Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-01 / 281. szám
19M. december 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Traktoros- és gépszerelő tanfolyam Mezőgazdasági tanulóképzés Szakkörök (Tudósítónktól) „A mezőgazdasági szaktudás növelése elválaszthatatlan a termelés fokozásától.’’ —- E sarkalatos igazság Jászberény Városi Tanácsának V, B; ülésén hangzott él, ahol a város termelőszövetkezeteinek helyzetével foglalkoztak. E fontos megállapítás következménye volt november 28-án az az értekezlet, melyen a város tsz-vezetőinek, mezőgazdasági szakembereinek, a szakiskola- és az ipari tanuló intézet igazgatójának, valamint a művelődésügy munkatársainak részvételével az 1964— 65. évi téli oktatást vitatták meg; Muhari Sándor vb elnök- helyettes ismertette a legfontosabb oktatási formákat; — Tájékoztatójában hangsúlyozta a traktorosés gépszerelő tanfolyam, valamint a mezőgazdasági tanulóképzés szükségességét. Igen fontos a tsz-ve- zetők szakmai-politikai oktatása is. Első ízben kerül sor mezőgazdasági szakkörök beindítására a legjobb helyi szakemberek vezetésével. A cél itt elsősorban a mezőgazdasági szakmunkások továbbképzése. A hozzászólók többek között felvetették egy korszerű, központi tanműhely létesítésének kérdését, — amely megoldaná a mező- gazdasági iparitanulók gyakorlati oktatását. Hulin István, az iparitanuló intézet igazgatója a tsz-ek javítóműhelyeinek kulturáltabbá tételét sürgette, s hangsúlyozta, hogy ezzel elejét vehetjük a tanulók mezőgazdaságból való elvándorlásának; — hartmann — BAROMFISZEZON a Baromfiipari Országos Vállalat törökszentmiklósi gyáregységében Ez a kilós libamáj külföld ön kerül fogyasztásra, mivel a vállalat exportra is termel Nyikos Istvánná egy műszak alatt kilencezer csirkét oszt ályoz m gátolja a magasabb termelékenységet a törökszentmiklósi mezőgazdasági gépgyárban ? Beváltak a csőtörő gépek A Jászsági Állami Gazdaságban nem rosszak a tapasztalatok m A gyáregységben az év első kilenc hónapja alatt 30,4 százalékkal volt nagyobb a termelés volumene, márut a múlt év azonos időszakában. A termelés többletet 19,1 százalékos létszámfejlesztéssel és a termelékenység 14,7 százalékos növelésével érték el. Ennek ellenére sem teljes termelési tervét, sem termelékenységi előirányzatát nem teljesítette a gyáregység. A termelékenység alakulását kedvezőtlenül befolyásolta, hogy a termelői létszámon belül a szak- és betanított munkások aránya nem jó. A teljesítmények felmérése jól mutatja a helyzetet. A produktív munkáslétszám 28,1 százaléka (zömmel betanított munkások) nem teljesíti a kiszabott normát. Ugyanakkor a munkások 18,6 százaléka is csak éppenhogy eléri, s csupán 52,6 százalék az úgynevezett biztos termelő. m A teljesítményszázalék növelésére a jelenlegi normák mellett a termelők tekintélyes hányadának (46,7 százalék) van lehetősége. Ebben igen nagy tartaléka van a gyáregységnek. Előbb azonban meg kell szűntetni a munkaerő- vándorlást, s a betanított és szakmunkások közötti arányon is javítani lehet. Nem közömbös az sem, hogy a betanított munkások milyen gyorsan és milyen jól sajátítják el a szükséges ismereteket. A termelékenység további fokozása azt is megkívánja, hogy a belső átcsoportosítás lényegesen kevesebb legyen. A gépkihaszmáláson is lehetne javítani. A második műszakban már csak az első műszakban dolgozó gépek kétharmada üzemel, míg a harmadik műszakban alig ennek fele. Ez nagyjából a géppark kétműszakos kihasználását jelenti. Itt önként adódik a kérdés, vajon célszerű volt-e a termelőlétszám csökkentése, nem lett volna helyesebb a tényleges igényt pontosabba« felmérni? Szólni kell még a veszteségidőről is. Mind a hagyományos, mind a mintavételes munkanapfényképe- zésék sorozata azt bizonyítja, hogy a normák nem lazák. A veszteségidő a tervezettnél ha kicsit magasabb is, akkor a munkás magasabb intenzitással pótolja az elvesztett perceket. Például az egyirányú tárcsás borona szerelésénél 11,1 százalék munkástól függő veszteségidő volt, ugyanakkor a teljesítményszázalék 114,8. Ez esetben indokoltnak látszott a normaigazítás, de már a gyártmány közben kifutott. A technológusok a lazának talált normát átalakították, általános normarendezésre nincsen szükség. A termelésből kiesett munkanapok száma a betegséget leszámítva mintegy 1300 napra tehető. Ezért feltétlenül csökkenteni kell a „törvényes” és a vállalat engedélyezte távollétek nagy számát. A munkafegyelem megszilárdítására is felhívjuk a figyelmet. 13 A gyáregységben nem racionális a termelés üteme. Ez egyfelől a már elmondottakból következik, másfelől az anyagellátás hibáival is magyarázható. Nagy a részben rossz kooperációból származó, részben más természetű anyaghiány. Ilyen körülmények között nem lehet a programot betartani, a gyártmánycsere pedig csak kapkodást szül, nem is beszélve az átállással járó termelékenység csökkenésről. A programmódosítás nyomán többnyire — mivel a szakmánkénti összetétel nem jó — átcsoportosítás vált szükségessé. Volt olyan nap, amikor ötven ember is helyet változtatott, de olyan nap is, amikor az egész kovácsműhelyt hazaküldtek, mert nem volt kovácsszén. Fontos lenne a belső anyagmozgatás feltételeit megjavítani. Darukra, szállító targoncákra, egyéb berendezésekre van szükség, mert a jelenlegi körülmények között nem lehet rendesen dolgozni; A belső anyagmozgatás ma az inproduktív munkáslétszámnak mintegy harmadát veszi igénybe. Az is kívánatos (mint a munkanapfényképezés igazolja), hogy a veszteségidők csökkentésére anyagilag is ösztönözzék mind a munkásokat, mind a középvezetőket, másrészt a technológiák és normák további és rendszeres felülvizsgálata is hasznot hozhat. Fábián Péter Vállas alkalmi utitársam, Barna egy lépéssel jár előttem s a híd előtti kaptatón világosan kirajzolódik esetlen alakja. A zajló folyó lomhán hömpölyög alattunk. Sárga teste meg-megtüremlik, mint mozgásban az esőgi- lisztáé. Közepén csapat folyami sirály úszkál, szabályos négyszögben: úgy fest, mintha imbolygó szőttes lebegne tova előttünk, s közben folyton változtatja formáját is, helyét is a palaszínű alapdísze, mint ügyes szövőnő kezében a szőtttes. Egyszercsak meglebben és a hajó orrán köt ki a csillogó alakzat, miután kibomlott és szertefoszlott. Mire Barna csalódottan megjegyzi: — No látod, soha semmi nem fejeződik be úgy. ahogy indul. Majd közelebb hajol, mintha bizalmasabban akarná közölni a továbbit: — Nézi, lesi az ember, szurkol magában, illesztget- né s úgy véli: No még csak ezt a kicsit, csak ezt a csekélységet, és... egyszercsak beüt valami váratlan fordulat és — puff! Oda minden... Dolgoztak, tervezgettek a volt vállalatomnál is az emberek; tervezgettek? — irdatlan terveket készítettek... És — elfogyott a pénz! Hogy s mint — az isten se tudja! És akkor aztán egyenként szállingóztunk onnanA Jászberényben székelő Jászsági Állami Gazdaság a nagy kukoricatermesztő mezőgazdasági üzemek közé tartozik. Az idén is 1400 holdat vetettek be tengerivel. S hozzá még más ipari növényeket, többek között sok cukorrépát. S az is közismert, hogy elég nagy szőlőtelepet birtokol és művel ez a gazdaság; Egyszóval a tennivaló sok, az ember kevés. A — Hm... — csúszott ki belőlem önkénytelenül, — Most aztán küszöbölhetek, kilincselhetek... — Eh — szakad ki belőle a vontatott sóhajtás —, veled indultam ugyan, hogy szerencsét próbáljak még a hajógyárban is. de hidd meg, legszívesebben lefeküdnék ide, a híd közepére és lesz, ami lesz... Valami bénító lomhaság szivárog át a hídpadlóból a lábainkba s elhallgatunk mind a ketten, ki-ki magába roskadván. E pillanatban megremeg érezhetően a híd, mintha eresztékeiben lazulna valami s tartóoszlopán, alattunk éppen, megszakadt volna s most süppedezik. Ekkor búgnak fel hirtelen a teher- gépkocsik dudái. Barna néz szét elsőnek, i látja, hogy a forgalom dugót kapott a hídon. Figyelem én is és átom: az alig néhány lépésnyire veszteglő teherkocsi okozta a bajt. Sofőrje arca merő verejték, haja kócos. amint azon fáradozik, hogy betolja, s beindítsa a kocsit. Barna rámsandít s pillantásában érezni a szándékot: tenni akar valamit, de tüstént. Nekiiramodik, s már ott áll a kocsinál. Pezseg a tennivágyástól, a vállalkozástól, ami sajátja azoknak, akik két kezük erejének és ügyességének köszönhetik fennmaradásukat az életben. — Hé, barátom! — kiált Magyarországon általános munkaerőhiány az állami gazdaságokban is érezteti hatását, . Sokszor hiába a béralap, ha nem kapnak munkásokat. A kukorica betakarításhoz, különösen a szárhordáshoz még nehezebben. A kukoricaszár ruhatépő valami, nem szívesen bíbelődik vele senki. oda a sofőrnek. — Gyújt a motorod? — Gyújt — hallom a zihált hangot —, csak meg kellene lökni jó erősen, — Ülj be és ragadd meg a kormányt. Te meg — fordul hozzám — veselkedj nekiül a túlsó oldalán. A nekirugaszkodás azonban meddő kísérlet marad. A kocsi egy darabig gördül, majd leáll és áll. mint a c övék. Barna kiegyenesedik s megvakarja tarkóját: — Nos! — tárja szét esetlenül a karját — gyújtott, de ki is aludt?! Vállat vontam: — És most? — Ugyan kérlek — gerjed be Barna —, csak nem hagyjuk itt a bajban ezt az embert. Kisvártatva a motor meg- berren s a kocsi, mint a puskából kilőtt golyó, elsii- völt tőlünk s bele az imbolygó ködfátyolba, melyet vitorlaként lobogtat fölöttünk az erősödő nap sugara. Barna csap egyet utána a tenyerével, leveri válláról a port, rámnéz: arca sugárzik, a hirtelen támadt belső napocskától. — No, pajtás — bök ujjúval a túlsó hídfő, felé — ott túl már látni is a hajógyárat. S megindul előttem. DUDÁS KÁLMÁN fordítása BLAGOJE KO.IICS, a fiatal szerb novellista alig harminc éves- — Friss, lírai telítettségű elbeszélésekkel - vonta magára a figyelmet- — Tömörség és lélektan jellemzi írásait- Kötete most van sajtó alatt. Csaknem minden jelentős folyóirat közli Írásait. A gazdaság vezetőinek egy választása maradt: — beállítani a csőtörő gépeket A mosonmagyaróváriak gyártotta KB 2-es csőtörőgépek évek óta ismertek Magyarországon és az az igazság, senki sem szívesen dolgoztat velük. Azt mondják, a gép teljesítménye kicsi, konstrukciója nem a legjobb, kiszolgálása nehézkes; Nos, a jászebrényiek segítettek magukon. Hosz- szabbító szerkezettel toldották meg a gépet, $ így a csőtörő után két pótkocsit tudtak kapcsolni. Egyikbe a csőtermést, má síkba az összetépett szárat gyűjtötték, s így már komp lett műveletet végeztek. Végeredményben az történt, hogy a csőtörő kom bináció elhaladta után tisztán maradt a kukoricaföld, jöhettek a talajművelő gépek. S ez hallatlan nagy előny Mi történik a kézitörés nél? A csöveket ugyan összetakarítják a kétkezi munkások. De utána még ott marad a szár. S azt lehet silókombájnnal vágni Na de a kombájnos szár- vágásnál ugyanaz a folya mat ismétlődik, ami a gé pes törésnél. Aztán még egy. Iga/: négy csőtörő csak 15 holdat tör le naponta. De a/ mégis kilencven ember munkája, ha a járulékos munkavégzést is számítjuk És végeredményben négy csőtörő üzemeltetéséhez kell tizenkét ember, hatnyolc szállítójármű, tizenhat-húsz pótkocsi. És egy lánctalpas a siló taposásé hoz. De utána nincs gönc se a kukoricára, se a szárra.Jászberényben tizenké csőtörő .dolgozott az idén Nyolc . már előzőleg megvolt náluk, négyet pedu Szenttamástól vettek át. Az üzem vezetői azt vallják, e gépek nélkül talár be sem takarítják a kukoricát. S ha meg nincs ez s rossz idő,; akkor a gépek segítségével már régen elfelejtették volna a tengeri rendbetételét. Tapasztala, taik arról győzték meg őket, jövőre ugyanezt tr szü& li. f" BLAGOJE KETTES Hídon
