Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-01 / 179. szám

Ára: 1,20 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXI. évf. 179. sióm, 1980. augusztus 1., péntek A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS. LAPJA Helsinki évfordulóján Ünnepi pillanat volt. Euró­pa, az Egyesült Államok és Kanada vezetői öt éve a finn fővárosban aláírták az eu­rópai biztonsági és együtt­működési értekezlet doku­mentumát. Sokat olvastuk azóta az újságokban, gyakran hallot­tuk beszédekben ezt a kife­jezést: a helsinki okmány. Papír, gondolhatná valaki, eltehető az iratszekrénybe. Nem így van. Ennek az alá­írásnak a jelentősége mesz- sze túlnőtt a szokványon, a dokumentum maga törté­nelmi változások jele és fog­lalata lett. Az európai eny­hülésé. Az aláíró magas fe­lek elfogadták az adott eu- rópaivhelyzetet. Megnyílt a lehetőség, hogy ezen az ala­pon szinte tiszta lappal in­dulhasson Európa a béke és az együttműködés útján, egy új jövő felé. Programot adott a helsin­ki záróokmány, minden fon­tos vonatkozásban, útmuta­tást és ajánlást a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett éléséhez. Mintha ez lett vol­na fölírva a száz oldalas kö­tet fedőlapjára. „Az ellensé­ges szembenállás helyett így kell cselekednetek!” Benne foglaltatik az együttélés po­litikai tízparancsolata, a ha­tárok sérthetetlensége, az egymás belügyeibe való be­avatkozás tilalma, a gazda­sági kapcsolatok fejlesztése, a hátrányos megkülönböz­tetések leépítése, de még a hétköznapok nem egy gondja, például a szabványok egysé­gesítése. Tudományos terü­leteket sorol fel, amelyeken közösen, .az erőket összefog­va lehetne és kellene kutat­ni. Nem eléggé ismerik egy­más kultúráját a népek — szögezte le az okmány — vannak még humanitárius feladatok. E rövid felsoro­lásból is kitűnik, hogy ez az okmány a hidegháborús fe­szültség ellentétele és olyan program amely nem évekre — évtizedekre szól. Mégis már Helsinkiben nyil­vánvalóvá lett, hogy az út­nak csak a felét tették meg a magas felek. Tudták, a po­litikai enyhülést mielőbb katonai enyhüléssel kell ki­egészíteni, különben veszély­be kerül az egész mű. Áz idők, sajnos, megerősítették e gondolatot. Igaz, a helsinki okmány nem maradt pusz­tába kiáltott szó. Ma más az európai helyzet, mint ko­rábban. Jobb az államok kapcsolata, gyakrabban talál­koznak a vezetők. Többet utaznak és látnak az embe­rek. De az utóbbi hónapok­ban árny borul erre a fényre. Ha nem sikerül le­fékezni a fegyverkezési ver­senyt, ha a nyugatiak — el­sősorban az amerikaiak — nem mondanak le a furkós- bot-zsarolásról, A Varsói Szerződés álla­mai Helsinki óta többször is terjesztettek a nyugatiak elé fegyverzetkorlátozási-le- szerelési tervet — a nukleáris eszközök tilalmától a kisebb, a kölcsönös bizalmat erősítő intézkedésekig. Az egyik szocialista előterjesztés azt javasolja, hogy üljenek Ösz- sze a „helsinki államok” küldöttei, szervezzenek euró­pai katonai enyhülési kon­ferenciát, a katonai enyhü­lés ma az európai kibonta­kozásnak, a helsinki okmány további sorsának a kulcsa. öt esztendeje a harmincöt állam küldöttei megállapod­tak abban, hogy időnként megvizsgálják: hogyan ölt testet a béke és biztonság okmánya? Ilyen eszmecsere zajlott le két és fél éve Belg- redban, most pedig Madrid van soron. Az „európai ér­tekezlet” előreláthatóan no­vember 11-én-nyílik meg a spanyol fővárosban. Közös erővel, egyetértéssel kelle­ne ott meghatározni az eu­rópai enyhülés útját a to­vábbi lépéseket, úgy ahogy a helsinki záróokmány su­gallja és ajánlja. Belgrád- ban a nyugati küldötségek nem mindig tartották ma­gukat ehhez. Most ezt vár­ná tőlük az európai népek nagy családja. Szóbakerült már a szoci­alista országok, majd né­hány nyugati vezető elkép­zeléseiben az a terv, hogy a madridi találkozón döntse­nek a katonai enyhülési konferencia összehívásáról, időpontjáról, helyéről. A lengyel kormány felajánlot­ta színhelyül Varsót. A hel­sinki okmány nem katonai' dokumentum, a madridi ta­lálkozó maga tehát nem Is lehet alkalmas a fegyverzet­korlátozás alapos megvita­tására. Arról azonban dönt­het, hogy az aláírók hívja­nak össze ilyen témájú kon­ferenciát, majd kezdjenek hozzá a bonyolult, és való­színűleg hosszú tárgyalót i génylő kérdés megbeszé­léséhez. Helsinkitől Madridig fél évtized telt el. A tanulság világos. Európa meg tudta teremteni és fenn tudja tar­tani az enyhülést, ha akarja. A fegyverkezés szószólóit azonban el kell hallgattat­ni. Kádár János fogadta a francia külügyminisztert Sajtótájékoztató — Jean Francois-Poncet elutazott Budapestről Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára tegnap a KB székházában fogadta Jean Francois-Poncet francia külügyminisztert. A megbe­szélés során áttekintették a két ország közötti kapcso­latokat, valamint a nemzet­közi helyzet időszerű kér­déseit. Aczél György, a Minisz­tertanács elnökhelyettese szintén délelőtt az Ország­házban fogadta a francia külügyminisztert. A szívélyes légkörű talál­kozókon részt vett Púja Fri­gyes külügyminiszter. Jelen volt Bényi József, hazánk párizsi nagykövete és Jac­ques Lecompt, a Francia Köztársaság budapesti nagy­követe. Jean Francois-Poncet, a Francia Köztársaság hivata­los látogatáson hazánkban tartózkodó külügyminisztere * tegnap délelőtt megkoszo­rúzta a Magyar hősök em­lékművét a Hősök terén. A koszorúzáson jelen volt Bé­nyi József, a Magyar Nép- köztársaság párizsi nagykö­vete. Jacques Lecompt, a Francia Köztársaság buda­pesti nagykövete. Farkas Mi­hály vezérőrnagy, a buda­pesti helyőrség parancsnoka. Ezután a Külügyminiszté­rium Dísz téri vendégházá­ban Púja Frigyes külügymi­niszter és Jean Francois- Poncet magyar—francia jog­segély- és kiadatási szerző­dést írt alá. Az eseményen jelen volt a Külügyminisz­térium több vezető beosztá­sú munkatársa, ott volt Bé­nyi József és Jacques Le­compt. Ezt követően befeje­ződtek Púja Frigyes és Jean Francois-Poncet hivatalos tárgyalásai. (A látogatásról közös köz­leményt adtak ki.) Giscard d’Estaing ez év második felében vagy a jö­vő év elején Magyarország­ra látogat, újabb fontos ál­lomásként a jól fejlődő kap­csolataink elmélyítésének — Kiábrándító kihívás (KÜLPOLITIKAI TUDÓSÍTÁSUNK A 2. OLDALON.) Rópakutatás Györ-Sopron me. gye mezőgazdasá­gi üzemeiben több mint tízezer hek­táron termeszte­nek cukorrépát. A sopronhorpácsi répakutató állo­máson nagy fi­gyelemmel kísérik a répa fejlődését. A kutatőállomás dolgozói a répa- földeken vett mintát a labora­tóriumban kor­szerű automata berendezések se­gítségével érté­kelik jelentette be Jean Francois- Poncet elutazása előtt a Hil­ton szállóban megtartott nemzetközi sajtókonferenciá­ján. A két ország történel­mében ez lesz az első ál­lamfői látogatás — jegyezte meg a Francia Köztársaság külügyminisztere. derültség közepette hozzátéve: leszá­mítva Napóleon hivatlan magyarországi vizitjét. A látogatás — amelynek végleges időpontjában dip­lomáciai úton állapodnak meg — jól illik abba a lánc­ba, amelynek erős szemeit jelentették a magyar minisz­terelnök 1976-os franciaor­szági, Raymond Barre 1977- es magyarországi, Kádár Já­nos 1978-as párizsi és Lázár György tavalyi franciaorszá­gi tárgyalásai. Hivatalos látogatását be­fejezve délután elutazott Budapestről Jean Francois- Poncet. A vendéget a Feri­hegyi repülőtéren Púja Fri­gyes búcsúztatta. Jelen volt Bényi József és Jacques Lecompt. Hét környékbeli település háztáji sertés és baromfitartóinak szállítanak táptakarmányokat a cserkeszőlői Magyar Ro­mán Barátság Termelőszövetkezetből. A terv szerint ebben az évben 16 millió forint értékben mintegy 4Ö0 vagon hízó- és nevelő baromfitápot értékesítenek a gazdaság keverő­üzeméből, amelynek kapacitásával társulni kívánnak a kö­zelmúltban beindult Tiszavidéki Takarmánygazdálkodási Társasághoz (T. F.) akcióprogram, 40 határozat Véget ért a nők világkonferenciája Akcióprogram és több mint 40 határozat elfogadá­sával ért véget szerdán a késő esti órákban Koppen­hágában a nők világkonfe­renciája. Az értekezlet az EN1SZ rendezésében július 14-én ült össze. A tanácsko­záson 145 ország mintegy 1300 küldötte vett részt. Megfigyelőként öt szervezet — köztük a Délnyugat-afri­kai Népi Szervezet (SWAPO) és a Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet — küldöttsé­gei voltak jelen. Az ENSZ szakosított szervezetei 155 küldöttel képviseltették ma­gukat. A több mint 200 cikkely­(Folytatás a 2. oldalon.) Termékváltás, javuló gazdálkodás Oz 1979 évi és az idei munka tapasztalatai a KISZÖV küldöttgyűlésén Tegnap küldöttgyűlést tartott a megyeszékhelyen *az Ipari Szövetkezetek Szolnok megyi Szövetségének elnök­sége. A tanácskozás fő napirendi pontjai: az 1979 évi gazdálkodás elemzése, s a szövetség különböző bizottsá­gainak múlt évi tevékenysége. A küldöttek azonban már azt is vizsgálhatták, hogyan változott, fejlődött a megye harminchárom ipari szövetkezetében a munka 1980 első felében. A küldöttgyűlést — ame­lyen részt vett Kónya La­jos, az OKISZ elnökhelyet­tese is — dr. Lits József né az elnökség tagja üdvözölte, s a napirendek elfogadása után átadta a szót Ipolyszegi Mihálynak, aki az elnökség nevében szóbeli kiegészí­téssel ajánlotta elfogadás­ra a szövetkezetek 1979 évi gazdálkodásának írásos elem­zését. A beszámolóból kitűnt, hogy a megye ipari szövet­kezeteiben tavaly 11.7 szá­zalékkal nőtt az árbevétel, 19,7 százalékkal a nyereség:. Tőkés exportrendelésekből a szövetkezetek mintegy 13 százalékkal többet teljesítet­tek, mint az előző évben, s a termelékenység is növe­kedett, 12.8 százalékkal. Az eredményesen dolgozó szö­vetkezetek közül az idén nyolc kapott kiváló címet, s mindössze két szövetkezet zárta veszteséggel az 1979- es esztendőt. Az eredmény­ben az is szerepet játszik, hogy a termelés struktúrá­jának korszerűsítésére mind tudatosabb tervezés és cse­lekvés jellemző. Figyelemre méltó a szövetkezetek mun­kájában az is, hogy töreksze­nek importpótló termékek gyártására és fejlesztésére. Az árutermelés mellett — annak terhére is — továb­bi erőfeszítéseket tettek a szolgáltatások fejlesztésére, főleg a színvonal emelésére. Bár ez utóbbi részben sike­rült is, az árváltozások né­miképp és helyenként csök­kentették a lakossági igénye­ket. Ennek ellenére az ipa­ri szövetkezeteknek válto­zatlanul teljesíteniük kell a szolgáltatásban rájuk há­ruló feladatokat. Mindezek figyelembe vé­telével vizsgálta meg az el­nökség az 1980 első felében elért eredményeket. Öröm­mel állapította meg, hogy a tervezett nyereség és a gaz­dasági eredmények eléré­se érdekében számos hasz­nos intézkedést terveztek, s többet már meg is valósítot­tak. Az elnökség változatlanul fontosnak tartja a munka- fegyelem és munkavédelem javítását, a termékszerkezet korszerűsítését, a szolgálta­tások színvonalának növe­lését. A műszaki fejlesztést feltétlenül előtérbe kel he­lyezni a szövetkezetek irá­nyításában, s szerényebben kellene igényelni és kezde­ményezni az épületberuhá­zásokat a következő időszak­ban. Az elnökség beszámolója után Sazdagh István, a szol­gáltatási bizottság — és To­kár István, az ifjúsági bi­zottság vezetője értékelte a választott testületek mun­káját, illetőleg vázolta az idei terveket is. A tanácskozás vitájában Sonda Sándor a jászladá­nyi és Csák Lászlóné a jász- alsószentgyörgyi Vegyesipa­ri Szövetkezet küldötte a pénzügyi nehézségekről, a fejlesztések akadályairól szólt. Bíró György, a megyei tanács ipari osztályának ve­zetője megállapította: a me­gye ipari szövetkezetei 1979- ben előre léptek, fejlesztet­ték termelésüket, exportju­kat, s bár igyekeztek a szol­gáltatásokat is fejleszteni, helyenként megtorpanás és félénkség is gátolta a fela­datok megvalósítását, Hang­súlyozta: nem szabad meg­állni, s azon meditálni, hogy „a szolgáltatásokból nem le­het megélni’V mert már ed­dig is számos kollektíva bi­zonyította, hogy ezt az állí­tást rég túlhaladta az idő. Javasolta, hogy a szövetkeze­tek fejlesszék tovább egy­más közötti kapcsolataikat, s javítsák a KISZÖV és a KI- OSZ együttműködését is a szolgáltatási feladatok meg­oldásában. Kónya Lajos, az OKISZ elnökhelyettese, elismerve az 1979-es esztendő eredményes­ségét a megye szövetkezeti iparában, bírálta azokat, akik a fejlesztés pénzügyi lehető­ségeit figyelmen kívül hagy­va túlzott beruházási igény­nyel lépnek fel. Orvos-Nagy Ferenc, a KATISZ küldötte a nyereség és az árképzés kapcsolatáról, a piac érték­ítéletéről beszélt. Tordai Ist­ván, az újszászi Vegyesipari Szövetkezet és a ®anz Villa­mossági Művek együttmű­ködésének eredményességét elemezte. A küldöttgyűlés a vita és a válaszadások után elfogad­ta az 1979-es év gazdálkodá­si, szövetkezetpolitikai mun­kájáról szóló beszámolókat és jelentéseket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom