Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. MÁRCIUS 1. I Arcképvázlat I Nosztalgia nélkül Milyen sokszor hall efféle beszédet az ember: „bezzeg ha akkor másként csinálom, ma nem itt tartanék... ha akkor nem úgy döntök... ha akkor nagyobb kitartás van bennem... Ö inkább azt mondja: a korábbi éveiről nem szívesen beszél, mert ő ma elégedett ember. Van szép családja, munkahelyén megbecsülik, anyagi gondjai nincsenek, — kell ennél több? És valóban. Nem tudom, ha 1965-ben a harmadéves egyetemista Muhari István másként határoz, és Szegeden marad feleséggel, pici gyerekkel egy albérleti szobában, hónap végén kuncogó krajcárokkal addig, míg be nem fejezi a tanulmányait az egyetemen, nem tudom, hogy ma milyen tanár lenne. Megszerettetné-e tanítványaival a logika — a matematika — tudományát, vagy sem. Rajon ganának-e érte diákjai vagy sem. Ki tudhatná ezt? Azzal viszont tisztában vagyok, hogy Muhari Istvánt, a Beton- Vasbetonipari Művek szolnoki gyárának művezetőjét megbecsülik, elismerik munkatársai, vezetői. Nem is olyan régen az üzemi újság is azok között említette nevét, akik nagyszerűen megtanulták a híres Span-Deck technológiával (az amerikai licenc alapján) készülő födémpanelek gyártását Milyen ember Muhari István? Eddigi élete azt bizonyítja, erős akaratú, kémény, szívós, kitartó, és ezzel csak látszólag cáfolom előbbi soraimat Apjától örökölte ezt a természetét, aki nyugdíjas koráig hű maradt a vasúthoz? Anyjától, aki ’44-ben a bombazáportól szenvedő Szolnokról való menekülés közben adott neki életet? Talán mindkettőjüktől. Erős akaratú annak ellenére, hogy tizenhat esztendővel' ezelőtt pályát mdosított Pedig mennyire örültek a szülők, a testvérek, amikor Istvánt érettségi után felvet» tők a szegedi József Attila Tudományegyetemre matematika, fizika szakra Csakhogy közbeszólt a szerelem, az első szerelem, hiszen a kislánynak serdülő kora óta udvarolt. Házassá® gyerek. Nincs lakás, kevés a pénz. Miért ölje meg a szerelmet a nincs ? Nem volt nehéz? Nem érezte megcsalatva magát akkor, amikor az egyetemi jegyzeteket a karbantartó lakatosok szerszámaival cserélte fel? — kérdezem tőle. De igen, mondja, és beszél az első napokról, hetekről, amikor sehogyan sem akarta megszökni a rendszeres munkát, amikor mindenkinél okosabbnak hitte magát (ő mondja így!), .amikor mindenki mást maradi szemlélettel vádolt. Nehéz volt hozzáedződnie, hogy az élet nem olyan, mint amilyennek némely író ábrázolja. Talán megsértett embereket akkor forrófejűségével? Talán többen félreértették viselkedését? Nem tudja, csak azt, hogy akkor nagyon nehéz volt. Sok gondja volt vele a művezetőjének. Mehetett volna képesítés nélküli tanítónak a kertvárosi iskolába havi 850 forintos fizetéssel, de mint karbantartó lakatos — és nem szakmunkás — havi 1800 forintot kapott a Tisza- menti Vegyiművekben ... És akkor minden fillérre szükségük volt. Nem, nincs benne nosztalgia a régi álmok, vágyak után. „Lassan húsz éve, hogy érettségiztem, ez nagyon hosszú idő. Meg azután itt a BVM-ben nagyon megszerettem a munkám. Nem mondom, amikor összejön a család, apám sokszor felemlegeti, az ő idejében nem volt mód tanulni, engem felvettek az egyetemre, pedig milyen nehéz oda bekerülni, aztán otthagytam ... Nem vitatkozom velük. Nekem így jó, és nekem ma is megvannak a céljaim.” Tulajdonképpen a BVM-be is azért jelentkezett — otthagyva a Vegyiműveket — mert ebben a gyárban 6—700 forinttal többet kapott. Meg úgy gondolta: új gyár, új lehetőségek. És az évek során megszerette a „betont”, amit más szürkének, egyhangúnak találhat. Megszerette még akkor is, ha három műszakban kell „bábáskodnia” születésénél. „Akkor kitüntetés volt, ha valaki az új technológiával készülő Span-Deck födémpanel gyártósorra került Azt mondták, az forradalmasítja az építőipart. Őszintén hittük, hogy ez így van. És ma is hisszük. Bár a régi lelkesedés lelohadt helyét az aggódás váltotta fel, mert nehéz a piaci helyzet Itt ez a drága berendezés, és mivel nincs elég megrendelés, nem Lesz kihasználva. Nem a pénzünket féltjük, mert az megvan, hiszen mi a gravitációs betoncsőtől kezdve már mindent csináltunk itt a gyárban. Az aggaszt bennünket, hogy ha a későbbiekben sem lesz megrendelés, mi lesz a berendezéssel?” És említi azt az időt, amikor a ’70-es évek elején — ki tudja, kinek a rendelkezésére, szavára —, azt mondták: Szolnokon nem készül jó panel, a gyártást le kell állítani, és sok millió forint értékű gépsort vittek el tőlük más városba, de a MÉH-telepre is. „Hiába mondtuk mi magunk között: ilyen gazdagok vagyunk? Dunaújvárosban ma is azokon a gépeken gyártják a lakásszerkezeti elemieket, amiket tőlünk vittek el. De- hát azt mondták, nem volt gazdaságos a termék, gyártását meg kell szüntetni. Ezzel nem vitatkozhat egy (munkás. Wlem imondhatúikj, hogy akkor kellett volna másként gondolkodni, amikor ezt az üzemet ide telepítették, hiszen itt nincs a közelben sem cement, sem kavicsbánya. Ide mindent szállítani kell. Mi bízunk abban, hogy a Span-Deck nóm kerül a lakásszerkezetet gyártó gépsor sorsára” — mondja. Szerinte ezért van ma nagy jelentősége a piackutatásnak, hogy a nagy értékű berendezés visszaadja, amibe került Állítja, hogy náluk az üzemi demokrácia fórumain nyílt, őszinte a beszéd. Elfi entmondok. akikor miiért lesz munkésgyűlés a szállítási részlegnél? Állítólag névtelen bejelentés érkezett az igazgatóhoz, az egyik vezető ellen. Ő erről nem szívesen beszél, de azt kimondja, nem szereti a „névteleneket”, csak felbolygatják a gyári kollektívát Nem szereti, ha nem őszinték az emberek. „Ha nyíltan megmondják a véleményüket és igazuk van, elismerem, ha nem, azt is megmondom. Itt mindenki bátran kritizálhat, nincs mitől tartania. Csak az a baj, hogy még ma is vannak, akik a régi életfelfogásuktól nem bírnak szabadulni, és a megoldást a problémáikra az ilyen névtelen levelekben vélik megtalálni.” Beszélgetésünk közben többször elhangzik a másként élünk ma, mások a lehetőségeink mint a szüléinknek volt. Ennek van jó — ez a több — és van rossz oldala is. A nossz oldal? Túlságosan természetesnek vesz- szük amit elértünk.” Őszintén vallja: ha újrakezdené, újra így élné le eddigi életét. Nem bánta meg, hogy munkásként kiszdt® mert ő így jobban megérti azokat, akik a lapát nyelét fogják. Közelebb van hozzá sajátos életfelfogásuk, problémáik. Elvégezte a beton- elemgyártó szakmunkástan- ffoSyamot!, különböző !műve- zetői tanfolyamokat és az idén érettségizik másodszor Debrecenben, a Pécsi Mihály Építőipari Szakközépiskolában. Jövőre technikusi minősítő vizsgát tesz, és ha minden sikerül, elkezdi a tanulmányait a Műszaki Egyetem építőmérnöki karán. „Negyvennégy éves leszek, amikor megkapom a mérnöki diplomám. Még lesz időm dolgozni a nyugdíjig.” Varga Viktória Játék gokart. A gyermekek örömére a közeljövőben megjelenik az üzletekben a pe- dálos gokart játékautó, amelyet a székesfehérvári Fémipari KTSZ készít óvodások és kisiskolások részére. A csővázas kézifékes, mű- anyagülésű áramvonalas kisautót pedállal lehet hajtani. A székesfehérváriak előre láthatólag az idén ötezer darabot készítenek belőle. A képen: „próbaútón” a játékautó Tartásdíj az államkasszából Gj t .27/1979 Szolnoki jb. Pk.51 »261/1979/6 sz. hat. alapján Bajzáth Jenő helyett állam által előlegezett gyermek- tartásdij 1979 nov.hóra Kiutalva: Farkas Mihály né részére — Lelépett, mielőtt a kisfiúnk, Béla megszületett. Később tudtam meg, hogy házasember volt, amikor engem eljegyzett. Az apaságot ugyan elvállalta (igaz, hogy nem is tagadhatta volna, sokan tudták, hogy élettársak voltunk), de fizetni nem akart. Persze per lett a gyermektartásdíj miatt. A bíróságon találkoztunk csak. Akkor győzködött, hogy próbáljuk meg újra. Nem hittem neki. Egyszer már gyalázatosán becsapott. Nyolc évé annak, hogy Rózát elhagyta a második férfi is, akitől gyereket szült. Csődbe jutott az első házassága, csalódást okozott a következő, tiszavirág-életű kapcsolata. Van két fia, a 14 éves András és a 8 éves Béla. Van két apa, akik csak az anyakönyv szerint apák. Létezésüket havonta két 500 forintos csekk bizonyítja. Akaratuk ellenére. Mert nem ők bíbelődnek a csekk kitöltésével. Az egyiknek legalább munkahelye van és munkabére, amelyből automatikusan letiltják és hivatalból elküldik az asz- szonynak a tartásdíjat. A másik? ő „felszívódott”. Holléte rejtély a hatóságok előtt is. Helyette az anyának az álam fizeti pontosabban előlegezi meg a tartásdíjat. Néhány nappal ezelőtt a polgári eljárásjogi tudományos munkaközösség szűk szakmai körében volt téma a gyermektartásdíj állami megelőlegezése. Egy ügyész a hozzászólásában kissé sarkosan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy ha egy társadalom nem eléggé érett arra, hogy egy jogintézményt rugalmasan, rendeltetésének megfelelően kezeljen, akkor a szabályozást tovább kell szigorítani. Többek között ezért volt „Felszívódott” apák — Mikor látta utoljára? A 36 éves asszony megfakult, korán megöregedett arca kínos mosolyba torzult: — Nem emlékszem. — Anya, én tudom —vágta rá a beszélgetésünket leplezetlen érdeklődéssel hallgató nyolcéves fiú. Engem zavart a jelenléte, az asszonyt szemmel láthatóan nem. — Hát nem emlékszel — noszogatta anyját a gyerek — két éve, mikuláskor csomagot hozott. Bandival ösz- sze is vesztünk a csokoládé miatt, mert az nekem járt. azt az én apám hozta. — Igen, igen. Egy évvel azután, hogy megkaptuk ezt a másfél szobás bérlakást a Széchenyi lakótelepen, betoppant. Akkoriban dolgozott is valahol, mert a munkahelye néhány hónapig küldte a tartásdíjat. — Miközben az államtól is kapta? — Nem. Rögtön szóltam a bíróságon, hogy szüntessék Cirkusz és — Én nem azt akartam, hogy az állam fizessen egy munkaképes, egészséges férfi helyett. Azt akartam, hogy ő fizessen. Azért, mert ocs- mányul viselkedett. Amikor elváltunk. nem érdekelt, hogy küldi-e a tartásdíjat, vagy nem. Nem akartam pereskedni, cirkuszolni. Cirkuszolt ő éppen eleget. Másfél éves volt a kislányom. Zsuzsa, amikor a volt férjem összejött egy nővel. Aztán egy szép napon üresen találtam a lakást. Szabályosan kifosztották. Elvitték az új bútort, a hűtőszekrényt, a mosógépet, az étkészleteket, még a kislány ruháit is. Egy tejfölös poharat felejtett itt. De hagyjuk. Rémregénybe illő történet, túl vagyok rajta. Azóta férjhez mentem, ezt a harmincvala- hány négyzetméteres kis összkomfortos lakást újból berendeztük, jó emberrel találkoztam, nagyon normálisan élünk négyesben. Ö is elvált, egy kisfiút hozott ebbe a házasságba, én meg a kislányomat. Dolgozunk, mindenünk megvan, az a havi néhány száz forint nem is sokat segítene rajtunk. Ezért nem törődtem vele, hogy küldi-e az a drágalátos a tartásdíjat. De amikor a férjemet leköpte a strandon, nagyon dühös lettem. Másnap bementem a bíróságra, és bejelentettem a tartásdíjkövetelésemet. Csakhogy a drágalátosnak bottal üthették a nyomát. Hát ezért kaptam a tartásdíjat az államtól. De csak három hónapig. Utána küldtek egy határozatot, hogy megszüntetik a folyósítását, mert nem vagyok rászorulva. (A bíróság csak abban az esetben rendelheti el a tartásdíj állam által történő megelőlegezését, ha a tartásdíj fizetésére kötelezett ismeretlen helyen van. vagy a díj más okból behajthatatlan, a gondozó szülő pedig olyan nehéz anyagi körülmények között él, hogy rászorul a támogatásra. A kérelemről soron kívül és peren kívül dönt a bírósás?. Pe minden esetben felhívja meg az állami tartásdíj fizetését. De azután újból ráfanyalodtunk, mert Béla apja ismét eltűnt, senki sem tudja, hogy hová. Sokat bete- geskedek, szükségünk van minden fillérre. Egy év óta többet voltam táppénzen, mint a munkahelyemen. El vagyok adósodva. Tartozom ^ lakbérrel, a lakáshasználatba vételi díj összegét sem tudom már hónapok óta törleszteni. Van fogalma arról, hogy mibe kerül két nagy gyereket etetni, öltöztetni, iskolába járatni? Az én hivatalsegéd! fizetésemből éhen halnánk. (1974 óta létezik egy humánus rendelet, amely bevezette a gyermektartásdíj állami megelőlegezését, ideiglenes folyósítását. Azóta évenként tízmillió forintot kapnak azok a rossz körülmények között élő szülők, akik a másik szülő „fizető- képtelensége” miatt egyedül kénytelenek gondoskodni a gyerekükről.) pereskedés a gondozó szülő figyelmét arra, hogy azonnal be kell •jelentenie, ha közben a tartásdíj fizetésére kötelezettől a díjat megkapja. A jogszabály jóhiszeműségre épít.) A humánus rendelet megalkotói úgy vélekedtek, hogy a legkevesebb a tisztesség, amit elvárhat az állam azoktól, akiken megpróbál segíteni. Igazságtalan általánosítás lenne azt mondani, hogy tévedtek. Tény azonban, hogy a vakmerő visz- szaélések és a kis csalások sorozatával lehetne példá- lózgatni. Zömükre egy átfogó, országos vizsgálat révén derült fény. — Voltak egészen kirívó esetek — mondta dr. Szakács Mária, az Igazságügyi Minisztérium főmunkatársa. — Köztük azoké az anyáké, akik a gyermekük halála után még évekig felvették a tartásdíjat az államtól. Némelyek elfelejtették bejelenteni, hogy gyerekük befejezte tanulmányait, és egyedül rirtja el magát., Jó néhá- nyan elhallgatták, hogy külföldön élő házastársuk korántsem olyan felelőtlen, mint ahogyan azt kezdetben gondolni lehetett, és rendszeresen nagy öszegről szóló csekket küldött itthon élő gyereke tartására, amelyhez egyúttal a magyar állam is hozzájárult. Van egy Szolnok megyei adalék is a leggátlástalanabb csalásokhoz. Az államnak fontosabb volt. hogy segítséget adjon a kisfiú eltartásához, mint az anyának, akinek több mint két éven át nem a kisfiára, hanem csak arra volt gondja, hogy a pénzt felvegye. A gyereket állami gondozásba vették. Az asszony „elfelejtette” ibejelenteni, hogy István fiáról az állam már hónapok óta kétszeresen gondoskodik. Ritkán fordul elő, de Kardos Istvánná esetében megtörtént, hogy a csaló asszonyt nemcsak a jogtalanul felvett tartásdíj visz- szafizetésére kötelezték, hanem a vádlottak padjára is ültették, szükség az alaprendelet néhány részletszabályozásának módosítására. Az egyik leglényegesebb változás, hogy már csak határozott időre, legfeljebb három évre rendelheti el a bíróság a tartásdíj állami megelőlegezését. A gyakorló ügyész bíráló megjegyzése egyaránt vonatkozott a bírói gyakorlatra, az ellenőrzésére és a hatóságok együttműködésére, kölcsönös tájékoztatására is. 6 év 60 millió forint Dr. Fülöp Ferencnek, a Szolnok megyei Bíróság elnökhelyettesének véleménye szerint a kritika jogos volt. — A megyében végzett felülvizsgálat tapasztalatai is ezt bizonyitják. Kezünkbe kerültek olyan bírósági döntések, melyek megalapozatlanok voltak. Egyoldalúan csak a gyereket nevelő szülő, többnyire az anya által elmondottakra épültek. Ha az anya azt mondta, kevés a jövedelme, nehéz körülmények között él. minden további nélkül elfogadták, holott széles körű bizonyításra van szükség ahhoz, hogy a vagyoni helyzetről reális képet kapjon a bíróság. Tudnia kell azt is, hogy milyen szociálpolitikai juttatásban, támogatásban, kedvezményben részesül a kérelmező, más állami csatornákon keresztül. Míg a bíróság ezeket az adatokat összegyűjti, addig a végrehajtó iroda dolgozóinak kell a tartásdíj fizetésére kötelezett szülő vagyoni helyzetét feltérképezni. Az esetek többségében azonban ez a felderítő munka eredménytelen. Sem a hátralékot, sem az esedékes tartásdíjat behajtani nem lehet. És ha helyettük az állam fizet, hangsúlyozni kell. hogy ideiglenesen, akkor már nem a gyereket gondozó szülőnek. hanem az államnak az adósai lesznek. Az adósságot öt százalékos kamattal kellene visszafizetniük. S ez mit változtat a lényegen? Szekeres István, a végrehajtó iroda vezetője úgy véli, hogy csak annyit, hogy nem az anya, hanem az állam fut a pénze után. Reménytelenül. — A bíróság gazdasági hivatalától hathónaponként megkapjuk a tartozáskimutatást, és a végrehajtók újból felderítő útra indulnak. Sok esetben, ha rá is találnak az adósra, és annak esetleg még állandó munkahelye is van, a fizetése ötven százaléka ilyen vagy olyan adósságok miatt már le van tiltva. Lefoglalható ingóságnak, elárverezhető ingatlannak pedig se híre, se hamva. Ha volt (vagy ha van is!) már régen bebiztosította magát (átíratta, eladta) a végrehajtás ellen. Szolnok megyében hat év alatt nvolc- százötvenkétezer forintot előlegezett meg az állam, és ennek 15,5 százalékát tudta az adósokon behajtani. A végrehajtás eredményessége az országos átlag felett van. A hat év alatt kifizetett 60 millió forintból eddig nyolcmillió térült meg. Kovács Katalin
