Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. január 1. Képek, gondolatok mozdulnak, gyámoltalanul kopácsolnak a tu­dat éjszakájából, mint tojáshéjat szétverni, lerúgni készülő kiscsi- be. Ez még a születés előtti ká­osz: villan egy kép, fiú és lány nevet egy lépcső tetején, lámpák állnak díszőrséget az elhangzó szavakhoz. Ezek mi is lehettünk... Mikor is...? És ismét a kopácso- lás. A tudatból? A tojásból? A fából? Kép: a fa le- ' rugdalja magáról a forgácsokat• születni kíván a csikó, talán nyihog is egyet, a szobrász erős, teremtő keze világra segíti a táltost. A tudat bugyraiból fölmerül egy félénk hang, megint egy, megint, egy hegedű képe, a harmóniát teremtő kéz, és diadalmasan fölharsan a zene... A behavazott ágyról felröppen egy mosoly, fel­röppen egy oá, a legszebb szó, és az újszülött a világra csodálkozik, mennyi új dolog, és majd megtanulja, hogy ez pipi, ez cocó, születnek a szavak; játékkocká­jából talán majd lépcsőt, épít, és látja, ott áll egy fiú, egy lány és házat épít., nekik, muzsikál nekik kis he­gedűjén, táltoscsikóról mesél nekik, közben felnő, képeket nézeget, egy fiú, egy lány egy lépcső tetején, lámpák állnak díszörséget, ezek mi voltunk, mondja, mikor is, kérdezi, ez te vagy, amikor születtél, mondja és talán majd átérzi a teremtés, a születés nagyszerűségét, és akkor képek, gondolatok mozdulnak, gyámoltalanul kopácsolnak a tudat éjszakájából, s talán világra jön egy vers, mint tojáshéját szétverő, lerúgó kiscsibe. TORONYÓRÁT LÁNCCAL? — Szó ami szó, nem min­dennapi ajándék egy torony­óra. Hogy jutott eszükbe ez­zel kedveskedni a városnak? Kecze István igyékszik minden félreértést elkerülni: — Nem az egyházzal kez­deményezett vallási kapcso­latról van szó, nehogy azt gondolja. Utóvégre egy szo­cialista brigád "munkája ez. — Hát akkor? — Hatszázéves Mezőtúr, il­lik valamivel meglepni. A főtéri műemléktemplom tornyába — mint a hegymá­szók — kötélen kapaszko­dunk. A régi falépcső ko­pott- s a galambok félméte­res guanodombjait is taná­csos kikerülni. Az egyik harang tizenöt mázsás, a másik harminc. Testvéri munkamegosztás van -köztük. A „kicsi” üti a negyedeket, a nagy pedig óránként zeng. Oldalán fel­irat: „Istennek dicsőítésére, az élőknek buzdítására, a holtaknak megsiratására ön­tette a mezőtúri ev. ref. egy­ház.” A ma élőket már más buz­dítja. Nem utolsósorban tár­saik jó példája. Azt mondja Pályi Sándor, a KONTAKT A Alkatrészgyár mezőtúri gyá­ra Ifjúság Szocialista Brigád­jának vezetője: — Segítésünkre megmoz­dult a fél város. A torony­óra fogaskerekeit a Fémtö­megcikk Ksz készítette, az in­gát a KAEV, a számlapok megvilágítását a TITÁSZ vállalta. A kooperáció jól sikerült. Szűcs Sándor bazsalyog: —■ Mondtam is az apósom­nak, hogy a toronyóra hal­kabban ketyeg, mint az ő vekkerje. Nem hitte el, pe­dig így igaz. Persze- a munka oroszlán- részét a KONTAKTA Ifjú­ság Szocialista Brigád végez­te. Szobafalnyi számlapokat, petrencerúd mutatókat ké­szítettek a szerelés mellett. — Kár, hogy nem fényké­peztük le az eredeti állapo­tokat — jegyzi meg Török Mihály. — Egy fénykép kedvéért nem állítjuk vissza. Meg az­tán harminc méterre fel­húzni ismét a betonnal teli vödröket... A szereléshez ugyanis elő­ször sima betonpadlót kel­lett készíteni. — Aztán meg „galambta- lanítani” kellett. Az Aszta­los Ksz farostlemezbódét’épí- tett az óraszerkezetre. Mondták is a KONTAK- TÁ-ban: minek vesződtök annyit, elektromos impulzu­sokkal vezérelve könnyen megoldjuk a toronyóra mű­ködtetését. — Dehát így az igazi, a régi szerkezetet újjávará­zsolni — bizonygatja Kecze István. Mezőtúron a munkahelyi felajánlásokon túl, harminc- három vállalat, gazdaság, in­tézmény dolgozói kapcsolód­tak be a „600 év — 600 perc” mozgalomba. Amikor erről kerekedik szó, Török Mihály csendesen megjegyzi: — A mi brigádunk telje­sítménye „600 év — 800 óra” lesz. Most már túl vannak a nehezén, az óra üzemképes, csupán a beszabályozás van hátra, öten álljuk körül a szerkezetet. Mindegyíkőnk órája másként jár. Á kis Török tanácstalan: — Hogy találjam így el a közép-európai időt? Azt mondják, negyven­négyben érte találat a tor­nyot. Állítólag három na­pig égett. Akkor ment tönk­re az óra is. Helyreállítói la­katosok, villanyszerelők. — Kecze Pista hobbija az órajavítás — magyarázza Szűcs Sándor — ezért bol­dogulunk. Meg aztán akko­ra szerkezet ez, hogy rend­betétele közelebb áll a la­katos, mint az órásmester­séghez. A hátralevő munka meg egyenesen szakmánkba vág. Szeretnénk az óra fel­Igen, még azt is! húzását elektromos úton megoldani, mert rövid a fel­húzókötél, naponta három­szor kell ezért f elmászni a toronyba. — Vigyázzanak, mert ha híre megy, hogy értenek a toronyórához. — Már pedzik. Mondják, hogy az alsórészen is van egy toronyóra. Annak m?g az a baja, hogy jó volt. El­kopott. Kecze István bizonyára ar­ra gondol, van elég munka a gyárban is. — Az alsó részit majd megcsinálja valamelyik utó­dunk a hétszázadik jubile- umre! A KONTAKTA Alkatrész- gyár mezőtúri gyárának ve­zetője Szabó Béla. — Nekünk kettős jubileu­mot jelent 1978. — Mégpedig? — Hatszázéves Mezőtúr és huszonöt éves az üzemünk. — Mit vár a jubileumi év­től? — Üj gyárunk építésének kezdetét, 120 milliós éves ter­vünk teljesítését és a gyárt­mányszerkezet korszerűsíté­sét. — önnek mit jelent Mező­túr? — Gyermekeim itt szület­tek, itt lettem, ami lettem. Örülök, hogy környezetem­ben nincsenek lumpen ele­mek. Eredményeikre büszke, jó értelemben vett rátarti emberek a túriak. Asszimilá­lódtam ... Vége a műszaknak a Me­zőtúri Állami Gazdaság gép­műhelyében. Herbály József már pattanna kerékpárra, ha nem tartóztatnánk. A Már­cius 15. Szocialista Brigád­nak ő a vezetője, ök csatla­koztak először a „600 év — 600 perc” mozgalomhoz. — Mit jelentett ez? — A korábbi társadalmi munka duplázását az újvá­rosi óvodában. — Nem zsörtölődnek miat­ta az asszonyok? Prémes kucsmáját feljebb tolja a fején. — Már megszokták, hogy bekapcsolódunk a város éle­tébe. Mindenről tudunk, se­gítünk, ha kell. Az állami gazdaság dolgo­zói a termelés érdékében 1966 társadalmi munkaórát ajánlottak fel 1977-ben. Ezen felül 1018 órát Mezőtúr fej­lesztésére. szépítésére. So­kan gondolkodnak úgy, mint Herbály József: — Arra várunk hogy meg­mondják: 1978-ban hol, mi­ben számítanak ránk. A DATE mezőtúri me­zőgazdasági gépészeti fő­iskolai karán (atyaisten, * de hosszai neve van) dr. Tolnai Gábor sorolja a jubileumi év főiskolai rendezvényeit. — Júniusban itt lesz az országos mezőgazdasági gé­pesítési tanácskozás. Akkor leplezzük le Szabó Gusztáv mellszobrát is. Kb. ezer szak­ember részvételére számí­tunk. Májusban tudományos ülésszakot tartunk, melynek témája a mezőgazdasági gé­pek gondozása. 1978-ban ün­nepeljük egyébként a mező­túri gépészképzés 25. jubileu­mát is, — Ezen túl? — Helyet adunk egy KGST-tanácskozásnak. me­lyen a szakemberek tovább­képzéséről cserélnek tapasz­talatokat. Szó van még or­szágos gépkereskedelmi kon­ferencia megrendezéséről és egyebekről is. — Mindez tagadhatatlanul rangot ad Mezőtúrnak, — Tudjuk, hogy a közép­fokú oktatási intézményből főiskolává való válás nem jelent egyszerű cégtáblacse­rét. Az utóbbi 600 év több mint egyhuszad részét a me­zőtúri tanácsházán töltötte Molnár Ernő. Több osztályon dolgozott, mire elnökhelyet­tes lett. Keresve sem talál­hatnának tehát méltóbb em­bert a jubileumi ünnepsé­gek előkészítésére, összefogá­sára. A tanácsháza egyidős vele. — Édesapám részt vett az építésében. Molnár Ernő pedig a me­zőgazdaság átszervezésében és főleg az ipartelepítésben. — Sok kedves emlékem fű­ződik az ipartelepítéshez. A Fémfeldolgozó Szövetkezet például egy pesti szövetke­zet részlegeként alakult meg a régi laktanya elavult ebéd­lőjében. Most háromszor any- nyit termel, mint a pesti részleg. — Háromévtizedies tanácsi munkát tekintve minek örül leginkább? — Főleg annak, hogy va­lamikor a legnagyobb ügy­félforgalmat a munkát ke­resők jelentették. 1950-ben 2—2,5 ezer ember dolgozott az iparban, kb. 4,5 ezer a mezőgazdaságban. Most ez az arány megfordult, s egyet­len deka munkaerő-felesle­günk sincs. — Persze, sok másban is örömét leli az ember. Gyer­mekkoromban példni az volt a legnagyobb büntetés, ha édesanyám elküldött vízért. Másfél órát biztosan vára­kozni kellett az ártézi kútnál. Most meg elkészült a 700 köbméteres víztorony, 1978- ban pedig kicseréljük azösz- szes főnyomóvezetéket. A jubileumi évben gazda­godik Mezőtúr. Elkészül a 200 személyes óvoda és a 600 adagos konyha is. — A társadalmi összefo­gásnak köszönhető — sum­mázza Molnár Ernő. 1978-ban várhatóan átad.- ják a sporttelepi munkacsar­nokot. s valószínűleg haszná­latba vehetik a túri gyerekek a bánhorváti kastélyt is, melyhez temérdek társadal­mi munkával járultak a vá­ros lakói, önzetlen munká­jukra jellemző, amit a kas­tély környékének egyik la­kója mondott: — Ha mindenhol ilyen in­tenzíven dolgoznának, egy évtized alatt Kánaán lenne Magyarország. Azt mondja Jakucs Mag­dolna, a városgazdálkodási vállalat főkönyvelője: — „Belenőttünk” a társa­dalmi munkába. Ki mihez ért, úgy segít a városnak. En például az igazgatási és ren­dészeti bizottságban veszek részt. Akinek nincs lehetősége a közvetlen segítségre, a maga módján járul a jubileumi év gazdagításához. Több mű­vész — Varga Miklós, Ve­ress Miklós, Török János, Lapis András — egy-egy al­kotását ajánlotta fel. A kisemberek is buzgól­kodnak. Kozák Gyula Mis­kolcról írta: „Városom jubi­leumi programjához kiállítás céljára felajánlom szerény gyűjteményemet. Ez áll kb. 40 darab fegyverből és 15 olajfestményből. Közöttük nincsenek világhírű darabok, de véleményem szerint arra megfelelnek, hogy az érdek­lődő emberek élményt és gyönyörűséget nyújtsanak.” — Amikor Mezőtúrra ke­rültem, azt mondta a cimbo­rám — emlékezik Papp Já­nos tanácselnök —, hogy az itteni nép tartózkodó, de ha befogad valakit, akkor tisz­ta szívvel kitárulkozik előt­te, eltölti melegséggel. S a szülőföld mélységes szeretetével. Simon Béla Kölcsönös vonzalomból szerelem Tojásból kiscsibe Papi Lajos keze nyomán szobor Anyja méhéből a gyermek Zene a hegedűn És a régi helyett egy újabb: 1978 Szöveg: K. L. Fotó: T. Katona László

Next

/
Oldalképek
Tartalom