Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
iM6. január 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Fazekasék sárországban Léptünk, csúsztunk, botladoztunk a feneketlen sárban. Egyik oldalon két-há- rom méterre a Tisza kanyargóit mellettünk, a másik oldalon félig földbe süppedt öreg vályogházak sorakoztak, egyáltalán nem katonás rendben. Talán könnyebb lenne a munkásoknak nyáridőben dolgozni itt, dehát a munka nem várhat egy percet sem, Vezseny a Tisza egyik éles kacskaringójánál, úgymond szakadó part mellett épült Azt nem kell újból elmagyarázni, — hogy az évenkénti árvizek hogyan rombolták a partot. A vízügyi szakemberek szerint egy-egy árvíz több métert is elmosott a partból. így . azután az idei magas vízállás már több házat is veszélyeztetett. A szakadó part egyre közelebb került ezekhez a kicsiny vályogházakhoz. Tapostuk a sarat, hogy beszélhessünk azokkal az emberekkel, akik ebben a mostoha Időjárásban is derekasan dolgoznak a falu nyugalmáért, a vízügyi Igazgatóság munkásaival. A gépek már elmentek innét — csak a kétkezi munkásra van még szükség. Arra, hogy a keresztgátak között a meredek parton — a folyó szélétől a töltés tetejéig elkészüljön a rőzsesö- vény, ami arra való, hogy a folyó hordalékából feltöltődjön a szakadó part. Node a köveket is az embereknek kellett kirakni az uszályokról — mert hisz víziúton szállították ide a követ, a rozsét. A nagy, hatalmas kövekből meg a keresztgátak lettek... Minden igyekezetemmel azon voltam, el ne csúsz- szam, nehogy lehuppanjak az agyagtenger közepébe, s közben arra is ügyelnem kellett, hogy eszembe véssem kísérőm magyarázatát: — Közel két millió forintba kerül ez a partbiztosítás. Hétszázötven folyóméter hosszú a vezetőmű, 16 keresztgát épült, melyek a vezetőművet kötik össze a parttal; Eddig több ezer köbméter követ, rozsét használtunk fel és mintegy 5000 köbméter földmunkát végeztünk el. Csak a rőzse- kötözéshez 200 ezer folyóméter kötöződrótot használtunk fel. Szeptemberben kezdődött a munka. A befejezési határidő 1964. december 31» Meg lesz? — kérdeztem már a száz munkások egyikétől, Balázs Gyuri bácsitól, a Fazekas brigád legöregebb tagjától. — Meg — válaszolta az öreg. — A brigád többi tagja Is ráhümmögött. Aztán abbahagyták a munkát, — de csak addig, amíg elszívtak egy cigarettát. Eny- nyi pihenést engedélyeztek maguknak, s ennyi beszél- getésnyi időt nekünk; — A szilvesztert hol töltik? — Már azt otthon szeretnénk — így a brigádvezető Fazekas László. Majd kísé- rőmhöz fordult. — Mikor küldik értünk az autót, Kása elvtárs? — Csütörtök délre i+t lesz. — No, addigra kész leszünk a munkával is. -* Igaz-e emberek? Hogy el ne felejtsem: Fazeka* László brigádja híres a vízügynél. Jó munkájukról nevezetesek. Csak ebben az esztendőben már párhuzamműt építettek a Rücskösben, 150 méteres partbiztosítást végeztek Do— Már hogyne lenne igaz. A tervet teljesítettük is. Ez a vezsenyi amolyan plusz munka — szólt nem kis dicsekvéssel a hangjában Fazekas László. — Ebszólt D. Csesznok András. — De akkoriban csak három—négy hónapig volt munka. Folyamatosan csak 45-től dolgozunk. — És ilyenkor hol laknak, ha mint mondták Ti- szaörvényben van az otthon? — Most együtt lakunk a postás bácsi házánál. — És a kosztolás? — Magunk főzünk. Ki mit hoz. Tudja, az asszony úgy enged el bennünket otthonról, hogy visszavágyjunk. Nevettünk a mondáson. Aztán megszólalt a brigád- vezető: — No, emberek, folytassuk! Búcsúztunk! — Fazekas László azonban meghallhatta, amit mondtam Kása Jánosnak: valóban nehéz munkát végeznek itt az emberek, mert igy szólt: — Tudja-e, miért nehéz a mi munkánk? Azért, mert amikor Jézus szent Péterrel a földön járt, megvizi- tálta a Tiszát is. Azt javasolta Péter: A Tisza egyik Vezseny a Tisza egyik éles kacskaringójánál, úgymond szakadó part mellett épült. maházán, cölöpöt vertek Kunszentmártonban a Zalka 'Máté Tsz vízkiemelőjé- nél, aztán dolgoztak Tisza- ugon, Tiszabőn, Jászalsó- szentgyörgyön, s a brigádból tizenhármán árvízvédelmi szolgálatot is teljesítettek a Körös mentén. — Ez az év utolsó munkahelye — mondtam. — Ez. De amikor ide érkeztünk, küldtem az asz- szonynak haza Tiszaör- vénybe egy képeslapot, aztán azt írtam rá: a jó isten többet lábbal erre ne fordítson. — Nem jó itt? — Már szinte nem embernek való munka ez, ebben a sárban. Aztán meg már kétszer öntött ki bennünket a Tisza. Most is magas a vízállás. Ma plusz 282 centiméter^ — Igaz, hogy beneveztek a szocialista címért indított versenybe? ben az évben még nem volt balesetünk és senki sem hiányzott igazolatlanul a brigádból. — Mióta dolgoznak a vízügynél? — Én már 1935 óta — Balázs Gyuri bácsi, a brigád legöregebb tagja. Itt már aa elkészült rőzses övényt mutatja Kása János. oldalán lefelé, a másikon felfelé folyjék a víz. Jézus nem engedett a negyven- nyolcbul... — pedig Péter akarta az ember javát. Jézusnak lett igaza. Csak lefelé folyik a Tisza. Hiába ő volt a nagyobb úr. Már messzi jártunk, amikor még utánunk kiáltotta: boldog új évet! Szilveszterkor ha örvényben járna, hát látogasson meg! Van egy kis jó borom, magam termeltem, azzal koccintunk 1965-re. Varga Viktória Szolnok megyei orvosok tudományos működése Színvonalas, kétkötetes kiadvány látott decemberben napvilágot. Az 1962-es és az 1963-as Szolnoki Orvosnapok tudományos előadásait foglalja magában. A két kötet azt bizonyltja, hogy megyénk orvosai rendkívül széleskörű és elmélyült tudományos munkásságot folytatnak. Gazdag anyagot tartalmaz a belgyógyászati, a tüdőgyógyászati és a bőrgyógyászati tudományok köréből, és jónéhány dolgozat foglalkozik aiZ újszülöttek és csecsemők gyógyászatának egyes kérdéseivel is. A jelentős tudományos mű igen sok fényképfelvétellel, táblázattal, grafikonnal támasztja alá az egyes cikket- meeé11'>T><fásait Külön dicséret illeti a gyulai nyomdát, am.elv a kitűnő tinnsráfiájú művet készítette, Mezőgazdaságunk legfőbb feladatai Irta : cfr. Dimény Imre, u% MSZMP KB Me*őga%dasági Osztályának vezetője A magyar mezőagzdaság a szocialista átszervezés óta egészségesen fejlődik. Termelése 1964-ben mintegy 2,5%-kal, az állam számára felvásárolt áruk mennyisége pedig csaknem 4%-kal haladta meg az 1963. évit. A mezőgazdaság eleget tett egyik igen fontos feladatának: megtermelte az ország kenyérgabonáját. Hosz- szú ideje ez az első esztendő, amikor az ország kenyerét teljes egészében hazai termésből biztosítjuk. A vetés szerkezete 1964-ben lényegében a terveknek megfelelően alakult. Növekedett az értékesebb kultúrák aránya, főként a cukorrépa és a dohány vetés- területe. Az állattenyésztés termelési értéke viszonylag jelentősen: 7%-kal nő. Valamennyi állatfajnál számszerű fejlődés figyelhető meg és ezzel egyidejűleg növekedett az egy egységre jutó állati termék is. Számottevő a fejlődés a szarvasmarhatenyésztés területén. Az állomány számszerű növekedése mellett, nőtt az egy tehénre jutó tejhozam. Ez azt jelenti, hogy 1964-ben az előző évek állomány csökkenése után a szarvasmarhatenyésztés bruttó termelési értékének országosan 6— 7%-os növekedése várható. A termelés összmenmyisége pedig meghaladja az 1958— 1960. évek átlagát. Lemaradás volt tapasztalható azonban a takarmánygabona, a burgonya, a zöldség, valamint az aprómagvak termesztésében; A rét- és legelőgazdálkodásban sem kielégítő a fej« lődés. Főként ezek következményeként nem volt zökkenőmentes a lakosság ellátása elsősorban a zöldségfélékkel ; nagy mennyiségben kell az 1964—1965- ös gazdasági évben burgonyát és takarmánygabonát importálnunk. Számos aprómag féleségből pedig nem tudunk eleget tenni export kötelezettségünknek, s a hazai vetőmag igényt is csak szűkösen tudjuk kielégíteni. Ebben az esztendőben sem tudtuk biztosítani az állatállomány és az abrakszükséglet összhangját. A mezőgazdaság ez évi eredményei. tapasztalatai tovább erősítették parasztságunkban azt a hitet, hogy helyesen cselekedett, amikor a szövetkezeti gazdálkodás útiára lépett. Államunk helyesen teszi, amikor a mezőgazdasággal súlyának megfelelően foglalkozik és jelentős összegeket fordít a mezőgazdasági termelés gyorsuló ütemű fejlesztésére. A közeli napokban került jóváhagyásra a népgazdaság 1965. évi terve. Ebben is kifeiezésre jut: a mező- gazdasági termelés növelése további előrehaladásunk fontos kérdése. Az 1965. évi néDgazdasági terv azzal számol, hogy a mezőgazdasági termelés 1965- ben 1961-hoz képest 4.2%- kal, 1964-hez viszonyítva pedig 1,5—2%-ot növekszik. A terv egyik fő célkitűzése változatlanul az, hogy az ország kenyérgabona szükségletét ebben az esztendőben ugyancsak hazai termésből kívánjuk biztosítani. Az állatállomány takarmányszükségletének biztosításában is gyorsabban kell előrehaladnunk az új esztendőben. Főként a kukorica termesztés fejlesztésére, valamint a rét- és legelőgazdálkodás további jov’tás-r- helyezzünk súlyt. Az. 1965-ös esztendőben az állattenyésztésben az elsődleges feladat nem az állomány számszerű növelése, hanem a hozamok fokozása. Szükség van az anyaállomány szinten tartására, a rendelkezésre álló takarmányok lehető legjobb kihasználására és mindezek révén a hozamok erőteljesebb fokozására. A takarmány ellátottság az utóbbi évek bármelyikénél jobb. Teljesíthetőek azok a fel« adatok, amelyeket a tervek az állat- és állati termékek termelésére és felvásárlása- ra előirányoztak. Ellenkező esetben a lemaradás súlyos nehézséget okozna a lakosság ellátásában és az export kötelezettség teljesítésében A népgazdaság 1965. évi terve nagy lehetőséget biztosít a mezőgazdasági termelés további műszaki anyagi megalapozására. — Szükség van arra, hogy minden eddiginél nagyobb figyelmet fordítsanak a meglévő eszközök gondos, céltudatos felhasználásába. A mezőgazdasági üzemek együttes termelőeszköz értéke jelenleg megközelíti az 50 milliárd forintot. Ennek a hatalmas értéknek gondos és céltudatos fel- használása az 1965. évi termelési és felvásárlási elő« irányzatok megvalósításának egyik alapvető felvétele. Szükséges továbbá a« is, hogy a beruházások tervezésénél. kivitelezésénél az eddigieknél körültekintőbb munka folyjék. A gazdaságosság követelményeit a beruházások elosztásánál, kivitelezésénél tó eddigieknél jobban szem előtt kell tartanunk. A gépek gondos javításával, _a traktorosok továbbképzésével most kell felkészülnünk a traktorok kétműszakos üzemeltetésére is. Ebben az évben a tsz-ek nagy többsége helyesen alkalmazta a személyes anyagi érdekeltség elvét. Ennek további gondos alkalmazása újabb eredmények forrása lehet. Az eddig szerzett tapasztalatok felhasználásával, a most készülő üzemi éves tervek kialakításakor kell megválasztani az 1965-ös esztendőben alkalmazásra kerülő jövedelemelosztási és munkadíjazási formát. Fontos, hogy a különféle formák megállapításakor az eddiginél is jobban vegyük figyelembe a termelési feltételek változását. Ügyeljünk arra, hogy a közös gazdaság érdekeit sértő, a szokásosnál nagyobb részesedést ne állapítsunk meg. Továbbra is megkülönböztetett módon foglalkozzunk a gyenge termelőszövetkezetekkel és mindenütt hasznosítsuk a háztáji gazdaságok termelési lehetőségeit. E célok elérése komoly erőfeszítést jelent a mező- gazdasági dolgozók számára, mindehhez fokoznunk kell a politikai felvilágosító, szervező munkát. Jobban kell érvényesítenünk n termelőszövetkezeti demokráciát. növelve a tagság érdeklődését és részvételét a közös ügyek intézésében. azok megvalósításában, hogy még általánosabbá váljék a felismerés: a szövetkezeti parasztsággal együtt mindent meg tudunk oldani. Nagyok a mezőgazdaság 1965. évi feladatai, de megoldásához a szükséges feltételek biztosítva vannak, illetve megteremthetők. A tartalékok feltárása és fokozottabb hasznosítása, az elért eredmények meeszi- lárdítása, illetve továbbfejlesztése. olyan lehetőségek, amelvekkel minden gazdaságnak fokozottabban kell számolnia. Ugyanakkor fegyelmezettebb munkára, az eszközök gondos kihasználására van szükség minden szinten. Ha íev dolgozunk, a siker az 1965-ös esztendőben sem maradhat el és a mezőgazdaság dolgozói megtalálhatják számítás'* kát
