Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-01 / 258. szám

4 1983. NOVEMBER 1. SZOLNOK MEC-YEÍ NÉPLAP Negyedszázados A Jászság közművelődési a jászberényi zeneiskola intézményévé Vált Könnyű is meg nehéz, is a nagy hagyományú, jelentős kulturális örökséggel rendel­kező városok, intézmények dolga. Könnyű, hiszen- jó alapot vehettek birtokukba; van mire építeni munkáju­A jászok életében különö­sen fontos szerepet játszha­tott az ének, a zene. A múlt században, s századunkban is olyan kimagasló tehetsé­gű művészek bölcsője rin­gott Jászberényben, mint Déryné Széppataki Róza, Pa- lotásy János, Rácz Aladár, Székely Mihály. A városban már az 1800-as években pezs­gő zenei élet bontakozott ki, s ez mindmáig élő ha­gyomány. Alig múlik el olyan hét, hogy ne lenne valamilyen hangverseny Jászberény valamelyik' is­kolájában. közművelődési in­tézményében, amelyet értő közönség érdeklődése kísér. Ez utóbbi a város lakóinak hagyománytiszteletén túl a zeneiskola érdeme is. A Palotásy Jánosról elne­vezett zeneiskola 1958-ban nyitotta meg kapuit. Bakki József zenepedagógus kez­deményezésére s irányításá­val. Az első tanévben két- százki lene ven két diákot ta­nított az intézményben tíz pedagógus. A hegedű, a zon­gora, a fa- és rézfúvós hang­szerek mellett énekszakot választhattak a fiatalok. Az iskola hamar népszerűvé vált a városban, az alapítás utáni harmadik évben már háromszázhatvan diák neve Az évforduló alkalmából iskolatörténeti kiállítás nyílt az intézményben, amolyan fczámadásféleként az eddig megtett útról, s a volt ta­nárok, növendékek hang­versenyeivel teszik emléke­zetesebbé a 25. születésna­pot. Október elején Sziklay Erika énekművész és Gyér- mán István hegedűművész az iskola egykori tanárai ad­tak nagy sikerű hangver­senyt. Ezt követte a volt nö­vendékek koncertje, majd az intézmény jelenlegi ta­nárai s a kamarazenekar mutatja be műsorát. Végül november közepén a Szói­kat. Ám csak azok tudják megmondani igazán, milyen nehéz a nagy elődök útján járni, akik szép örökséget kaptak útravalóul. s felelős­séget éreznek a hagyomá­nyok ápolásán túl a folyta­tásért.. szerepelt a névsorban. A hatvanas évek elején új épü­lettel bővült az iskola. s Papp László igazgatósága alatt a pedagógiai megúju­lás, kísérletezés korszaka kezdődött el. Az addig is .jó színvonalú oktatási intéz­ménynek minősített iskola hírneve már túllépte a me­gye határait, mondhatni a csellótanítás hazai fellegvá­ra lett. 1979-től évről évre a gordonkatanárok országos továbbképzésének színhelye. Nyaranta egyhetes kurzuso­kon találkoznak Jászberény­ben a legnevesebb magyar gordonkaművészek, s elma­radhatatlan vendég Kajla- nov professzor a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóri­um tanára, a szakma elis­mert képviselője, akit nagy- nagy szeretettel, érdeklődés­sel vesznek körül. Az iskola idén ünnepli fennállásának negyedszáza­dos évfordulóját. A 25 év alatt több ezren szereztek ének-zenei képzettséget az intézményben. Jelenleg négy­százhúsz diákot oktat a har­minckét pedagógusból álló tantestület; a népi hang­szereken és a tangóharmo­nikán kívül minden más hangszeren, s természete­sen éneket is. noki szimfonikusok hangver­senye zárja a rendezvényso­rozatot, amelyen Gulyás István zongoraművész, az is­kola egykori növendéke működik közre. A kiállítás és a koncer­tek jól tükrözik az iskola negyedszázados munkáját. Ami azonban nem látható a képeken, megfogalmazha- tatlan az optika, s a kották segítségéve], az az iskola ki­sugárzó hatása nemcsak a város, hanem a járás terü­letére is. Az intézmény éven­te 35—40 alkalommal ad hangversenyt, a Czeglédi Zoltán igazgató vezetésével tavaly megalakult Kamara- zenekar pedig célkitűzései­vel hivatalosan is a Jász­ság zenekara lett. A jelen­legi és a volt tanárokba növendékekből álló zenekar hétvégeken a járás falvai­ban „rendhagyó énekórákat” tart. ismeretterjesztő elő­adásaikat hangszeres bemu­tatókkal, műsorokkal teszik színesebbé. Emellett szak­mai segítséget is nyújtanak a járás zenetanfolyam veze­tőinek. s természetesen egyik gazdái minden alkalommal a város zenei rendezvényei­nek, amelyek közül a leg­jelentősebbek a Székely Mi­hály zenei napok. Ha úgy tetszik, az iskola felelősnek érzi magát a város s a já­rás zenei életének szakmai színvonaláért, fontos felada­tának tekinti az ének-zenei nevelést az épület falain kí­vül is. Másképpen fogal­mazva a zeneiskola a Jász­ság egyik fontos közműve­lődési intézményévé vált. Kicsi lett a jelenlegi iskola Az idei, jubileumi tanév az öröm mellett kicsit gond­terhelt. Az iskola kinőtte a kibővített épületet, nem tud annyi növendéket fogadni, mint, amennyien jelentkezné­nek. Másrészt; öröm,' hogy a város iskoláiban megszűnt a váltott tanítás, ám ez okozza a legnagyobb gon­dot a zeneiskolának, hi­szen nincs annyi helyisé­gük. amennyire szükség len­ne az immár csak délutáni órák megtartásához. Hét ál­talános iskolai tantermet kölcsönöztek az idei tanév­ben, ám ez csak átmeneti megoldást jelenthet. Hang­szerekkel. kottaállványók- kal vándorolnak tanárok, diákok egyik épületből a másikba. Csak a zene. a szakma szeretete, a megszál­lottság segít elviselni a mos­tohává vált körülményeket. S remélhetőleg nem fogy el addig, míg a város s az in­tézmény gazdái megtalálják majd a lehetőséget ana, hogy az eredményekben s a vállalt feladatokban nem szűkölködő iskola megfelelő tárgyi feltételek között foly­tathassa munkáját. T. G. Gazdag hagyományok örököse Régi diákok, tanárok hangversenyei A karcagi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet termékei a hazai piacok mellett Európa számos országában, továbbá Japánban és az USA-ban is kedveltek. Ebben az évben is jelentős (mennyiseget szállítottak külföldre népművészeti térítőkből, hímzett blúzokból, mellényekből, gyermekru­hákból Sajtókiállítás Sárospatakon Országos hírlap- és folyó­irat-kiállítás nyílt, várja a látogatókat a sárospataki művelődési házban. A teljes magyarországi sajtóválasz- tékot bemutató reprezenta­tív kiállításon ott láthatók a Magyar Posta által ter­jesztett külföldi hírlapok, szaklapok, folyóiratok és di­vatlapok is. A helyszínen postahivatal működik: elő­fizetéseket vesz fel, külön­féle postai cikkeket árusít és alkalmi bélyegzést vé­gez. Minden századik láto­gató fél évig díjtalanul kap­ja a két Borsod megyében megjelenő napilapot. az Észak-Magyarországot és a Déli Hírlapot. A kiállítás november 7-ig tart nyitva. Társadalmi összefogással Helyreállították Eötvös József ercsi sírkápolnáját Széles körű társadalmi összefogással helyreállítot­ták a reformkor nagy alak­jának. Eötvös Józsefnek, Er­csi külterületén levő sírká­polnáját és emlék-obeliszk- jét. s hamarosan végeznek a parkosításával is. A Fejér megyei Tanács és az ercsi Nagyközségi Tanács felhívá­sára csaknem félszáz válla­lat és intézmény vett részt a helyreállításban. Tavasszal láttak munkához, s néhány hét múlva már az emlék­hely környéke is olyan ál­lapotban lesz. hogy felke­reshetik a látogatók. Eötvös Józsefet kívánsága szerint Ercsiben temették el, a család által emeltetett sír­kápolnában. Halála után nyolc évvel Ercsi lakossága közadakozásból emeltette az obeliszket. Az Ybl Miklós tervei alapján készült kar­csú oszlop tetején Szász Gyu­la székesfehérvári szobrász által faragott portré és Eöt­vös József • „Végrendelet” cí­mű versének néhány sora hirdeti a nagy író. politikus és gondolkodó emlékét. A középkorban épült sárvári Nádasdy-várat néhány esztendeje állították helyre, s különböző, főként kultu­rális eseményeket kielégítő intézmények kaptak helyet az öreg falak között. Képünkön: a barokk terem Tóth Mari, a Noszty fiú, a falu rossza és mások Színjátszó találkozó az 550. éves Jászfényszarun Királykisasszonyok, gró­fok, daliás huszártisztek, pandúrok és szegénylegé­nyek, fenséges Cecilliák és masamódok. együtt a fehér asztal mellett. Furcsa hely­zet, ilyesmi a legmerészebb fantáziájú színpadi szerzők­nél is ritka. De úgy látszik az Élet a legnagyobb rende­ző. — Áhá! Emlékszem magá­ra! Maga a. hogy is hívják . . .? 1933-ban Maga volt Ed- vin, a partnerem. — Cecillia! S ahogy a színpadon, az egymásra találtak összebo- rulnak. — Gróf úr, a Lepke fel­nyergelve. .. *— Nagyon jó. János, na­gyon jó. látja így kell, sze­retem az okos embereket. Hozza azt a nyerget, hagy: vágtassak. — De giv'ú' úr. csak a nyer­get ? — Igen. igen János, ma ló nélkül lovagolok ki. Ez is inkább adoma ma már, de az 1930-as években szinte lazításnak számított az, effajta színpadi poén. — a találkozón hallott évődés. Az egykori „falu rossza­kat" Mária főhadnagyokat. Nagymamákat a jászíénv- szarui Fortuna színpad hív­ta meg találkozóra. Szomba­ton a Petőfi Művelődési Házban köszöntötték a sok tapsot kapott amatőröket. A „színészvér ' itt sem tagadja meg önmagát. Fiatalos vi- háncolás az összejövetel. . . Itt nincs „legrégebbi" s „leg­öregebb ". Dobák János nyugdíjas — az építőtáborban dolgozott — 1926-ban lépett először a jászíényszarui „deszkákra”. — Évente három-négy pre­mierünk volt, egy-egy da­rab nyolc-tíz előadást ért meg, csaknem mindig telt házunk volt. Én táncos-ko­mikus voltam, azt hiszem szerettek az emberek, — s talán ez a legszebb emlékem ebből a korból. Dugonics Pálné — Szolnok­ról utazott a találkozóra — 1930-tól drámai hősnőket alakított, majd a Nagymama címszerepében búcsúzott a színpadtól. Most még igazibb nagymama szerepben tért vissza. . . Krasznár Mihálvné — ő is nyugdíjas, természetesen — Gárdonyi Géza Bor című színművében érte el legna­gyobb színpadi sikerét. — Ne feledkezzünk meg azokról, akik tényleg lám­pások voltak, ők rendezték az előadásainkat: Zindai Bé­la. Agócs István, Tóth János és mások. A találkozó alkalmából nyitották meg a Színjátszás Jászfényszarun című kiállí­tást. Háromszázharmincnyolc régi színjátszó — a gyűjtést 1930-tól rendszerezték — ne­ve szerepel a tablón, de a rendezők elmondták, hogy folytatniuk kell a kutatást, hiszen sokkal többen vol­tak. . . Az érdekes és értékes — országosan is egyedülálló — kultúrtörténeti kiállítás fő­leg korabeli fotók alapján követi végig az 550 éves nagyközség utolsó bő félév­század történetét. Sokat mondó a régi repertoár, a népszínmű megőrizte a he­lyét a kor divatos színpadi bóvlijaival szemben. Örvendetes hogy a találko­zót a mai színjátszás is reprezentálta. Az 1972-ben alakult Napsugár és Fortuna együttes országosan is elis­mert. A . Napsugár” — 5—8 osztályos tanulók — hat al­kalommal képviselték már megyénket a gyermekszinpa- dok pécsi fesztiválján; a For­tuna aranydiplomás együttes, legutóbb Kimién, a falusi színjátszók országos feszti­válján Sásdi Sándor Nyolc hold föld című színművének bemutatásával arattak nagy sikert. A szombati találkozón is ezzel a remek előadással köszöntötték színjátszó elő­deiket. a közönséget. IA rádió hulámhosszávi 168 óra Figyelemre méltó lakásügyi hírt közölt a Tv, a rádió a múlt héten. A fővárosban üresen álló 1500 lakásra vár­ják a pályázatokat az illeté­kes szervek. A bejelentés a 168 óra leg­utóbbi adásának is vissza­visszatérő témája volt. Sok­sok kérdéssel keresték meg a hallgatók a műsor gazdáit, ki pályázhat, mik a feltéte­lek, mennyi időre szól a kiu­talás. Érthető az érdeklődés, hiszen akik lakásra várnak, azok számára valóban ezek a legfontosabb kérdések, de nem közömbös a téma a közvélemény szempontjából sem, hiszen nem kis ügyről van szó: másfélezer család, illetve egyedülálló lakás­gondjainak átmeneti, vagy végleges megoldását jelenti a pályázat. A nem fővárosi hallgatóban mégis felmerül némi méltatlankodás, felada- ta-e egy, a hét legfontosabb kül- és belpolitikai esemé­nyeit kommentáló műsornak a jelzett téma ilyen részle­tekbe menő, hosszadalmas feldolgozása. Annál is in­kább mivel a fővárosi tanács kérdésekre válaszoló illeté­kese több alkalommal is majd ezután megjelenő írá­sos tájékoztatókra hivatko­zott. Az ügy jelenlegi állását megfelelően tükrözte volna egy alapos interjú, amelyben az alapvető kérdéseket job­ban tisztázhatták volna a műsor szerkesztői, s így a vissza-visszatérő kérdések, válaszok helyett inkább más, az ország tájegységeinek hallgatóit is jobban érintő téma kerül be az adásba. Nyitott stúdió Hazabeszél a jegyzetíró gondolhatná, aki a Nyitott stúdió legutóbbi műsorát is hallgatta. Szél Júlia ugyanis Tiszafüreden készített ripor­tot Döntés előtt címmel. A különbség annyi, hogy ez utóbbi adásban nem „fél­kész” pályázatról volt szó, a nagyközség várossá nyil­vánítási kérelme már az il­letékesek- kezében van. A ri­porter a döntés előtti vára­kozás pillanatait örökítette meg, úgy hogy képet kapott a hallgató a település életé­ről, eredményeiről, gondjai­ról is. Jó volt hallani a tisza­fürediek munkáját elismerő szavakat, egy elfogulatlan lá­togató véleményeként. Gödöllői romantika Két részben sugározta a rádió Takács Ferenc Gödöl­lői romantika című történel­mi tablóját. A szerző az egy­kori Grassalkovich kastély­ról és lakóiról állította ösz- sze művét, amelynek máso­dik befejező részét hallhat­tuk vasárnap a Petőfi adón. A gödöllői Kastély — köz­tudott — számtalan alkalom­mal volt történelmi esemé­nyek színhelye. Takács Fe­renc műsorában mégis job­bára a két világháború kö­zötti időszak történetét dol­gozta fel. Az első rész tekin­télyes hányada, a második pedig teljes terjedelmében a Horthy-család életét örökí­tette meg. Érthető a szerző törekvése, hiszen az érdek­lődés középpontjába került az újkori történelem. A Horthy-család, noha megha­tározó szerepe volt a jelzett időszakban, aligha érde­melt ekkora, a műsor nagy­részét kitevő terjedelmet. Szívesen hallottunk volna többet a „romantika idézés” helyett a kastély mai lakói­nak életéről. ti — — tg —

Next

/
Oldalképek
Tartalom