, nevezetes embere. Így közéjük tarto­zik Kosaras Lajos pékmes­ter. akinél valaha sorban álltak a kenyérért. Igaz. La­jos bácsi a vekniket mindig legyőzte, de az esztendőkkel ő sem birt. és ma már nyug­díjas. Azóta új pék nyitott üzletet a helyén, maid kis idő teltével be is zárt. meg el is ment. Hiába, a magasra nőtt jegenyék árnvékában olykor sokáig kellene nyúj­tózkodni egy kis napfényért. Kár lenne Cibakon csak a pékekről szólni, hiszen a dinnyések is nevezetesek. Mondják. sokan közülük egykoron a csányiaktól ta­nulták el a szakma csíniát- bínját. míg mások saját ká­rukon nevelődtek. Akárhogy is volt. ma is él itt vagy 50—60 olyan dinnyés, aki a tök és az érett fogalmat rá­nézésre megállapítja — a dinnyéről. Közéjük tartozik a 78 éves Horváth József is. — Hatvankét tavaszt, nyárt töltöttem el a dinnye­földön. mint maszek, meg téesztag. Akadt esztendő, amikor tizenkét vagonnal szállítottam Szarvasra, és egy darabot se küldtek visz- sza. hogy tök? — Hogyan lehet felismer­ni, melyik az érett? — A színe hamvas, és ha ütögeti az ember, pufog. mint az üres csizma. Mostmár sejtem a titkot, de a gyalogláshoz efféle al­kalmatosság is kellene, ám­bár nálunk a legderekabb lábbeli is legfeljebb félcipő­nek nevezheti magát. Hogy azért rázósabb témát se hallgassunk el. arról ok­vetlen szólni kell. hogy a ta­nács nagy fába vágta a fej­széjét. mively önerőből hoz­záfogott egy 5 tantermes 21 millió forintos iskolabőví­téshez. — Ez az új létesítmény el­vitte az ötéves fejlesztési alapunk 80 százalékát. Anv- nyira kiköltekeztünk, hogy bért is csak olymódon bír­tunk fizetni, hogy előbb Szarvasról kértünk kölcsön pénzt — mondja Fekete Gé­za tanácselnök. a.beni mró ,je üecpics a4tt. — Az átadás? — Ha minden igaz. no­vember közepén már taní­tunk benne. Szóval ilyenek is a ciba- kiak. Meg olyanok, hogy évente 25—30 úi házat épí­tenek. Jobban áll a pénz az ingatlanban, mint a szalma­zsákban. vagy a kredenc- ben. állítja az egyik ifjú építkező, hiszen ennek évről évre nagyobb az értéke. A gyorsaság a Mezőtúri Költségvetési üzem szakem­bereit dicséri, hiszen a mun­kához január végén fogtak hozzá. Az átadott termek ré­vén végre megszűnik a vál­tott tanítás és az 539 diák állandóan délelőttös lehet. Bennem — mindezeket hallgatva — azért tovább motoszkál a kíváncsiság: vajon szegénvek-e. vagy gaz­dagok a cibakháziak? A vá­lasz alighanem az is-is fe­leletben rejlik. Jó a téesz. azután a Mezőgép helyi gyáregysége, meg a Tisza Cipőgyár is sok embernek ad kenyeret. Helyben ezeröt- százhatvanegyen dolgoznak, míg párszázan eljárnak, igaz. százhatvanhármán pedig máshonnan ide utazgatnak munkába. A településfejlesz­tési hozzájárulás évi 800 fo­rint, és a szociális körülmé­nyeket figyelembe véve ezt az 1600 családnak mintegy a fele fizeti. Szóval akadnak tehetősek is. meg szerényebb körülmények között élők is. Az is igaz: olykor az em­berek maguk se gondolnák a másikról, van mit a tejbe aprítania. Legutóbb is meg­halt egy idős néni. akit szemmel láthatóan tisztes szegénység vett körül. Bi­zony olykor még a főtt ételt is ritkította. Ha tehette: oia- cozott. mert azért eladnivaló mindig akadt nála. Halála után megdöbbenve vették észre, a szekrénye du"’g fémtizessel. húszassal. Az örökösök először darabon­ként osztoztak, dehát ráun­tak a dologra, mert alig fo­gyott a pénzhegy. Ezért mér­leget vettek elő: kiló neked, ugyanannyi nekem, és ez így folytatódott — nem kis ideig. Míg a forintnak, teszi fel a szónoki kérdést, bár nem vá­laszol rá. Helyette sietősen kavarni kezdi a maltert, mert ha nem figyel az em­ber. csoda gyorsan szárad a bestia..: D. Szabó Miklós Épülő új házak A Tiszaörsi Petőfi Tsz nagyiváni határában búza alá készitik elő a talajt. Hamarosan vé­geznek a legfontosabb őszi munkákkal (Fotó: T. Z.) Takarékosabb állam Jászberényben ma Kertészeti telep nyílik Az eddiginél gazdagabb árukínálattal várja vásárlóit november 2-től a tél beálltá­ig. majd tavasztól folyama­tosan egész éven át az Egye­sült Jászsági Áfész kertésze­ti szakárudája. A Jászbe­rény város és környéke el­látását szolgáló bolt válto­zatlanul a régi helyen, a Nagykátai úti telepen áru­sít. Régi helyén, de új és ked­vezőbb feltételekkel. A fa­csemeték árusítását tekint­ve uborkaszezonnak számító nyári hónapokban felújítot­ták a kertészeti termékeket árusító telepet; úi bekerített terület kialakításával tága­sabbá. a kényelmes váloga­tásra alkalmasabbá tették az áruraktár szerepét betöltő udvart. Felújították az együttműködést régi szállí­tópartnereikkel. kapcsolatot teremtettek új szállítókkal. Ez ígéret arra. hogy novem­ber 2-án — a felújított áru­da nyitásánál — az eredmé­nyes kertészkedéshez szük­séges áruk sokféleségéből vá­logathatnak a vásárlók. Nyitásnál 10 ezer gyü­mölcsfacsemete, több ezer szőlőoltvány sorakozik az udvaron. A több mint 700 ezer forint értékű árukész­letben lesz kínálat bőven bokorrózsából, fenyőből, tu- jából és dísz-gyümölcsfacse- metéből. Helyben veheti meg a kertészkedő az ültetéshez, termesztéshez szükséges mű­trágyát és virágföldet is. — Illés — őszi szállítási csáes A szombatra és vasárnap­ra betervezettet, jóval meg­haladó mennyiségű árut in­dítottak útnak a MÁV Mis­kolci Igazgatóságához tarto­zó üzemekből, elsősorban Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyéből. E két nap alatt idei szállítási rekordot értek el: csaknem 3200 vasúti kocsit raktak meg. amelyekben mintegy 140 ezer tonna kész­és félkészterméket indítot­tak el bel- és külföldi meg­rendelőkhöz. Elsősorban a kelet-magyarországi építke­zésekhez továbbítottak na­gyobb mennyiségű, két nap alatt összesen 450 vagon be­tonkavicsot a nyékládházi kavicsbányából. (Folytatás az 1. oldalról) következik mindebből: ah­hoz, hogy „mozogjon” —; élővé váljon — a Holt-Tisza, lefolyást kell biztosítani a pangó víz számára; ezt a célt szolgálja az átemelőte­lep létesítése, az „élő” Ti­szába, amelynek a munká­latai ugyancsak jó ütemben haladnak, ígyhát elképzelhe­tő, hogy 1990-ben az üdülő- paradicsom joggal őrzi majd féltett kincsként, a Holt- Tisza tiszta vizét. Amint Nagy István el­mondta, e jelentős munkák eredményét mindenképp ót ni kell: jó lenne ha a Kert­város és az Alcsisziget kom­munális szennyvize egy zárt csatornarendszerbe kerülne s nem veszélyeztetné a föld- alatt sem a víztisztaságot, Jelenleg ugyanis a családi házak emésztőrendszerei kö­zel sem felelnek meg ma­radéktalanul a környezetvé­delmi előírásoknak, ígyhát a tiszta víz megóvása legalább A polgármester, aki a volán mögött ülve sa ját autóján szállítja be vendégeit a repülőtérről, a minisztérium, amely szerény, egyemeletes villában működik — sztereo­típiák a kisebb tőkésországok „takarékos államháztartásá­ról”. Sztereotípiák, mert ön­magukban ezek az inkább stílust jelző példák sokat nem árulnak el az állam ál­tal felemésztett költségekről, amelyek között óriási tételek lehetnek a tőkéseknek nyúj­tott preferenciák, a hadiki­adások. az elnyomószerveze­tek költségei. Inkább asze­rint kell vizsgálni, hogy mi­be kerül az irányítás, az igazgatás, az állami funkciók betöltése: a felhasznált esz­közökhöz mérten mit ered­ményez az állam működése, vajon a ráfordítások, a társa­dalom anyagi áldozatai meg­térülnek-e? Nálunk is azért van napi­renden az állam adminiszt­ratív kiadásainak csökkenté­se, mert azok a forintok bi­zony kevéssé kamatoznak az életben, sokszor soványak az eredmények. Kitetszik, hogy a túlméretezett, költséges megoldások, a nagy appará­tusok leginkább a bonyolul­tabb, bürokratikusabb ügy­menetet szülik, működésük­kel olyan sok belső problé­mát vetnek fel, hogy ener­giájuk tekintélyes részét mű­ködési zavaraik leküzdésére kell fordítaniuk. Ráadásul nincs olyan területe a gaz­daságnak, az életnek, ahol ne okozna károkat a bürokrá­ciából származó késedelmes­ség. Gyakran azután más is a gond: a sok hivatal között ólomlábakon jár az informá­ció, elgyengülnek és eltérül­nek a tapasztalatok, s köny- nyen hibás döntés születhet. Lám, már ezek az igazga­tási, szakmai problémák ar­ra ösztönözhetnének: keres­sük állhatatosabban az egy­szerűsítés, a korszerűsítés módját. Idehaza azonban en­nél több, mondhatni minősé­gibb okokból, nevezetesen a demokratizmus elterjesztésé­nek vágyától vezettetve akar­juk a kisebb, olcsóbb, haté­konyabb állami irányítást. Meggyőződésünk ugyanis, hogy állami ráolvasás, kikör- levelezés nélkül is sok min­dent elrendezhetnek az ál­lampolgárok. Közösségi éle­tük szervezését, a helyi fej­lesztéseket rájuk bízhatják, ha érdekeltségük felszínre tör és ha az önállóság jogá­val felruházzák őket. Elég, ha a társadalmi szervezetek figyelme kiterjed a politikai célok összhangjára: a falvak és a kerületek, a városok né­pessége bölcsebben eldönti a merre, a mit kérdéseit, a fel­adatokkal ezután jobban is azonosul. Nem kell mélyebben kutat­ni az emlékezetben, hogy példát adjunk erre a racio­olyan sürgető feladat, mint a vízcsere lehetőségének biztosítása, örvendetes do­log, hogy nem szakmai fik­ciók igazolják az eddigi te­vékenység hatékonyságát, de már a vízparton lakók is bizonyíthatják; jóval keve- seb az alga, és jóval áttet- szőbb a Holt-Tisza vize, mint a korábbi években. Bár döntés még nem szü­letett, de a közvéleményt élénken foglalkoztatja a 4- es számú főútvonal Szolno­kot elkerülő szakaszának megépítése. Ebben lenne tennivalója a Kötivizignek is. Vajon felkészültek-e a feladataik ellátására a víz­ügyi szakemberek? — erről is kérdeztük Nagy Istvánt, aki elmondta, hogy napi kapcsolatban állnak a köz­lekedés illetékeseivel, s ha döntés születik a hőn áhított .kikerülő út” építésére, mi­attuk nem fog késlekedni a beruházás. — Pb — nalizálásra. A járási hatás­körök leadásával felesleges­sé tudtuk tenni azt a nagy­létszámú hatalmi formációt, amely többszáz évig érintet­lenül és megfellebbezhetetle­nül ágaskodott a falvak, a városok és a megye között. Mondjuk viszont el, hogy ehhez nem volt elégséges az akarat, ehhez bizony jól meg kellett erősíteni a helyi népképviseleti szerveket tu­dással, felelősségérzettel. Ebben a történelmi lépésben már támaszkodni lehetett az állampolgárok nagyobb de­mokratikus iskolázottságá­ra, fegyelmezettségére, tör­vénytiszteletére is. Vagy vegyük a miniszté­riumok összevonását. Nem éppen a vállalatoknak adott önállóság, a gazdasági sza­bályozók alkalmazása tette lehetővé a minisztériumi irá­nyítás egyszerűsítését, azt, hogy tisztük a bele-bele- szólástól a távlati tervezé­sig, a gazdasági folyamatok irányításáig, az erőforrások céltudatos kiaknázásáig emelkedjék? És itt a leg­frissebb példa. Mint tudjuk, a lakossági jövedelemadóból befolyt összegeket az állam a tanácsok kezére bízza. Fél­reértés ne essék, ez az ősz- szeg nem biztos, hogy több lesz annál, amivel ma a költségvetés a tanácsokat tá­mogatja. De mégis előnyö­sebb lesz így, mert ezáltal az adót az állampolgárok (adó­fizetők) elképzelései szerint lehet majd felhasználni. Ez a közös érdekeltsége a ta­nácsnak és az adófizetőknek tökéletesen beszabályozza majd a helyi fejlesztéseket, a forrásokat, mintha bármi­lyen szuperhivatal és appa­rátus központból próbálná e feladatot megoldani. Nemrégiben sok szó esett egyensúlyt vesztett gazdaságunk stabilizálásáról. A Parlament őszi ülésszakán elfogadott kormányprogram a költségvetési hiány alapos lefaragását is célozza. Köztudott, hogy ebben je­lentős szerepe lehet — és lesz is — a felesleges állami kiadások megszüntetésé­nek, azoknak a megoldások­nak, amelyek kevesebb lét­számot, működési költséget feltételezve nagyban javít­hatják az irányítás minősé­gét. Nem szabad azonban el­felejteni, hogy ma nem elég­séges az, amit az állam ön­magán megspórolni képes. Ennél többre van szükség. Az állami szerveknek oda kell hatniuk, hogy a gazdaság­ban, a társadalomban végre bekövetkezzék a fordulat a nagyobb hatékonyság, a ra­cionálisabb megoldások, az értelmes cselekvés irányá­ban. Márpedig ez minden pénzt megérne ... K. F. Keszthelyen Danubius-napok Keszthelyen a hét végén a Helikon Szállodában rendez­ték meg a Danubius Szállo­da és Gyógyüdülő Vállalat munkahelyi olimpiáját. Szombaton és vasárnap dél­előtt a vendéglátókat látták vendégül a Balaton-parton. Az önálló egységekből mint­egy félezer Danubius-dolgo- zó érkezett családostul hogy játékosan sportolva és egy­mással vetélkedve együtt töltse el e szép októberi hét­végét. A szombati ünnepé­lyes megnyitó után úszásban, tekében, asztaliteniszben, at­létikában. teniszben, sakk­ban és labdajátékokban mér­hették össze tudásukat a csapatok. A tréfás családi váltókban szülők és gyere­kek együtt szerepeltek. Es­te pedig szellemi vetélkedőt is rendeztek. A versenyek végén nemcsak a győztesek kapták meg díjaikat hangm a szállodalánc arngtór mű­vészei is. Alkotásaik — kis­plasztikák. festmények — a margitszigeti Ramada Szál­lóban láthatók kamarakiál­lításon. Mikor ihatunk vizet a Holt-Tiszából?

Next

/
Oldalképek
Tartalom