Szolnok Megyei Néplap, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-01 / 230. szám
1981. OKTÓBER 1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP a A Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank közleménye 1981. október 1-tól megváltozik a deviza- és a valutaárfolyamok jegyzése: a Magyar Nemzeti Bank a konvertibilis devizákra pénznemenként egységes hivatalos árfolyamot (vételi-, közép- és eladási árfolyamot) jegyez. Ezt az árfolyamot alkalmazza értelemszerűen a devizák vételénél, illetve eladásánál, függetlenül attól, hogy kereskedelmi vagy nem-kereskedelmi jellegű elszámolásról van szó. A valuta- (bankjegy- és csekk-) árfolyamok a hivatalos , devizaárfolyamokhoz fognak igazodni, a nemzetközi gyakorlatban szokásos feltételekkel (vagyis a valutavételi és eladási árfolyamok nagyobb mértékben térnek el a középárfolyamtól, mint a devizáknál). A jelentős tőkés valuták közül 1981. október 1-én az USA dollár hivatalos deviza-középárfolyama 35,— Ft, az NSZK márkáé 15,02 Ft, az osztrák schillingé 2,15 Ft, áz angol fonté 62,83 Ft. Az egységes árfolyam bevezetése a külkereskedelmi elszámolásokban nem jár változásokkal. A nem-kereskedelmi szférában a konvertibilis valutát beváltók az eddiginél több forinthoz jutnak, a konvertibilis valutát vásárlók többet fizetnek. Az utazási célra konvertibilis valutát vásárló magyar állampolgárok költségei azonban nem emelkednek, mert egyidejűleg megszűnik a 10 százalékos valutavásárlási illeték és a bankjutalék. Az egységes árfolyam bevezetése számos vállalatnál és intézménynél egyszerűsíti az elszámolásokat, jobb áttekintést, biztosabb alapokat nyújt a gazdasági döntésekhez. Az árfolyamok (a deviza- és a valutaárfolyamok) megállapítására ezentúl hetenként kerül sor, a pénzpiaci árfolyammozgások figyelembe vételével. Az egységes árfolyam bevezetése és az eddiginél gyakoribb árfolyammódosítás nem jelent változást a transzferábilis rubel árfolyamának jegyzése, valamint az ezzel összefüggő elszámolások tekintetében. Nem változik az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok (bolgár leva, csehszlovák korona, lengyel zloty, NDK márka, román lei, szovjet rubel, stb.) eddigi árfolyamjegyzési módja. Az árfolyamokat a sajtó rendszeresen — általában kedden — közli. A külföldre utazó magyar állampolgárok 1982. január 1-től nagyobb forintösszegért vásárolhatnak valutát: például a rubel elszámolású országokba utazó turisták az eddigi 10 ezer Ft helyett személyenként évenként 15 ezer forintért, a konvertibilis elszámolású országokba utazó egyéni turisták az eddigi 8500 Ft helyett 12 ezer forintért, a látogató útlevéllel utazók 1300 Ft helyett 1600 Ft-ért. Az utazási irodák nyugati és jugoszláviai társasutazásain résztvevők által vásárolható költőpénz, az egyéni turisták részére a deviza-tartalmú vasúti menetjegyekre és a gépjárműhöz üzemanyag vásárlására megállapított forint-keretösszegek is emelkednek. A magasabb forintkeretek — az árfolyamváltozások ellensúlyozásán túlmenően — arra is lehetőséget adnak majd, hogy a kiutazó magyarok az eddigit meghaladó összegben vásárolhassanak valutát. Ugyancsak 1982. január 1- től módosulnak az utasforgalommal kapcsolatos egyes vámrendelkezések is: külföldi utazásról való visszatérésük alkalmával a magyar állampolgárok — így a társasutazáson résztvevők is — egységesen személyenként 5000 Ft belföldi értéknek megfelelő árut hozhatnak be vámmentesen. „Forrt” a víz a Tiszában Helyükön a papírgyár vízkivételi müvének szívócsövei Minden a „forgatókönyv” szerint halad a Szolnoki Papírgyár tiszai vízkivételi művének rekonstrukciója során. Az 1935-ben és az ötvenes években megépített vízkivételi művek a nyolcvanas évek elejéig szolgálták — és még napjainkban is szolgálják — a papírgyárat. A gyártás vízigénye is közrejátszott abban, hogy annak idején a folyóhoz közel telepítették a gyárat. A vízkivételi művek teljes felújítását a Tisza kedvező vízállása eddig még szerencsére nem hátráltatta. Így aztán szinte „forrt” a víz az elmúlt héten a folyó vágóhíd alatti szakaszán: a kivitelezők — a KÖTIVIZIG dolgozói és az MHSZ szolnoki könnyűbúvár klub tagjai — a leglátványosabb feladathoz érkeztek; a Tisza medrébe fektették a két, 50 centiméter átmérőjű, szívócsövet. Ezeken keresztül jut majd el a víz a folyóból a gyár ipari víztisztító berendezéséhez. A szívócsövek végét gondosan elfedik, hogy a beáramló víz ne akadályozza a csőszakaszok összeszerelését Hatalmas daru emeli helyére a csöveket Törökszentmiklóson egyre simább... ___A RÉPA ÚTJA____ Egy re simább__már csak a zért is, mert a város határában kialakított átvevőhely hatalmas területet — amelyen kényelmesen elférne egymás mellett akár négy vagy öt futballpálya is — tavaly elegyengették, homokkal töltötték fel, sőt egy részét kibetonozták, ideális körülményeket teremtve ezzel nem csak a télen tárolt (akár több száz vagonnyi) répa, hanem a répát szállító vontatók és tehergépkocsik számára is. Répahegyek között: a grammok becsülete Török Ferencnek, a Szolnoki Cukorgyár felügyelőjének társaságában figyelem az egyik érkező gépkocsi útját: — Most rááll a mázsára ... most pedig megy a hidraulikus buktatóra. Ez a művelet szinte csak másodpercekig tart. A kiborított répa a garatba kerül, onnan pedig a tisztító szerkezetbe, amely megszabadítja a közé keveredett gaztól, a rárakódott homoktól. A kihordószalag már csak a tiszta répát szórja halomba, amelynek a magassága most nem haladhatja meg a két és fél métert. Minél magasabb ugyanis a halom, annál szélesebb, s annál kevésbé tud szellőzni, hűlni. Márpedig ez nagyon fontos, mert a répa még él, s minél melegebb, annál könnyebben hajt újabb leve- ■ leket — a saját nedvességét, cukortartalmát élve fel ezáltal. Nyilvánvaló, hogy legfeljebb néhány grammnyi veszteségről van szó egy-egy levélke esetében, ám azt kell tapasztalnom, hogy itt, ahol hegyekben áll a cukorrépa, ezeket a grammokat is számon tartják. „Ékes” bizonyítéka ennek az új mázsaház és a vadonatújan csillogó mintavevő berendezés közé felállított kis, fészerszerű építmény, ami arra szolgál, hogy óvja a nap melegétől a cukormintát tartalmazó zsákokat. Tegyük hozzá gyorsan; a nylonnal bélelt zsákokat — mert csak így, ezzel együtt kapunk hiteles képet arról a körültekintő gondosságról, amellyel az átvevőtelepen a gazdaságok által leadott cukorrépát kezelik. Hogy miért? — Török Ferenc parányi számológéppel a kezében* mondja: — Mert millióktól eshet el a gazdaság már akkor is, ha csupán egyetlen százalékkal romlik beszállítás során a minta cukortartalma ! Ennyi különbség ugyanis — 13,5 százalékos cukortartalom fölött — 5,6 forint levonást jelenthet mázsánként, és kiszámítható: az a gazdaság, amely 500 hektáron termel cukorrépát, s amely hektáronként 400 mázsát takarít be, 1,2 millió forintot veszítene ilyen esetben. Tehát a gazdaság veszítene. Viszont a raktárát (sőt az egész átvevőtelepet) a cukorgyár építette, s a gyár küldi a műanyaggal bélelt zsákokat is. Amiből sejthető, hogy a cukorgyárnak érdekében áll a termelők érdekeit védelmezni! Másként fogalmazva ugyanezt: a termelési kedvet fenntartani ... Ez magyarázza, ez teszi érthetővé azt a tényt is, hogy bár két törökszentmiklósi gazdaság termesztett jelentős területen cukorrépát, csak az egyik — a Béke Tsz *— hordja terményét az átvevőtelepre. A másikban, a Tisza- táj Tsz-ben csupán a tábla végére hordják ki a termést, ahonnét aztán a cukorgyári bérautók szállítják be, egyenesen Szolnokra. Kivételesnek számító megoldás ez — arra való tekintettel, hogy a szóbanforgó gazdaság a cukorrépa mellett több szállítóigényes növényféleséget termel, s hogy ezért a járműparkjára utalva képtelen volna megbirkózni a betakarítás ezernyi gondjával. A hajdanvolt gazda közbekiált F. Tóth Sándor átvevő egyre nagyobb érdeklődéssel hallgatja ezt a fejtegetést, de miután áz is kiderül, hogy e kivételes esettel szemben a többi gazdaságnak viszont kifizetik az átvevőhelyre fuvarozás költségeit, nem állhatja tovább és felkiált: — Ezt kellett volna az én időmben is! Akkor biztosan nem csak egy holdon termesztettem volna cukorrépát! ... E hirtelen kibuggyanó közbeszólással tulajdonképpen a két-három évtizeddel ezelőtti múlt kapcsolódik a beszélgetésbe, mégpedig nem is akármilyen képviselője által. A most hetvenegynéhány esztendős, de még mindig erőteljes testalkatú, fürge mozgású és „jó kibeszélésű” F. Tóth Sándort ugyanis hajdanán mintaszerű gazdaként tartották számon a török- szentmiklósiak ő akinek földjén gazdag terméssel fizetett minden vetemény, s akinek istállójában törzskönyvezett marhák csörgették a láncot még az ötvenes évek legelején is. — Szóval, hogy is állt maga annak idején a cukorrépával, Sándor bátyám? — fordulok felé, hirtelen támadt érdeklődéssel. — Egy holdon termesztettem csak. Ott is csak azért, mert előírták. — Más is így volt vele? — A hozzám hasonló kisgazdák zöme. A cukorrépa inkább a nagybirtokon divatozott. Az én földem mellett, a gyöngyösi bank volt birtokán például hatalmas táblákban zöldelltek. — Miért nem követte a példát? — Mert kiszámítottam, hogy a marharépával jobban jövök ki. Sok állatot tartottam, így legalább, olcsó volt a takarmány. Meg az az igazság, hogy sok munka volt vele: négykézláb csúszkálva egyelni, hétrét görnyedve kapálni többször is, aztán tengelyig érő sárban kocsikázni vele az átvevőtelepre — ezt nem érte meg vállalni azért a pénzért, amit a cukorrépáért fizettek akkoriban. Akkoriban ... Hogy azóta mennyit változott a világ — egyebek mellett a cukorrépa körül is —, azt Póth Jánostól, a Béke Tsz agronómusá- tól tudom meg, aki elmondja, hogy náluk jelenleg a cukorrépa-termesztőké a legeredményesebb ágazat. Igaz, csak a legutóbbi évektől, mert 1976-ban még ott tartottak, hogy szakítanak ezzel a növénnyel: négymilliót veszítettek ugyanis a cukorrépán. A következő évben nullára futottak ki, a rákövetkezőben azonban már nyolcmillió forintos nyereségre tettek szert! Az idén is hasonló eredményre számítanak. A változás szembeszökő. — Hogyan csinálták? — A cukorrépa sok pénzt hoz, de előtte sokat el is visz. Ahhoz, hogy egy-egy hektárról huszonhétezer forintot levegyünk, előbb rá kell költeni tizennyolcat, húszat. Magyarán: nagy a kockázat Minél kisebb költséggel tenmelmii! — Ez most a jelszó a törökszentmiklósi Béke Tsz-ben, s hogy törekvéseiket milyen siker koronázta, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy amíg más — nagyobb — gazdaságokban a húszszázalékos nyereség még csak kitűzött cél, addig náluk a 30 százalékos nyereség: prémiumfeltétel! Előbbre lépni: részes műveléssel?! Érthető., hogy Póth János, a cukorrépatermelő ágazat vezetője új és még újaibb lehetőségeken töri a fejét — Komolyan fontoljuk például, hogy ezentúl kiadjuk a cukorrépát is részes művelésbe. — Visszafelé lépnének?!... — Ellenkezőleg: jókorát előre! Mi géppel elvetnénk és betakarítanánk a cukorrépát, ha a tagoknak csak a gyomoktól való tisztántartás lenne a feladatuk. Ezzel megspórolnánk hektáronként négy-ötezer forintnyi gyomirtó vegyszert Az igazi nyereség azonban az volna, hogy ezzel a megoldással lehetőség nyílna a tőszám növelésére, ami akár száz-százötven tonna többlettermést is eredményezhetne hektáronként! Török Ferenc, a cukorgyári felügyelő egyetértőén bólogat, F. Tóth Sándor, a hajdanvolt gazda pedig, mintha oda sem figyelne, az1 ablakon át a távolba révedez. Köny- nyen lehet hogy önmagát látja, amint — kapával a vállán — a cukorrépatábla felé lépdel. Káposztás János Miközben a búvárok a víz alatt tevékenykednek, megérkezik a homokzsákkal telt uszály Ezer tonna pürének való Megkezdték a gesztenye feldolgozását tegnap a Magyar Hűtőipar zalaegerszegi gyárában. Az elmúlt évi sikeres próbagyártás után ebben az esztendőben 1000 tonna mélyhűtött gesztenye- masszát állítanak elő. Ezt a terméket a hazai hűtőipar üzemei közül most már csak a zalaiak készítik. A háziasszonyok 250 grammos, a cukrászdák és egyéb vendéglátóipari egységek 2,5 kilós csomagolásban vásárolhatják majd meg a pürének valót. Bolgár műszaki szakemberek a megyében Hat esztendőre nyúlik vissza az az együttműködés, amely a MTESZ Szolnok megyei Szervezete és a hasonlóképp műszaki és természettudományi szakembereket tömörítő bolgár NTS Kjusztendil megyei szervezete között kialakult. Az együttműködési megállapodás szerint évenként megyei szakemberek utaznak Bulgáriába és a MTESZ Szolnok megyei Szervezete - is vendégül lát bolgár szakembereket. Az évek során építőipari, számítás technikai,közlekedéstudományi, vízügyi, és mezőgazdasági területeken szerezhettek szakmai ismereteket a kiutazók és a vendégek. Jelenleg például két gépipari, valamint két építőipari szakember tartózkodik Bulgáriában, Kjusztendil megyében. A napokban a tej- gyümölcsfeldolgozás, és az autóközlekedés közgazda- sági szervezési kérdései iránt érdeklődő bolgár vendégeket fogadott a MTESZ megyei szervezete.
