Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

Ara: 80 fillér XXII. évf. 153. sz. 1971. július 1., csütörtök. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÍVein ellenzékben, de nyíltan T alálkozni olyan nézetekkel, hogy az egypárt-rend- Szerű, népfrontba tömörített alkotó erők szövetsége idején lehetne valami „ellenzék-féle” nálunk. Ér­demes elemezgetni ezt a nézetet, ha egyedi, ha nem. Nemcsak azért, mert a szakszervezeteket mostanában — különösen huszonkettedik kongresszusuk széles közvéle­ményt megmozgató felszólalásai, beszámolói óta — erőseb­ben „jegyzik” a politikai életben, hanem azért is, mert sze­repük ténylegesen nőtt, a közeli és távolabbi jövőben pedig nyilván még tovább növekszik. De ez nem ellenzéki szerep. Ugyanakkor sokszor és határozottan megfogalmazott kö­vetelmény, hogy bátran bíráljanak, alkossanak önálló véle­ményt társadalmi érdekvédelmi kérdésekben, vagy — mint azt Gáspár Sándor egy választási nagygyűlésen megfogal­mazta — jelezzék, véleményezzék a felszínre került ellent­mondásokat, gondokat-bajokat, a munkásember szemével nézzék a gazdasági életet. Hát most mondják meg a véleményüket — és ez még­sem ellenzéki feladat? Bíráljanak, és mégsem...? Ismételjük csak el a kérdést, hogy világosan kitűnjék 1 elavult volta. Ez az elavultság mintegy húsz évvel korábbi állapotot tükröz: akik a hibák feltárását és az ellentmondá­sok felszínre hozását nem tudják összeegyeztetni a szakszer­vezeteknek a munkáshatalom idején betöltött szerepével, óhatatlanul 1950 időszakát idézik. Akkor a hivatalos politika eleve szindikalizmussal vádolta azt a szakszervezeti vezetőt, aki érdekvédelmi feladatokat hangsúlyozott, neadjisten az üdvözítőnek és egyedülállóan utolérhetetlennek kikiáltott tervezési elképzeléseket nemhogy bírálni, még csak érin­teni se merte. Ennek a felfogásnak a maradványa kategorikusan ta­gadja annak a lehetőségét is, hogy a társadalmi rendet irá­nyító munkát, a gazdasági intézkedéseket, az életet koordi­náló lépéseket egy munkás-tömegszervezet bírálhassa. Hi­szen — mondja ez a nézet —, aki bírál, annak „nem tet­szik a rendszer”... (Szándékosan idézem ezt a nagyon naív és buzgó megfogalmazást. A lényeg tudniillik éppen az el­lenkezője.) Annak tetszik a rendszer, aki észreveszi a gondot-bajt is és felhívja rá a figyelmet. Ez az észrevétel, ez a figyelembevétel nem lehet az elő­kelő kívülálló vagy a pozícióra vadászó szembenálló kriti­kája. Sem kívülről, sem ellenzékből^ nem segíthet a munkás­hatalomnak munkásszervezet. Miért bíráljon tehát a szakszervezet, miért tegyen ész­revételeket? Az osztály érdekében, a dolgozó milliók — a mi hazánkban hárommilliónál több szervezett munkás, al­kalmazott, értelmiségi érdekében. Ki vezeti az államot, amelynek intézkedéseit bírálni, a különböző tennivalók megoldásában mutatkozó ellentmon­dásokat elemezni vagy feltárni kell? A munkásosztály. A munkás osztály pártja, és párton- kívüli szövetségesei, szakemberei ülnek az íróasztalok mö­gött, szervezeti magaslaton, minden üzem igazgatói széké­ben. Arisztokratákkal és kaptalistákkal nincs dolgunk. Bi­zonyos értelemben velük szemben könnyebben lehetne tet­szetős szakszervezeti munkát végezni, — a mi államunkkal, gazdasági irányításunkkal azonban nem „szemben”, hanem nyíltan, de együtt kell megoldani mindent. Nehéz ? Még könnyelmű pillanatokban sem tagadhatjuk. De felelős szóval nem is lehet könnyű feladatokat ígérni annak, aki a mi korunkban — és új tennivalókban hihetetlenül gazdag évtizedeinkben különösen — a szocialista építés politikai munkása lesz. A szakszervezet felelőssége éppen az együttes munka és a közös munkában jelentkező bíráló, formáló osztályér­dekeket és érdekvédelmet egyszerre képviselő feladatában rejlik. Mert rétegek érdekvédelme és országos lehetőségek egyeztetése is beletartozik a „leckébe”: higgadt felmérések, szenvedélyes kiállás, a közgazdász-szakember alaposságával végzett tájékozódás és a régi „bizalmiférfi” nagyapák okos és a, műhelyek légkörében edzett szíve. F elelősen, az ügy lényegét érintő tiszta szándékkal lehet csak jól teljesíteni a szakszervezetek híva- tását a szocialista államban. Valahogy úgy, mint a jól szervezett és megértő családban akár az anya, akár az apa szerepét, aki élettársa intézkedését, tervét, cselekedetét olyan természetesen nézi a kis közösség szemével, a család szemével, hogy nem is lehetne másként, jobban. Vajon van-e jó családtag, aki „ellenzéke a családjának ? Losonczi Pál Linzben Losoncai Pál, a Népköz­társaság Elnöki Tanácsának elnöke, feleségével és kísé­retének tagjaival szerdán a fellobogózott bécsi nyugati pályaudvarról vidéki körút­ra indult. Az Elnöki Tanács elnökét a pályaudvaron Ru­dolf Kirchschläger külügy­miniszter várta. aki _ az osztrák kormány részéről a vidéki körúton hivatalos ki- sérője Losonczi Pálnak. A különvonat — amely­nek szalonkocsijában foglalt helyet Losonczi Pál és fele­sége — pontban kilenc óra­kor gördült ki a bécsi pá­lyaudvarról Ausztria szép tájain át haladva délelőtt II óra 10 perckor gördült be a különvonat Linzbe, ahonnan az Egyesült Osztrák Vas- és Acélművek (VOEST) gyár­telepéhez vezető vágányon haladt a különvonat a gyár főépülete előtti fellobogózott térre. A gyár dolgozói, ve. zetői. a felső-ausztriai tarto­mányi kormány képviselői fogadták a magasrangú ven­déget. Elsőnek dr. Genzl. felső­(Folytatás a 2. oldalon) A program maradéktalan te jesítése után hősi háláit halt a Szo'uz—11 három űrpilótája Balról-jobbra: Georgij Dobrovolszkij alezredes, az űrhajó paracsnoka, Vlagyiszlav Volkov fedélzeti mérnök és Viktor Pacajev kísérleti mérnök. (Telefoto — TASZSZ — MTI — KS) A TASZSZ szerdán hajnalban kiadott közleménye sze­rint életét vesztette a Szojuz—II szovjet űrhajó személyzeté­nek mindhárom tagja: Georgij Tyimofejevics Dobrovolszkij alezredes, Vlagyiszlav Nyikolajevics Volkov fedélzeti mér­nök és Viktor Ivanovics Pacajev kísérletező mérnök. A közlemény szerint 1971. június 29-én földkörüli pá­lyán mozgó Szaljut tudomá­nyos űrállomás személyzete maradéktalanul befejezte a repülési program teljesítését és utasítást kapott a leszál­lásra. Az űrhajósok tudomá­nyos kutatásaik anyagát és a fedélzeti naplókat átvit­ték a Szojuz—11 szállítóűr­hajó kabinjába, hogy vissza­hozzák őket a Földre. E művelet végrehajtása után az űrhajósok elfoglal­ták helyüket a Szojuz—11 űrhajóban, ellenőrizték a fedélzeti rendszereket és elő­készítették űrhajójukat a Szaljut, űrállomástól való el­válásra. Moszkvai idő szerint 21 óra 23 perckor a Szojuz—11 űrhajó és a Szaljut űrállo­más elvált egymástól és kü- lön-külön folytatta a repü­lést. Az űrhajó legénysége közölte, hogy a szétkapcsolás művelete zökkenőmentesen zajlott le, s az űrhajó vala­mennyi rendszere szabály­szerűen működik. Június 30-án moszkvai idő szerint 1 óra 35 perckor az űrhajó orientációjának vég­rehajtása után bekapcsolták a fékező berendezést, amely az előre kiszámított ideig működött. A fékezőhajtómű működésének befejeződése­kor megszakadt a kapcsolat az űrhajó legénységével A leszállási programnak megfelelően a légköri aero­dinamikai fékezés után üzembe helyezték az ejtőer­nyőrendszert és közvetlenül földetérés előtt a sima le­szállás hajtóműveit. A le­szálló egység simán ért föl­det a Szovjetunió nyugati térségében. Az űrhajóval egyidejűleg helyszínre érke­ző kutató helikopter sze­mélyzete a Szojuz—11 ka­binjának felnyitásakor a ka­bin ülésében élettelenül ta­lálta a Szojuz—11 legénysé­gének mindhárom tagját. Haláluk okainak tisztázására vizsgálat kezdődött. Dobrovolszkij, Volkov és Pacajev űrhajós pilóták a bonyolult kozmikus beren­dezések kipróbálásában vég­zett önfeláldozó munkájuk­kal óriási mértékben hozzá­járultak a földköriili űrre­pülések fejlesztéséhez. A szovjet nép mindörökre meg­őrzi emlékezetében a három bátor űrhajós pilóta — Ge­orgij Tyimofejevics Dob­rovolszkij, Vlagyiszlav Nyi­kolajevics Volkov és Viktor Ivanovics Pacajev hőstettét. Az SZKP Központi Bizott­sága és a Minisztertanács ha­tározatot hozott arról, hogy kormánybizottság alakul a három űrhajós halálát oko­zó körülmények tisztázására. Az SZKP Központi Bizott­(Folytatás a 2. oldalon) MA: Szétesett életek Visszapillantás, előre­látás Útitársak A Szolnok me»yei mezőgazda »ági nagyaktíva tanácskozása A megyei pártbizottság, a megyei tanács, az állami gaz­daságok megyei főosztálya, a MEDOSZ megyei bizottsága, valamint a szolnoki és a kar­cagi tsz területi szövetség rendezésében, a szolnoki Szigligeti Színházban tegnap tanácskozott a megyei mező- gazdasági nagyaktíva. Ott voltak a termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok veze­tői, párttitkórai, az érdek- képviseletek vezetői, munka­társai és az élelmiszeripari vállalatok vezetői. Az elnök­ségben helyet foglalt dr. Ka- zareczki Kálmán mezőgazda­sági és élelmezésügyi minisz­terhelyettes, Csáki István, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a megyei párt- bizottság első titkára, Fodor Mihály, a megyei tanács el­nöke, és sokan, a megyei társadalmi, gazdasági veze­tők közül Csáki István üdvözlő sza­vai és megnyitója után Fodor Mihály tartott nagy érdeklő­déssel kisért előadást. Részle­tesen elemezte megyénk me­zőgazdaságának, élelmiszer- gazdaságának fejlődését, a III. ötéves terv során elért eredményeit, majd a IV. öt­éves terv feladatairól és az idei tennivalókról szólott. Az előadást hozzászólások követték Többek között fel­szólalt dr. Kazareczki Kál­mán, mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyet tes is. A mezőgazdasági nagyaktíva ülése Tóth Jár.os, a megyei pártbizottság tit­kárának zárszavával ér, vé­get. A tanácskozás anyagá­nak részletes ismer jetésére lapunk vasárnapi számábar visszatérünk. HÍREK — TI DÚSÍTÁSOK — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK Döntő szakaszához érkezett a kiskörei Tisza II. vízlépcső építése A kiskörei Tisza II. víz­lépcső építése az idén döntő szakaszához érkezett. A be­ruházásra előirányzott ösz- szeg ebben az évben mint­egy háromszorosa a tavalyi­nak és meghaladja a 800 millió forintot. A tervek szerint a Tisza II. vízlépcső főműveinek üzempróbáit 1973-ban meg kell kezdeni és ennek az a feltétele, hogy az idei évben előírt nagy­szabású munkálatok határ­időre elkészüljenek. A kü­lönböző építési és szerelési tevékenységben érdekelt fő- vállalkozók nemrégiben kö­zös tanácskozáson egyeztet­ték a feladatokat. Ennek eredményeként a beruházás üteme az idén ilényegesen meggyorsult. Az építők szá­mos, korábbi késedelmet is behoztak és az eddigi leg- ereményesebb félévet zárták. A munka előrehaladását jelzi, hogy az idén több te­rületen már a szerelők is munkába álltak. Ők dolgoz­nak az erőműtelep kábel- rendező helyiségében. a kapcsolótéren, valamint a villamos gépműhelyben. A nyáron gyors ütemben folytatják a Tisza két olda­lán a partvédelmi munkát, valamint a Kisköréről ki­induló két főcsatorna építé­sét is. A munkálatok mére­teire jellemző, hogy az idén mintegy 3,5 millió köbméter földet mozgatnak meg Kis­körén. Két új TU-134/a típusú gép A MALÉV a növekvő sze­mélyszállítási igények kielé­gítésére két TU—134/a tí­pusú, gázturbinás, sugárhaj­tóműves gépet vásárolt. A „TU-k” a napokban megér­keztek a Szovjetunióból. A 72 utast, 850—900 kilométe­res sebességgel szállító gé­peket, a MALÉV részben a nyári menetrend szerinti vo­nalain állítja forgalomba, részben a különjáratok za­vartalan lebonyolítására használja fel. A két TU—134/a csütör­tökön áll munkába; az egyik 6,50-kor indul Dubrovnikba. a másik első hivatalos útja — 12,30 őr ás indulással Prá­gába vezet. Diploma-kiosztó ünnepség Diploma-kiosztó ünnepsé­get tartottak június 30-án a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának politikai főiskoláján. Az ün­nepségen beszédet mondott Övári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára. Az okleveleket Nemes Dezső, a párt Politikai Bi­zottságának tagja a főiskola rektora adta át a végzett hallgatóknak. összeül az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa Az oroszországi föderáció Legfelső Tanácsának Elnök­sége július 28-ra hívta össze az OSZSZSZK Legfelső Ta­nácsának első ülésszakát. A föderáció parlamentjét június 13-án választották újra. Az OSZSZSZK Legfel­ső Tanácsában 894 képviselő foglal helyet. Július 1-től 12 forint a narancs A Déligyümölcs és Élelmi­szerkereskedelmi Vállalat bejelentette, hogy július 1- től országszerte egységesen Í2 forintért árusítják a na­rancsot. A ’vállalat és a kis­kereskedelem megállapodása alapján ,íz új, csökkentett ár a hálózatban már meg­lévő gyümölcsre is vonatko­zik, az árkülönbözetet a DÉLKER megtéríti a válla­latoknak. Az őszi árpának csak* nem a felét learatták Úgy látszik, az idei ara­tásnál az időjárás ismét fel­adja a leckét a mezőgazda­sági szakembereknek, agro- nómusoknak, kombá inosok- nak és szerelőknek. Néhány nappal ezelőtt ugyanis még bíztak abban, hogy megja­vul az időjárás, ebből a re­ményből azonban kedden és szerdán nem sok vált való­ra. A heves szélrohamok ugyan segítettek abban, hogy a szombati záporok nyomai felszáradjanak a ga­bonatáblákon, a .széllökések azonban alaposan próbára tették a növények „ellenálló képességét". Az elsőnek be­érett őszi árpa sínylette meg legjobban a szélrohamokat, ez a növény ugyanis a zá­porok nyomán már koráb­ban is sokfelé megdőlt, a mostani erős széljárás pe­dig még inkább „megfek­tette’’ a kalásztól terhes szá­rakat. Ezért országszerte megy gór sították a betakarí­tást. A MÉM szakemberei szerint szerdára a 251 000 holdas vetésterület hozzáve­tőleg 40 százalékát learatták. A következő napokban, — amennyiben az ismételt eső­zések nem zavarják meg a kombájnok munkáját, — or­szágszerte mindenhol elké­szülnek az őszi árpa aratá­sával és nagy erővel lát­hatnak hozzá a búza beta­karításához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom