Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-01 / 179. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. augusztus í. Rajnai utazás ... Versenyképesnek maradni A lengyel tengergazdálkodás Ott akarunk maradni az NSZK piacain mezőgazdasá­gi termékeinkkel, tehát al­kalmazkodnunk kell az éle­sedő verseny egyre szigorúbb feltételeihez. Előnyünk a jó minőség, amit ismernek és elismernek a német partne­rek, de ez egymagában ke­vés. A velünk kapcsolatot tar­tó nyugatnémet kereskedel­mi vállalatok közül nem tar­tozik a nagyok közé a Majna melletti Frankfurtban széke­lő Interatalanta, de vélemé­nye túlzás nélkül általánosít­ható. Egyik vezetője, Man­fred Kuhles nagyon szívesen fogadta bejelentkezésemet és készséggel válaszolt minden kérdésemre. Különböző hús­konzerveket vásárolt tőlünk eddig ez a cég, kérésükre most folyik tárgyalás a Ter- impex-szel kötözöttsonka és egyéb füstölt áru vásárlásá­ról Sonka konkurrencia Kérdésemre, hogy elége­dettek-e áruink minőségé­vel, röviden azt felelte Küh­les úr: a legteljesebb mér­tékben. Szerinte a tőlünk vá­sárolt árufajtákat — a pápai dobozolt sonkától a Budapes­ten készült gulyásig — sehol a világon nem tudnák olyan minőségben előállítani, hogy ,.lefőzzék” a magyarokat. Be­szélgetés közben derült ki, hogy 1964-től mégis fokoza­tosan csökkent a Terimpex- szel lebonyolított forgalmuk. És ennek oka? Elsősorban versenyképességünk csökke­nése, különösen ami a cso­magolást és az árat illeti. Példával is szolgált. A ma­gyar dobozolt sonka nagy „ellenfele” a Belgium által szállított cryovac — préselt sonka, celofán csomagolás­ban. Minősége gyengébb a magyar sonkáénál, de... szá­raz, nincs zselétartalma, — egyszerűbb a kezelése és.szá­mottevően olcsóbb.' Magyar kereskedelmi szak­emberekkel beszélgetve — gyakran hallottam a kifeje­zés: versenyképesnek marad­ni. És természetesen arról is gyakran szó esett, mi a leglé­nyegesebb tennivalónk ide­haza, hogy a versenyképessé­get ne csak megtartsuk, ha­nem fokozzuk. A leglényege­sebb: alkalmazkodni a piac, a vevő igényeihez. Aminek keletje van Már említettem, hogy ta­valy Magyarország volt az NSZK legnagyobb hízóbika szállítója. Az idén viszony­lag kevesebbet szállítunk. — mert a Közös Piac országai közül éppen az NSZK-ban legalacsonyabb az ár. De a piacot meg kell tartanunk és ki kell elégíteni az igényt, — hogy kqpz állatokat kapja­nak a nyugatnémet kereske­dők, mert ott nem hizlalják tovább a jószágot, mint pél­dául az olaszok. Előző írá­somban arról is szó volt. — hogy csirkehússal kielégíti az NSZK importszükségletét Hollandia. Ugyanakkor je­lentősek a lehetőségeink a li­ba és kacsahús értékesítésé­ben. A feltételek, amelyek­hez alkalmazkodnunk kell: elsősorban a zsír nélküli, — úgynevezett pecsenyeáru a kelendő, vagyis a pecsenye- liba és pecsenyekacsa. Nem év végén, egy tömegben szál­lítva, hanem már a nvár ele­jétől elkezdve a szállítást. A különböző baromfirészek, kü­lön és korszerűen becsoma­golva (mái, comb, melll je­lenleg is kapósak, s jóidéig azok maradnak. Szalámink és kolbászunk változatlanul márka a nyu­gatnémet piacon. A gulyás is... Ez utóbbiból Románia és Lengyelország is elég sokat szállít, de — mint egy nem­régen lebonyolított tesztvizs­gálat is bizonyította — a Glóbus és Piroska márkával ellátott „orig, ungarische Gulasch” viszi a pálmát. Az itthon kevésbé ismert és ked­velt juhsajt csemege a nyu­gatnémet piacon. Tavaly — 250—300 tonnányit szállítot­tunk, de ennek többszöröse is elfogyna — míg egyéb sajtjaink exportja számára a már említett lefölözés jelent korlátot. Többet adhatnánk el házinyúlból, édesvízi hal­ból, a ponty kivételével, — amelynek bevihető mennyi­sége az NSZK részéről kor­látozva van. Nemrég jelent meg az NSZK-ban egy rendelet, — amelynek célja mindenek­előtt a hazai bortermelők vé­delme. És ott van a Közös Piacban a nagy bortermelő Franciaország... Mégis az utóbbi három évben megkét­szereztük a Német Szövetsé­gi Köztársaságnak eladott bor mennyiségét. Bizonyíték ez arra, hogy a magyar bor­nak változatlanul jó. híre van. Mindenekelőtt persze a toka­jinak. A borok királya olyan „tekintélyt” élvez, hogy még a Közös Piac mindenféle megkötöttsége alól is mente­sítették. Természetesen más történelmi borvidékeink ter­mékei is jó eséllyel állják a versenyt, főleg az egri, a ba- latonvidéki... 3óf tetszetősen Néhány év óta, ha nem is nagy tételben, Magyarország gabonát is szállít az NSZK- nak: búzát, rozsot, kukoricát. Elsősorban a jó minőség itt is ajánlólevél. Az acélos ma­gyar kenyérgabona még bizo­nyára nagyon sokáig kelendő cikkünk lesz. Akárcsak a már említett magyar paprika, és a méz. Érdekességként hadd említsem meg, hogy' évente több mint tízezer ton­na napraforgómagot adunk el az NSZK-nak. Nem olajat sajtolnak belőle, hanem a madaraknak adják. Nem a kalitkába zárt csicsergőknek, hanem a parkok, kertek ma­darainak. A madáretetés — hobby. Ä hagyományos és ismert cikkek exportjának megtar­tása és növelése is megköve­teli természetesen, hogy ku­tassuk tennivalóinkat. A ma­gyar kereskedelmi szakembe­rek egybehangzó véleménye, hogy a mezőgazdasági terme­lőüzemek feladata mindenek­előtt: gondoskodni a jóminő­ségű áruról. A kereskedele­mé pedig az, hogy a csoma­golásra és a reklámra for­dítson több gondot. A nyu­gatnémet üzletekben árubő­ség van, s a fogyasztó gyak­ran azt a cikket választja a sokféle közül, amelyet tet­szetős csomagolásban tesz­nek eléje, és amelyre felhív­ják a figyelmét. Még a közis­merten jó minőségű, megked­velt magyar áruk forgalmá­nak sem árt az eféle külső­ség. És még valami: töreked­nünk kell arra, hogy mező- gazdasági termékeink közül is minél több késztermékként jusson az NSZK piacaira, pél­dául a zöldség és a gyümölcs konzervként, a bor palackoz­va... Ehhez persze feileszteni kellene, még korszerűbbn ki­építeni a magyar élelmiszer- ipart. Igaz, ez elsősorban be­ruházás, pénz kérdése, de megéri az áldozatok R. Fábián Ferenc ? (Következik: Hírünk az NSZK-ban.) Napjainkban közel 500 ke­reskedelmi, halász és mentő­hajó fut lengyel zászló alatt. Legalábbis ennyit tart nyil­ván a Lloyd’s Register of Shiping nemzetközi társaság. A terv előirányzat szerint ez év végére a lengyel óceán­járó és tengeri szállító flotta ossz űrtartalma eléri az 1824 ezer tonnát. A lengyel hajók rendsze­resen szállítanak árut az öt világrész kikötőibe. A „Stefan Báthory” utasszállí­tó amelyet nemrég vásárol­tak meg egy holland cégtől és a gdyniai gyárban kor­szerűsítettek, rendszeres já­raton közlekedik a balti-ten­geri kikötők és Észak-Ame- rika között. A halászflotta egyre több új, modern hajót kap. Így „hatósugara” évről-évre messzebbre terjed. A lengyel halászhajókkal ma már ta­lálkozhatunk a norvég par­toknál, Labradornál, az Északi-tengeren és az Atlanti Óceánon. Nemrég megkez­dődtek a felmérések a Csen­Deigraai niarotecnniKal Vállalat Líbiában duzzasztó­gátat épít, a szarajevói Bos- nainvest lakóházakat a müncheni olimpiai faluban, a belgrádi Union ugyanott 5 des Óceán halászati lehető­ségeiről. Szinte ezzel egy­idejűleg lengyel halászati tu- , dományos kutatók utaztak az Északi Sarkra. Ismeretes, hogy Lengyelor­szág hajógyártó ipara a vi­lág hajóépítésének történeté­ben szinte egyedülálló gyors­ütemű fejlődést ért el. A lengyel hajógyárakban az el­múlt negyedszázad alatt ezer hajó épült, együtte­sen 4,5 millió össztonna súlyban. A hajógyártás a felszabadulás után jóformán a nulla pontról indult el. A helyzetet jól érzékelteti, ha megemlítjük, hogy a gdyniai hajógyár a második világ­háború előtt nem tudott megfelelően fejlődni, s a ha­talmas háborús pusztítások egyetlen hajódokkot sem hagytak épen. A lengyel hajógyártás im­ponáló fejlődését talán leg­jobban a következő két adat érzékelteti: Lengyelország 1952-ben 0,9 százalékkal, 1968-ban viszont 2,5 száza­lékkal részesedett a világ hajóépítésében. Harminchatmillió dollár értékű munkavállalás külföldön Á rxol TTi ---1 _ j t i i 1 t izenkét emeletes toronyhá­zat, a belgrádi Ivan Miluti­novic Vállalat pedig elvál­lalta Tunéziában a gabesi kikötő építését. rny* * liz ev a függetlenség útján Kerek egy évtizeddel ezelőtt, 1960 au­gusztusában nyolc afrikai ország nyerte vissza függetlenségét. Mind a nyolc ko­rábban Franciaország gyarmata volt és Francia Nyugat-, illetve Egyenlítői-Afrika robbanásszerű felbomlása idézte elő azt a folyamatot, amelynek nyomán ezek az országok független államként felkerültek térképeinkre. Egyetlen hónap alatt kb. négy és fél millió négyzetkilométeres te­rületen csaknem 20 millió ember szaba­dult meg az idegen elnyomók béklyójától. Földünk második legnagyobb kontinen­sén új remények éledtek, új lehetőségek csillantak fel. Ügy tűnt, a földrész töméntelen ásvá­nyi kincse, a mező- és erdőgazdaság ad­dig kihasználatlan lehetőségei kellő ala­pot nyújtanak majd, az óriási színvonal­beli különbség ellenére is, a függetlenség adta lehetőségek kihasználásához. Az elmúlt tíz évben az évszázadnyi le­maradást természetesen nem lehetett fel­számolni. A függetlenség elnyerését kö­vető napok örömteli időszaka után a fiatal afrikai államoknak szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy nem rendel­keznek elegendő erővel még saját, meg­lévő gazdasági lehetőségeik felhasználá­sához sem. Ez a körülmény lehetőséget teremtett a volt gyarmattartók, az im­perialista hatalmak számára, hogy az afrikai országokat újfajta kötelékekkel vonják ellenőrzésük alá. Emellett azok a belső erők, amelyek a függetlenség el­érése érdekében korábban közös táborba tömörültek, most sok helyen szembe ke­rültek egymással, a neokolonialisták ter­mészetesen igyekeztek ezeket az ellen­téteket kihasználni. Ha végigtekintünk Afrika tíz éves történelmén, válságok és katonai puccsok követik egymást. Az el­múlt évtizedben több mint 25 államcsíny­ről számoltak be a krónikások a világ­nak ezen a részén és egy tucatnyi or­szágban katonai kormány van hatalmon. Tanúbizonysága ez annak, hogy Afrika országaiban még közelről sem fejeződtek be azok a társadalmi folyamatok, ame­lyek a kontinens arculatának végleges ki­alakulását hivatottak elősegíteni. íme az 1960 augusztusában önállóvá vált nyolc ország, a függetlenné válás sorrendjében: DAHOMEY 1960. augusztus 1-én' vált függetlenné. Hamarosan kiéleződött a belpolitikai helyzet. Puccsok következtek, amelyek során 1963. október 28-án meg­dőlt a francia-barát Hubert Maga elnök uralma. A kormányon belüli viszályok azonban nem simultak el. A fokozódó gazdasági bajok elégedetlenséget szültek, s ezt kihasználva Soglo tábornok 1965. december 22-én katonai puccsal átvette a hatalmat, felfüggesztette az alkotmányt, feloszlatta a parlamentet és betiltotta a pártokat. Uralma azonban csak rövid ideig tartott. 1967 decemberében újabb államcsíny zajlott le, az államfő Alphon­se Amadon Alley lett, de jelentősebb változást ez sem hozott. NIGER alkotmányjogi függetlenségét 1960. augusztus 3-án nyerte el. Bár az ország nem tagja a Francia Közösségnek, vezetői támogatják a francia neokolonia- lista politikát. A haladó erők 1964-ben puccsot kíséreltek meg Nigerben, de ve­reséget szenvedtek. A haladó szervezetek illegalitásban működnek. FELSŐ VOLTA 1960. augusztus 5-ike óta független. Maurice Yaméogo vezette első kormányát a korrupció, a bércsök­kentés és az adóemelések miatt kirobbant tömegmozgalom elsöpörte és a hadsereg vette át a hatalmat. 1966. január 4-től, Sangoule Lamizana tábornok vezetésével megindult egy lassú politikai és gazda­sági fejlődés. A külpoltikában a fő fran­cia orientáció mellett 1967 februárjától, a Szovjetunióval felvett diplomáciai kap­csolatokat követően igyekeztek a szociá­lisa világgal is elmélyíteni az együttmű­ködést. ELEFÁNTCSONTPART 1960. augusztus 7-én elnyerté ugyan függetlenségét, de 1961. április 24-én szoros politikai, gaz­dasági és katonai együttműködésről szóló egyezményt kötött Franciaországgal. En­nek tulajdonítható, hogy 1963-ban és 1964-ben kíméletlenül elnyomták az or­szágban a haladó erőket és segítették a progresszív afrikai államok elleni akna­munkát. CSÁD-ban az 1960. augusztus 11-én ki­kiáltott függetlenség után sem enyhültek a belső problémák. 1965-től felkelés in­dult el az országban, 1966-ban pedig Szu­dánban megalakult a Csádi Nemzeti Fel- szabadítási Front. 1968-ban jelentős terü­letek kerültek a felkelők ellenőrzése alá. A kormány francia segítséggel igyekszik úrrá lenni a helyzeten. A KÖZÉP-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG 1960. augusztus 13-án vált a Francia Kö­zösségen belül alkotmányjogilag függet­len állammá. A fiatal köztársaság hely­zetét rendkívül megnehezítette, hogy a nemzeti mozgalom elismert vezetője — Barthélemy Bogranda — közvetlenül a függetlenség kikiáltását megelőzően, máig is tisztázatlan körülmények között, repülőszerencsétlenség áldozata lett. A hatalom a francia neokolonialistákat ki­szolgáló erők kezébe került. 1966. január 1-én a hadsereg Jean Bedal Bokassa ve­zetésével megdöntötte az addigi kor­mányt. Az új állam- és kormányfő' Bo­kassa lett, aki kijelentette, hogy fő fel­adatának tekinti a hazai burzsoázia bű­néből kialakult igazságtalan társadalmi viszonyok felszámolását. A KONGÖI NÉPI KÖZTÄRSASAG- ban 1960. augusztus 15-én kiáltották ki a független köztársaságot, de a franciák meghatározó befolyása csak három évvel később a Fulbert Youlou abbé uralmát megdöntő 1963. augusztus 15-i tömegmoz­galom után ért véget. Youlou elűzése után Alphonse Massemba-Débat alakított kormányt. 1968. május 13-án jobboldali zsoldosok kísérletet tettek kormánya meg­döntésére. Az 1968. augusztus 1-én ki­robbant politikai válság nyomán Massem- ba Débat helyére Alfred Raud lépett. Az ország 1969. decemberében vette fel a Kongói Népi Köztársaság nevet (koráb­ban brazzavillei Kongóként emlegették). Az 1970. január 3-án életbe lépett új alkotmány szerint az államhatalom helyi szervei a népi tanácsok lettek. Az állam­tanács elnöke Marien Ngouabi. A kor- mánvzőoárt a Kongói Dolgozók Pártia. GABON 1960. augusztus 17-én vált füg­getlenné. A hatalomra került Gaboni De­mokratikus Tömb a reakció és a francia monopóliumok érdekeit szolgálta. Ezt a helyzetet akarta a nemzeti erőkre tá­maszkodva megszüntetni a hadsereg. Ezért 1964. februárjában katonai puccsot haj­tottak végre, Leon M’ba elnök lemondott és ideiglenes kormány alakult. A fran­ciák azonban fegyveresen beavatkoztak és Leon M’bát visszaültették az elnöki székbe. Tolnay László Nixon intézkedései nem állították meg az inflációt Az US News and World Report című amerikai heti­lap drámai hangú felszólí­tást intézett az amerikai és a nyugat-európai kormá­nyokhoz, hogy akadályozzák meg a gazdasági vissza­esést, amely az 1930. évi vál­ság óta a legsúlyosabbnak ígérkezik. A befolyásos hetilap sze­rint az infláció nemzetközi betegség lett, és a nyugati félteke minden országában felütötte a fejét. Az adatok szerint a legutóbbi tizenkét hónapban Chilében 29,3 szá­zalékkal, Brazíliában 21,7, Japánban 8,3, Svédországban 6,3, Olaszországban 5, Nagy- Britanniában 5,6, Franciaor­szágban 5,7, az Egyesült Ál­lamokban 6,2, Nyugat-Né- metországban 3,1 százalékkal növekedtek az árak. A lap gazdasági szakértő­je szerint az inflációt az árak és a bérek versenyfu­tása okozza. A fizetések az említett országokban 6—15 Tome Kuzmanovszki, a ju­goszláv—román vízgazdálko­dási vegyes bizottság ju­goszláv társelnöke, helyettes szövetségi gazdasági titkár, a Tanjug munkatársának adott nyilatkozatában többek között elmondta, hogy Ju­goszlávia és Románia rend­kívül eredményeb együttmű­ködést folytat a vízgazdál­kodás terén, s ez különösen az idén, a Tisza magas víz­állásának napjaiban jutott kifejezésre. Hangsúlyozta, hogy Ju­goszlávia nehezen tudta vol­na kivédeni a Tisza támadá­sait, ha nem folytat eredmé­százalékkal növekedtek. Ha az Egyesült Államok és Nyugat-Európa nem tud megállapodni az infláció kor­látozásának módjában, ak­kor a világ a harmincas évek válságához hasonló gazdasági katasztrófát ér meg. A hetilap szerint ezt a nézetet szinte minden nyu­gat-európai bankár és gaz­dasági szakértő osztja. A hetilap megállapítja, hogy Nixon elnök infláció- ellenes intézkedései eddig nem hozták meg a várt eredményt. ^' h(Vt­Cyrus Eaton ismert ameri­kai üzletember a kongresz- szus két háza gazdasági bi­zottságának tagjai előtt ki­jelentette, hogy az USA ag­gasztó gazdasági visszaesést ér meg, ha a kormány nem fejezi be a vietnami háborút. Eaton nyíltan kimondta észrevételét, hogy Nixonnak nincs szándékában véget vet­ni a háborúnak. ugoszláv—román vízgazdálkodási együtt- nűködés nyes együttműködést a meg­felelő román szervezetekkel, ha azok nem tájékoztatják a Tisza felső szakasza vízállá­sának alakulásáról. Kuzmanovszki elmondta, hogy a válságos helyzetben is rendkívül gyorsan és ered­ményesen teremtettek kap­csolatokat a román szerveze­tekkel. Külön említést ér­demel Románia készsége, hogy segítséget nyújtson a Tisza jugoszláviai szakasza árvízvédelmének. Kuzmanovszki szintén megelégedéssel szólt a víz­gazdálkodási vegyes bizott­ság legutóbbi üléséről is. Adóemelés és kamatcsökkentés Nyugat- Németországhan Bonnban két fontos gaz­dasági határozat született. A Bundesrat jóváhagyta a kor­mány törvénytervezetét a nemzetgazdaság „lehűtésé­ről”, a Szövetségi Bank pe­dig csökkentette a kamatlá­bakat. Ez a két határozat gyakor­latilag azt jelenti, hogy Brandt kormánya, minde­nekelőtt pedig Schiller mi­niszter jelentős győzelmet aratott a kereszténydemok­raták fölött, akik éppen ezen a területen akartak csa­pást mérni a kormányra. A határozat értelmében 10 százalékkal növelik a jöve­delmi adót, s ez az 'intézke­dés a nyugatnémet adóköte­lezettek egyharmadát érinti. Noha népszerűtlen a szak- szervezetek és a munkaadók körében, a parlament mini­mális többséggel mégis meg­szavazta. A Szövetségi Bank a Schil- ler-féle terv elfogadása mi­att csökkentette a kamatlá­bakat. Másrészt az adókulcs növelésével a gazdaságból mintegy 5 milliárd márkát vonnak ki. A bank mind­addig korlátozza a hitelfo­lyósítást, amíg a rendkívüli gazdasági intézkedések nem rendezik a gazdaság hely­zetét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom