Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-01 / 178. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. augusztus 1. Kommentárunk Lusakai malomkövek Ma nyílik meg a zam­biai fővárosban a brit ' nemzetközösség csúcsér­tekezlete. Az egykori brit gyarmatbirodalom utód­államainak ez a sajátos, rendkívül ellentmondásos és nem kevésbé hetero­gén gyülekezete mind a színhelyet, mind az idő­pontot illetően kényes körülmények között ül össze. Az értekezlet legizgal­masabb témája ugyanis nyilvánvalóan a Rhode­siával kapcsolatos dilem­ma-szövevény lesz és a konferencia színhelye, Zambia az úgynevezett frontállamok egyike. Ken­neth Kaunda zambiai el­nök a Rhodesiával szom­szédos államok vezetői­vel, Machel mozambiki, Neto angolai, Nyerere tanzániai és Serethse Khama botswanai állam­fővel — együtt nem vé­letlenül időzítette a front­államok külön csúcsérte­kezletét a lusakai konfe­rencia előestéjére — ugyancsak a zambiai fő­városban. A cél nyilván­való volt: közös álláspon­tot kidolgozni a nemzet- közösségi értekezletre. Az itt várható viták egyik legfőbb gerjesztője és célpontja az egykori „anyaország”, Anglia lesz. Nem nehéz megjósolni, hogy Margaret Thatcher miniszterelnök-asszony Lusakában újabb leckét kap a régi igazságból, amely szerint sokkal könnyebb ellenzéki pozí­cióból „kemény dolgokat” mondani, mint a bársony­székből gyakorlati ered­ményeket elérni a kül- és belpolitika veszélyes vi­zein. Tekintélyes angol kom­mentátorok szerint a kor­mányfő két malomkő kö­zött kénytelen megpró­bálni a lehetetlent Lusa­kában: összeegyeztetni az összeegyeztethetetlent, vagyis saját pártja „hé­jái” és az afrikai orszá­gok igényeit. Thatcher asszony megválasztásához nagy segítséget kapott a fehértelepes-rezsim ang­liai védelmezőitől és ez a csoport elég nagyhatal­mú ahhoz, hogy tartani kelljen tőle. Ugyanakkor Rhodesia ügyében egész Afrika — érthetően — elsősorban Angliát teszi felelőssé azért, hogy a dolgok idáig fejlődhettek és egy csak­nem össz-afrikai ellenér­zés alapos gondokat je­lenthet hosszabb távon is a brit külpolitikának. H. E. Agrárreform és a hatalom kérdései Nicaraguában Az agrárreformról, a san­dinista politikáról, a hata­lom kérdéséről, valamint a lakosság különböző rétegeit érintő, esetenként nyugtala­nító híresztelésekről adott a rádió és a tv által közvetí­tett tájékoztatást héfőn este a sandinista front egyesített vezetőségének három tagja. A tájékoztatásra meghívták a Managuában tartózkodó külföldi sajtótudósítókat is. Jaime Weelock, a nicara- guai ideiglenes újjáépítési kormány földművelésügyi minisztere, az egyesített ve­zetőség tagja elmondta: fon­tos szerepet szánnak a ma- gánszekornak, amennyiben az nem a dolgozók érdekei­vel ellentétesen és nem az állam biztonságát veszélyez­tető módon működik. A front kül- és belpolitikáját a szuverenitás, a független­ség, az önrendelkezés, vala­mint a nemzeti érzés ápolása jellemzi. A forradalom vé­Fraser csodaterve delmét kicsi, de eltökélt hadsereg védelme alá kí­vánja helyezni. A hatalom kérdésével kap­csolatban főként a nyugati sajtó által terjesztett „nyug­talanságra” válaszolt Daniel Ortega, a vezetőség tagja. Leszögezte: a sandinista front a nép támogatására épülő" forradalmi, fegyveres és politikai erő, amely a fel­szabadító harc idején politi­kai és adminisztratív felada­tokat is ellátott. A jelenlegi átmeneti helyzetben még mindig számos adminisztra­tív kérdést katonai szervezet élén lehet csak megoldani. A nemzeti újjáépítés kor­mányzótanácsa a katonai győzelem során kialakult politikai és adminisztratív rendszerben fogant és arra épült. Ebben az összefüggés­ben kell vizsgálni, hogy a sandinista front, vagy a kor­mányzótanács kezében van-e a hatalom — hangoztatta. Brit nemzetközösségi „csúcs” A zambiai fővárosba. Lu- sakába sorra érkeznek a küldöttségek, hogy részt ve­gyenek a brit nemzetközös­ség szerdán kezdődő egyhe­tes csúcsértekezletén. A de­legációk és a nemzetközi saj­tó képviselőinek köreiben el­sősorban ott vitatják, hogy áthidalhatók lesznek-e a tag­államok közötti nézeteltéré­sek Rhodesia kérdésében. A brit nemzetközösség guyanai főtitkára, Shridath Ramphal kedden úgy véle­kedett, hogy önmagában is a csúcsértekezlet nagy sikeré­nek számítana, ha elkerül­nék a „drasztikus szakadást” a 39 tagállam között a rho- desiai kérdés megítélésében. Egyes diploryáciai körök azt terjesztik, hogy Malcolm Fraser ausztráliai miniszter­elnök útipoggyászában olyan „csodatervet” hoz magával, amely alkalmas lehetne a rhodesiai helyzet megoldásá­ra. A megfigyelők azonban erősen kételkednek abban, hogy az ausztráliai kormány­fő életrevaló kezdeményezés­sel lenne képes előállni. Kedden befejeződött Lu­sakában az úgynevezett frontállamok vezetőinek ta­nácskozása. Nyilatkozatot nem tettek közzé, de Zam­bia, Botswana és Tanzánia a nemzetközösségi csúcsérte­kezlet előtt nyilvánvalóan egyeztetni próbálta a köve­tendő politikát az angolai és mozambiki vezetőkkel. E két utóbbi ország, mint volt por­tugál gyarmat ugyanis nem tagja a brit nemzetközös­ségnek. Terrorhullám Spanyolországban Az ETA baszk terrorszer­vezet cinikus módon a mad­ridi kormányt vádolta „bű­nös felelőtlenséggel” azért, mert — úgymond — nem in­tézkedett az öt halálos és több mint száz sebesült ál­dozatot követelő vasárnapi bombarobbantások esetében a színhely gyors kiürítéséről, holott a szervezet „idejében előre jelezte a merénylete­ket”. Az északkelet-spanyolor­szági Abrera polgármesterét hétfőn este. miközben egy munkásgyűlésen beszélt, az ablakon át érte egy orvlö­vész golyója. A polgármes­ter, aki a Spanyol KP helyi o. „ ­A spanyol rendőrség feltehetően azonosította azokat a baszk terroristákat, akik az elmúlt napok robbantásait végrehajtot­ták, Képünkön: A körözöttek (Telefotó - KS.) szervezetének a tagja, súlyo­san megsebesült. Az ETA a terrorhullám folytatásával fenyegetődzik arra az esetre, ha ősszel megtartanák a népszavazást a baszk autonómia kérdésé­ről, és az autonómia helyett mindenáron a teljes függet­lenség kicsikarását akarja elérni. Madridban a vasárnapi robbantásokat követően az emberek igyekeznek kerülni a tömegközlekedési eszközök használatát, ennek következ­tében a személyautó-forga­lom jelentősen megnőtt, s ez szinte példa nélküli közle­kedési dugók kialakulásához vezetett. A ’ barajasj repülő­tér többezer dolgozója ked­den „demokrácia igen, ter­rorizmus nem” jelszóval til­takozó tömeggyűlést tartott. Ismeretes, hogy vasárnap az egyik véres bombamerénylet színhelye a nemzetközi re­pülőtér volt. Vietnami jegyzék Mint a vietnami hírügy­nökség közli, a Vietnami Szocialista Köztársaság kül­ügyminisztériuma kedden határozottan tiltakozott Pe- kingnek a vietnami határon folytatódó katonai akciói el­len. A vietnami külügymi­nisztériumnak a kínai kül­ügyminisztériumhoz intézett jegyzéke újabb tényeket kö­zöl arról, hogy a kínai csa­patok fegyveres alegységei megsértették a határt, akna­vetőkből lőttek vietnami te­rületeket. Békés polgári la­kosok estek a támadások áldo­zatául. Több házat, gazdasági épületet felgyújtottak, le­romboltak és kárt okoztak a vetésben. A vietnami fegyveres erők a határsértőket visszaszorí­tották saját területükre — hangoztatja a vietnami jegy­zék. Baktiar sajtókonferenciája Sapur Baktiar, aki a meg­buktatott iráni sah utolsó miniszterelnöke volt, sajtó- értekezleten ismertette po­litikai terveit (Telefotó - KS.) Sapur Baktiar volt iráni miniszterelnök kedden Pá­rizsban most jelent meg a nyilvánosság előtt azóta, hogy februárban eltűnt Irán­ból. Baktiar mindenekelőtt tagadta azt a kedden elter­jedt hírt, amely szerint te­vékeny szerepet kíván ját­szani hazája politikai életé­ben. Leszögezte, hogy nem akar emigránskormányt vagy politikai pártot létrehozni. Közölte, hogy a közelgő iráni alkotmányozó nemzet- gyűlési választásokon maga és hívei semmiféle listán nem indulnak, mint jelöltek. „Nem hiszek az iszlám közi­társaságban” — jelentette ki. Az iszlám forradalmi tör­vényszék által távollétében halálra ítélt Baktiar azzal vádolta az iránj politikai és vallási vezetést, hogy nem uha a helyzetnek. Gyakorlatilag semmit sem közölt saját politikai szándé­kairól, és arról sem volt haj­landó nyilatkozni, hogy an­nak idején miképpen sike­rült eltűnnie. Arra a kéfc désre, hogy haza kíván-e tér­ni, közölte: a lehető legha­marabb vissza kíván menni Iránba, amint a helyzet ott biztonságossá válik. * * * Iránban általános vissza­tetszést keltett a februári el­tűnése óta először felbukkant Sapur Baktiarnak, a meg­döntött sah utolsó miniszter- elnökének. Párizsban kedden elhangzott nyilatkozata. A Khomeini híveit tömörítő Iráni Iszlám Köztársaság pártjának szóvivője szerint Baktiar „politikai visszaté­résének” egyáltalán „nincs jelentősége”. A Polgári Nem­zeti Front — ennek soraiban küzdött Baktiar két évtize­den át a sah uralma ellen — nyilatkozatban emlékeztetett arra, hogy a .volt kormány­főt kizárták a mozgalomból, és ezen a tényen Baktiar újbóli felbukkanása nem változtathat Az iráni kormány szóvivő­je kedden kijelentette: Baktiar nyilatkozata az irá­ni forradalom megosztására szőtt „imperialista és cio­nista összeesküvés része”. HELSINKI-BÉLGRAD-MÜDRID Harmincötös találkozók M inden nemzetközi érte­kezlet azt a politikai helyzetet tükrözi amely az adott pillanatban a világban vagy a földrészen uralkodik. A jövő év végére tervezik a madridi Európa- találkozót — rá is vonátko- zik a fenti szabály. Több, mint egy évvel ezelőtt. Bel- grádban tűzték ki az időpon­tot, s még jó egy esztendő lévén hátra, csak az előké­szítő szakaszban vagyunk. Mire jutnak majd a spanyol fővárosban a harminchárom eufópai és két észak-ameri­kai állam küldöttei? Egye­lőre nem tudni. Az eredmé­nyekre hatással lesznek az akkori körülmények, de azért az sem közömbös, hogy mi történik addig. Készülünk tehát, de egy­ben emlékezünk: négy esz­tendővel ezelőtt írták alá a harmincötök legmagasabb rangú vezetői a helsinki zá­róokmányt. Ez a dokumen­tum volt a belgrádi találko­zó alapja, s ez lesz a mad­ridié isi A száz oldalas hel­sinki záróokmány Európa történetének talán legna­gyobb szabású, mindenkép­pen legátfogóbb együttműkö­dési megállapodása, amely kitér a politikai, a gazdasá­gi, a kulturális, az emberi kapcsolatok fő vonatkozásáig és évtizedekre meghatároz­za a kelet—nyugat; viszony békés alaphangját. Még hosszú ideig kell a helsinki záróokmányban foglaltak megvalósításáról és megva­lósításáért beszélni, így ér­tendő tehát, hogy mint Bel- grád, Madrid is állomás lesz ezen az úton. Annál is inkább hangsú­lyozni kell ezt, mert vannak Nyugaton, .akik máris elpa- rentálták Helsinki szellemét, mondván: megváltozott a világ, ma már nem beszélhe­tünk enyhülésről, nem vál­tak valóra az akkori remé­nyek. Valóban más a hely­zet, mint négy esztendővel ezelőtt, hűvösebb a nemzet­közi légkör, új problémák is előbukkantak, de az eny­hülés folyamata napjainkban is meghatározó tényezője életünknek. Igaz. kevesebb történt, mint amennyit vár­tunk. s arnenny; kívánatos lett volna. További harminc­ötös találkozókra van szük­ség, hogy Európa új lendü­letbe hozza a megtorpant enyhülési folyamatot. Ma már világos, hogy a katonai enyhülés nélkül na­gyon nehéz ösztönözni azt a politikai enyhülést, amely Helsinkivel megindult. Kulcskérdéssé vált tehát a fegyverkezés korlátozása. Nem jó túl sokáig egymás­nak ellentmondó irányza­toknak helyt adni: a két­ségtelenül fejlődő nemzetkö­zi kapcsolatokkal semmikép­pen nem hozható összhang­ban a fegyverkezési hajsza fokozása. A politikai, a gaz­dasági és a humanitárius kapcsolatok gazdagítása köl­csönös bizalmat igényel. A kölcsönös bizalom pedig a fegyverzet csökkentését kí­vánja. Azok az államok, amelyek (a másik fél biz­tonságának tiszteletben tar­tásával) csökkentik az egy­mással farkasszemet néző hadseregeket, szívesebben és könnyebben mélyítik a szá­lakat, a tartós, hosszú távú ipari-technikai együttműkö­dést, a kereskedést. S ha azután felszabadul néhány milliárd a fegyverkezési ‘ költségekből, több lehetősé­ge, pénze, kapacitása lesz erre mindenkinek. Ezér léptek a Varsói Szer­ződés tagállamai nemrég Budapesten tartott tanácsko­zásuk után katonai enyhülést szolgáló javaslattal a nem­zetközi közvélemény elé. Már a helsinki záróokmány is magában foglal bizonyos bizalomerősítő intézkedése­ket: az aláírók előre értesí­tik egymást bizonyos szin­tű hadgyakorlataikról, meg­hívnak külföldi megfigyelő­ket. Ezt a kezdetet kívánják jelentősen szélesíteni a szo­cialista országok: még Mad­rid előtt üljenek össze a helsinki záróokmányt aláírt harmincöt állam küldöttei és állapodjanak meg hason­ló jellegű, további bizalom- erősítő intézkedésekben. Ez hozzájárulna a katonai szem­benállás csökkentéséhez, ja­vítaná az európai légkört, jó alapot adna a madridi ta­nácskozásnak. M adridban nem leszerelé­si tárgyalásokat tarta­nak majd, a helsinki záróokmány olyan pontjait vitatják meg, amelyeket az adott időpontban a legidő­szerűbbek lesznek. Sok mú­lik azonban azon, hogy 1980 végéig mennyit tesz a világ a leszerelésért. Tatár Imre Maria Pintassilgo asszony, új portugál miniszterelnök bemu. tatta szakértőkből és katonatisztekből álló új kormányát. A képen: A kormányfő mellett Freitas Cruz külügyminiszter (Telefotó - KS.) HELSINKI Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya Helsinkiben történt aláírásának 4. évfor­dulója alkalmából a Béke­világtanács üdvözli a doku­mentum alapján a nemzet­közi együttműködés és az enyhülés terén elért hala­dást — hangoztatja a BVT Helsinkiben közzétett nyilat­kozata. Az állásfoglalás rá­mutat: noha a katonai-ipari komplexumra támaszkodó harcias NATO-körök meg­próbálták hátráltatni az enyhülés folyamatát, sok fon­tos lépés történt a helyes irányba. WASHINGTON Carter amerikai elnök hét­főn Washingtonban a közel- keleti helyzetről és a Sinai­TELEXEN félszigeti izraeli csapatvisz- szavonások ellenőrzéséről tárgyalt Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárral. Az ameri­kai elnök kifejtette, hogy az egyiptomi—izraeli különalku végrehajtására az ENSZ-nek a térségben 1948 óta szolgá­latot teljesítő közel-keleti fegyverszünetet ellenőrző szervezete (UNTSO) ügyel­jen. Elmondotta, hogy a kö­zeljövőben szeretné e kér­dést az izraeli és egyiptomi fél képviselőivel megvitatni. LAP AZ A bolíviai parlament Vic­tor Paz Estenssorot válasz­totta az ország államfőjévé — jelentették be kedden a bolíviai fővárosban. Mini ismeretes, a július 1-én tar­tott elnökválasztásokon egyik jelölt sem szerezte meg a közvetlen megválasztáshoz szükséges 50 százalék plusz egy szavazatot, ezért az al­kotmány értelmében a par­lament döntött. ANKARA Egyre nagyobb méreteket ölt Törökországban a politi­kai terrorizmus. A szélsőbal- oldali elemek által elköve­tett akcióknak naponta át­lag három halálos áldozata van. Hétfőn éjjel Kirbaoli faluban 20 fegyveres bekerí­tett majd szitává lőtt egy házat. A támadás következ­tében négyen meghaltak. A sebesültek között van az Igazság Párt egyik parla­menti képviselője, Mehmet Celal Bucak is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom