Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-27 / 48. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. FEBRUÁR 27. Számitógép-bacilus Kigyógyulni tilos „Hazudj már valamit az asszonynak, ha telefonál. Aztán írd le egy papírra, tedd az asztalomra. Ha visszajövök, tudjam, hogy mit kell mondanom”. „No de miért ne mondjam az igazat? Nem lányokhoz mégy...” „Mert már nem tudja elviselni, hogy számítógéppel játszom”. Az asszonynak akár a lányokat is hazudhattam volna, pontosan tudta férje távollétének okát. De már beletörődött. Abban bízik csak, hogy mégis lesznek esték, amikor otthon látja hites urát: új év után megnyílt a televízió számítástechnikai népiskolája. A férjnek, a gyerekeknek, az asszonynak magának, az egész lakóháznak, mindenkinek. A Neumann János Számítógéptudo- mányi Társaság már korábban tájékozódhatott a leendő tévéműsor fogadtatásáról. Több mint háromezren jelentkeztek vizsgára a tantantárgyból. Azokból a leckékből vállalták a megméretést, amelyek csak hetekkel később láthatók a képernyőn... Van, aki még csak játszik a klub, a művelődési ház, az iskola, a tehetősebb szomszéd, vagy barát számítógépén. És van, aki dolgozik vele, programokat ír. Játszva tanul az ország. Azt, ami ma még sok embernek valóban csak hobbi, kedvtelés, de holnap már a létfeltétele. És ez nem valamiféle ámítás. Nézzünk csak körül szűkebb. tágabb környezetünkben. A felnőttek még jobbára csak esetlegesen, a gyerekek már szinte kivétel nélkül fertőzöttek. A kórból, mely oly gyorsan támad, vétek őket kigyógyítani. Szerencsére a számítógép-bacilust egyre többen terjesztik — hivatalból, hitből, üzleti meggondolásból. A BNV-ken rendszeres már a Számítástechnikai Koordinációs Intézet gyerekeknek meghirdetett programozói versenye. A Neumann János Számítógéptudománvi Társaság az esztendő végén minden megyének elküldött néhány Primo márkájú személyi számítógépet — nyúzzák, próbálják, tanulják az emberek. Épül már Budapesten a Rubik—Szombathelyi irodaház — egyik emeletén az ifjaknak telepítendő számítógépekkel. És ne feledjük az esztendő végi hírt; a vámhatóság is könnyített a szabályokon, a hobbijához, munkájához segédeszközt hozó turista most már nem érzi akkora büntetésnek, hogy számítógépre költötte megtakarított pénzét. A hatóság döntése igazán jótékony, hiszen a korábban mesterségesen is elősegített hiány természetesen felhajtotta a még oly borsos árakat. Nemcsak a magánfogyasztók piaca deformálódott, hanem a vállalatok közötti számítástechnikai kereskedelemnek is akadtak torzszülöttjei. Hiszen a professzionális személyi számítógépek honi gyártóinak kínálata még messze nem tökéletes. A gépeknek, a perifériáknak — a közismert hiánycikknek, a Winchesternek —, az alkalmazói programoknak bisonytalan volt a gyártott, illetve gyártható és eladható mennyisége, s még bizonytalanabb az ára. Voltak, főképp kis cégek, melyek abból éltek meg, hogy megrendelőik nem értettek az áruhoz. Ezért aztán a számítástechnikai szolgáltatások követhetetlen minőséggel és persze költségekkel jártak együtt. Egyre-másra 'hirdettek példáiul tanfolyamokat, melyek végén kiderült a megszerzett tudás holt tőke, az alkalmi tanárok kóklerek voltak, hiszen jóformán nem is akadt olyan számi tógép-típus az országban, melyen az ismeret hasznosítható lett volna. Múlt időben írtuk az iméntieket. Meglehet, helytelenül. Hiszen még mindig tény a hiány, még mindig „dolgoznak” a szerencselovagok a vállalati és a magánszférában egyaránt. A liberálisabb vámszabályok, a növekvő hazai számítógép- gyártás, a katalógusok alapján gyarapodó számban és azonos feltételek mellett vásárolható alkalmazói programok végül is a kereslet-kínálat törvénye szerint rendet teremthetnek a piacon. Az idén? Jó lenne, de még nem valószínű. A sürgetés mindenesetre nem csekélység. Az alulról indult társadalmi mozgalom, a számítógép-vírus tovább fertőz, mind több „áldozatot” követel. Ma még lehet persze vállalat, üzem, intézmény. ahová bekopogtathatnak a kóklerek és szerencselovagok, ahol a fele helyett a dupláját fizetik az eladott számítógépes szolgáltatásért, csak azért, mert még nem ismerik az árut. A jelen arculata ez. De nem sokáig. Akkor különösen, ha a mozgalomnak nem csak drukkerei, külső szemlélői és persze mások kárán haszonélvezői vannak, hanem mind nagyobb számban támogatói, segítői. Merthogy ebből a fertőzésből tilos kigyógyulni. G. II világgazdasági változások hatásai Művészet és közönség Egészségügyi vita A Társadalmi Szemle februári számából A folyóirat vezető cikkét Huszár István írta „Gazdasági fejlődés és társadalompolitika” címmel: a gazdaság- politika néhány területén mutatja be a társadalmi-politikai mérlegelés nagy jelentőségét. Nyitrai Ferencné cikke áttekinti a világgazdasági változásoknak a magyar iparra gyakorolt hatását, és felvázolja iparunk mai helyzetét nemzetközi összehasonlításban. Fekete János cikke a nemzetközi gazdasági-pénzügyi környezet és gazdaságpolitikánk összefüggéseit elemzi. Szabó György esszéje a művészet és a közönség kapcsolatáról szól, a televízió művészeti műsorainak apropóján. A családjog tervezett módosítását ismerteti és kommentálja Katonáné Soltész Márta cikke. A „Negyven éve ...” című sorozatban a szakszervezeti mozgalom 1944 őszi — 1945 tavaszi újjáéledését rajzolja meg Karsai Elek tanulmánya. A hónapok óta folyó egészségügyi vitában most tényeket, számokat, adatokat sorakoztat fel a folyóirat, egyrészt a magyarországi, másrészt három fejlett tőkés országbeli egészségügyi-szociális viszonyokról, intézményekről és szervezetről. Az ausztriai helyzetképet Heltai András, a franciaországit Kovács István vázolta fel, az Egyesült Államokból Kis Csaba küldte a tudósítását; a hazai körülményeket Vi- dovszky Kálmán ismerteti. 45-ös szovjet katonafotók Eddig ismeretlen 1945-ös szovjet katonafotók kerültek elő Pécsett. A Janusi Pannonius Múzeum helytörténeti osztálya megvásárolta egy hajdani jónevű fényképész hagyatékát, s a gyűjteményének átvizsgálásakor találták meg az ötvenegy dokumentumértékű felvételt. Pécsett 1944 novemberétől 1947 májusáig volt szovjet városparancsnokság, működéséről sok adatot, tényt összegyűjtöttek már a helytörténészek. Hz első megyei családvédelmi tanács Az országban elsőként megyei családvédelmi tanács alakult Debrecenben. A Hazafias Népfront mellett működő testület létrehozását a veszélyeztetett családok nagy, illetve növekvő száma indokolja. Hazánkban évente 27 —28 ezer a válások száma, s a felbomló családok hetven százaléka gyermekes. A Hajdú-Bihar megyei Családvédelmi Tanács nem operatív jellegű, hanem elsősorban- véleményező, koordináld, kezdeményező társadalmi szervezet. A jövőben e testület hangolja össze a megyében a különféle állami családvédő szervek tevékenységét, kezdeményező szerepe pedig elsősorban a megelőző munkában nyilvánulhat meg. A tanács tagjai pedagógusok, pszichológusok, orvosok, közgazdászok, jogászok, szociológusok, köz- művelődési szakemberek, nevelőszülői felügyelők, hivatásos pártfogók és egyházi személyek. A TRVVV tiszavárkonyi géptelepén befejeződött a vízkivé- teli művek, szivattyúk téli nagyjavítása. Felvételünk az egyik dízelmotor szereléséről készült Forgatás Magyarországon is Szerelmi törvények Ez a címe annak a bizonyára már első hallásra is érdekesnek, újszerűnek ígérkező, nyolcszor ötvenperces tévéfilmsorozatnak, amely a Magyar Televízió film- és koprodukciós főosztálya, valamint a londoni BBC közös vállalkozásában készül négy földrész nyolc országában: Magyarországon, Olaszországban, Japánban, Indiában, Egyiptomban, Kenyában, az Egyesült Államokban és Ausztráliában. A film rendezője: William Nicholson, szerkesztője-szaktanács- adója pedig Angela Kaye angol pszichológus-szociológus. A Szerelmi törvények Magyarországon forgatott részeinek szerkesztője. Barnái Ildikó tájékoztat a készülő produkcióról. — A londoni BBC-vel a korábbi években már jó kapcsolatot alakítottunk ki — mondja. — Ezért is jött létre ez a mostani, nagyszabásúnak ígérkező vállalkozás, amely azokról az íratlan szabályokról, szokásokról és tradíciókról szól, amelyek meghatározzák, illetve befolyásolják az egyes emberek szerelmi, családi életét szerte a világon. Mint tudjuk: a párkapcsolatok és a családi élet formái, törvényei, szokásai többé-kevésbé eltérőek földrészenként, országonként, sőt különböznek politikai-társadalmi viszonyok szerint is. A filmsorozat alkotói arra vállalkoztak, hogy szemléltetően ábrázolják a hasonlóságokat és a különbözőségeket. A film alkotói azt vizsgálják, hogy a különböző fejlettségi fokú és eltérő tradíciójú társadalmakban élő emberek miként döntenek, milyen új szokásokat, írott-íratlan törvényeket alakítanak ki. — Miről szólnak a sorozat egyes részei ? — A rövidség kedvéért csupán a címek: Szerelembe esés. A helyes párválasztás. Férjek és feleségek. Szülők és gyermekek. A hűség határai. Válás. Boldog családok. És végül: Az új szabályok. — És ezek közül melyik rész foglalkozik hazánkkal ? — Az első, a második, az ötödik és a hatodik. A szakértő Semjén Anita szociológus-pszichológus volt. A felvételek túlnyomó része Egerben és környékén, valamint Budapesten került videoszalagra. Jártunk magányosok klubjában, felkerestük a Műszaki Egyetem „E” klubját, a Familia családi eseményeket szervező gmk-t, az Afro- dite-video társkereső szolgálatot, és forgattunk a rádió egyik stúdiójában is A Szabó család felvételén. Bekukkantottunk kameránkkal Szilágyi János „lelki klinikájára”, megszólítottunk utcai járókelőket, felkerestünk családokat, egyszóval — igyekeztünk a kérdéseket a lehető legalaposabban, a legtöbb oldalról vizsgálni, ábrázolni. — Hol tart jelenleg a forgatás? — Ezekben a hetekben a stáb tagjai Indiában dolgoznak, majd a további részek következnek. A felvételek a tervek szerint még jó másfél évig tartanak, de ezzel a munka korántsem ér véget! Ha az egyes fejezetek elkészültek, róluk a BBC konferenciát rendez, az egyes témák legkiválóbb szakértőinek részvételével. G. T. Csinosított Kákát Újra horgászparadicsom lesz Kotrás után áraszt ás — Friss víz a Nagykunsági Főcsatornából A Nagykunságot Abád- szalók Kunhegyes, Bánhalma térségében átszeli egy valamivel több mint negyven kilométeres mély lapály amelyet három-négy emberöltővel korábban még a Tisza egyik csatangoló kedvű mellékágaként tiszteltek a kunok. A mélyedés a szőke folyót kötötte össze a Berettyóval, amelyen a múlt század derekán az őszi és a májusi áradások idején még kisebb-nagyobb vízi lélek- vesztővel is el lehetett jutni az egyik folyóról a másikra. Szerették ezt a holt ágat, amelyet Rakatnak nevezett a köznyelv: csíkot, halat, rákot adott az embereknek, sodrása vízimalmok lapátjait forgatta, de nyáridőben meg is lehetett mártózni benne. Igaz, a kunhe- gyesiek megharagudtak rá, hiszen kétszer is a község alá vezette a tiszai árt, olyannyira, hogy a település mélyebben fekvő házait,, ablakait is a szennyes hullámok ostromolták. Azóta eltűnt a nádi világ, és a negyven kilométeres meder túlnyomó többsége olyan szántó, amelyen nyaranta búzát, árpát, kukoricát fésül a szél, és legfeljebb csak egy szelíd mélyedés emlékeztet arra: valamikor ez volt a sokat áldott — szidott Kákát. Azért a legmélyebb szakaszok — Bánhalmától Kunhegyes túlsó részéig — ma is nem kevés fejtörést okoznak a kunok mai utódainak. A mederben az ötvenes esztendők végén Bánhalmán egy tározót alakítottak ki, elsősorban öntözési célokra. Amikor megépült a Nagykunsági Főcsatorna, és az abból leágazó — szakmai nyelven szólva — fürtfőcsa- tonna, az öntözési lehetőségek alapvetően átalakultak. Hiszen a friss vizet szállító csatornából könnyebben hozzá lehetett jutni az életet biztosító folyadékhoz, mint a nála mélyebben fekvő, régi mederből. Nem beszélve arról, hogy a Kakat- tározó fokozatosan feltöltődött, és a hajdan százhúsz— százötven centis víz a harmadára apadt, miközben a helyét iszap foglalta el. Miután a nyolcvanas években meliorációs munkák kezdődtek a környéken, rendezni kellett valahogyan a Ka- kat-érnek ezt a hat—nyolc- kilométeres szakaszát is. Kunhegyesen a Kötivizig munkásai a régi meder nyomvonalában csatornát ástak, hogy ez az árok „szedje össze” a pangó vizeket, amelyeket Telekhalomnál szivattyú emel át a gáton. Itt, a töltésen túl már kimélyítettek, kikotortak egy ezerkétszáz méteres szakaszt : a kiszedett iszapot a nádas, fertős részeken terítették szét, és ma is afféle kis horgászparadicsom. Ugyanakkor a Kötivizig szakemberei a telekhalmi úttól a bánhalmi szociális foglalkoztatóig egy vezérárkot alakítottak ki a mederben: ez gyűjti össze itt is a felesleges csapadékot. A lecsapolt medret bármikor újra eláraszthatnák, de ez félmegoldás lenne, hiszen az alatta, benne lévő iszap rövid idő múlva ismét tönkretenné a vizet. Ezért tovább szárítják a területet, és a tervek szerint a melegebb hónapokban különleges földmunkagépekkel kikotorják a meder felszikkadt alját, iszapját. A hordalékot a parton terítik majd szét, ezt követően pedig a Nagykunsági Főcsatornából friss víz kerül ebbe a néhány kilométeres szakaszba. Mindezeket a munkákat a pénzügyi lehetőségektől függően, várhatóan két—három óv alatt végzik el a Kötivizig dolgozói. Remélve, hogy fáradozásuk eredményekép- Ipen sajátos. jellegű, apró horgászparadicsomot létesítenek ezen a pár kilométereit, amely megőrzi majd a hajdani Holt-Tisza-meder, a Kakat-ér egy darabjának korábbi hangulatát, természeti szépségét. D. Sz. M.
