Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-01 / 127. szám
1975 Június 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az ünnepi könyvhét vidéki nyitánya Szolnokon (Folytatás az 1. oldalról.) Képszerű antológiáival, négy nemzedék íróinak új alkotásaival — és nemcsak a magyar irodalom van jelen; írásaikkal közöttünk vannak a baráti országok írói is, ugyancsak sorozatokkal és egyes kötetekkel, és írók a világ minden tájáról — és ez a könyvhét is Hagyományaihoz híven nemcsak szép- irodalommal kínálja az olvasót, hanem jelentős történelmi, politikai, művészeti, tudományos, publicisztikai könyvekkel is — • gazdag a választék, s hiszem, hogy akik ebből a választékból válogatnak majd, nem csalódnak. Minden könyvhét, így ez a mostani is, jó alkalom, hogy írók és olvasók egymással beszélgetve megvitassák az irodalom, az olvasás, a művelődés új jelenségeit, a kérdésekre válasz következzék és az alkotók válasza — a valóság ihletésére — új alkotásokban folytatódjék. A kérdések és feleletek gazdagságából a jelenkori irodalom és irodalmi élet vita-témáiból egyetlen rímpárt emelnék csak ki. Igazában kitűnő irodalomtörénész barátom szavait idézem, ha nem is az ő mondatainak szoros rendjében. Azok az olvasók, akik csak a prófétai lobogást kívánják ma is az irodalomtól, mint a Tavasz Magyarországon éveiben jóhiszeműen’ és parancsolóan tették, gondoljanak József Attila életreceptjére: ehess, ihass, ölelhess, alhass — mert ez is kell, a biztosított élet, az életben és az irodalomban a teljes valóság, a felajzottság és a kielégülés, a keresés és, a kísérlet — de József Attila rögtön hozzáteszi: és a mindenséggel mérd magad — és ez a második parancs a kemény parancs: az emberi minőség. Emberig teljesség és erkölcsi keménység — ez legyen életünk és irodalmunk csillagképe. Sok ars poeticát ismerek. Szép ars poeticákat. Nekem Arany Jánosé tetszik a legjobban: „A költészet azonosuljon az ember sorsával.’’ És mert Szolnokon vagyunk — mondotta befejezésül — hadd idézzem még Szolnok költőjének, Verseghy Ferencnek azt a mondatát, amely verseiben és prózájában többször is elő-elő- bukkan: „élj szerencsésen és szerencsével, olvasóm”. A magyar írók nevében hozzáteszem: élj és válogass szerencsével ezen az ünnepi könyvhéten is, olvasó. A díszünnepséget rövid műsor követte — amelyben Bánffy György, Csernus Mariann, Papp Zoltán és Tímár Éva színművészek, valamint a szolnoki ÁFÉSZ Kodály Kórusa és a Szolnoki szimfonikus zenekar szerepelt — majd Sipos Károly, a megyei tanács elnökhelyettese megnyitotta a Múzeum-udvarban berendezett könyvudvart s a Kossuth téri könyvteret. Pórtelken Óvodát épített a téesz Szépen berendezett, harmincszemélyes óvodát vettek birtokukba a pórtelki gyerekek. Az óvodát, egy régi éoület átalakításával bővítésével a Március 15. Tsz építette. A termelőszövetkezet 50 ezer forinttal, a tagság sok társadalmi munkával járult hozzá létrehozásához. Néhány soros hír, egy szűkszavú tudósítás. Jelentőségében azonban jóval több ennél. Pórteleknek eddig nem volt óvodája. Eddig sem a jószándék, hanem a pénz hiányzott ah-, hoz, hogy a településen létrehozzák a nélkülözhetetlen gyermekintézményt. Tudták ezt a Március 15. Tsz vezetői és tágjai is. Megértették, hoav az óvodai hiánynak elsősorban a gyerekeik látják kárát. Ezért talált megértésre a termelőszövetkezet vezetőinek az a határozata, hogy a Tsz a maga erejéből, a tagság segítségével óvodát építsen. Az óvoda elkészült. A berendezéseket részben a jászberényi óvodák ajándékozták, részben a helyi általános iskola vásárolta a pórtelkieknek. A Tsz a jövőben további bővítéssel, napközis intézménnyé alakítja át az óvodát. Játszóteret, parkot épít, játékszereket és szemléltető eszközöket készít a gyerekeknek. A Március 15. Tsz néhány évvel ezelőtt több millió forintos költséggel művelődési házat épített pórtelken. Így gondoskodott tagjainak, és a község lakóinak a művelődési lehetőségéről. Most óvodát épített. Pórtelek első óvodáját. Megyei pedagógusnapi ünnepség Átadták a megyei tanács pedagógiai díjait Tegnap Szolnokon, a megyei tanács dísztermében került sor a XXIV. pedagógusnap megyei ünnepségére, melyen részt vett dr. Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára, dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke, dr. Boros Ottóné, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Árvái István, az SZMT vezető titkára és Oláh János, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára. Az ünnepség résztvevőit Sípos Károly, a megyei tanács elnökhelyettese köszöntötte. Méltatta a pedagógusnap jelentőségét, majd így folytatta: — Önök valamennyien példamutató hivatástudattal ügyelnek a legbecsesebb kincsre, az ifjúságra, formálják gyermekeink értelmét, alakítják emberségüket. Jól tudják, mit jelent a következő nemzedéket, a fejlett szocializmus társadalmának felépítőit az élet teljességére nevelni. Erre a nagy feladatra csak az a pedagógus képes, aki valóban benne él e jelen társadalmában. Érzi, és tudja annak gondjait, problémáit, folytonos tenniakarás, küzdenitudás jellemzi. Csak a szakadatlan önképzés, tanulás és művelődés, a világnézeti tisztánlátás és tudatosság teszi alkalmassá a nevelőket arra, hogy az állandó többet akarás, többé levés vágyát felkeltsék tanítványaikban. Beszéde következő részében az oktatásügy eddigi eredményeit ismertette a megyéi tanács elnökehelyette- se, majd a jövő feladatairól szólt: — Ahogy előre halad a szocializmus, úgy nő a kultúra, a tudás, az ezt megalapozó iskola szerepe és jelentősége. És ez megfordítva is áll: nem utolsósorban az iskolában dől el előrehaladásunk jövőbeli üteme. Magasabb szinten folytatni a szocialista társadalom teljes felépítésére irányuló munkát, ehhez magasabb szintű műveltség, tudás, szocialista öntudat, ehhez az oktatás és nevelés magasabb szintje is szükséges. Az MSZMP mindig megkülönböztetett szerepet szentelt az ifjúságnak, az oktatás-nevelés ügyének, termékenyítő irányelveket adott az oktatáspolitikához. A párt XI. kongresszusa legutóbb így összegezte legközelebbi tennivalóinkat: „Az iskola egész munkásságával, szolgálja jobban az aktív, a 'közösségi életet élő, a szocialista világnézet és erkölcs befogadására fogékony személyiségek nevelését. Minden szinten javítani kell a világnézeti oktatás és nevelés tartalmát és formáját...” Legfontosabb feladatunk ennek a megvalósítása. Ezután dr. Hegedűs Lajos kitüntetéseket adott át. A megyei tanács pedagógiai díját kapta BakorQú Gábor- né, a szolnoki Mátyás király úti Általános Iskola igazgatónője, Bethlendi Béla, a jászberényi 606-os sz. Szakmunkásképző Intézet igazgatója, Lukácsi Istvánná, a túr- kevei Kossuth Lajos úti Általános Iskola vezető óvónője és Gy. Molnár Lajos, a, kisújszállási Móricz Zsig-” mond Gimnázium és Szak- középiskola tanára. Az oktatásügy, a munkaügy és az egészségügy kiváló dolgozója kitüntetést ösz- szesen negyvennyolcán, a kiváló dolgozó címet huszonnégyen, az oktatási miniszter dicséretét harmincketten, a megyei tanács végrehajtó bizottsága dicséretét négyen, a megyei tanács elnökének dicséretét tizenöten, a pedagógus szolgálati érdemérmet pedig tizennyolcán vehették át. Több pedagógus a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, illetve a Magyar Űttörők Országos Elnökségének kitüntetését kapta. A kitüntetett pedagógusok nejében Bethlendi Béla kért szót, majd dr. Majoros Károly mondott pohárköszöntőt. Elmondotta, hogy mindig nagy tisztelettel néz a pedagógusokra, hisz egy a közlekedésből vett hasonlattal élve: a pedagógusok olyanok, mint a mozdonyvezetők. Felelősséggel, öntudattal, lelkiismeretesen látják el feladatukat, tudják, hogy tőlük függ a „szerelvény” sorsa. Végezetül a megyei pártbizottság nevében gratulált a kitüntettek- neks rajtuk keresztül a megye egész pedagógustársadalmát köszöntötte. ÉPÍTŐK DICSÉRETE M unkájuk mércéje az emberi öröm, elégedettség. Nemegyszer évtizedes vágyak, remények megtestesítői, a múlt feledtetöi, a jövő tervezői. Építők. Nyelvünk sokszínű árnyalattal forgatja e szót: építünk az alapra, a már meglevőre, építünk a leendő reális tervekre. Épít a madár — fészket. Épít az ember — házat és gyárat, iskolát, óvodát, gátat, parkot és alagutat, óriás tornyokat, törpevízművet — épít mindent, ami jó és hasznos, ami életteret, emberi elégedettséget ad. Harminc éve füstös üszköt tüntettek, keresték az ép téglát, a töröttnyelű vakolót. Alapot raktak, új falat húztak. Ahogy üveg került az ablakra, már álltak tovább. Igazi fizetségük a költözők mosolya, a honfoglalás ünnepe. Gyáróriások, városok következtek, égbenyúló csillagszemű házak, rendezett, emberarcú telepek. S folytatódik a sor ma is, holnap is, azután is. Az új alkotása mellett mentenek is. Szolnok évfordulóját, immár a kilencszázadikat, ők úgy köszöntik, hogy új köntösbe öltöztetik a kopott, de szép múltú épületeket, élővé varázsolják az elnyűttet. • Az építőket köszöntjük:az állványon álló, falat rakó kőművest, az ácsot és a vakolót, a tervezőt és az üvegest — mindannyiójukat, kiknek munkáját emberi örömmel, szocialista hazánk gyarapodásával mérhetjük.
