Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-01 / 1. szám

1976. január 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 VEZETNI MOST Interjú Gorjanc Ignácca), a Hdtogipgyár vezérigazgatóiéval Épült a negyedik ötéves tervben Szolnok régi gondját a szál­lodai helyek számának nö­velését oldotta meg a jubi­leumi évben felavatott rep­rezentatív Pelikán Szálló. (Fent.) Törokszentmlklóson a városi í endelőintézetben a napi szakorvosi ellátás mellett kisebb műtétek is elvégezhe­tők a jól felszerelt műtőben fkj' Felnítt fejjel, iák szívvel döntés tulajdonképpen né­hány perc alatt született meg. Az előkészítésre, arra kell az időt igazán rászánni. Ha az alapos, már könnyen, gyorsan és nyugodt lelkiis­merettel lehet dönteni. — Megvan tehát „az elő­adandó mű''. Mi a karmes­ter következő teendője? — Most kell a „hangszer­szólistákat’’ betanítani, arra, hogy te a gyártmányfejlesz­téssel foglalkozol, te a licenc- átvétellel, te a célgépek szer­kesztésével és így tovább. Vagyis ki kell építeni átgon­doltan a teljes organizációt, amellyel a feladatot végre tudjuk hajtani. Hát ez, mondjuk ez a vezetés igazi szépsége, ennek a szerteága­zó munkának az összehan­golása. — Ennyi mindent egyet­len ember hogyan tud át­látni? — Az okos munkamegosz­tás nagyon fontos dolog. Mindenki olyan mértékig menjen részletekbe, amed­dig feltétlenül szükséges. Természetesen nekem is so­kan segítenek, a közvetlen munkatársak, de a módsze­rek is. Az új munkára, amit példaként felhoztam, háló­terv készült, jól követhető világos program, s apróbb, lényegtelen „csúszásoktól” el­tekintve minden ütemsze- rűen halad. — A vezető magatartá­sát, intézkedéseit a vezetés bármely szintjén alapve­tően meghatározza az, hogy mdelkezésre állnak-e a szükséges információk. — Nézze, könnyelműség lenne azt mondani, hogy ez nálunk vagy bárhol úgy iga­zán rendben van. Sajnos, ma a vezetésnek ez az egyik legnagyobb gondja-baja. Részben a vezető túl sok in­formációt kap, nehéz szelek­tálni, de az is előfordul, egy- egy döntéshez nincs elég in­formáció. Pedig a vezetésnek tudatos cselekvésnek kell lennie, ehhez a körülmények minél ‘ teljesebb ismeretére van szükség. A másik, ami nehézzé teszi a vezetést ma, hogy az esetek többségében szinte képtelenség munka- program szerint dolgozni. — Külső tényezők miatt? — Igen. elsősorban. A ve­zetők szinte még aznap reg­gel sem tudják beosztani, hogy mit fognak tenni. Egy be nem jelentett látogatás, egy nem különleges, de még­is rendkívüli esemény sok­szor felbont mindent. S ezért még csak nem is hi­báztathat az ember senkit, ezt az élet produkálja. — Visszatérve a dolgok bölcsőjéhez: mi a vélemé­nye a vezetők kiválasztás sáról? — Ez az alfája, ómegája az irányításnak. Az az érzé­sem, ebben még nagyon sok helyen gondjaink vannak. Sajnos, az emberek nagy ré­sze nem szereti a népszerűt­len feladatokat S aki ilyen, az már szinte nem is válhat jó vezetővé. Pedig, állítom, a dolgozók szeleteik az erős­kezű, határozott vezetőt. Ér­telmes emberekkel dolgo­zunk. Az egyértelmű, világos beszédet még akkor is meg­értik, ha az pillanatnyilag kellemetlen. — Tehát a népszerűtlen intézkedések... — Olyanokat is kell hoz­ni. De népszerű intézkedése­ket is,teszünk, s mert a ve­zetés nem lehet más, csak embercentrikus, végül is az emberek az összhatást lát­ják, ebből ítélnek. Az viszont igaz: az indoklásra, magya­rázatra nem szabad sajnálni az időt. A vezető nem ülhet elefántcsonttoronyban. — Megbocsájt... de itt ülünk az irodaház kilen­cedik, legfelső emeletén, ön csaknem, hétezer em­ber munkáját irányítja, mindemellett az országgyű­lés ipari bizottságának el­nöke. képviselő, hogy csak legfontosabb társadalmi megbízatásait említsem. Nos, ha valamelyik mun­kás úgy gondolja, hogy problémáját épp a vezér­igazgatóval kell megbe­szélnie, feljut-e ide? — Kérdezze meg a mun­kásoktól. Aki bejelentkezik, az bejut. Lehet hogy nem aznap, de mindenki kivétel nélkül. — Az üzembe, a műhe­lyekbe milyen gyakran jut el? — Sajnos, elég ritkán. S ez a legfájóbb. Nagyon sze­retek az üzemen végigmen­ni, de csak egyedül, „slepp” nélkül. Még az üzemvezetőt is el szoktam küldeni. így, ha megszólítok valakit, nyu­godtan beszélgethetünk. — ...a munkás is csak ember. Mint ahogy a ve­zető is. ö is követ el hi­bákat. — Annak még a látszatát sem szabad fenntartani, hogy a vezető tévedhetetlen. Merjen kiállni: elvtársak, marhaságot csináltam. Ez, épp ez az őszinteség ad te­kintélyt. — Ehhez viszont megfe­lelő légkör kell. — Ha a vezető olyan em­berekkel veszi körül magát, akik bokacsattogtatók, elve­szett ember. Sohasem fogja tudni, mikor adott ki jó uta­sítást, mikor rosszat. De ha a munkatársai nyíltan véle­ményt mondanak, s erre ö biztatja is őket, ez olyan hallatlan biztonságot ad a vezetőnek, amit nem lehet eléggé becsülni. — Végezetül: Ezcrkilenc- százhetvenhattal új ötéves tervet kezdünk. A vezetők szemléletében kell-e vala­milyen változást hoznia az előttünk álló évnek? — Nem. Szerintem nem. A XI. kongresszus, a Köz­ponti Bizottság novemberi határozatai, s mindazok, amelyek most az országgyű­lésen elhangzottak világosan megmondják, imára keil ügyelnünk. A vezetőnek sze­rintem ugyanúgy keli dolgoz­nia, mint eddig, de nagyobb áttekintéssel, nagyobb figye­lemmel, s nagyobb fegyelem­mel kell irányítani. Ha sza­bad így fogalmazni: az igát nemcsak hirdetni,ragozni is tudni kell. Trömböczky Péter Megalakult a paksi fóorerisá Vállalat Takaros hfe SzamdamzőHó- Rán. Ajtót Ilanltea néni nyit, haját teljesem fehérre simí­totta az idő. — Kelj lei, tel — rázza a ÍSrjét — vemdégümík jött. Piste bácsi nehezem törK tenyerébe az álmot. Szabad- kosaiik: elhúzza már az egész napi xmmíka, ledőlt hát egy kicsát, hogy a Tévé-híradót ne lehunyt szemmel mézzé. Pedig igazán megszoícta már, hogy nem a napsütés csik­landozza ki az ágyból — 11 éves kora óta doügazilk — de majd’ haitvam évesem könnyebbem fámád az ember. — Gyermekkcrambain leg­szívesebbem a bognár vagy a kovács mesterséget válasz­tottam volna. De amikor az etem* iskolát befejeztem, a szüleim ömikénytelÉmül hall­gattak enrol, ment mint toe- nyérkeneső már számításba jöhettem. Először a tarlón, majd a cséplőgép mellett dolgoztam, s végképp meg­maradtam a mezőgazdaság­ban. Ikmika néni születésének tíz évvel később örülhettek Besanyszögön a Győré csa­ládban, — A hat elemd után na­gyon szerettem válnia to­vábbtanulni. A tanítóm is ajánlotta, mert végig kitűnő volt a bizonyítványom, de nem lehetett Ennyi gyerek­kel anyám, apám mit te­hettek? Örültünk, ha a mindennapi kenyerünk meg­volt A 30-as évek végén elég sokan kereset nélkül marad­tok s csak időszakos mun­kák akadták. Uraságnál arat­tunk, akkor kerestük meg a téli ennivalót is. Ahogy cse­peredtem, bírtam a kukoii- caszárat, a kapát, a gereb- lyét. Nagy bandában vágtuk a búzát — -tizedért, tizenne- gyedért — elkelt ott az én munkám is. Így aztán gyor­san eljárt fölöttem az idő, egészen a felszabadulás utá­nig. — Volt egy igazgató-taní­tó a faluban, Bálint Bélának hívták, aki nagyon ismert minden gyereket. Amikor egyszer arra jártam, kizör­getett a régi iskola ablakán: „Tea, majd jelentkezz! Köny­vekről gondoskodom.” Tud­ta, hogy én leszek az első, aki beiratkozik a dolgozók általános iskolájáha. Miire Balogh István haza­jött a fogiságból, Ilonka már a hetedik osztályba járt. A férfivá serdült legény úgy érezte, neki sem kell föld­höz ragadtad élnie, ő is ta­nulni kezdett Köziben egy­re gyakrabban akadt' meg a szeme Ilonkán, addig-addig, amíg a lányból Balogh Ist­vánná lett — Abban az évben vettük meg a szüleimnek a házat — idős korúkra kellett nekik valamilyen búvóhely —ami­kor én egy szoknyában, egy kötényben férjhez mentem. Jöttek az utódók, sorban mind a három, majd később a negyedik, úgyhogy minden időmet kitöltötte a szülés és e gyermeknevelés. A sok gond miatt Balogh István ismét abbahagyta az iskolát, a nyolcadikat tíz év­vel később fejezte be. Egyik nap, éppen hogy hazaérke­zett a munkáiból, felesége elétette a jelentkezési lapot — Cseppet sem bántsam, hogy mindketten elvégezzük a törökszentmiklósi mező- gazdasági technikumot, hi­szen az egyik lás bessny- szögi fcéesz elnöke is vol­tam, majd az egyesült gaz­daság vezető állattenyésztő­je lettem, s így egyre job­ban éreztem a szaktudás hiányát. A lányunk, Piroska Is tő­lünk kapott kedvet a mező­gazdasághoz, s pont abban az évben kezdett Törökszemt- miikil ősein, amikor mi érett­ségiztünk. Ö még többre vit­te, elvégezte az egyetemet is. De a feleségemnek sem ez az egy Oklevele van, — Az úgy történt — me­séli Ilonka néni —, hogy ak­koriban én is a téesz ad­minisztrációjában dolgoztam, s a főkönyvelő rábeszélt né- hányuinkat: végezzük el Szolnokon a kettős könyv- viiteli tanfolyamat. Nem kel­lett sokat győzködnie, bele- ugrottam, pedig éppen ak­kor váltani másodikos » technikumban. Később az­tán kiderült, hogy nehezebb, mint gondoltam, de végül is mindkettő sálkerült. Amikor a technikumot 1965-ben be­fejeztem, jelentkeztem a Gö­döllői Agrártudományi Egye­temre. Akkora ambícióval, hogy nem lehetett volna le­lőni sem, pedig már negy­venéves voltam. Aztán csak lepuffámították, mert azt a választ kaptam, hogy a je­lenlegi beosztásom nem kí­vánja a mérnöki végzettsé­get, s így füstbe ment az elképzelésem. Mégegyszer próbálkoztam, mégpedig a számviteli főiskolával, négy évvel ezelőtt Az előkészítő­re eljártam, viszont már ott láttam, hagy nem lesz az egészből semmi, elfáradtam, abbahagytam. — Időközben megvettük ezt a szamdaszőlősi házat, és 1973 karácsonyán ideköl­töztünk. A gyerekék érdéke ezt kívánta, hiszen a ikét ki­sebbik Szolnokra járt isko­lába. A pénztárcánk mind­ezt viszont csak úgy bírta, ha én továbbra is tartom a besenyszögi állásomat. Ezért egy évein keresztül naponta, két naponta ingáztam a la­kás és a muinikanaly között. Itthon szabad időnkben még építkeztünk is, úgyhogy na­gyon nehéz volt az az esz­tendő. Amikor Piroska lá­nyom befejezte az egyete­met, és férjhez ment, meg­elégeltem a harcot, azóta itthon vagyok. . — Ahogy mondani szokás, eggyel indultunk: a küzde­lemmel. Ennek ellenére, ha életünk délutánjára is, de elértünk mindent, amit csak lehetett. Amire pedig nem futotta, azt majd véghez vi­szik a gyerekek. A késő esti hideg a szan­daisizőlősii ház előtt is jég- ,gé dermesztette a pocsolyá­kat. A rélkóczifalvd—szajoli Rákóczi Termelőszövetkezet magtárom kikapcsolja a tá­vét, felesége leteszi a varr­ni valót. Aludni térnek ugyan­úgy, minit sok millióan eb­ben az országban. Braun Ágoston ;— Üj év kezdődik. Ilyenkor gyakran mond­juk és írjuk: nagyobb, bo­nyolultabb feladatok kö­vetkeznek. Az idén ez a gyakran hangoztatott igaz­ság — a köröttünk kiala­kult . nemzetközi gazdasági helyzet miatt is — nagyobb hangsúlyt kapott. Mennyi­re érzi ezt ma eav vezető mindennapi munkájában? — Nézze, olyan rettenetes nagy változás nincs. Gazda­sági helyzetünk, kétségtelen, súlyosabb a vártnál. De ez semmiképpen sem jelenti uit, hogy alapvetően másképp kell vezetnünk. Azt viszont igen, hogy sokkal körültekintőbb, figyelmesebb irányításra van szükség a vezetés minden szintjén. Különösen olyan vállalatoknál, amelyek tőkés piacokra exportálnak. A kö­vetkező ötéves tervben jelen­tősen növelnünk kell a kir vitelt, hogy a megbillent egyensúly helyreálljon. Így óhatatlanul még jobban fi­gyelnünk kell a minőségre, a gazdaságos termelésre. — Ez végső fokon a ve­zető növekvő felelősségét is jelenti? — Nem tudom, jó-e a ha­sonlat. de a vezető munkája olyan, mint a karmesteré. Égjük hangszeren sem kell virtuóznak lennie, ’de mind­egyiket ismernie kell. Tudni kell, mikor intsen be a kar­mesteri pálca, s mikor ko­pogjon. — Az előadás sikere, a produkció „minősége” jó­részt a karmesteren áll vagy bukik. Neki ponto­san tudnia kell, mit akar „kihozni” a zenekarból. — Igen. határozott koncep­ció kell. Ennek a kialakítá­sa sokszor nem egyszerű. Mondok egy példát. A ház­tartási hűtőszekrény egyben konyhai divatcikk is. A pia­con, főleg ha exportálunk is, túlzottan sokáig nem lehet egyfajta köntösben, ugyan­azzal a minőséggel megjelen­ni. Azt eldönteni persze, hogy valami új kell, azt még könnyű volt. A koncepció gyakorlati megvalósítása vi­szont már bonyolultabb. Több oldalú informálódás, egy csomó dolog felderítése, sok-sok töprengés előzte meg, míg eldöntöttük, hogy 1976-bam egy új slágerrel je­lenünk meg a piacon. A jól előkészített vezetői döntés feltételezi, hogy több válto­zat között lehet választani. Mi is több helyen szétnéz­tünk. „tapogatóztunk”. Végül a nyugatnémet Bosch cég mellett maradtunk, velük lépünk „házasságra”. Ez technikailag olyan gépek gyártását jelenti majd. ame­lyek mélyhűtő rekeszében a fagyasztott áru akár hosszú hónapokig tárolható. Üzleti­leg pedig azt. hogy a tőkés piacokon stabilizáljuk hely­zetünket. — Nehéz a döntő szót kimondani? — Ha nincs előkészítve, igen. Mielőtt mi a Bosch cég mellett döntöttünk, más nyu­gati cégektől is kértünk aján­latot. Aztán ezeket felrak­tuk jókora táblákra egymás mellé, húszegynéhányan ösz- szedugtuk a fejünket, néz­tük. melyik számunkra a legkedvezőbb. A kívülálló talán nem is hinné: maga a Parkok, ligetek Karcagon Karoaigrm az utcákat, a te­reket a helybeli Városgaz­dálkodási Vállalat kertészeti részlege parkosítja. Mivel a város belterületén nines ele­gendő zöldterület, fokozott figyelmet fordítanak aminek bővítésére. Ebben az évben a város főterén a járdák mentén hársfákat, a park­ban nyírfákat és különböző örökzöld növényeiket ültet­tek. További teilepíbémre a Kossuth-téren az új házaik, üzleteik építése miatt nem ke­rülhetett sor. A nehézipari miniszter döntése alapján 1976. január elsejétől működik a paksi Atomerőmű Vállalat a Ma­gyar Villamos Művek Tröszt keretében. A vállalat alapve­tő feladata az üzemeltetésre való felkészülés. Mint isme­retes. az 1760 mW teljesít­ménnyel jóváhagyott beru­házási programból 1980-ban készül el a paksi atomerőmű első 440 mW-os reaktor­blokkja. Az új vállalat alapításáig több mint másfél milliárd forint értékű munka valósult meg az atomerőmű prog­ramból. A szovjet szakemberek a helyszínen is segítik a mun­ka irányítását. A közelmúlt­ban megérkezett Paksra az e’ső szovjet építész-tervező, akit újabb szakértők követ­nek az új esztendő első ne­gyedében. I i

Next

/
Oldalképek
Tartalom