Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-01 / 179. szám

1972. augusztus 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A siker forrása az összefogás Gondolatok a szarvasmarha-tenyésztésről A szarvasmarha-tenyész­tés üzemi és népgazdasági jelentősége abban van, hogy ez az ágazata adja a mező- gazdaság termelési értéké­neik 13—14 százalékát, az ál­lattenyésztés termeléséből pedig 32 százalékot tesz ki. Ennek tulajdonítható, hogy a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére az utóbbi évek­ben — főként a múlt héten — több központi intézkedés történt,. Nem hatástalanul, de ma még sem az ország­ban, sem megyénkben nem olyan a szarvasmarhaállo­mány, mint azt a népgazda­ság érdeke megkívánja. hvről-évre stagnált A megye tehénállománya 1970-ban a II. ötéves terv átlagával volt egyenlő, 1971- ban minimálisan fejlődött, de 1972-ben ismét csökkent. Mégpedig úgy, hogy a nagyüzemek állománya sem a kívánt mértékben fejlő­dik, a háztáji és kisegítő gazdaságok pedig a vártnál gyorsabb ütemben számol­ják fel a tehéntartást. 1971- ben például, a megyében 13 961 háztáji gazdaságban tartottak tehenet, 1972-ben már csak 12 729-bén. A csök­kenés egy év alatt 8,8 szá­zalékos. A háztáji gazdasá­gok állatállománya az utób­bi 12 év alatt évente 1200— 1300 szarvasmarhával lett kevesebb. E nagyarányú csökkenést az állami gaz­daságok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek nem tudták ellensúlyozni. Ezzel egyidőbem olyan tényezők is hatották, amelyek a nagy­üzemekben sem tették lehe­tővé az ágazat megfelelő fej­lesztését. Történetesen az ágazat kedvezőtlen jövedel­mezőségéről, a beruházási kötöttségekről, a technológia lassú haladásáról, a meg nem felelő takarmányellátottság­ról, a visszatérő állategész­ségügyi gondokról és az időnkénti értékesítési nehéz­ségekről van szó. A IV. ötéves terv a szarvasmarha ágazat 17 szá­zalékos fejlesztését írja elő. A belföldi fogyasztók igénye és a külkereskedelmi érdek a tehénállomány 10, a tej­termelés 20, a vágómarha hizlalás 11 százalékos növe­lését kívánja meg 1975-ig. Megyénkben a szarvasmar­ha-tenyésztés kiemelt fej­lesztését még külön is több tényező indokolja-. Többek között az, hogy a II. Tiszai Vízlépcső megépítésével, az öntözés nagyobb alkalmazá­sával megváltozik a takar­mányalap összetétele és nö­vekszik a talajerővisszapót- lás szükségessége. Továbbá a növény termeszlés és az élel­miszeripar melléktermékei­nek fokozottabb felhasználá­sára lesz lehetőség. A legelő- gazdálkodás fejlesztésével, a szálastakarmányok, illetve a pillangósok termesztésének korszerűsítésével növekszik a fehérje alap, javul a szá- lastakarmány-ellátás. Indokolt tehát az ágazat fejlesztését kiemeltebben ke­zelni, mint eddig tettük. A kormány éppen e napokban határozta el a szarvasmarha- tenyésztés fejlesztési prog­ramját, amely biztosítja, hogy "jövedelmezőbb legyen az ágazat. Ahhoz azonban, hogy ezek a központi intéz­kedések a termelésben, a fo­gyasztásban és az üzemi jö­vedelmezőség alakulásában megvalósuljanak, — a me­gyében is nagyon sokait kell tennünk. Te n j ész tés poll 1 i k a és tartástechnológia Sürgető probléma a me­gyében eddig kialakult faj­tapolitika felülbírálata. Cé­lúnk a jelenlegi fajták mo­dernizálása, illetve, a táj termelési adottságaihoz iga­zodó típus kialakítása. A je­lenlegi kettős hasznosítású fajtákat tej- és hústermelő­képességben, tőgy alakulás­ban, gépi fejhetőségben, és a nagyüzemi technológia „tű­résében” kell elsősorban ja­vítanunk. Állományunk ugyanis formában, élősúly­ban, termelésben, viselke­désben nagyon kiegyenlítet­len. A megyére jellemző ma­gyartarka állomány moder­nizálását és típusformálását elsősorban a megfelelő mi­nőségű apaállatok használa­tára alapozzuk. Az üzemen belüli szelekció lehetőségé­vel a jövőben céltudatosab­ban élünk, eredményét job­ban kihasználjuk. Megalapo­zott, átgondolt genetikai program kidolgozása után elsősorban a szakosított szarvasmarha-tenyésztő tele­peken javasoljuk idegen faj­ták felhasználásával a tej­es hústermelés javítását. Megyénk állami gazdasá­gai már elindultak ezen az úton. Ajánlatos, hogy a ter­melőszövetkezetek a kor­mány által elfogadott szsarvasmarha-tenyésztési programot megismerve, üze­menként tárgyalják meg a tenyésztéspolitikát. Ehhez a Szolnok megyei Állattenyész­tési Felügyelőség és az Ál­lategészségügyi Állomás munkatársai szívesen adnak segítséget. A termelőszövetkezeteknek — megyei koncepciós ter­vünk alapján — a tejterme­lés növeléséhez a vöröstar­ka lapály fajtát ajánljuk. Az intenzív körülményeket biz­tosító üzemekben — és hosz- szabb távon — az iparsze­rben üzemelő gazdaságok­ban, a vörös színre homozi­góta, fekete-tarka lapály faj­ta használata a legsikere­sebb. Húsirányú keresztezés­hez, a piac igényeinek meg­felelő Ümousin, vagy here- ford fajta látszik célszerű­nek. A keresztezéshez az or­szágos tenyésztéspolitikai program érvényesítése miatt a MÉM előzetes engedélye szükséges. A megye nagyüzemeiben olyan törekvéseiket tapasz­talunk, hogy a szétszórt, többnyire közművesítetlen és nem gépesíthető tehéntartá­si épületeket egymásután ki­vonják a termelésből, illetve más célra hasznosítják. Ez­zel párhuzamosain szemtanúi vagyunk annak is, hogy sza­kosított, iparszerűen termelő telepek építésére töreksze­nek az üzemek. Megyénk­ben, 29 állami gazdaság és termelőszövetkezet összesen 14 ezer férőhellyel épít sza­kosított. tehenészeti telepet. A tervek épület és tech­nológia szempontjából is el­térnek egymástól.' Nem min­denütt élnek az előregyár­tott elemek alkalmazásával, emiatt az építkezések elhú­zódnak. Ezeken a telepeken nagyon magas az egy férő­helyre eső beruházási költ­ség, ezért az erre költött pénz megtérülése rendkívül lassú. Javasoljuk, hogy ke­ressék a további korszerű férőhelyek építésének lehető­ségét, ezek az épületek olya­nok legyenek, amelyekben később is lehetővé válik fej­lettebb technológiai rendsze­rek beépítése. A cél termé­szetesen, hogy a beruházási költség is „elviselhető” le­gyen. Az ilyen típus-, illetve ajánlott tervek már készül­nek a MÉM irányításával, előreláthatóan még 1972-ben hozzájuthatnak a termelő gazdaságok. Az állomány termelőképes­ségét a tartási technológia és a takarmányozás együt­tes javításával tudják csak emelni. A jelenlegi tartási körülményeket alapul véve is, megfelelőbb takarmányo­zással 20—25 szállókkal nö­velni tudnánk a tehenenkén- ti tej hozamot a megyében. A biztonságos takarmány­alap megteremtése. alapfelté­tele a további fejlődésnek, hogy a takarmánynövények termesztési technikája nem haladt együtt az egyéb kul­túrákéval. Minden üzemben követelmény a béltartalmon alapuló és a szükségleteknek megfelelő egyenletes takar­mányozás. A takarmánytermelő te­rület szerkezetének kialakí­tásában a szükséges táp- anyagcsoportokat, ideális irányban, lehetőleg üzemen belül, a szántóföldön és a legelőkön állítsák elő. Ehhez javaslom a kutató intézetek általi ajánlott és az üzemre adaptált takarmánytermesz­tési rendszerek alkalmazását. A takarmánytermesztésben nagyobb szerepet kell betöl­tenie a legelőgazdálkodás­nak. Ennek fejlesztésében az eddigielvnél sokkal inkább törekszünk a komplexitás­ra, állami támogatással is elsősorban az ilyen fejlesz­tési terveket segítjük. Ért­hető, hiszen egy-egy feltétel kihagyása — megfelelő fa­jok és fajták, műtrágyázás, gyomirtás, öntözés, ápolás stb. — kudarcra ítélik a vál­lalkozást. A korszerű szarvasmarha­tenyésztő szakosított telepe­ken, az új rendszerű tech­nológiában túl, szükséges a komplex állategészségügyi rendszerek kialakítása is. Szigorú rendszabályokat ér­vényesítünk a telepek ter­vezésében és üzemelésében egyaránt. A belső fogyasztás növelése is, a szarvasmarha export fejlesztése is megkö­veteli, hogy a két legfonto­sabb szarvasmarha fertőző betegséget; a gümőkórt és a brucellózist mielőbb fel­számoljuk. Terveink szerint, megyénk­ben az állomány gümőkór- mentesítését 1978-ra befejez­zük. A fertőzött területek brucella mentesítését össze­kapcsoljuk a gümőkórmen- tesítésse' Következetességet várunk az állategészségügyi szakap­parátustól is, ellenőrzéseik­ben, a szielekcióban és a szaktanácsadásban is. Szer­vezetten akarjuk felszámolni azokat az egyéb betegsége­ket is, amelyek az emberre ugyan kevésbé veszélyesek, de nagyban befolyásolják az állatok termelőképességét, meddőséget, tőgy-gyulladást okoznak például. Képzeltebb szakemberekkel A múlt években kialakult a szarvasmarha-tenyésztés irányításában a jól dolgozó, anyagilag megbecsült és el­ismert szakgárda. A korsze­rű termelési eljárások al­kalmazásához azonban nél­külözhetetlen az itt foglal­koztatottak rendszeres szak­mai továbbképzése, megfe­lelő végzettségű szakembe­rek további munkábaállítá- sa. Az üzemi érdekek azt dik­tálják, hogy a szakmai kö­vetelményeket széleskörűen, az egész ágazatban tartsuk szem előtt. A munkások és irányítók képzésére, tovább­képzésére középtávú üzemi és megyei tervek készültek. A teljesség igénye nélkül vázoltam megyénk szarvas­marha-tenyésztésének hely­zetét. Az ágazat fejlesztését szolgálja, az 1971-ben készí­tett, a megye szakemberei­vel megvitatott, az üzemi szakvezetőgárda rendelkezé­sére bocsátott megyei te­nyésztéspolitikai tanulmány is. Meggyőződésem a mostani kormányhatározat után, ha mindannyian összefogunk, akik ebben tehetünk vala­mit, munkánk csak sikerrel járhat. Csorna János az MTVB mezőgazdasági : és élelmezésügyi osztály vezetője Tízemeletesek — új kivitelben Domartics Károly és Békési Gyula vasbetonszerelők a 3-as gyártópadon készülő panel betonvas-szerkezetét ké­szítik A megyei állami építő­ipari vállalat poligon-pa- nelüzemében megkezdték azokhoz a további (VIII., IX. és X. jelű) épületekhez szükséges falelemek gyár­tását, amelyekből Szolnokon a Zagyva-parti tízemelete­sekben új kivitelű — az eddigiektől különböző belső elrendezésű — lakásokat építenek. A legfontosabb el­térés az, hogy — megnö­velt alapterülettel — mind­egyik lakásnak olyan kony­hája lesz, amely a szabadba nyíló ablakon át szellőztet­hető. Előnyük még, hogy nappal természetes világítást kapnak. Ahhoz, hogy az üzem ilyen lakások építésére alkalmas falelemeket gyárthasson, át padot és egy födémsablont is. E munkálatok után a közelmúltban kezdték meg a módosított kivitelű laká­sokból álló tízemeletes házak paneljeinek előállítását a kellett alakítani egy gyártó- poligonüzemben. „Fiatalabb" kismamák Egyre kevesebb nagylét­számú család — állapítot­ták meg a népességtudomá­nyi kutatók. Az utóbbi tíz évben a háromgyerekes nők száma 3, a négy-öt gyere­keseké 20, a hat- és több gyerekeseké 43 százalékkal csökkent. A termékenység ál­talános visszaesését csalá­donkénti gyermekszám ala­kulása mutatja a legjobban. A legutóbbi népszámláláskor például száz házas nőre 198 gyermek jutott. 34-el keve­sebb mint a megelőző ösz- szeíráskor. A gyermekáldás mérséklődését bizonyos mér­tékig kiegyenlíti. hogy ugyanakkor a kétgyermekes családok száma 20-al, az egy gyermekeseké 26 száza­lékkal növekedett. A többi között figyelemre méltó demográfiai tapasz­talat az anyák „megfiata­lodása” vagyis a fiatalabb nők fokozódó részvétele a szülési mozgalomban. pél­dául az ötvenes évele ele­jén a kismamák körülbelül egyharmada volt 20—24 éves, 1960-ban ennek a korcso­portnak a számaránya 38 százalékra növekedett az utóbbi két évben pedig már a szülő nők 41—43 százaléka az említett fiatal korosz­tályhoz tartozott. * A hidraulikával felemelt 2-es gyártópadról a uiár kész homlokzati panel leszakításához készülnek a 10 tonnás bakdaruval Meózás - men Határozott és ütemes nö­vekedést mutat a teljesít­ményszint Kisújszálláson, az egyéni teljesítménybére­zésre történt áttérés óta. Májusban 16 százalékkal több terméket gyártottak, mint februárban. Júniusban a mennyiség — kb 2 szá­zalékkal — még tovább nö­vekedett. Erről az aránylag magas szintről a legnehezebb to­vább haladni, de erről nem mondhatnak le, mert a ter­vét legfiatalabb üzemünknek is teljesítenie kell. A minő­ség még hullámzó, a kényes, vékony anyagból készült bel­földi és export szállítmá­nyoknál is előfordult, első­sorban a gallérozással kap­csolatos reklamáció. — Mit tesznek a minőségi színvonal emelése érdeké­ben? Herczeg Ferencné műszak­vezető tájékoztat: — Nagyon vigyázunk a menet közbeni ellenőrzésre. A szalagvez.ető, a technikus már a beadáskor átnézi az idomokat, a szalagvégi meós pedig a gallér és a váll il­lesztésén kívül minden mű­veletet ellenőriz. Persze jó volna, ha már mi is ott tartanánk, hogy maguk a dolgozók vennék észre * leg­alább a saját vagy az előző műveletben elkövetett hibát. Így még a szalag végéig sem kerülne, menet közben lehetne javítani, — Az Alkotmány műszak­ban melyik szalagról kerül le a legjobb minőség? — Nincs közöttük nagy el­térés, aránylag egyik szala­gon sem túl sok a belső visszavetés. Pedig a meó- saink szigorúak, tartják ma­gukat az utasításokhoz. A legjobb talán mégis a 66-os szalag volt a legutóbbi idő­ig. Teljes létszámmal 110— 115 százalékos teljesítmény- szintet ért el, de azután visszaesett, betegség miatt többen hiányoznak, a szalag­vezető pedig kilépett. Az új vezetővel már kezdenek ösz- szeszokni, a hiányzók helyett pedig besegít a többi szalag. Minőségi hibáink nem alap- vetőek, kicsit több figyelem­mel, igyekezettel tudunk rajta segíteni — amint ezt a Halom utcai meá-osztály vezetője is megállapította. Mi igyekszünk a vidékről bejáró fiataljainkat is ráne­velni az üzemi munkafegye­lemre ,a közösségi szemlélet­re, arra, hogy itt csak jól együttműködve, egymást se­gítve tudunk előbbre lépni. — Akkor lássuk a minő­ség al&kulásának számszerű mutatóit. Rácz Kálmánné adminiszt­ratív vezető ad erről pontos képet. — Első osztályú termé­keink aránya a februári 93,3 százalékról lassan és fokozatosan emelkedett a májusi 95,3 és a júniusi 96,7 'százalékra. Ugyanakkor foko­zatosan csökkent a másod- osztályú termékeink aránya 6,5 százalékról 4.42 százalék­ra. .Meg kell jegyeznem, hogy ezeknek az ingeknek nagy része anyaghiba miatt került másodosztályba. Ugyanígy anyaghiba okozza az osztályon kívüli besoro­lások zömét is, ez a februári 0,55 százalékról májusra 0,17 százalékra csökkent. Természetesen nem aka­runk megállni ezeknél az eredményeknél. Kisújszállás is mielőbb arról szeretne be­számolni, hogy túlteljesítette tervezett teljesítményszintjét és kifogástalan minőségben. (A „FÉKON” Hírlapban olvastuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom