Szolnok Megyei Néplap, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-02 / 27. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. FEBRUÁR 2. Hallotta már? Néprajzi érdekességek Régi népszokások A terhesség idejére számos jóslás ismert városon-falun egyaránt A jóslások egy nagy csoportja tilalmakban nyilvánul meg, s a születen­dő gyermek egészségére vo­natkozik. Például terhesség idején nem volt szabad es­küt tenni, temetésen részt venni, kötél alatt átbújni, szemetet az ajtó felé söpörni, mert halva születik a gyerek. Nem szabad sírba nézni, mert sápadt lesz a gyerek, nem szabad vizesedényre ül­ni, mert nagy lesz a feje. Az is íratlan szabá.y volt. hogy a terhes anyának nem volt szabad hosszan megcsodálnia valamit, mert eltorzul a gyer­meke vagy valamilyen jelet kap a testére. Kismama szerepre készülő kolléganőm szívesen bámész­kodik az üzletek kirakatai előtt. Mostanában egyre többször volt kénytelen rá­csodálkozni az új árcéldulák- ^•a. Ha a néphit, a régi babo­na beigazolódik, már látom, szegény gyerek tele lesz ti­tokzatos kiütésekkel, furcsa jelekkel. Az illetékesek fi­gyelmébe ajánlom: már csak a születendő generáció miatt se kéne oly gyakran cserél­getni azokat a fránya árcé­dulákat! • • • Régen a kisbíró volt a fa­lusi közigazgatás mindenese, központi alakja. Kötelességei közé tartozott a hivatali he­lyiségek tisztán tartása, fű­tése, a hirdetési, az új ren­delkezések ismertetése, ügy­iratok kézbesítése, ö vezette le a hivatalos és magánárve­réseket. Bevonták a népszám­lálásba, a választási jegyzék előkészítésébe, összeállításá­ba. Mi a helyzet napjainkban? Takarítónők, fűtők, hivatal- segédek, ügyintézők, főelő­adók sokasága tevékenyke­dik egy-egy községi tanács­nál. S ha hozzávesszük, hogy a népszámlálásba még a pe­dagógusokat is bevonják se­regestül, megállapíthatjuk: roppant nagy ész szorult haj­danán egy-egy kistoíróba! Munkaerőtakarékosság szem­pontjából nagy kár, hogy ki­veszett ez a sokoldalú falusi embertípus! • • • Idézet a Kis magyar nép­rajz a rádióban című kötet­ből: „A szűr a suba mellett a magyar parasztság — ezen belül is kizárólag a férfiak — legkedveltebb felsőruhája volt. A szűrt vastag anyaga, szabása elsősorban a pusztá- zó, szekenező emberek szá­mára tette alkalmas ruhada­rabbá. Olyan nagy gallérú köpönyegféleség volt, amelyet nem felöltve, hanem vállra vetve hordtak. Dolgozni tehát nem lehetett benne!” Erről jut észtembe: a far­mernadrág és -ruha mintájá­ra divatba kéne hozni a szűr viseletét a munkahelyeken. Alapos felmérés alapján azok kapnának munkaruha, mun­kaköpeny helyett szűrt, akik egész nap csellengenek, lóg­nak, nem dolgoznak, csak a főnökök előtt nyüzsögnek. Igaz, kezdetben a sok szűrtől egy-egy munkahely úgy néz­ne ki, mint a század elején a hortobágyi hídi vásár, de csak kezdetben. Később, egy másik népszokás felújításá­val, a lógósoknak kitennék a szűrét a kapu elé. Termé­szetesen a szokást csak ak­kor érdemes feleleveníteni, ha benne lesznek a lógósok is. Mármint a kitett szűrben! • • • Régen a falusi tanítók sze­rény jövedelmük miatt ki­egészítő foglalkozásokat is kerestek maguknak. Kenyér­adó gazdájuk* az egyház vi­szont ellenezte a pótmunkák vállalását. „Ne járjanak va­dászni, ne legyenek borbé­lyok, asztalosok, másféle kéz­művességet se űzzenek, va­sárnapokon pedig ne foglal­kozzanak borkiméréssel” — olvashatjuk az 1597-es sze- beni zsinat végzései között Ennyi maszekmunkát ma­napság egy tanító nem is tudna elvállalni. Családláto­gatás, veszélyeztetett gyer­mekek felkutatása, szülői ér­tekezletek, ismeretterjesztő előadások szervezése, fonto­sabbnál fontosabb bizott­ságokban való részvétel, továbbképzés — s ki tudja, mivel terhelik még felettesei szegényt? Mivel a többletmunkáért nem kap nyereségrészesedést, célpré­miumot, vastag borítékban „ hálapénzt”, egy dologra ma is büszke lehet: szerény jö­vedelméről nem keringenek legendák a faluban. • • • Érdekes népszokás voít Székelyföldön a húsvéti di­dergés. Húsvétvasárnapról hétfőre virradó éjszaka a fiatalok végigjárják a falut, és bekéredzdeknek azokba a házakba, ahol kibeszélni-, ki- csúfolnivaló akadt. Végigha­ladva a falun, kibeszélik mindazokat az ismert félre­lépéseket, vétkeket, amelyek szégyellni valók. Tolvajnak börtönt, részeges kántornak pálinkát, adósnak váltót, lúd- tolvatjnak libát kínálnak. A fogadtatás sem marad el: az ingerkedő didergőket vízzel, trágyalével, káposztalével lo­csolják nyakon a kicsúfolt vétkesek. Lám, régebben se vették szívesen az emberek az őszin­te szót, káposztalével és egyebekkel öntötték nyakon azt, aki bírálni, kritizálni merészelt Mondani se kell, ma már más a helyzet. A véleménynyilvánításnak, a bírálatnak megvannak a megfelelő közéleti, munka­helyi fórumai. Persze to­vábbra is célszerű húsvétva­sárnapról hétfőre virradó éj­szaka beolvasni, hiszen ilyen­kor minden valamirevaló munkahelyi fórum zárva van. Ugyanis esetenként a nappali szókimondásunkra, a húsvéti didergéshez hasonlóan, most is ráfázhatunk! Kiss György Mihály A francia királyné heroldjának jelentése A Szent István-Yéle ereklyetartó korona nyomában A korionakutató nem is­meri a fáradságot. Elmenne a világ végére is. ha ott újabb ismereteket szerezhet­ne nemzeti ereklyénkről. Kovács Éva művészettörté­nész a magyar korona-ta­nácsadó bizottság tagja nemrég Rómában volt. és Párizsba készül ebben az ügyben. — Zsák I. Adolf levéltá­ros 1909-ben keltezett köz­leményéből értesültem, hogy a vatikáni könyvtárban őriznek egy kéziratot; Tom- cus János zágrábi diakónus feljegyzését és annak illuszt­rációjaként a magyar koro­na mérethű. színes rajzát >— mondotta Kovács Éva. — Kíváncsian vettem kézbe a latin nyelvű kéziratot, amely egy történelmi érdeklődésű római kardinális kérésére készült jelentés a magyar koronák történetéről. A szó- banforgó rajz azonban nem a magvar királyok ismert koronáját ábrázolja, hanem egy gótikus koronát, egy másik rajzon pedig ' egy szépmívű török dísz^’-d látható. A szerző leírása szerint ezt a koronát és díszkardot használták Bocs­kai István koronázásakor. Ez a közlés meglepő, mivel köztudomású, hogy Bocskai nem engedte megkoronázni magát. A törököktől ugyan kapott egy koronát, amelyet az osztrák uralkodók a bé­csi béke megkötése után maguknak követeltek s Bocskai halála után meg is kaptak. Ezt a koronát. amely nem azonos az emlí­tett rajzon, láthatóval, azóta a bécsi kincstárban őrzik tokjával együtt. — Vajon tényleg megko­ronázták-e Erdély fejedel­mét. s ha igen, melyik ko­ronával? Milyen koronáról készült a rajz, s a szerző hol láthatta ezt közelről? Ahány új adat, annyi újabb kérdés. — A jelentés további ré­szében a szerző azt írja, hogy ez a királyi jelvény az I. Ulászló koronázásánál is használt Szent István-féle ereklyetartó korona, amelyet Fehérvárott őriztek. Elkép­zelhető, hogy ez az igen dí­szes arany korona valóban azonos azzal, amellyel I. Ulászlót koronázták. Kövei­nek foglalatáról, liliomjai- nak fanmájáról rozettáiról. zománcos leveleiről arra le­het következtetni, hogy XIV. századi, késő gótikus alkotás. . Magyarországon meglehe­tősen „divatos” volt ebben az időszakban az* ereklye­tartó korona. Az Anjou'kor- ban szinte sorozatban készí­tették a fejedelmi ereklyék­nek szánt koronákat. Ezt bi­zonyítja az a sírlelet is, amelyre Nagyváradon buk­kantak kútásás közben. Itt előkerült egy töredékes ko­rona, néhánv textiltöredék, egy országalma és egy, aranyékszer. Ezeket Charles de Canon Marquis de Vilié tábornok elküldte Mária Te­réziának, aki átadta a csá­szári gyűjteményeknek. Amikor 1933-ban a velencei egyezményt érvényesítették, a koronát és az országalmát megkapta a Nemzeti Múze­um. ahol ma is látható. Idő­közben sikerült megállapí­tani. hogy a nagyváradi le­let Szent Lászlónak szentelt ereklyekorona s a XIV. században Nagy Lajos ide­jében készült. Ezzel ravata­lozták és temették el Zsig- mond királyit, akit t— bár Znaiimban halt meg — kí­vánsága szerint Váradon te­mettek el. S hogy ez a sír valóban Zsigmond nyugvó­helye volt, arról nemrég meggyőződhettünk! Galovics Géza kollégám a Csáki-le­véltárban talált egy rajzos jelentést, amelyből kitűnik, hogy a váradi királyi síriból felhozott aranyékszer a Zsigmond alapította Sár­kány-rend jelvénye volt. Kovács Éva kutatómunká­jának legközelebbi állomása Párizs lesz. Bretagne-i An­na francia királyné herold- ja. Pierre Ohogué, aki II. Ulászló francia feleségét Magyarországra kísérte, ugyanis szintén készített je­lentést útjáról. Tudjuk, hogy ebben a többi közt említést tesz a Fehérvárott látott sok-sok fejereklyéről. A ku­tató reméli, hogy ebből a jelentésből, amelyet a pári­zsi Petii Palais kéziratgyűj­teményében őriznek többet tudhatunk meg a fehérvári Szent István-féle ereklye­tartóról. Molnár Erzsébet Hagyományőrzés és beilleszkedés Cigány folklór­együttesek A magyar népmeséket, ba­lokat. táncokait sokszor cigá­nyok mondják, éneklik, tán­colják el', de van a cigányok­nak sajátos, önálló kultúrá­juk is. Élnek még zárt kö­zösségek. amelyeknek nem kell élesztgetniük és újrater­melniük néphagyománvukat. mert az még élő valóság szá­mukra. Sajátos népdalaikat éneklik, sajátos, külön tán­caikat járják. Együtteseik, ha közönség elé lépnek, elsöprő sikert aratnak. S ma már egyre többször találkozha­tunk velük különféle találko­zókon, fesztiválokon. A cigány népi együttesek egy-egv megmutatkozása nem csupán művészeti eseménv. más értelme is van: köze­lebbről megismerkedhetünk egv velünk, köztünk élő nép­csoporttal. Mert még most sem ismerjük eléggé. Nézzük meg őket közelebbről! A felületes ítéletek közül a legszelídebb az, hogv „a cigánvgverek hegedűvel a ke­zében születik”. Ez éDDÚgv nem igaz. mint ahogy egvéb általános tulajdonságokkal sem lehet jellemezni egv népcsoportot, amelynek szá­mára a társadalmi munka- megosztás koronként és tá­janként különböző lehetősé­geket kínált és kínál. V-urv tagadnánk, hogv a foglalkoz­tatás. a társadalmi helyzet erősen alakítja az emberi tu­lajdonságokat? A cigányok kézműves-ke­reskedő népként vándoroltak Európába. Tekintve, hogv el­sősorban fémművesként tar­tós tárgyakat készítettek, ál­talában előbb telítették a pi­acot. mintsem a helyben élő népekkel bensőségesebb kap­csolatba kerülhettek volna. Ősi. zárt közösségi rendiük mindig nehezítette társadal­mi beilleszkedésüket fej­lődésüket. A szocializmus sürgetően napirendre tűzi maradéktalan beilleszkedésü­ket a modern világba. Azoknak, akik cselekvő részt vállalnak e történe'mi folyamatban, elsősorban két területen kell munkálkodni­uk. Először is küzdeniük kell a magyar lakosság körében élő olyan előítéletek ellen, mint hogy ..a cigány termé­szeténél fogva lop”, a cigánv nem szereti a munkát”, vaav pedig „a cigányokat az állam ’túltámogatja’ a többiek ro­vására”. Másodszor: a cigányság ön­ismeretét kell fejleszteniük. Jó. ha ők maguk is — min­denki mással együtt — tuda­tában vannak, hogv a cigá­nyok az idők mérvéről nem a lustaságot, a tehetetlensé­get és az alkoholizmust hoz­ták. hanem a kézművesség­gel járó tudást és ügyessé­get: hogy a gagvizó asszo^v­nál és a kvarcónacsemoésznél „igazibb” cigánv a szeako- vács. a teknőváió a kosárfo­nó — hogy csak a még ma is élő foglalkozásokat említsük, nem szólva olyan, már kive­szett mesterségekről, mint-az üstfoltozás. a válvoevetés és a téglaégetée. Természetesen efféle „ci­gány manufaktúrák” nem oldhatják meg sem a telies cigány lakosság beilleszkedé- sének. sem a magvar néogaz- daságnak minden gondiát. de létük — és hírük]! — növel­heti e népcsoport becsületét, mind mások, mind önmaguk szemében. Hasonló a szere­pük a cigány folklóresvütte- seknek is. A művészi telie- sítménv. a siker egyrészt csökkenti azt a tartózkodást, idegenkedést, amelv kölcsö­nösen nehezen oldódik: más­részt önbizalmat, biztatást ad a sok évszázados törvénven- kívülisée emlékeit hordozó, bizonytalan életérzésű embe­reknek. A befoeadtatás élmé­nye old ja azt a lelki feszült­ség“* amelv ma még a ci­gányságban reilő hasznos energiák ió részét fölemészti. Hasznos energiának kell tekintenünk a cigányoknak — ma még sokszor túlzott és eltorzult formában jelentke­ző — társadalmi érzékenysé­get. A cigánv ember állan­dóan viszonyítani kényszerül önmaga helyzetét, sorsát, ér­tékét másokéhoz. Ez a kény­szer — ha némiképpen csök­ken szorítása — árnvalt lá­tás- és gondolkodásmód ki­alakulását segítheti. Egészsé­ges légkörben élő egészséges szellemű közösségek a reális önismeret iskolái lehetnek: a különféle találkozók pedig — például a folklóregvüttesek esetében — a beilleszkedés állomásai. (Az esvik legutób­bi. nagy sikerű fesztivál a nyár eleién zailott le Tatán, a Cigánv folklóregvüttesek első találkozója címmel, amelyet a lövőben rendsze­ressé kívánnak tenni. Képe­ink is ezen a találkozón ké­szülitek.) Érdemes megnéznünk, ho­gyan is jönnek létre ezek a csoportok. Lényegileg háromfélekép­pen. Eav-egv községben ne­dagógus vagy népművelő szervezi és iránvítia őket. Ilyen a szentai citerazenekar Németh Lajos tanár jóvoltá­ból. Az effajta munka érik be akkor, amikor eav-eev ré­gebbi együttes tagjai maguk alakítanak csoportot. Szép példa erre a sükösdi ever- mekegvüttes. amelynek Ba­lázs Ferenc a vezetője: de Baksán is hasonlóképpen, önálló kezdeményezésből iött létre a csoport Rostás Már­ton irányításával. A harma­dik — igen figyelemreméltó — útia a szerveződésnek az. amelv a nagvecsedi és a nvírvasvári együttesek szüle­téséhez és megerősödéséhez vezetett. A budapesti Szege­di úti építőipari női szálló­ban kezdtek összeiáirmi egv kis éneklésre, táncra ezek a sza­bolcsi nők és férfiak. A szál­ló vezetősége is segítette őket .e"v ideig ebben: azután ami­kor a segítség megszakadt, a kialakult családi-baráti kö­zösségek a hétvégeken szülő­falujuk művelődési házában folytatták az összejövetele­ket — tudatosabb és komo­lyabb formában. A két kitűnő együttes léte és művészi teljesítménye is bizonyítja: érdemes és fon­tos a munkásszállókban tá­mogatni az efféle kezdemé­nyezéseket. Ha a szülőhely is. a szálló is. a munkahely is segíti az ingázó munkások e rétegét abban, hogy még tel­jesen szét nem hullott hagyo­mányos közösségeikre úi kö­zösségeket építsenek, ame­lyeknek közvetlen célja akár az. hogv a jelen kor színvo­nalán őrizzék hagyományos kultúrájukat, hihetjük hogy a ..fekete vonatok” híre is szelídülni fog; de talán nem is ez a lényeg, hanem az. hogy egy messziről érkező embercsoport végre valóban megérkezzék valahová! A folklóregyüttes és a ta­lálkozók sora — mint min­den. ami a cigányság létére figyelmeztet — azt sugallja, hogy közös a gondunk, s har­monikus beilleszkedés mind az egész társadalom segítsé­ge. mind pedig a cigányok cselekvő részvétele nélkül el­képzelhetetlen. Trencsényi Imre A baksi Nevo Trajó (Oj Élet) Cigány Együttes Milotai Cigány Néptánc Együttes betlehemes iátéka

Next

/
Oldalképek
Tartalom