Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-01 / 26. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. február 1. KÜLPOLITIKAI * KÖRKÉP Amikor ismerőseimnek el­meséltem, hogy csehszlová­kiai utam legemlékezetesebb napját Plzenben töltöttem, sokan mosollyal kérdezték: „Ugye, a sörgyárban?” Nem — mondtam többször is, és csak hosszas magyarázkodás után voltak hajlandók el­hinni, hogy ebben a nagy hagyományú iparvárosban a Csepel Művekhez sok tekin­tetben hasonló gyáróriásra leltem: a Skoda Trösztre. „Szóval az autógyárra?” — néztek rám többen is sokat mondóan a jól ismert már­kanév hallatára. Megint ma­gyarázkodnom kellett: a Skodának legalább 20 üzeme és 45 ezer dolgozója van, akik úgyszólván minden gép­ipari terméket képesek ma­gas; színvonalon elkészíteni, még a legbonyolultabb atomreaktorokat is. — Ugye, a paksi reaktort készítő üzemre kíváncsi? — fogadott a tröszt központjá­nak kapujában Vladislav Kratky sajtótitkár. Bólintottam, — A reaktor-csarnokban már várnak bennünket. Bi­zonyára Magyarországon is elsősorban a személygépko­csira gondolnak, ha a Sko­da nevét hallják — nézett rám kérdően, amikor elin­dultunk úticélunk felé. — Pedig ez a tröszt Csehszlo­vákia legrégibb és legna­gyobb gépipari vállalata, ter­mékeit valamennyi konti­nensen, nyolcvan országban ismerik, vásárolják szíve­sen. így például az energe­tikai berendezéseket, villany­mozdonyokat, különböző szerszámgépeket, trolibuszo­kat stb. Az atomenergetikai ágazat kifejlődése az or­szág első ilyen erőművéhez kapcsolódik szorosan. Az erőművet 1972 végén avat­ták Jaslovské Bohunicében. Még átadása után két-há- rom évvel sem mertük vol­na remélni, hogy egyszer majd a világ tíz atomerőmű - vi berendezéseket gyártó üze­me közé sorolnak bennün­ket. Látja ott az a hatalmas épület a reaktorcsarnok — még épül. Ha elkészül, Euró­pa egyik legnagyobb ilyen jellegű létesítménye lesz. Aki integet, az üzem veze­tője, Jiri Köllner mérnök. Köllrier mérnök nagy lép­tekkel. ellentmondást nem tűrő tempóban végigvezetett a csarnokon. Az üzemveze­tő először a reaktorköpeny­ről mesélt, amely négyféle, a legkiválóbb minőségű acél­ból készül. Mutatott is egy darabot a paksiból, amelyet éppen akkor kezdtek rönt­genezni. Aztán a hatalmas próbagödömél álldogáltunk hosszasan, ahol a turbinákat összeszerelik és kipróbálják. Majd a reaktorkészítésnél oly fontos hibátlan, pontos, ként átvizsgáljuk — láthat­ta, nem is egyszer. A paksi lesz az első komoly reak­torunk, ezért, hogy még job­ban higgyen nekem, itt én most megígérem, hogy ami rajtunk múlik, minden a legnagyobb rendben lesz... A határidőket tartjuk, egyes részeit már elküldtük ren­deltetési helyére», másokon most dolgozunk. Ez a reak­tortípus teljes egészében szovjet tervek alapján ké­szül. Korszerűbb, mint az első termékünk, amely 150 megawattos volt és nehéz­vízzel működik. A paksinak egyrészt a teljesítménye na­Épül az I. reaktorbox Pakson kiváló minőségű munkáról beszélt... — Számomra éppen ezért a legfantasztikusabb itt — mondtam —, hogy miközben még épül ez az üzem, már reaktorokat gyártanak. Nem­csak Magyarországnak, más országoknak is. Ahogy hal­lottam, a reaktor az egész erőmű „lelke”. Nem fél, hogy valahol hiba csúszik a mun­kába? — Nem! ,— válaszolt na­gyon határozottan és kemé­nyen. — S hogy miért nem? Többször ellenőrzünk min­dent, ha kell, még többször — egészen addig, amíg nem vagyunk száz százalékig biz­tosak a dolgunkban. Mutat­tam a röntgenkamrákat, azokban a reaktorok minden részét négyzetmilliméteren­Próbagödör, ahol a turbinákat összeszerelik gyobb, 440 megawattos, más­részt technológiai előnye, hogy könnyűvízzel dolgozik majd. A berendezések és az acél egy részét még impor­tálnunk kellett, de a tröszt kutatói hamarosan ezeket a feladatokat is megoldják, legalábbis remélem ... Ebben maradtunk, bú­csúzni kellett. Az üzemveze­tőt sürgősen hívták a próba­gödörhöz. Utón visszafelé a központba Kratky sajtótit­kár elmondta, hogy a Sko­da mindig is gyártott kü­lönleges energetikai beren­dezéseket. A vállalatot reak­torkészítésre (amely eddig csak a Szovjetunióban volt) a KGST-országok hosszas és alapos vizsgálódás után vá­lasztották ki. És ma már leg­alább száz olyan dolgozóval büszkélkedhetnek csak itt, aki komoly szakértőnek szá­mít az atomenergetikában. További 3—4 ezerrel, aki munkájával egyre inkább kö­tődik hozzá. A Skoda Tröszt azonban csak egy azoknak a vállalatoknak a sorában, amelyek részt vesznek a har­mincéves fennállását ünnep­lő KGST Interatomenergo- programjának megvalósító­ban. A KGST tagállamai év­tizedünk elején kezdtek hoz­zá atomenergetikai elképze­léseik valóraváltásához. Ter­vük, hogy 1980-ig megnégy­szerezik atomerőművi kapa­citásukat. Továbbra is a Szovjetunióban épül a leg­több atomerőmű, de dina­mikus fejlesztés valósul meg az NDK-ban. Bulgáriában és Csehszlovákiában, s már épí­tik, vagy tervezik az elsőt Lengyelországban, Kubá­ban és Romániában is. Ná­lunk a paksi lesz az első, amely fokozatos üzembe he­lyezésével 1990-ben villamos energiaszükségletünk mint­egy 15 százalékát fedezi majd. Kocsi Margit Repülő botrányok Nincs szerencséjük a japán politikusoknak a repülőgé­pekkel. Büszkék lehetnek az ország hites gépkocsijaira (To­yota, Mazda), vagy motorkerékpárjaikra (Honda, Kavasaki) - de a gépmadarak szinte kizárólag gondot és nehézséget okoznak számukra. Alig egy fél évvel ezelőtt sikerült végre — évtizedes huzakodás és sokszor halálos kimenetelű összecsapások után — megnyitni a japán kormánynak Tokió új nem­zetközi repülőterét, Naritát, és most újra egy repülőgép­ügy okoz álmatlan éjszakát több gazdasági és politikai vezető számára. Kiderült ugyanis, hogy az amerikai Grumman gyár ma­gasrangú személyeket veszte­getett meg, hogy — nem ép­pen olcsó — katonai gépei­nek eladását segítse. (Az E— 2C Sólyomszem típusú fel­derítő repülőgépük ára majd 40 millió dollár.) A botrány napok alatt elérte a legma­gasabb köröket. Az eddigi vizsgálat alapján ugyanis úgy tűnik, hogy 1972-es ta­lálkozóján maga Nixon el­nök és Tanaka, japán kor­mányfő egyezett meg a gép­vásárlásról, és hoTY a dön­tésben mindkettőjüket a vál­lalat ügynökei és képviselői befolyásolták. Mivel — a Japan Times értesülése sze­rint — a „segítségre felkért” politikusok között van Ohira Maszajosi, a jelenlegi kor­mányfő (akkori külügymi­niszter) is, a botrány lehet­séges következményeit még megjósolni sem lehet. Immár harmadik. ízben za­varják meg repülőgép-vá­sárlási ügyek a japán poli­tikai élet légkörét. Ahogy a japán vasutak messze földön híresek majd másodpercnyi pontosságukról, úgy röppen fel — szinte menetrendsze­rűen — pár évente egy újabb botrány: a Lockheed cég üzelmeire 1976-ban, a McDonnal-Douglas gyáréra pedig 1978-ban derült fény. Hozzájuk csatlakozik most a Grumman is — nem mintha az előző esetek hátterének ki­derítése már megnyugtatóan lezárult volna. A kétségtelenül legna­gyobb felháborodást keltett Lockheed-ügy vihara példá­ul még máig sem ült el. E megvesztegetéssorozat nem­csak Tanaka volt kormány­fő letartóztatásához és több miniszter megvádolásához vezetett, hanem — ennek nyomán — a több mint két évtizede kormányzó Liberá­lis Demokrata Párt veszé­lyes meggyengülését is okoz­ta. Egy tokiói bíróságon épp két évetárgyalgatják ugyan az ügyet, de a vádlottak sza­badlábon védekeznek, és Ta­naka politikai befolyása pél­dául alig csökkent. Nem cso­da hát, hogy egyre több bí­ráló beszél „struktúrális korrupcióról” — azt fejezve ki, hogy a hasonló esetek Ja­pán politikai rendszerének törvényszerű velejárói. Biztosak lehetünk abba" is. hogy nem utolsó alkalommal értesülhettünk az eddig em­lítettekhez hasonló botrány­ról. lévén ezek elválasztha­tatlan részei nemcsak a nyu­gati üzleti életnek, hanem a politikai világnak is. Bizo­nyítékként — és emlékezte­tőül — elegendő csupán az elmúlt pár év néhány esetére gondolni: Leone olasz elnök lemondására, az ITT chilei üzelmeire, vagy épp a dél­koreai hírszerző ügynökség Egyesült Államok-beli tevé­kenységére. És jóllehet a Lockheed- ügy kapcsán még az akkori amerikai elnök is olyan ki­jelentéseket tett, amely sze­rint „elítéli a vállalatok il­legális akcióit”, és a meg­vesztegetéseket „a szabad vállalkozás erkölcseitől” ide­gennek tartja — a finoman nagyvonalú ajándékozásnak titulálható bőkezűséget a gazdasági kapcsolatok, az üz­letszerzés, a konkurrencia- harc természetes és széles körűen alkalmazott eszköze­ként használják. Másrészt nem kendőzhető el az Egye­sült Államok felelőssége sem amelyre a Washington Post így emlékeztetett: „Hogy a korrupció ily sikeresen és ily nyíltan virágozhat, az a kormány vizsgálati és végre­hajtó szerveinek tehetetlen­ségére mutat.” Sz. G. ,,Az egykoriak klubja” Egyelőre még nincs végleges döntés ar­ról, hol telepszik le Reza Mohammed Pah- lavi iráni sah, aki nemrég kényszerült or­szága elhagyására. A világsajtó tudni véli, hogy a Kaliforniában, a francia Riviérán és a mexikói Acapülcóban egyaránt fan­tasztikus luxussal berendezett paloták fö­lött rendelkező uralkodó esetleg egy ne­gyedik helyen kívánja eltölteni „hosszú pihenését”. Mindenesetre úgy tűnik, hogy ő is csatlakozik az „egykoriak klubjá"- hoz, a száműzetésben élő trónfosztott ural­kodók és trónkövetelők sorához. Közéjük tartozik Leka, Zogu alWn ki­rály fia, akit 1961-ben a párizsi Bristol Hotelben néhány szintén emigrációban élő albán királlyá választott. Leka jelenleg Madridban él, fölöttébb jó körülmények között — ausztráliai feleségének vagyona mentesíti minden gondtól. Egy másik mad­ridi lakos, II. Szimeon egykori bolgár cár szintén gazdag felesége vagyonából él. Nem túlságosan távol tőlük, Portugáliá­ban ad naponta audenciát hozzá látogató honfitársainak Umberto egykori olasz ki­rály, aki annak idején a család magánva­gyonának nem jelentéktelen részét magi­val vitte a száműzetésbe. Mihály, volt ro­mán király az Egyesült Államokban angol és amerikai cégek vezérképviselőjeként tevékenykedik. Rechad egykori tuniszi bej trónfosztása után Bejrútba költözött, de nem ottani bankjának épületében beren­dezett lakásában, hanem felváltva londoni és párizsi házában tölti — gond nélkül — napjait. A legöregebb emigráns ural­kodó, Idrisz egykori líbiai király Kairó­ban lakik. 90 éves és nagyon ritkán jele­nik meg a nyilvánosság előtt. Monte Car- lóban él, a kaszinó közvetlen szomszédsá­gában az egykori trónörökösből apja, Fa­ruk halála után egyiptomi királlyá kikiál­tott Ahmed Fuad. Angliában többen is menedéket talál­tak, így például az egykori zanzibári szul­tán, Seyyid Jamshid bin Abdullah, aki Portsmouth egyik elővárosában rendezte be udvartartását. 50 családtagjával együtt Idrisz egykori líbiai király Konstantin görög ex- király A „külföldi szabadságra” induló Reza Pahlavi sah érkezett annak idején Angliába, s nagy részük ma is mellette él; létfenntartásuk költségét jórészt az angol állam fedezi. 1976 óta él Angliában Konstantin görög ex-király feleségével és három gyerme­kével. Előbb Dél-London Chobham kerü­letében vásárolt 80 000 fontért házat, ezt azonban nemrég egy elegánsabb környé­ken levő, jóval drágább villára cserélte. (A Hampstead Garden egyik csöndes ut­cájában levő villa ára 350 ezer font volt.) Konstantinnak könnyű — görögországi in­gatlanaiért kártérítésként annakidején 15 millió fontot kapott. Az összeállítás végére kívánkozik a kér­dés: mi lesz a sorsa az „egykori uralko­dók klubja" új tagjának, Reza Pahlavi- nak? Csupán egy dolog biztos: szűkölköd­ni nem fog, hiszen amerikai és svájci ban­kokban fantasztikus összegű betéteit őrzik. G. M. Munkaverseay Laoszban Laoszban ország­szerte munkaver­senyt szerveznek a gazdasági feladatok megoldása érdeké­ben. A munkaver­senyben az élen az építőipari munkások állnak. A képen egy takarmánytároló épül A paksi atomerőmű „lelke” A Skoda plzeni gyáregységei

Next

/
Oldalképek
Tartalom