Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-02 / 51. szám
iS®5. március 2. SZOLNOK MfiQTB NfiPLAF 3 Szenvedélyes önvizsgálat Az autóközlekedési vállalat taggyűlésén Szolnok közlekedési gondjai közismertek. Valamennyiünk érdeke: minél előbb jobbra foduljon a helyzet. A gépkocsivezetők, kalauzok, menetirányítók nagy erőfeszítéseket tesznek az utasforgalom zavartalan lebonyolításáért. Pártszervezetük a minap taggyűlést tartott, amelyen azért vettünk részt, hogy megtudjuk a kommunistáktól, mi a szándékuk. A munkafegyelem A vezetőség alaposan felkészült. Lengyel Imre, a titkár olvasta fel a beszámolót. Az idei munkát értékelték, a hibákról is sok szó esett. Részint a termelés, részint a munkafegyelem került terítékre. — Mindannyian tudjuk, hogy januártól kezdve igyekeztünk az addigiaknál többet tenni a zavartalan forgalomért. Javult is a munkánk. Másfél hónapja egyetlen járat sem maradt ki, ami a műszakiakat és gépkocsivezetőket dicséri. A terv mutatóit gazdaságosan teljesítettük, — Sok elvtársunk, munkatársunk megtette a magáét, de nem mindenki. A munkafegyelemben, «ajnos. lazaságot tapasztalunk, egykét példát mondok. Seres Imre nem jelentkezett szolgálatra, akadtak kalauzok, akik hozzányúltak a vállalat pénzéhez. Sári József nemtörődömsége miatt 40 ■ta« késett el a gyárból, A biztosítás Hosszú-hosszú perceken át sorolta a mulasztásokat, kihagyásokat. A beszámoló a sokat vitatott biztosítási ügyet is említette. A vezetőség így foglalt állást ebben: — Fontot kell tenni az figyre. Nekünk az a véleményünk, ha biztosítást nem kér az utas. a kalauz adjon neki olyan bérletet, amilyent kíván... — A pártvezetőség szenvedélyes önvizsgálatra biztatja az elvtársakat. A decemberi párthatározatok végrehajtása érdekében azt kérjük, mindenki mondja el a tapasztalatait, fedje fel a hibákat, javaslataival gazdagítsa a taggyűlés munkáját — így ért véget a beszámoló. Emlékszem, a titkár korábbi beszélgetésünk során azt mondotta, náluk mindig parázs vita szokott kerekedni. Várakozással tekintettem az események elé. Fricska Gyula kért szót. — A beszámoló sokat fog kihozott a gazdaságossággal, ezért fontosnak tartom, hogy elmondjam az esetemet. A bürokrácia Igazán nem nagy dolgot említett. Valami nyomógombot akart kicserélni a kocsiján, de az üzemi bürokrácia egyik telepről a másikra küldte, ezért fogyasztotta a rezsikilométert, többszáz forintért. Szerinte sok ilyen százforintot lehetne megtakarítani, ha Inkább a józan eszére hallgatna mindenki, mint az elavult belső rendelkezésekre. Hricza András szerelő csoportvezető az iménti felszólalóval tűzött össze. — Nem írtam ki a nyomógombot, mert mást mond a rendelkezés. És mindaddig nem is fogok, amíg azt meg n®m változtatják. Még valamit: egyik gépkocsivezető trehányabb, mint a másik. Ezután majd jegyzőkönyvezni fogom. Láthatóan dühös volt és nem tárgyilagos. Bíró István gépkocsivezető később arra adott magyarázatot, amit néha az utas sem ért, amikor félórákat vár hiába a megállóban. — A munkafegyelmet meg kell szilárdítani — kezdte mondanivalóját, — Ne fordulhasson a jövőben elő olyan eset, mint Sári Józseffel. Már két órája kész volt a kocsija a műhelyben, de neki a magánügyei fontosabbak voltak, mint az utasok. Máskor meg szervezési hibák miatt maradt ki a járat. Ha jobban szem előtt tartjuk az utasok érdekét, jobb lesz a közlekedés. Számos hozzászóló fejtette még ki véleményét, őszinte szavakkal tárták fel a szervezésben, a munkafegyelemben tapasztalt hibákat. Néhányan kicsit nekikeseredve beszéltek, s nem kímélték egymást, ha bíráltak. Tuka Sándor felszólalásában összegeződött az eddigi vita. — Bíráljuk egymást? — kérdezte. — Jól tesszük. Mindez a jobbért van. De kár ilyen borúlátónak lenni. Ügy beszélünk, mintha körülöttünk csak hiba lenne. Pedig a munkának megvan az eredménye Az utasok Óhatatlanul eszembe jutott a magunk panasza, az utasok véleménye. Hányszor bosszankodtunk már azért, mert az autóbusz félig telten elrobogott előttünk a megállóban. Aztán menetrend ide vagy oda, fél órákat vártunk a következőre. Utas ilyen is van, olyan is van. De kalauz is. Lenyeltünk gorombáskodást, nyers szavakat. Szó ami szó, sokat emlegetjük ezt a vállalatot, végeredményben a gépkocsivezetőket, kalauzokat és menetirányítókat. A taggyűlésen viszont azt tapasztaltam, hogy a kommunistán minderről úgy gondolkodnak, mint mi, helytelenítik az efféle hibákat. Sőt tenni akarnak ellenük, s bizonyosan tesznek is. Negyvennyolcán vannak ebben az alapszervezetben. Mellettük többszázan dolgoznak. Vajon ők is megértik a kommunistákat, vajon ők is szívügyüknek tekintik majd mindazt, amit a taggyűlésen elmondottak, elhatároztak? Erre a kérdésre majd az idő hozza meg a feleletet. F. P. Miként lehetne Szolnok tiszta város ? A vállalatok egyeztessék terveiket Március 20-ra elfogadható rendet csinálunk Üjabb szolnoki lakosok válaszoltak a „Miként lehetne Szolnok tiszta város?” című írásunkra. — S mint eddigi levélíróink, az első helyen említik: közüggyé kell tenni a város tisztaságának megteremtését. Sőt a javaslatok mellett már akad olyan is, aki a maga munkahelyén megtette a megfelelő tintézke- dést, mint például Bátaszé- ki István, a városi tanács vb városgazdálkodási csoportiának vezetője. Báta- széki István személyesen mondotta el a következőket: „Figyelemmel kísérjük a lapban megjelent cikkeket, leveleket. Nem túlzók, ha azt mondom: nap, mint nap várjuk az újabb javaslatokat. Nagy segítség ez nekünk, mivel talán bennünket érint elsődlegesen e gond megszüntetése. — Éppen ezért a cikk Vám és rév Két, nagyon érdekes ügy került nemrégen a megyei döntőbizottság elé. — Az egyikben az új bérházak homlokzatáról egy-másfél év alatt lepergő Wallkyd festék, a másikban a jászberényi Hűtőgépgyárban készülő turistadoboz a főszereplő. Az előbbinél, bár milliós kár származott belőle, olyannyira megkésve kifogó soha a beruházó a rossz minőségű munkát, hogy most már körülbelül 17 épület újrafestését kell az építőiparnak elvégezni. A turistadoboznál viszont a rég, idejét múlta szabványba belekapaszkodva — a vevőnek fel sem tűnő parányi felületi karcolások miatt, amelyek a gyárba érkezve már megtalálhatók az alumíniumlemezen és amit nem lehet polirozás- sal, csiszolással eltüntetni — harcol. mondhatnán« szinte fillérekért a kereskedelem. Ugye milyen érdekes? A sok-sok, három-négyemeletes lakóház „rongyos” homlokzata és a turistadoboz között összefüggés van. — Mégpedig az, hogy a szinte filléres holmik minőségének „megvédésére” sokszor milyen túlzott, teljesen feil agYteljesítményű mikroszkóp Az Amerikai Fizikai Intézet évenként megrendezett New York-i kiállításán igen nagyteljesítményű mikroszkópot állítottak ki. Ez a műszer, a konstruktőrök tanúsága szerint, egy centiméter 200—300 milliomod részénél nem nagyobb tárgyakat is láthatóvá tesz. Ez az első kereskedelmi forgalomban lévő műszer, amely a nagyításban az „ionmező” felhasználásával működik. Régebbi mikroszkópok a fénytükrözés alapján működtek. Ezeknek a helyébe léptek a modem elektronikus mikroszkópok, amelyekkel már a centiméter tízmilliomod részénél nem na- gyobb tárgyak is láthatóvá válnak. Az ionmikroszkó- pok szerkesztése 1955-ben indult meg; segítségükkel már az atom méreteit nem meghaladó tárgyak is megfigyelhetők. Egyelőre csupán ilyen méretű fémrészecskék figyelhetők meg ekkora nagyítással, de a kutatók szerint minden remény megvan rá, hogy rövidesen élő sejteket, illetve e sejtek etomszerkezetét is tanulmányozni lehet velük. lesleges energiát fordítunk. Félreértés ne essék, nem lazítani akarom a minőségi követelményeket, hanem inkább fokozni. De azzal, hogy a turistadoboz valódi hivatását szem elől tévesztve ékszeresdobozt akarunk gyártani, éppen nem ezt érjük el. A nagyobb gondot és felelősséget a nagy értéket képviselő gyártmányoknál, beruházásoknál kell érez- nünk Ha egy ház külső homlokzata a szokásos 10— 15 év helyett egy esztendő alatt tönkremegy, ami ráadásul 100 ezer forintba kerül, — akkor reklamálni kell. De akkor aztán nagyon gyorsan és nagyon erélyesen. Sajnos még mindig elég általános tünet, hogy a tervezés, vagy a kivitelezés során elkövetett hanyagságból, felületességből származó százezres, vagy milliós károk okozóit a legnehezebb megtalálni és felelősségre vonni. Mondjuk meg őszintén; a dolgozóval, aki figyelmetlenségből elront egy cipőfelsőrész alkatrészt, — nagyon helyesen — megtéríttetik vele a selejtté vált anyag értékét. De, — és itt jön az érem másik oldala — hogyan vonják felelősségre mondjuk a Wallkydból származó kár okozóját, amikor a döntőbizottsági tárgyaláson az építőipar képviselői nem tudtak (mondjuk inkább azt, hogy nem akartak!) nyilatkozni arról, ki adta az utasítást, hogy az előírt anyag helyett mást használjanak. Az ilyen szemlélet köny- nyen meghiúsíthatja az üzemekben egyre jobban megszilárduló anyagi felelősségvállalás eredményességét, mert népgazdasági szinten amit így megtakarítunk a vámon, az könnyen elúszhat a réven. B. J. megjelenése után olyan intézkedési tervet készítettünk, amelynek végrehajtásával ha teljesen nem is oldjuk meg a város tisztán tartását, de lényegesen javítunk a helyzeten. A télen sok helyen megszaporodott a szemét, mert a rossz út miatt nem tudtuk azt elszállítani. Ügy döntöttünk, hogy minden körülmények között napokon belül pótoljuk a mulasztást. Ugyancsak a télen az úttestről a járdák szélére raktuk fel a sarat. Ezt is eltakarítjuk. Március 20-ig olyan rendet akarunk teremteni, hogy az elfogadható legyen. Április 4-ig pedig pótoljuk a hulladék- gyűjtőket. Több mint 150-et rakunk ki. Persze mindez kevés lesz ahhoz, hogy elmondhassuk: végre tiszta a város. Sok mást is kell tennünk, de a lakosság segítsége nélkül munkánk hiábavalónak bizonyul. Éppen ezért néhány javaslatot én is tennék. Előfordul, hogy gyűjtéskor szétszórtan találjuk a szemetet. Érthetetlen miért jobb az ottlakóknak szemétdombon járni? Még több fáradságukba sem kerülne, ha a gyűitőládákba s nem azok mellé öntenék a szemetet. A másik: a főbb útvonalakon hajnalban takarítjuk az úttestet. Erre a háztulajdonosok utánunk söprik le a járdát. Persze, hogy visszakerül a szemét a járdára, hiszen a gépkocsik odasodorják. Meg kellene ebben is egyezni. Seperjenek korán reggel a háztulajdonosok is. Előfordul, hogy egyáltalán nem takarítják a járdát. Ilyenkor a rendőrségnek és a városi tanács illetékeseinek kellene szigorúbban eljárni. Ezzel kapcsolatos a buszmegállók környékén eldobált szemét is. Fogjuk le a szemptelők kezét. Szóljunk rájuk. íme csak néhány olyan tennivaló, melyek sokat segíthetnek abban, hogy városunk végre tiszta legven! Kiss Antal Szolnok, Bimbó út 42. szám alatti lakos levélben közölte javaslatait. „Szolnok csak abban az DOLGOZÓ NYUGDÍJASOK Kalmár János Jászapáti — Jól dolgozó állandó bizottsági tagot keres? Nagy Sz. József bácsi gyakran jár vizsgálatokra. Az egészség- ügyi, szociális áb-ban tevékenykedik. Ezen a héten egy hozzájuk közel lakó fiatal házaspárt hívtunk be a tanácshoz. Józsi bácsi is segített meggyőzni őket. Remélhetőleg helyreáll a béke köztük... Vagy keresse meg Fekete Istvánt. Igen szor- ' galmas, lelkiismeretes, a2 I igazgatási áb-ban... Nyug j díjas Kalmár János bácsi » is, a Budai utcában — mondta Gazsó József, a községi tanács vb-elnöke. Ha életsorsuk, egyéniségük más is, az bizonnyal közös mindhármukban, hogy szívesen végzik a társadalmi munkát. Kalmár János bácsit sikerült megtalálnom. — Az állandó bizottsági munkájáról érdeklődnék. — Tavaly megüresedett egy körzet, s megválasztottak tanácstagnak. Négy éve nyugdíjas vagyok. Tizenegy évig dolgoztam a járási tanácsnál, legutóbb a központi iktató iroda vezetője voltam. Előbb . akíva, majd tag lettem az igazgatási állandó bizottságnál. Ismerem, szeretem ezt a munkát. Szerveztem egy kis tanfolyamot a tsz iktatók és adminisztrátorok részére, díjmentesen. Akkor még öt tsz volt a községben, s eljöttek a jásziványi Szabadság Tsz-ből is. Ezért dicsérő oklevelet adott a községi tanács vb. Rendszeresen, minden alkalommal elmegy az áb üléseire. Legutóbb az igazgatási csoport munkáját vitatták meg. Ott is gyakran kérdezik véleményét, leérik segítségét. S hogyne segítene, hiszen örül, ha segíthet, hozzájárulhat a csoport eredményes munkájához. Dolgozott nyomdában is. Két és fél évtized alatt megtanulta a könyvkötő mesterséget. Ha ilyenfajta sürgős munka van a tanácsnál, azt is elvégzi. — E tudományomat — emlékezik — 56-ban is hasznosíthattam. Hivatal nem volt akkor. Előszedtem a régi, kiselejtezett aktákat, és készítettem 10 ezer borítékot. 45-ben a szociáldemokrata pártból átiratkozott a kommunisták soraiba. Néhány szemináriumot végzett, aztán egy-kettőn már ő tartott előadást. — Most elhelyeztek volna valahova raktárosnak. A nyugdíjam mellé szánták segítségnek. Megköszöntem, de nem vállaltam el. Mesz- sze van nekem Igaz, csak másfél kilométer, de nem bírják már a lábaim. Kímélni kell, a hosszabb gyaloglás nem nekem való. Reggel a fagyos-göröngyös utcán egy bot segítségével jött a Velemí Endre Tsz központjához. S holnap, holnapután ismét indul. Tagja a vöröskeresztnek és pénztárosa az önkéntes tűzoltó testületnek. — Ez utóbbiról lemondtam, de nem fogadták el, úgy hogy csinálni kell tovább. Siet vissza a népi ellenőrökhöz, a vizsgálathoz, ahonnan elhívtam. — Jó egészséget, János bácsi. Sok örömet a munkájában. (V. PJ esetben lehet tiszta város, ha e kérdést közüggyé tesz- szük. Ez főképpen az építkezésekre vonatkozik. — Ugyanis ha egy utcában építkezik a TITÁSZ, az biztos, hogy a következő évben a posta, vagy más vállalat töri fel az utat. Mindez növeli a piszkot, sarat, port. El lehetne ezt kerülni, ha egy kommunális tervet készítenének, melyet kötelesek volnának betartani a vállalatok. A másik javaslatom a társadalmi munkára vonatkozik. Tavaly külföldön jártam, s ott munkaerő problémák miatt a városok tisztaságát úgy oldották meg, hogy munkaszüneti napokra társadalmi munkát szerveztek. A kerületekben a nyugdíjasok és a tanácstagok szervezték e munkát. Felkeresték a lakókat, felírták ki, hány órát ajánl fel, s megmondták nekik, hogy a szerszámokat hol lehet átvenni, s milyen munkára lesznek beosztva. Szerszámokról központilag gondoskodtak. Magam is részt- vettem egy ilyen akcióban, s azt tapasztaltam, hogy beosztásra való tekintet nélkül mindenki részt vett e társadalmi munkában. A szétdobált papírdarabokat így szedték össze, sót az új bérházak körüli parkosítást is társadalmi munkában csinálták meg. Nem volt ez rossz módszer!” íme tehát ismét két nyilatkozat, s annál több javaslat, kérés. A hang, a tartalom azonos; mi magunk tehetjük széppé környezetünket Az elképzelések után, melyek mind több tettel párosulnak, minden bizonnyal eredményesek lesznek. És minél többen leszünk, annál előbb célhoz érünk. Éppen ezért várjuk olvasóink további leveleit. 4 nyolcvan éves Vadász Elemér ünneplése A magyar tudományos élet képviselői hétfőn délelőtt az Eötvös Lóránd Tudományegyetem aulájában ünnepi ülésen üdvözölték Vadász Elemér kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, egyetemi tanárt 80. életévének betöltése alkalmából. Az ünnepi ülésen, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, a Központi Földtani Hivatal és a Magyarhoni Földtani Társulat rendezett, megjelent Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára és Ligeti Lajos •professzor, a Magyar Tudományos Akadémia oí- elnöke is. Sőtér Istvánnak, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem rektorának megnyitó szavai után Szádeczky-Kar- doss Elemér akadémikus méltatta a 80 éves profesz- szor életművét. Hangsúlyozta Vadász Elemér működésének sokoldalúságát. Az új korszerű magyar földtani tudomány — mondotta többek között — minden szálával az ő munká iából nőtt ki. Korát 30 évvel megelőzve, elsőnek javasolta az egyetemi levelező oktatás bevezetését, ö fordította magvarra a geológia nvei- vét is. úgyhogy aki ma földtani kérdésekről beszél hazánkban, akaratlanul ia Vadász professzor szavait használja. Molnár János művelődés- ügyi miniszterhelyettes azokat az érdemeket méltatta, amelyeket a professzor a magvar geologusoktatás megteremtésével, fejlesztésével és színvonalának állandó eme1 ésével szerzett. Végül Kriván Pál adjunktus a tanítványok nótáját juttatta kifejezésre a professzor iránt