Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-30 / 125. szám

1981. MÁJUS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A maga nemében egye­dülálló az Alföldön a karcagi földház. A 18. század elejéről származó épü­let a középkori magyar ház­típus őrzője. A félig földbe süllyesztett, vályogfalú, nye­regtetős, szabadkéményes ház két helyiségét a gádorból tü­zelhető, háromkenyeres ke­mence látta el meleggel. A műemlékként kezelt épület jelenleg magántulajdonban van, a 83 éves Feke Lukács és családja máig is lakja. Hétvégi hívogató Diákszínpadok bemutatói, irodalmi est A NAGYKOVÁCSI PÉLDA „Filléres” művelődési intézmény Amikor kell, színházzá is átalakítható az iskola IFSmlegyzet I Sheila meghalt, és New Yorkban él Holdvilágos éjszakán, mi­ről álmodik a Hány/ Hogy jön egy királyfi tán, hófe­hér paripán/. Régi sláger, s talán még a n oszt algi ah Lil­lám közepette is megmoso­lyogtató. Pedig ez a sláger közhely Sidney J. Fune filmjének mottója. A szegény, de csúnya vi­déki lányt megfertőzné a nagyvárosi éleit — New York — de ő az ártatlan nem hagyja magát. Várja a királyfit,. S képzeljék: jön! Mégpedig egy igen snájdig, jó nevű, — ebből következően gazdag — nő­gyógyász személyében. S ha most a jegyzetírót az a vád érné, hogy értékelés helyett ironizál, kénytelen még egyszer megismételni: a puszta tényeket írta le, iga­zán nem mindennapi bana­litásról szól a film, unalma­san, laposan, elképzelhetet­lenül bárgyún. Szóval ez az üzlet „nem jött be” a producernek. Mi­lyen üzlet? Hogy kerül eb­be a filmbe az üzlet? For­dítva : a szentimentális, csu­pa könny a szobám sztori­ról gondolták a filmü2aetem- berek, hogy a nosztalgáahul- lám hátán esetleg második Lowe Stroy lesz. Hát nem... Mondják; a színészek elő­re megérzik a sikert vagy a bukást. A kitűnő Roy Schei­der az utóbbit érezhette, mert kiábrándítóan játszik: kedvetlenül, ímmel-ámmal. az ember szinte várja, hogy a nézőtér felé fordulva „rá­kérdezzen” gyér számú né­zőire: „mondják, emberek, miért csinálom én ezt a bu­tuska semmiséget, s maguk miért nézik.” Hogy a világhírű színész miért vállalta el ezt a hoz­zá méltatlan szerepet, azt csak sejtjük, de hogy mi miért nézzük... ? Talán a közmondás szel­lemében : amit főztünk, együk meg. Vagyis ha már megvette filmforgalmazá­sunk a „Shedlat”, csak meg kell nézni valakiknek. Mert azért tanulságos: milyen egy igazán rossz, minősíthetetlen film. Ilyen, mint a „Sheila” — nem hisszük, hogy „alul lehetne múlni”. Szolnokon, a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Köz­pontban ma folytatódnak a diákszínpadvezetők országos konferenciájára érkezett együttesek bemutatói. Este 8 órától Katona Imre Aris­tophanes madarai című mű­vét a budapesti I. László Gimnázium diákszínpadának előadásában láthatják az ér­deklődők, holnap délelőtt 9 óráitól pedig a jászfénysza- rui Napsugár gyermekegyüt­tes bemutatójára kerül sor. Petőfi című műsorával ugyancsak holnap délelőtt lép színpadra a budapesti X. kerületi Keresztúri úti álta­lános iskola színpada. Az ünnepi könyvhét al­kalmából ma este 7 órától Z ötyög velünk a viciná­lis. (Erről a szóról is megfeledkezünk las­san,) az országhatártól az ország félé. Szárnyvonal, a kocsikat kályhák fűtik, ízes, jónapottal köszön, aki fel­száll, míg iegyet kezei sző­lője állapotát mondja a ka- lauz. A vonat minden állo­máson és megállóhelyen megáll, iramodásaival egy­re közelebb a végállomás. Vasutasok a tudói hogy a vasárnapi vonatoknak: sajá­tos közönsége van. A hét­köznapi bérletes, a péntek­hétfői munkás jegyeket ilyenkor kiszorítják a nyug­díjas féflárú, az egész árú jegyek, a retúrok. Hétköz­napokon hímnemű, vasárna­pokon nőnemű a vonat. Job­bára nagymamák utaznak. Ülök és hallgatom őket. Egy átszállás után majd száz kilométernyire a város. Fo­nott kosarak, fonatos kor­sók, illatos jonaithan, töltött káposzta, sült hűsok szaga érzik. Táj a városnak, élet­forma életformák nemze­dék nemzedéknek ízekkel üzen. Egyszer érdemes lenne irodalmi estet rendeznek Szolnokon, a Ságvári Endre Szakszervezeti Művelődési Központban. Az irodalmi es­ten a Radnóti Színpad mű­vészei, Herczeg Csilla, Ke­res Emik Moravecz Levente és Pécsi Ildikó lép a közön­ség elé. A tiszaföldvári művelődé­si házban ma egész napos program várja a fiatalokat. Az Ifjúsági Magazin, a KISZ Szolnok járási bizottsága és a művelődési ház rocktalál- kozót rendez. A programban délelőtt rendhagyó ének­órák, délután 4 órától if­júsági nagygyűlés, 6 árától pedig a Hobo Blues Band és a P. Mobil együttes kon­certje szerepei. a szociológusoknak feltérké­pezni ezeket a vasárnapi vo­natokat. Vers író emberek­nek érdemes lenne megmérni a kosarak súlyát, költőknek képzeletben összeadni az íze­ket, kóstolót kapván így a hétfőkhöz, keddekhez, a hét­köznapokhoz. • * * Még alig vagyunk a ko­csiban, amikor már elkez­dődik a beszélgetés: — Éjfél elmúlt, mire ki­sütöttem a tésztát. A vejem is kérte, hogy ilyet süssek. Tudja, hogyan van: azok nem sütnek maguknak. Meg­veszik a presszóban... — Olyan is az. Én egész szombaton a hús után sza­ladgáltam. .. — Az enyimék hívnak, hogy menjek hozzájuk, de hát nem tudják, hogy mi­lyen lenne akkor. Nem len­ne hízott kacsa, tyúk... Az „enyim” hosszú „í”- jében érzik a Nyírség, de üzen a beregi táj is, tiszta hangzókkal, képes beszéd­del. Hiába keresd az idegen Nagykovácsiban az iskolát. Akármekkorára is mereszti a szemét, egyetlen középüle­ten sem látja a feliratot; s már-mér azt hiszi, félrevezet­ték, amikor a művelődési központba irányítják. Téve­désről szó sincs, az iskola vallóban a jelzett épületben van, méghozzá együtt a mű­velődési központtal. Az épü­let egy részében délelőtt osz­tálytermeket, este pedig szín­háztermet lá t a csodálkozó idegen, de még a szakembe­rek is csak ámultak a nem mindennapi nagykovácsi „ta­lálmányon”. Az épület labirintusában Benedicty Zsuzsa, közműve­lődési igazgatóhelyettes az „idegenvezetőm”. A vadonat­új, öt tanteremből néhány perc alatt gombnyomásra ki­alakul a színházterem. Az egyik osztályból kiemelkedik a színpad, eltűnnek a válasz­falak, s kész a nézőtér is, ahol kétszázötven széket le­het elhelyeznd. Hat kilométerre a fővárostól — Az épületkomplexum egy csapásra megoldotta köz­ségünk évtizedes gondjait, hiszen nem volt mozi, nem volt művelődési ház, s el­árvult, kicsi lett a régi száz­éves iskola is — mondja az igazgatóhelyettes. — Persze, sokan úgy vélekedtek, hogy egy Budapest környéki köz­ség szerencsés helyzetben van, hiszen a főváros úgy is ezer­nyi lehetőséget kínál a szó­rakozásra, a művelődésre. Azt már kevesen érzékelik, hogy ez a község csak a tér­képen létezik. Nagykovácsi hat kilométerre van Buda­pest határától, a városköz­pontig mégis másfél-két óráig tart az átszállásokkal tarkí­tott utazási Ha valaki haza­jön a munkából — a három­ezres lakosság jelentős há­nyada a fővárosban dolgo­zik — már nem igen veszi a fáradtságot, az újabb utazást színházba, hangversenyre, s persze már el sem érné az előadás kezdetét. — S a művelődési központ­ba eljönnek? — Mivel eddig nem volt megfelelő intézmény, mo6t — Azenyimek tavaly szü­retkor voltak otthon. Mond­tam, a gyereket hozzák le leg­alább, de kicsi még, féltik. Igy aztán én megyek, két hete voltam. Nem is akar­tam nekiindulni, de hát ott vagyok magam... — Mérnök a fiam. A kon­zervgyárban. Hoz az ezt- azt, de csak nem olyan az... — Nekem a lányomék most kaptak lakást. Azok­nak minden arra kellett... Nekem mi kell már otthon? Egy kicsit történelem itt minden mondat. Nyudíjas termelőszövetkezeti tagok, törődött idős emberek utaz­nak a kortynyi örömért. Fi­út, lányt, unokát látni öl­be tett kézzel elüldögélni a csupa fehér konyhákban, és szélesen mosolyogni, ha íz­lik nekik a hazai íz. Talán még hajnalban is kiszalad­tak az udvarra, megfogni azt a tyúkot, aminek gondolatban megkegyelmeztek. A tyúkok most élve utaznak főtt és sült társaikkal. Szép a vasárnap. Utazik az örömet adni akaró szán­dék. És hús, gyümölcs, vég­keid kialakítanunk a műve­lődési szokásokat. Az egy év alatt hét felnőtt szakkört alakítottunk meg, számos tan­folyam. előadássorozat indult, rendszeresen tartottunk pó­diumesteket, zenés, irodalmi rendezvényeket Hetente filmvetítésekre kerül sor kü­lön a felnőtteknek s külön a gyerekeknek- Mivei nép­művelő nines a községiben, a tantestület vállalta magá­ra a közművelődést is. Ami annyiból szerencsés, hogy többé-kevésbé ismerjük a tanítványaink szüleit érdek­lődésüknek megfelelő prog­ramot kínálhatunk nekik. Így szorosabbá válik a kap­csolat az iskola és a szülői ház között. Mindemellett ter­mészetesen jó lenne; ha dol­gozna közöttünk szakképzett népművelő is. Hiszen jófor­mán még csak az első lépé­seknél tartunk, még az intéz­mény sincs készen. Az új épületszárnyra emelet épül, ott kap helyet a könyvtár, a tetőtérben pedig klubszobá­kat alakítunk ki. Bizonyára most sokan ar­ra gondolnak, hogy a község­nek van mit a tejbe apríta­nia, Erről persze szó sincs, hiszen nem gazdálkodnak több pénzzel, mint a hason­ló nagyságú települések. Amivel mégis mindezt meg­valósították, az a lakosság lelkesedése, összefogása, s egy olyan tervező, mint Jeles Ist­ván, a tanács építési főelő­adója, aki nemcsak a szín­házzá alakítható iskolát ál- mondta meg, hanem szolgál­tatóházat, ABC-áruházat, óvodát is tervezett, s szinte fillérekből. Kellett egy tervező... — A szolgáltatóházat egy régi épületből alakítottuk ki négy hónap alatt, s nem ke­rült többe hétszázezer fo­rintnál — mondja Jeles Ist­ván. — Az ABC-éruházra egymillió forintot kaptunk az Élelmiszeripari Vállalattól, s csaknem elég lett, pedig még régi épületeket is szanáltunk a helyén. Az építkezést ta­valy áprilisban kezdtük, s augusztus 20-án már fel­avathattuk az áruházát. — Ritkán hallhat ilyesmit az ember. Árulja el a titkát? télén tájak, füstös nyári konyhák, sövénykerítéses ud­varok hangulata van a vo­natnak. —■ Az én kislányomat hív­ták, hogy jönne haza a szö­vetkezetbe, de hát nem ad­ja már az a várost. Nem is akarták elengedni az igaz... — Nekem egy kislányom van még otthon. Jövőre érett­ségizik, de annak is helye van már, ott ahol a fiam dolgozik... Vágyakat hord a vonat Istent emleget a remény­ség, de tervezni a távoli vá­ros segít. Váltókon csattog a vonatkerék. Valaki meséli, hogy régebben mindig für­dőit egy nagyot a fiánál, de amióta van vízvezeték ott­hon, azóta jön vissza az el­ső vonattal. Más azt meséld, hogy ugyan nem akarta el­engedni a gyereket de ha így fordult, akkor már örül neki. — Azt a kertet, amim van, elbabrálom, amíg mozogni tudok... Igen, elkelne most itt egy szociológus, hogy mérje: hány televízió és rádiómű­sor, hány napilap, folyóirat, hány tó könyv munkája ér­ződik a változó vélemé­nyekben. Hány fajta új igény él ebben a töltött ká­posztát hozó nagymamában. — Nincs ebben semmi ti­tok. A szegénység megtanít­ja az embert, hogy annyiból gazdálkodjon, amennyi je van, s lehetőleg jól. Az iskolának például most nagyon nagy szüksége volt az új tanter­mekre, hiszen három mű­szakban tanítottak a pedagó­gusok. Tíz év múlva viszont lehet, hogy kevesebb is elég llenne Ezért terveztem úgy a tantermeket, hogy más cél­ra is használhassák; mégcsak nem is kelllett hozzá több pénz. Az új épületszörny összesen 4,2 millióba került. Ebben persze nincs benne az a sok társadalmi munka, amit a lakosság végzett el. Társadalmi munkában — Arról nem dicsekszik, hogy a tervek is társadalmi munkában készültek, ráadá­sul a tanácsok építési előadó­jának nem is ez a munkája. — Ha meg lehet valósíta­ni ezeket az elképzeléseket, akkor miért ne csináljuk meg. Én Váci Mihállyal1 jártam is­kolába, s később is nagy ha­tással volt rám. Tőle tanul­tam meg, hogy tenni kell mindig többet és többet... — Az iskolában újságolták a művelődési központ továb­bi bővítését, amelynek már elkészítette a terveit. — Az emetetaáépítésen túl megterveztem már egy olyan uszodát is, ami átalakítható tornateremmé. Remélem, az is hamarosan megvalósul. Bizonyára. Hát így is le­het „fillérekből” okosan él­ni, tervezni, gazdálkodni. Egy majdnem álmodozó „építész”, s a lelkes közösség pár év alatt megváltoztatta az évti­zedig szunnyadó falu arcu­latát Tettrekészségbőli, aka­ratból jelesre vizsgáztak a nagykovácsiak. S hogy miért éppen hozzájuk mentünk el háztűznézóbe? Példájuk — úgy gondoljuk — segíthet a hasonló települések, hasonló gondjainak megoldásában. S még egy üzenetet is hoztunk: valamennyi érdeklődőt szíve­sen látnak, rendelkezésre bo­csátják a tervdokumentá­ciót, mi több, patronálják is a megvalósítást aki otthon a szennyest a lá­nyától kapott mosógépen mossa, de mert jobban esik neki így, hazaviszi kimosni a iányáék nagyobb szennye­sét, és hozza a vasaltat? Örömet hord a vasárnapi vonat Atszállunk, utazunk még egy nagyobb, gyorsabb vonaton, beszélgetünk még, de a növő kényelem elveszi a meghittség felét Az állo­máson a „gyerekek” várnak. Ki saját kocsival ki taxival, ki autóbuszon dnduj tovább, de a buszon már a gyerek szájába kerül az első süte­mény, otthona üzenetként a nagymamák által már felfe­dezett, lassan érteni kezdett másik világnak. • * * M a már hétfő van. Este sok családban még „hazai” lesz a vacso^ ra, aztán kedd lesz, megszo­kott napi gondokkal, aztán szerda és sok-sok faluban már készülődni kezdenek a vasárnapi utazók. Nincs sza­kadék a két világ között, ami van annak vonat a hídja. Az otthont, kenyeret adó váro­sok pedig az esti vonatok után fényekkel küldenek üze­netet az itt boldoguló éle­tekről. Tál Gizella VONATON VASÁRNAP — ti — Bartha Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom