Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-01 / 77. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. április 1. Szülők a laktanyában Bolondos április A laktanyaudvar nap­fényben fürdik. Szabó Fe­renc százados hangulata is derűs.- Megbeszéltük az idő­járásfelelőssel ... Nincs szükség a hozzá­­tartozók számára felállí­tott, családi ház nagyságú sátrakra. Több száz civil tarkáink a körletek előtt'. A katonák is felszabadul­tak, hamar rátalálnak csa­ládtagjaikra. Egy hónapja vonultak be, azóta nem voltak ott­hon. Az egyik bolyból mély bariton hang hallatszik:- Már állnak a falak, rajtuk a hidalok ... Örömhír otthonról. Ked­vesét öleli, gyermekét be­cézi nagyon sok katona. Ebben a szituációban éles kontraszként hat a hang­szóró hangja:- A parancsnok elvtárs szülői értekezletre hivia a katonák hozzátartozóit. Megindul a tömeg az egyik épület harmadik emeletére. Néhány idősebb ember már félúton mére­geti; hány lépcső van még. A szalmazsák divatjamúlt Szót válthattunk volna a szülőkkel a földszinten is — mondja az alakulat parancs­noka —, de jobb az. ha ők is látják, hogy nincsenek ötven személyes hálótermek, s kiment a divatból a szal­mazsák is. Minden katoná­nak beépített szekrénye van. _ A fáradtságot feledteti az őszinte érdeklődés az újon­cok közvetlen környezete iránt. A vendégeket a körlet végében levő ifjúsági klubba kalauzolják. Fritz Sándor őrnagy az alakulat nevében köszönti a hozzátartozókat. Nyíltsága ro­konszenves : — A hátralevő két évben nehéz és veszélyes feladato­kat is meg kell oldani a fiúk­nak. Fizikai és szellemi tű­rőképességük maximális igénybevételére lesz szüksé­gük. A szülők csendben figyel­nek. Kérdő tekintetükből ki­olvasható: miért beszél ne­kik erről az őrnagy? Azért, mert a katonai szol­gálat ellátására kihat az ott­honi környezet is. A tapasztalatok szerint a szülők jó része azt hiszi, ak­kor mutatja ki határtalan szeretetét, ha töméntelen mennyiségű itallal ellátja. Az őrnagy jól tudja ezt, ezért mondja: — Bátorságra, vakmerőség­re neveljük a katonákat. Nálunk a gépjárművezetés, az éles lőszerrel ellátott fegyver kezelése, egyesek számára pedig az ejtőernyő­vel való ugrás józanságot, tiszta ítélőképességet köve­tel. A szülők egyetértőén bó­logatnak, de azért az ördög nem alszik. Az eddigi tapasz­talatok alapján nyomatékkai kéri az őrnagy: — Ne próbáljanak becsap­ni bennünket azzal, hogy Co­lának vagy teának álcázva hoznak be szeszes italt. Ügy látszik, a szülői lele­ményesség kifogyhatatlan — de nyomon követhető. Az őrnagy azt szeretné, ha a szülői szeretet valóban a katonafiatalok érdekét szol­gálná. — Szabadságidő alatt mellőzzék a gépjárművek ve­zetésének átengedését — ké­ri többek között. Igaz, felnőttek már az újoncok, de nincs még kel­lő gyakorlatuk a vezetésben. Otthon, felszabadult közér­zettel meggondolatlanabbul közlekedve könnyen megtör­ténhet a baj. A pontosság emberi erény, a hadseregben pedig különö­sen fontos. Nem véletlenül esik szó erről is. hiszen az eltávozásról, szabadságról idejében való visszaérkezés­sel sok kellemetlenség elke­rülhető. S azzal is, ha a szülők meg­nézik hazatérő fiuk körletel­hagyási engedélyét. nehogy meggondolatlanságból „dob­bantson” a kiskatona. Fritz őrnagynak teljes mértékben igaza van: — Ha bármilyen rendelle­nességnél személyesen felke­resnek, vagy telefonon szól­nak a szülők, súlyosabb fele­­lősségrevonás nélkül intéz­kedhetünk. S inkább mi, együtt a szülőkkel, mint a katonai ügyészség. A szülők felelőssége A szülők felelőssége igen nagy azért, hogy idejében visszaérkezzenek a kiskato­­nák. A „hátha megúszom büntetés nélkül” reményre nem lehet alapozni, csak a biztos visszaérkezésre. Ezért nem vezet jóra, ha nem a menetrendszerű közlekedési eszközzel, hanem stoppal igyekszik a laktanyába a ka­tona. A stoppolás a tapasz­talatok szerint azért sem jó. mert nagyobb a baleseti ve­szély, és könnyebb a szolgá­lati titok kifecsegése. A szülőket kimondatlanul is érdekli: mi történt fiaik­kal a bevonulás óta. Egy fia­sí Az ejtőernyős sportra is lehetőségük nyílik a katona­­fiataloknak tál főhadnagy — aki melles­leg szólva valamikor itt töl­tötte sorkatonai szolgálatát, majd tiszthelyettesként in­nen került tiszti iskolára, most meg az akadémiára ké­szül — először arról beszél, hogyan fogadták az újonco­kat: — Előzőleg kialakítottuk, rendbe tettük a hálókörletet és az ifjúsági klubot. Aszta­lifocit, játékokat, lemezját­szót, magnetofont vettünk. És színes televíziót is. Amikor az újoncok megér­keztek, mondta nekik a pa­rancsnok: siessenek, ha szí­nesben akarják nézni a tv­­műsort. Harsány nevetés volt a válasz. Méghogy színes tv a laktanyában! Szüleik elbeszélése alapján másként képzelték el a ka­tonaéletet). Más is volt — nem is olyan régen. Emlék­szem, amikor mi bevonul­tunk, kezünkbe nyqmtak egy üres szalmazsákot, s szitáló esőben kellett kitömni. A szakaszparancsnok gyufásdo­­bozt mutatott: ilyen szép sarkosra csináljátok! A főhadnagy nem említ ilyen példákat, természetes­nek tartja, hogy megválto­zott az élet a laktanyákban is. Csendesen, mintha mun­kájáról kellene számot adni. folytatja: — Az első napon elbeszél­gettünk az újoncokkal. Meg­kérdeztük tőlük, van-e sür­gős elintézést igénylő gond­juk, majd orvosi vizsgára küldtük őket. És azután megkezdődött az öt óra ötven perctől 22 órá­ig tartó kiképzési napok so­rozata. — Nem volt könnyű nekik se. nekünk se — ismeri el a főhadnagy. — Állóképessé­gük nem volt kifogástalan, egyikük-mí'sikuk lábát fel­törte a bakancs. Persze mindez csak kezdeti és ideiglenes tünet. Nem is vesződik sorolásukkal a fő­hadnagy, inkább az eredmé­nyekkel rukkol ki: — Megtanítottuk őket jár­ni. Katonásan, keményen, férfiasán járnak már. Igaz, van köztük egy-kettő, aki eddig kifogott rajtunk. de nem adjuk fel a reményt. Ami a parancsnoki mód­szereket illeti, nyugodtak le­hetnek a szülők. Keményen, de emberségesen, jól bánnak a katonákkal ennél az ala­kulatnál is, nem engedik meg az embertelen módszereket. Az sem kevésbé fontos en­nél, amiről szónoki képessé­ge javát adva igyekszik meg­győzni a szülőket a főhad­nagy: — Szakácsaink kiválóan főznek, erről biztosíthatom a szülőket. Naponta négyszer kapnak enni a katonák. És hogy jó a koszt, arra bizo­nyíték; nem válogatnak, mindent megesznek. Ez már azért is jó, mert egy mondás szerint „az éhes ember mérges ember”. Mér­ges és ideges. Márpedig a katonaszolgálat felelősségtel­jes, nyugodtságot, önuralmat követel. Az újoncszázad pa­rancsnoka ezért kéri a szülő­ket és a menyasszonyokat: — Hagyjanak fel a szom­batonként esőstől érkező táv­iratok küldésével, ne nyug­talanítsák a katonákat olyan szövegekkel, hogy ,*azonnal gyere, meghalt az apád”. El­lenőrzünk minden ilyen érte­sítést, és csak a tényeknek hiszünk. Érdemi esetekben biztosítjuk csak a rendkívüli hazautazást. Meg kellene ezt szívlelni a hozzátartozóknak, és tudo­másul venniük, hogy pa­rancsnoki stílusban két évig már csak az elöljárók és a fellebbvalók „értekezhetnek” a katonákkal. Egyébként az, aki becsület­tel teljesíti kötelességét, ha­vonta hazamehet. Aki meg nem megy, hozzátartozói biz­tosak lehetnek abban, hogy valami stiklit követett el. Ez utóbbira még nem volt pél­dái. Szabó Ferenc százados ezért mondja: — Egy hónap után nem tudunk rosszat mondani ró­luk. A szülőket meglepő mér­tékben érdekli, hogyan véle­kednek fiaikról parancsno­kaik. Amikor erre a kérdés­re módjuk nyílik, egyszerre legalább százan szeretnének választ kapni. A parlamentá­ris forma percek alatt dugá­ba dől, fiaik szakaszbeosztá­sa szerint kell csoportosíta­ni a szülőket. A háttér szerepe Meglep a fiatal szakaszpa­rancsnok emberismerete, a katonák rövid, tömör jellem­zése: „A polgári életben szer­zett ismereteit jól hasznosít­ja.” — „Szellemileg a töb­biek felett áll.” —r „Vidám­ságával a lelket tartja a szakaszban”. — „Fizikai ál­lóképessége hiányát szelle­mi képességével ellensúlyoz­za.” — „A szakaszban ő a legjobb felkészültségű. Az eskütételkor ő mondja a ver­set.” — „Az alaki kiképzés­sel kezdetben hadilábon állt. Most az első sorban mene­tel.” — „Egyetemi tanulmá­nyait a katonaidőre valószí­nűleg meg kell szakítania.” Záporoznak a kérdések, sorjáznak a válaszok. Ki tudja, meddig tartana az esz­mecsere, ha nem jönne el az eskütétel ideje. Szabó Ferenc százados ezért mond zárszót: — Az itteni munkához fel­tétlenül szükséges az a hát­tér, amit a szülők, a házas­társak, a menyasszonyok nyújtanak. Ezért szóljanak nekünk, ha bármilyen gond­juk van. Mire a hozzátartozók az alakulótérhez érkeznek, az alapkiképzésen túljutott zász­lóalj már felsorakozik. Ka­tonai tiszteletadással köszön­tik a csapatzászlót. majd felharsan az eskü: Én, a dol­gozó magyar nép fia. eskü­szöm ... A felemelt öklű fiatalokat szeretteik karéja övezi. Jel­képnek is beillő, szép lát­vány. A zsibongás megszűnt, csak az esküszó hangzik. Tisztán és messzire érthe­tően . . . Simon Béla Képes képtelenségek Április első napján szokás a bolondozás, a tréfálkozás, egymás ugratása. Az ezen a napon elkövetett bolondságokért nem orm­iunk, nem sértődünk meg, nem tartunk hara­got - hisz valamennyien értjük a tréfát. Mos­tani képösszeállításunk a fotó humora. Kép és szöveg: T. Katona László SPORT O SPORT ... a jászbükkönyi TVKMSC labdarúgócsapatá­nak morózus középhátvédét, aki élen jár a kör­nyék bíróverési népszokásainak ápolásában Különös szerencse örvendeztette meg az egyik holt-tiszai horgászt - süllőzés közben sellőt fo­gott. Meg nem erősített hírek szerint a kedvelt horgászhelyen egyébként elszaporodtak a raga­dozók, különösen a ragadozó őn (nő!) jelent biz­tos fogást a horgászoknak A tiszakeli „Csináld Magad Tsz" barkács szakköre konstruálta ezt az elmés szerkezetű növény­védő gépet. Az egyszerű működtetésű, kellemesen szellös masina különösen a háztáji kertekben hasznosítható jó hatásfokkal Fotósunkat azzal a feladattal bízta meg a szerkesztő, hogy hozzon egy képet a tiszaver­­mesi 100 éves öreg hölgyről, íme a szórakozott kolléga pro­duktuma - az öreg - tölgyről Világszerte jellemző az energiaválság. Néhány vékonypénzü ma­gánautós eredeti ötletekkkel mérsékeli kiadásait. íme az egyik elképzelés Hosszas megfigyelések után a kunlapályi állat­tenyésztők rájöttek, hogy kedvezőbb a borjú­szaporulat, ha a szarvasmarhák nászát ünnepé­lyes külsőségek között bonyolítják le. A jövőben ilyen díszes nászruhában kisérik a boldog arákat az ünnepi aktushoz Új típusú többször is felhasználható alkohol­­szondát szerkesztett Piás Manfréd nyugalmazott hangász. A szonda megfúvásra különböző dalla­mokat hallat, a kritikus 0,8 ezrelék alkoholos befolyásoltság felett automatikusan eljátssza az „Azt mondják, hogy boros vagyok” kezdetó nótát

Next

/
Oldalképek
Tartalom