Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-01 / 154. szám

1976. július 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az európai kommunista és munkáspártok konferenciájának dokumentuma (Folytatás a 2. oldalról.) tartása útján való megszüntetéséért, mindenekelőtt a közel- keleti konfliktus átfogó és igazságos rendezéséért; — Viet­nam, Laosz és Kambodzsa népének további támogatásáért; az Angolai Népi Köztársaság kormányának és népének támo­gatásáért; a fasiszta junta börtöneiben sínylődő összes chilei hazafiak és demokraták szabadonbocsátásáért; az Uruguay- ban, Paraguayban, Guatemalában és néhány más latin-ame­rikai országban a kommunisták és más demokraták ellen folyó terror és megtorlások haladéktalan megszüntetéséért; a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság lehető legnagyobb támogatásáért abban a harcában, amelyet az ország békés, mindenfajta külső beavatkozás nélkül történő, demokratikus egyesítéséért vív; az arab népek, Dél-Afrika népei, Namibia és Zimbabwe népei, az agressziók minden áldozata, a gyar­matosítás és a fajüldözés ellen harcolók antiimperiálista küz­delmének támogatásáért. A nemzetközi kapcsolatok demokratizálása és a nemzet­közi együttműködésnek az egyenjogúság és a minden nép számára kölcsönös előnyök alapján történő fejlesztése nagy- jelentőségű cél az imperializmustól és a meokolonializmusfól mentes olyan nemzetközi közösség kialakításáért vívott harc­ban, amelyben a fejlett és a fejlődő országok közötti mély­reható aránytalanságokat ki lehet küszöbölni, és amely min­den egyes nemzet teljes függetlenségén és az emberiség prob­lémáinak megoldásában való tevékeny részvételén alapul. A szocialista országok, az el nem kötelezett országok moz­galma, a fejlődő országok forradalmi és háladó erői, valamint a munkás- és demokratikus mozgalmak harcolnak az új, az igazságon és az egyenjogúságon alapuló nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatok kialakításáért. Az ilyen kapcsolatok a béke, a feszültség enyhítése és a társadalmi haladás érdekét szolgálják az egész világon, s teljes mértékben megfelelnek Európa munkásosztálya és néptömegei érdekeinek. A konferencián részt vevő kommunista és munkáspártok felszólítják Európa dolgozóit és összes demokratikus erőit, hogy a világ minden szabadságát és függetlenségét védelmező népével való szolidaritás fokozása érdekében tegyenek új erő­feszítéseket és szervezzenek új akciókat. Ez a harc nemzeti és társadalmi egyenjogúságunk legfontosabb tényezője és fontos hozzájárulás az egész világ békéjéhez, biztonságához és társadalmi haladásához. * * * Befejezésül a dokumentum ezeket mondja; A konferencia résztvevőinek az a véleménye, hogy a cé­lok megvalósítása, amelyekért síkra szállnak, számottevő ha­ladást jelentene Európának a béke, a biztonság, az együttmű­ködés és a társadalmi haladás földrészévé való átalakítása út­ján. Hangsúlyozzák arra irányuló eltökéltségüket, hogy a fe­szültség enyhülésével létrejött lehetőségeket olyan kézzelfog­ható eredmények elérésére használják fel, amelyek megfelel­nek mind a dolgozók osztályérdekeinek, mind az összes nép nemzeti érdekeinek és az egész emberiség haladása érdekei­nek is. A konferencián képviselt kommunista és munkáspártok fellépnek az összes demokratikus erővel, azok sajátosságának és önállóságának teljes megőrzésével történő konstruktív pár­beszédért, hogy a békéért, biztonságért és a társadalmi hala­dásért vívott harcban gyümölcsöző együttműködés alakuljon ki. Azzal a felhívással fordulnak a munkásosztályhoz, a pa­rasztsághoz, a középrétegekhez, a tudomány és a kultúra képvi­selőihez, a nőkhöz, a fiatalokhoz, minden haladó, demokrati­kus és bókeszerető erőhöz és párthoz, a demokratikus tömeg­szervezeteikhez, hogy sokszorozzák meg erőfeszítéseiket föld­részünk. békés jövője és minden nemzetének és népének fel­virágzása érdekében. Több mint három évtized telt el a fasizmus felett aratott nagy győzelem óta. Európának a tartós béke földrészévé való átalakítása a legjobb megemlékezés lesz mindazokról, akik ezért a győzelemért harcoltak és életüket adták. A berlini konferencián részt vevő kommunista- és munkáspártok meg vannak győződve arról, hogy a találkozójukon kitűzött nagy célok megvalósítása megfelel minden nép érdekeinek és fon­tos hozzájárulás lesz a békéhez, a nemzeti függetlenséghez, a demokráciához és a szocializmushoz az egész földkerekségen. Baráti találkozók Szerdán Berlinben baráti találkozót tartott Kádár Já­nos, az MSZMP KB első tit­kára és Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára. A két testvérpárt vezetői eszme­cserét folytattak az euró­pai kommunista és munkás- mozgalom, továbbá a jelen­legi nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseiről. Kádár János véleménycse­rét folytatott Gustáv Hu- sákkal, Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkárával. Az elvtársi és szívélyes megbe­szélés során a két testvér­párt képviselői vélemény- cserét folytattak az MSZMP XI. kongresszusán és a CSKP XV. kongresszusán hozott határozatok teljesítéséről. Véleménycserét folytattak továbbá a nemzetközi hely­zet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmoz­A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának XXX. ülés­szaka július 7-én kezdi meg munkáját Berlinben. Az elő­zetes megállapodásnak meg­felelően a KGST országok galom időszerű kérdéseiről, és kifejezték azt a meggyő­ződésüket, hogy az európai kommunista és munkáspár­tok jelenlegi konferenciája hozzájárul mozgalmunk egy­ségének erősítéséhez. Kádár János és Nicolae Ceausescu, a Román KP fő­titkára június 30-án megbe­szélést folytatott Berlinben. Kádár János és Nicolae Ceausescu kifejezték a ma­gyar—román párt- és állam­közi kapcsolatok, az együtt­működés bővítésére irányuló készségüket. Az MSZMP KB első titká­ra tegnap találkozott Todor Zsivkovval, a BKP KB első titkárával és Joszip Broz Ti- tóval, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének elnöké­vel is. A találkozók szívélyes, elv­társi légkörben zajlottak le. delegációit a kormányfők ve­zetik. A magyar küldöttség ve­zetője Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a kormány el­nöke. (Folytatás az 1. oldalról) oldásához, a társadalmi ha­ladáshoz. Ugyanakkor nem feledkezünk meg arról sem, hogy a világban különböző társadalmi .berendezkedésű országok vannak, amelyek­ben ellentétes osztályérde­kek érvényesülnek, s ennek következtében egymással ki­békíthetetlenül ellentétes ideológiák léteznek. A bé­kés egymás mellett élés el­vének elfogadása nem vál­toztatja meg a kapitalizmus természetét, és minket sem térít el szocialista eszmé­inktől, céljainktól. A társa­dalmi fejlődés objektív tör­vényeken alapul. Minden nép joga, hogy önállóan, külső beavatkozás nélkül vá­lassza meg vezérlő eszméit, azt az utat, amelyen járni kíván. A forradalom a tár­sadalom belső fejlődésének a következménye, kívülről nem lehet rákényszeríteni senkire. Éppen ezért minden erővel ellenezzük az ellen- forradalom erőszakos terjesz­tését is. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom korunk legbefolyásosabb politikai ereje, a világ fejlődésének döntő tényezője. A kommunisták a legáll- hatatosabb harcosai a béke és a társadalmi haladás ügyének. Így volt ez a múlt században, amikor tudomá­nyos világnézetünk, a mar­xizmus megszületett, így volt a századfordulót követően, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelmével új fejezet kezdő­dött az emberiség történel­mében. Ez jellemezte a kommunis­ták magatartását a második világháború idején, amikor mozgalmunk, és az első szo­cialista ország, a Szovjet­unió hozta a legtöbb áldoza­tot azért, hogy a fasiszta fe­nevad világot romboló, né­peket pusztító garázdálkodá­sának véget vessenek, meg­teremtsék a népek hőn óhaj­tott vágyát, a békét, bizto­sítsák számukra a szabadsá­got. Nincs ez másként nap­jainkban sem, amikor a kommunista és munkáspár­tok a békés egymás mellett élés gyakorlatának megszi­lárdításáért, további térhódí­tásáért és a társadalmi ha­ladás ügyének előmozdítá­sáért szállnak síkra. Az egyes országokban az önálló politikai tényezővé vált munkásosztály, az egész nemzetközi kommunista munkásmozgalom számára a cselekvés vezérfonala tudo­mányos világnézetünk, amely nem dogmák gyűjteménye, hanem élő, fejlődő tudo­mány. A marxizmus—leni- nizmus általános érvényű tanításait az egyes kommu­nista pártok hazájuk nem­zeti sajátosságainak, törté­nelmi hagyományainak és társadalmi vívmányainak fi­gyelembe vételével önállóan alkalmazzák. Ma, amikor a kommunista világmozgalom­nak nincs központja, vagy vezető pártja, amikor a test­vérpártok önállóan határoz­zák meg taktikájukat és stra­tégiájukat, különös jelentő­ségű a marxista—leninista elmélet tisztaságának meg­őrzése, a gyakorlat tapasz­talatainak elméleti hasznosí­tása és a proletár interna­cionalizmus elvének érvé­nyesülése. A proletár internacionaliz­mus eszméjét Marx, En­gels, Lenin fogalmazta meg, akik szembeszegezték azt a burzsoázia nemzetközi ösz- szeíogásával és a nacionaliz­mussal, a sovinizmussal. Az internacionalizmus eszméje állandóan gazdagodott, ha­tása nőtt, és a nemzetközi kommunista mozgalom en­nek erejével fejlődött a tör­ténelem leghatalmasabb po­litikai mozgalmává. A pro­letár internacionalizmus esz­méje megítélésünk szerint magában foglalja a nemzeti és a nemzetközi érdekek összhangját, mert az egyes pártok eredményei erősítik nemzetközi mozgalmunkat, és a nemzetközi kommunista mozgalom erősödése segíti az egyes pártokat. A proletár internacionaliz­mus kölcsönös szolidaritás és támogatás, elvtársi együtt­működés, amely feltételezi az egyes pártok önállóságát és egyenjogúságát az egymás belügyeibe való be nem avat-f kozást. Berlinben tartják a KGST XXX. ülésszakát Lázár György vezeti a magyar delegációt A kommunista pártok kö­zött voltak, vannak és nyil­ván lesznek is véleményelté­rések, viták egyes ideológiai, politikai, taktikai vagy stra­tégiai kérdések megítélésé­ben. Ez a fejlődés velejárója. A történelem tanúsága sze­rint mozgalmunk erősödését az szolgálja, ha eszmecseré­inket a kölcsönös megbecsü­lés, a proletár internaciona­lizmus szelleme hatja át, és állásfoglalásainkat, tevékeny­ségünket alapvető érdekeink és céljaink azonossága ve­zérli. A kapitalista osztályellen­ség, a nemzetközi imperializ­mus a kommunizmus ellen vívott évszázados harcában korán felismerte, és ma is nagyon jól tudja, mi a pro­letár internacionalizmus je­lentősége az osztályharc szempontjából. Ezért küzd ellene minden módon, igyek­szik mozgalmunkat a nacio­nalizmus, a szovjetellenesság szításával, a nemzeti elzárkó­zás ösztönzésével, a mozgal­munkban fellelhető minden antimarxista és szakadár né­zet felhasználásával gyengí­teni. A Magyar Szocialista Mun­káspárt tevékenységében a proletár internacionalizmus elvét követi. Visszautasít minden burzsoá és antimar­xista nézetet, a nacionaliz­must, a szovjetellenességet, mert tudja, hogy mindez mozgalmunk egysége, az em­beri haladás ellen irányul. Pártunk ezért támogatja, hogy a kommunista és mun­káspártok kapcsolatai erősöd­jenek, hogy képviselőik két-, több- és sokoldalú találko­zók keretében rendszeresen találkozzanak. A testvérpár- toknak ki kell cserélniük for­radalmi tapasztalataikat, ta­nácskozniuk kell a nemzet­közi politika fő kérdéseiről, a közös feladatokról, hogy a proletár internacionalizmus szellemében, összehangoltan léphessenek fel a békéért, a társadalmi haladásért és a nemzeti érdekeket semmibe­vevő nagy monopóliumok, az imperializmus nemzetközi összefogása ellen. Véleményünk szerint a szerkesztő bizottság által ké­szített dokumentum tervezet az európai kommunista és munkáspártok jelen értekez­letének napirendjével és cél­jával összhangban van. Elem­zi a nemzetközi helyzetben, az Európa biztonságáért foly­tatott harcban bekövetkezett változások lényegét, körülte­kintően határozza meg közös feladatainkat az adott hely­zetben. Egyetértünk a doku­mentumnak azzal a részével is, amely felhívással fordul Európa haladó, demokratikus erőihez, mindenekelőtt a szo­cialista, szociáldemokrata pártokhoz, hogy működjenek együtt a béke és a biztonság közös ügyének megerősítésé­ben. A szerkesztő bizottság munkájában közreműködő 28 testvérpárt egyikeként mi is részt vettünk a dokumentum készítésében, amely meggyő­ződésünk szerint alkalmas arra, hogy segítse Európa kommunista és munkáspárt­jainak, valamennyi haladó erejének közös harcát, fel­emelő céljaink elérését. Pár­tunk elfogadja a beterjesz­tett okmánytervezetet, és el­fogadásra javasolja az érte­kezleten részt vevő minden testvérpárt küldöttségének. Befejezésül, kérem a test­vérpártok küldötteit, vigyél, magukkal hazájukba a ma­gyar kommunisták üdvözle­tét és jókívánságait. Bizto­síthatom önöket, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és tag­sága, a szocializmust építő és békeszerető magyar nép tel­jes erejével támogatni fogja tanácskozásunk állásfoglalá­sait, és minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy Európa a béke, a biz­tonság, az együttműködés és a társadalmi haladás földré­sze legyen. Köszönöm a figyelmet. Pártvezetők felszólalásai A Német Szocialista Egy­ségpárt azt a szilárd akara­tát fejezi ki, hogy hozzá fog járulni ahhoz, hogy az euró­pai békéért, biztonságért és együttműködésért vívott harcbán új sikerek szülesse­nek — kezdte beszédét Erich Honecker az NSZEP KB fő­titkára. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az Európa bé­kés jövőjéért folyó harcban milyen nagy súlya van a kommunisták szavának. A mi pártjaink természetesen saját munkásosztályukhoz, saját népükhöz szólnak, de minél erősebb a nemzetközi szoli­daritás, minél jobban meg­értjük egymást a közös har­ci célokat illetően, és minél inkább ennek megfelelően cselekszünk, annál nagyobb lesz sikerűink, amelyre, mindnyájan törekszünk. A továbbiakban a szónok kifejtette, hogy az értekezlet dokumentuma a kérdésnek csupán egy bizonyos, korlá­tozott körét fogja át, de ezek olyan kérdések, amelyek az egész emberiségre nézve nagy jelentőségűek, a szó legiga­zibb értelmében a népek szá­mára életfontosságúak. A NSZEP főtitkára a továb­biakban azt hangsúlyozta, hogy a. helsinki konferencia óta eltelt időben is beigazo­lódott, hogy a béke ingatag mindaddig, amíg az imperia­lizmus olyan mérhetetlen módon tovább fegyverkezik. Joszip Broz Tito beszédé­ben kijelentette, hogy meg­győződése szerint az ezen a konferencián kialakult nyílt és szabad eszmecsere jelentő­sen hozzájárul, hogy megva­lósulhassanak a konferencia céljai: a kommunista és mun­káspártok még erőteljeseb­ben járulhassanak hozzá az európai béke és biztonság szilárdulásához, az európai általános, mindenoldalú egvüttműködés fejlesztéséhez és. az európai társadalmi ha­ladáshoz. Az egész mai nem­zetközi helyzet bonyolult és ellentmondásos — mondotta a JKSZ elnöke, de megfigyel­hető, hogyan törnek előre a demokrácia, a haladás és a szocializmus erői. Lars Wemer, a Svéd Bal­oldali Párt (kommunisták) elnöke többek között arról beszélt, hogy pártja nagyra értékeli azokat a vívmányo­kat, amelyeket a szocialista országok a szocialista de­mokrácia kialakításában el­értek. Dominique Urbany a Luxemburgi Kommunista Párt elnöke, a berlini konfe­rencia hetedik ülésén elhang­zott felszólalásában hangsú­lyozta, hogy a nemzetközi erőviszonyok alapvetően a haladás erőinek javára vál­toztak meg. A berlini értekezlet tegnap délelőtti ülésén szólalt fel Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára. Bevezetőben rámutatott, hogy az enyhülés, a különböző gazdasági és társadalmi rend­szerű országok közötti együtt­működés kedvező feltételeket teremt a népeknek a demok­ráciáért, a haladásért, és a valódi nemzeti függetlensé­gért vívott harcához. A portugál forradalom — mondotta a továbbiakban —, megteremtette az előfeltéte­leket a diplomáciai kapcso­latok felvételére a Szovjet­unióval és a többi szocialista országgal, valamint a harma­dik világ országaival és az egykori portugál gyarmatok­kal. Kivételt képez a Kínai Népköztársaság, amely mind a mai napig elutasította a kapcsolatok felvételét az új, demokratikus Portugáliával, ugyanakkor azonban kife­jezte készségét a kapcsolatok létesítésére abban az esetben, ha Portugáliában a kommu­nisták részvétele nélküli jobboldali kormány alakul. Portugália két évig tartott, rendkívül bizonytalan, ideig­lenes jellegű demokratikus helyzet után — most új al­kotmány életbelépésével egy új demokratikus rend kezde­tét éli át. Vannak olyan em­berek, akik azon a vélemé­nyen vannak, hogy a forra­dalmi erők, különösen a PKP, olyan ritmust erőltettek a forradalomra, amely nem fe­lel meg a reális erőviszo­nyoknak. Az igazság azu — szögezte le a PKP főtitkára — hogy a Portugáliában már régen restaurálták volna a fasizmust, ha a forradalmi erőknek nem lett volna bá­torságuk felvenni a harcot a monopolkapitalizmus és a nagybirtok ellen, ha a mun­kásosztály nem ragadta vol­na magához az élet hatékony ellenőrzését a gazdaság szá­mos fontos területén. Alvaro Cunhal a továbbiak­ban kijelentette: elengedhe­tetlenül szükséges figyelme­sen tanulmányozni a forra­dalmi m o zgalomnak és más országok testvérpártjainak a tapasztalatait. A portugál demokrácia felépítéséhez ve­zető út nem lehet a mono­polkapitalizmushoz való visz- szatérés, hanem a már el­ért történelmi vívmányok megszilárdítása az alkot­mányban rögzített szocialista perspektíva révén. Martin Gunnar Knutsen, a Norvég Kommunista Párt el­nöke a berlini konferencia tegnapi ülésén elhangzott be­szédében többek között hang­súlyozta: a konferencia húsz­hónapos előkészületeit az egyes pártok függetlenségé­nek és egyenjogúságának leg­nagyobb tiszteletben tartása jellemezte. Ermenegildo Gasperoni, a San Marinói Kommunista Párt elnöke beszédében örömmel nyugtázta, hogy a többhónapos véleménycsere eredményeként összehívták az európai kommunista és munkáspártok konferenciáját egy olyan dokumentum alap­ján, amellyel valamennyi résztvevő egyetért. Enrico Berlinguer, az olasz pártküldöttség vezetője utalt arra, hogyha berlini értekez­letet hosszas és fáradságos munka előzte meg az érte­kezlet dokumentumainak ki­dolgozására. A munka de­mokratikus alapon folyt és kikristályosodott az ilyen ok­mányok összeállításának há­rom főbb ismérve, nevezete­sen, hogy az okmánynak meghatározott témákra kell korlátozódnia, hogy nélkü­lözhetetlen a konszenzus, vé­gül hogy az okmány nem érintheti egyetlen párt füg­getlenségét sem. „Minden kommunista párt lényeges vonása az interna­cionalizmus — hangsúlyozta Enrico Berlinguer. — Ez azt jelenti, hogy elkötelezetten részt vesz abban az akcióban, amely hazájában és nemzet­közi méretekben kibontako­zik, részt vesz a dolgozók, a népek közös mozgalmában, akik, illetve amelyek saját társadalmi és politikai felsza­badulásukért, a nemzeti füg-* getlenségért, az egész embe­riség békéjéért és haladásá­ért küzdenek.” Olaszországban — mondot­ta — ahol a demokrácia ki­vívásáért, megvédelmezéséért és fejlesztéséért folytatott harc fő erői mindig is a mun­kásosztály és pártunk volt és maradt. Mi olyan szocialista társadalomért küzdünk, amely az egyéni és kollektív szabadságjogok értékének és biztosítékainak megerősíté­sén énül fel” — jelentette ki Enrico Berlinguer. Beszéde további részében elemezte a nyugat-európai testvérpártok közötti együtt­működés egyes területeit, majd általában a kommjnis- ta és munkáspártok közötti szolidaritásról szólt. Georges Marchais, a Fran­cia KP főtitkára beszédében kijelentette: — Franciaországban mély­reható demokratikus refor­mok szükségességének kérdé­se van napirenden. Lehetővé kell tenni a nemzetnek, hogy saját gazdasági és szociális fejlődésének ura legyen, mégpedig a nagymonopóli­umok államosítása útján. Biztosítani kell a dolgozók részvételét az ország ügyei­nek intézésében minden szin­ten, beleértve a kormányt is. A nemzetközi enyhülésről szólva Marchais megállapí­totta: Európa népei még so­ha nem rendelkeztek ilyen lehetőségekkel ahhoz, hogy tartós békében éljenek, a le­szerelés útján haladjanak, biztonságban munkálkodhas­sanak mint napjainkban. Ez a békés egymás mellett élés azonban semmiképpen sem jelent országunkban társa­dalmi és politikai status qdö-t — hangsúlyozta. Beszélt Marchais a szocia­listákkal és a keresztények­kel való együttműködés lehe­tőségeiről, majd a berlini konferencia munkáját tekin­tette át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom