Szolnok Megyei Néplap, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-01 / 101. szám
1964 május 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Kukoricán tér is szépet álmodom ” Látogatóban Gárdos Mariskánál Budapesten, a belvárosban a Veres Pálné utcától nyílik egy rövid, sötét mellékutca. Itt él, dolgozik még mindig — már csak néha mozdul ki lakásából — a hetvenkilenc éves újság- írónő: Gárdos Mariska. Életútját lexikonokból, párttörténeti anyagokból végigkísérhetjük, ö volt az első nő, aki a szakszervezetek munkájában nyilvánosan is részt vett. A Magyarországi Munkásnő Egylet első elnöke, a Nőmunkás című lap első női szerkesztője, a Tanácsköztársaság Kormányzótanácsának egyetlen nőtagja. Élete egy darab történelem. Felöleli a szervezett munkásság a „kenyértelenek harcát” „a kenyeresek” ellen. De ő megélhette harcuk eredményét, a szocializmus megvalósulását. A csöngetésre ő nyit ajtót. Alacsony termetű, egyenes tartású. Hófehér haját simán hátrafésüli, szemén fekete szemüveg. Majdnem teljesen vak. A szobában tompa fény Mozdulatlanság. A tárgyak nem mozdulhatnak el, hi- S2)en csak így tud élni közöttük. A falon egy kisgyerek képei. — Mariska néni kislánya? — kérdezem. — Igen. Az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemen tanít. A gyerekkora nem volt valami rózsás. A bécsi emigrációban született. Sokáig menhelyen volt, amíg én bújkáltam, vagy internálótáborban voltam. Közben megszólal a telefon. Gárdos Mariska biztos léptekkel odamegy, felveszi a kagylót. A beszélgetés vége: ...természetesen, úgy mint régen. A felvonulás után gyertek! Hozzám fordul magyarázóig. — A második világháború kitörése előtt Budapesten és környékén szemináriumokon tanítottam a munkás ifjakat harcolni. A régi ■ tanítványok azóta minden május elsején ösz- szegyűlnek nálam. Közben felköszöntenek. Ekkor van a születésnapom. — Ez a május elseie nevezetes. Hatvanötödször ünneplem. Apám, az óbudai hajógyári munkás, tizennégy éves koromban vitt el először felvonulni. A régi felvonulás harc volt a nagyobb karéj kenyérért, a nyolc órai munkáért, a pihenésért, a szórakozásért. Mi akkor rendőrkordon között ünnepeltünk. De én hittem, hogy egyszer... Egyenesen előrenéz. Arca majdnem szigorú. Most éreztem meg azt, hogy miért nem inoghat meg soha. Hatalmas hite adott erőt a kudarcok után is újra' folytatni a harcot. — Sokszor nem értelek benneteket, fiatalokat. Bizony, néha közönyösek és hitetlenek vagytok. Pedig nektek van már mibe hinni! Én, nem remélhettem, hogy még életemben valósággá lesznek álmaim. Nézd csak! Az íróasztal egyik fiókjából könyvet vesz elő. Címe: Kukoricán térdepelve. — Ennek címe összefügg azzal, amit mondtam. Börtönben voltam 1939-ben és a fogság alatt „egy tarka virágcsokorról” írtam a Nőmunkás május elsejei emléklapjába. Előhívatnak: — Hogy tud maga virágokról írni a börtönben, kérdezték. Azt feleltem rá Madách után szabadon1 kukoricán térdepelve is szépet álmodom. v Kis csönd állt be. Forgattam a könyvet... aztán megkérdeztem: — Most min dolgozik? — Ez a könyvem már a második kiadást éri meg. Visszaemlékezéseim második kötete. Életem tapasztalatait a második világháborúig a „Szállj gondo- tat”-ban írtam meg. Nehéz munka volt. Nehéz dolgozni, ha nem lát az ember. Naponta nyolc-tíz órát diktáltam. Emlegettem is, hogy betelt édesanyám mondása: rossz vége lesz annak, ha füstös lámpánál annyit olvasol. Első kötetem, még nem voltam húsz éves, amikor megjelent. Az Igazság, az élet címmel. Tollal és szóval harcoltam. — Hallottam, hogy három éve Szolnokon is tartott előadást. — Szép élménye volt életemnek az az előadói körút a különböző városokban. A Közalkalmazottak Szakszervezetével jártam be az országot. így kerültem Szolnokra is. Az idén a Tanácsköztársaság évfordulójának ünnepén a Budapesti Harisnyagyárban, minisztériumokba hívtak meg. — Olvastam Mariska néni nagyhatású szónoklatáról, melyet 1933-ban, az SZDP ‘ évi kongresszusán mondott. — „Az nem beszéd volt, hanem tett” ezt irta róla a párttörténet. Fejére olvastam a szociáldemokratáknak azokért, amelyeket elmulasztottak. Mónus Illés azt válaszolta rá: nem akartunk fejjel a falnak menni. Én azt mondtam: a fal mellett kullogni sem szabad. Azt hiszem, az eszméért való vállalást teljesítettem. Amíg erőmből futja, most is mindent megteszek, hogy segítsem a mi ügyünk, a szocializmus építésének előrehaladását. Kikísért. A nyitott ajtón beömlött a napfény, melynek ő már csak melegét érzi. — Kislányom, legalább jó időben utazol. Vincze Judit A reneszánsz zenéje Szerdán este dr. Vikár László, a zenetudományok kandidátusa A reneszánsz zenéje címmel tartott előadást a szolnoki pedagógus klubban. Elmondotta, hogy a középkori egyszólamú éneklés után a XV—XVI. században divatba jöttek a többszólamú művek: a világi madrigálok és az egyházi motetták. Nálunk napjainkban igen népszerűek a könnyen énekelhető, kellemes hangzású madrigálok. A nemrég megtartott pécsi énekfesztiválon minden kórus műsorában szerepeltek. A reneszánsz kamarakórusok kisebb összejövetelek házi szórakoztatását szolgálták. Karmester nélkül, de a műfaj szigorú szabályai szerint énekeltek. Érdekes, hogy a többszólamú művek előadásakor a vegyeskarokban a női szólamokat gyermekek énekelték. Az előadó hanglemezekről és magnószalagokról Lassus, Marenzio és más neves madrigál és motettaírók műveit játszotta le. Bemutatta a hangszeres muzsika egyik kedvelt formáját, a fúvós hangszerekre írt toronyzenét is. A Shakespeare-rel kortárs zene hangulatát nagyon jól vezette be A velencei kalmárból felolvasott részlet, mely a muzsika szépségéről szól. A kétféle gépi zene, az irodalmi és képzőművészeti utalások, a felolvasott szövegrészek változatossá, át- tekintővé tették a magas tudományos szintű előadást. Befejezésül a pécsi fesztiválon nagy sikerrel szerepelt kamarakórus, a szolnoki Verseghy Gimnázium leánykórusa énekelt madrigálokat magyar és olasz nyelven. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ez az értékes zenei est a lánykórus tagjain kívül csak négy-öt embernek nyújthatott élményt. Nem először fordul ez elő az ismeretterjesztő előadások gyakorlatában. — A szervezésnek ezen a fogyatékosságán feltétlenül segíteni kellene. Reméljük, hogy a legközelebbi előadáson, ahol a barokk kor zenéjéről lesz szó, . jóval többen lesznek. Mert bármily kedves is a fogadtatás, aligha fognak kiváló budapesti szakemberek azért leutazni, hogy négyöt embernek tartsanak előadást. Rabindranath Tagore: ANYASAQ — Honnan jöttem? — kérdezte édesanyját á gyermek. — Hol szedtél fel engem? Az anya keblére vonta magzatát, majd könnyes mosollyal szólt: — Szívemben rejtőzködtél, kedvesem, mint örök vágy. Jelen voltál játélcaim babáiban és ha istenszobrot gyúrtam agyagból, téged formáltalak öntudatlan. Házunk istenségében is téged tiszteltünk. Éltél reménységeimben és szerelmemben, sőt már az anyám álmaiban is. Otthonunk hallhatatlan őrzőszelleme táplált emberöltők óta. Leánykoromban, amikor szirmait bontogatta lelkem, virágillatként lebegtél fölötte. . Szelíd lényed úgy virágzott tagjaimban, miként felhő bíborfénye napfelkelte előtt. Ég küldötte kedvenc, hajnal ikertestvére, a földi lét nagy folyama partra vetett bennem. Arcodba nézek és megfoghatatlan érzés tölt el: Te, ki mindnyájunké vagy, enyém lettél. Félelmemben, hogy elveszítelek, magamhoz szoritlak erősen. Csodás varázslat két gyönge karomba zárta a világ legdrágább kincsét. Boldog Balázs fordítása Szolnoki Kulturális Hetek Befejeződött a múzeumigazgatók országos tanácskozása A múzeumigazgatók országos tanácskozásának második napján Verő Gábor, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának főelőadója a fel- szabadulás 20. évfordulója alkalmából rendezendő kiállítás előkészítéséről beszélt. Fejezzék ki a kiállítások a lakosság megváltozott életét minél gazdagabb dokumentációs anyaggal. Ahol lehetőség van rá, készítsenek fotókópiákból vándorkiállításokat is. Arra kell törekedni, hogy az élet teljességét mutassák te, hiszen ez a húsz év mindenben nagy változást hozott. Dr. Balassa Iván, a múzeumi főosztály főelőadója a múzeumi kiállításokkal kapcsolatos kérdésekről és a múzeumi kiadványokról tájékoztatta a résztvevőket. Egy állandó kiállítás 5—10 évre szól. A kiállítás népművelési hasznosításánál arra kell törekedni, hogy necsak minél többen nézzék meg, hanem a lakosság egyes rétegeinek érdeklődését külön is fel tudják kelteni. Közvetlen kapcsolódjék a kiállítás az iskolák munkájához s ki tudják elégíteni egy-egy szakma dolgozódnak érdeklődését is. Évente több milliót fordítunk múzeumi kiadványokra. Fontos, hogy ezek forgalmazása is biztosítva legyen. Több múzeum értékes kiadványsorozatokat indított el — ne hagyják abba ezeket a jó, kezdeményezéseket. A hozzászólók rámutattak arra, hogy sok értékes régebbi és új kiadvány, fekszik raktáron. Az új kiadványok időben való elkészítését sokszor hátráltatja a nyomdák késedelmes munkája. Meg kellene szüntetni a múzeumi anyagokról szóló kiadványok, előadások terén a partizántevékenységet. Biztosítani kellene, hogy az egyes gyűjtemények ismertetőit elsősorban azok a szakemberek írják meg, akik a gyűjtő és tudományos múzeumi feldolgozó munkát végzik. A kétnapos értekezlet befejezése után megkértük dr. Lakatos Lászlót, a múzeumi főosztály vezetőhelyettesét, hogy ismertesse a tárgyalások jelentőségét. — Évenként általában négyszer szoktuk megtartani a múzeumigazgatók országos értekezletét. Ezeken a találkozókon adunk útmutatást a legfontosabb elvi és gyakorlati kérdésekben. Most a múzeumi anyag nyilvántartása és a felszabadulás huszadik évfordulójára való előkészületek voltak a legkiemelkedőbb témák. A mostani megbeszélések nagy értéke, hogy szabadon, bátran, sokszor hasznos bírálat és önbírálat kíséretében nyilatkoztak az irányító szervek kénviselői és a múzeumigazgatók. Ez a közvetlen, baráti hang az üléseken túl is érezhető volt, úgyhogy ezt a két napot valóban nagyon hasznosan, a kölcsönös segítség és tapasztalatcsere jegyében töltöttük el. Valamennyi fontosabb problémát feljegyeztünk és igyekszünk azokat minél hamarabb megoldani. Opera a forradalomról ABA-NOVÄK VILMOS: KIKÖTÖ. A Szigligeti Színházban rendezett Aba-Novák grafikai kiállítás anyagából Moszkvában, a Kreml kongresszusi palotájában mutatják te V. Muragyeli „Október” 'című operáját. A 3 felvonásos opera cse- leménye Pétervárott játszódik. Az opera feleleveníti j Lenin találkozásait a mun- í teásokkal, valamint a forradalom nagy vezérének razlivi tartózkodását. I. M. Tumanov rendező és V. F. Rigyin díszlettervező a lehető legteljesebben kiaknázta a Kongresz- szusi Palota hatalmas színpadának lehetőségeit. Üj, közös munkájukban sok az eredeti ötletes megoldás. — Például minden új jelenet előtt filmrészleteket vetítenek • a leeresztett függönyre, —ez teremti meg a cselekmény történelmi hátterét.
