Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-01 / 281. szám
MM. december 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAF 3 A Nlezögazíiaságl GépgyárkoMsirukiorei Amikor határozat született a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárban, hogy a törökszentmiklósi gyáregység szerkesztőgárdájának létszámát növelni kell és minőségileg meg kell erősíteni a gyártmányfejlesztéssel foglalkozó részlegeket, ez azt jelentette, hogy a törökszentmiklósiak munkájával a központban elégedettek. 1962-re erőfeszítések árán, de megszabadult a vállalat a folyamatos és ütemes termelést . gátló, bizonytalan rendelések nyomasztó terhétől. Négy évvel ezelőtt az éves termelésnek még csupán 6.3 százaléka volt saját tervezésű-termék, 35.7 százalék a Mezőgép Fejlesztési Intézet (MEFI) tervei alapján készült gép, és 58 százaléknyi az egyéb gyártmány, amelyek összetétele csak a gyártást megelőző negyedévben, de sokszor még annál is későbben vált ismeretessé. 1962-ben már nincs szükség az egyébbel jelzett idegen termelési megbízások vállalására. Tizenkét százalékra csökkent a MEFI tervezte mezőgazdasági gépek, és 88 százalékra nőtt a vállalat szerkesztési osztályán születet elképzelések megvalósításából származó gépek aránya. A gyártmányszerkesztési osztály tervei után készült prototípusok minősítését a Földművelésügyi Minisztérium Gépkisérleti Intézete végzi. Az elkészült mező- gazdasági gépek beható vizsgálata utón az intézet vagy elfogadja sorozatgyártásra, azaz minősíti azokat, vagy sem. A minősítés tehát a gyártmányok minőségi szintjét is mutatja. Sajnos, ez a minősítés azt is jelenti, hogy az illető gyártmány, vagy gyártmánycsalád csak a magyar mező- gazdaság igényeinek kielégítésére ösztönzi a tervezőket. így szól a minősítés is: „Magyar mezőgazdaság részére alkalmas”. 1959-ben a minősített termékek csak 27.8 százalékát tették ki az egésznek. Négy évvel későbben már a gyártmányok 96.7 százaléka nyert minősítést. Ezek a számok bizonyítják, a törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár vezetői az elmúlt években egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a gyártmányfejlesztésnek. Arra törekedtek — és el is érték , hogy a termelési tervek készítésénél ne kelljen kockázatot vállalniuk a rendelések bizonytalansága miatt. Ezt a kockázatot inkább a gyártmányfejlesztésben vállalták. Az ő leleményességüket. rugalmasságukat, gyár- és szakmaszeretetüket semmiféle központi intézkedés, vagy utasítás sem pótolhatja. A törökszentmiklósi gyáregység ma már ott tart, hogy a központ hasonló feltételekkel és létszámkerettel rendelkező többi termelő egységének a saját fejlesztésből származó ‘érmékéi közül bizonyos típusok készítését át is engedheti. 1964-ben a vállalatnak már a munkaellátottsággal, a foglalkoztatottság biztosításával, a termelési érték produkálásával kevés gondja lesz. A gondok most más oldalról közelednek és egyre sürgetőbbé válnak. Az első és legnagyobb, hogyan növeljék a szerkesztői létszámot. Üjabb jóképességű mérnökök Törökszentmikló- son való letelepítése nem sok eredménnyel kecsegtet. Mérnökök, technikusok részére hat-nyolc modern lakást tudott volna a gépgyár biztosítani. Sajnos, még e csábító ajánlatokkal sem sikerült a szűkös konstrukciós kapacitást növelni. Ez leginkább a kisvárosi jelleggel magyarázható. Erről panaszkodtak a gyárban nyolc-tíz év alatt a sok megpróbáltatás ellenére is kitartó mérnökök, technikusok. — Egyetlen mozi, egyetlen szórakozóhely — az sem kifogástalan — hivatott a kulturális- és szórakozási igényeket kielégíteni. A saját tervezésű gépek számának növekedésével nem áll egyenes arányban a fejlesztési osztály növekedése. Ebből adódik az osztály dolgozóinak nagy leterhelése, amely az elmélyültebb alkotó munkát egyre nehezebbé teszi. Egy kimutatás arról tanúskodik, hogy az egyetlen mérnökből és öt technikusból álló szerkesztés — amely 1963. közepén még egy mérnökkel és technikussal erősödött — kapacitása a főbb tevékenységek szerint úgy oszlik meg, hogy a gyártmányfejlesztéssel mindössze csak két fő foglalkozhat. A munka legnagyobb részét a termelésben lévő gyártmányok problémáival való elfoglaltság teszi ki. Ilyenek az újítások átvezetése, a nullszéria elkészülte után a tervrajzok módosítása, a minőségjaví56 ezer ho'd vegyszerezés öt esztendeje veszik igénybe a mezőgazdasági repülőgépszolgálat segítségét Szolnok megye termelőszövetkezetei. — Évente 8—10 ezer katasztrális hold vetés tárgyázását, vegyszerezését végezték el a levegőből. A repülők alkalmazása gazdaságosnak bizonyult. A gépállomási díjtétellel azonos költségért lényegesen gvorsabban és egyenletesebben végezték el a műtrágyázást, permetezést. A jövő évi szerződést — az idén elsőízben — már az őszön előre megkötötték I trágyázás, reuü ögénrő a repülőgépszolgálattal. Az idei területnek mintegy ötszörösén 56 ezer holdon „művelik levegőből” a tsz-ek vetéseit. Több mint tíz helyen létesítenek mezőgazdasági repülőteret és négy géppel tizenötnél több gazdaság határában üzemelnek. Többek között 23 ezer holdon fejtrágyáznak, 14 és félezer hold gabonát, négy és félezer hold rizst vegv- szereznek —- Repülőgépről permetezik majd a híres nasvkörüi cser°sznvés és tiszazugi szilváskerteket is. Yá'aszol a* illetéke-* P. Béláné szolnoki olvasónk hozzánk írott levelében sérelmezte, hogy a tejeskannában gaz úszkált. A Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat szolnoki üzeméhez intézett kérdésünkre annak vezetője. Bíró István üzemigazgató válaszolt. Közölte, az üzembe érkezett tejet minden alkalommal szűrőn bocsátják az átvevő tartáh'ba. A féltéshez használt tei''sk-'T'r*k->< zárt. alasútrendszerű gépben tisztítják. A fejtést korábban a rakodón végezték. — ma már a fokozott tisztaság érdekében üzemen belül teszik ezt. Az üzemiffazgató nézete szerint a tej szennyeződése valószínűleg az árusító helyen történt akkor, midőn a kannát felbontatták. Bíró elvtárs vésői ígéretet tett arra. hosv — olvasónk észrevétele nvomán — üzemében az pdHioipői is iob- ban ősv-lnek a bioián'ás követelmények teljesítésére. tást célzó változta tásak. stb. Mindez három és féi fő munkaidejét emészti fel. A gyártmányszerkesztési osztályt terhelik még a garanciális javítások jogosságát megállapító kiszállások, s amelyek szintén munkaerőt kötnek le. így a gyártmányok tervrajzain a közvetlen gazdasági eredményt hozó változások átvezetésére. ami éves szinten 700 000—800 000 forint megtakarítást jelent, csak „0.18 fő” jut. kimutatás szerint. A Mezőgazdasági Gépgyár konsruktőrei a mostoha körülmények ellenére sok jó géppel segítették már a magyar agrotechnikát, amelyek iránt élénk a külföld érdeklődése is. A tervezők azonban sem személyes tapasztalatokkal, sem pedig prospektusokkal, szakirodalommal nem rendelkeznek, hogy lépést tarthassanak a világszínvonallal. Az egyes gépekkel csak néhány szomszédos állam gyártmányát tudják összehasonlítani egy-két jelentéktelen mutató segítségével. A nyugati tőkés országok hasonló mezőgazdasági gépeinek főbb minőségi, műszaki és gazdasági paramétereit egyáltalán nem ismerik. A világon gyártott ! legkorszerűbb mezőgazda- sági gépek legfontosabb adatainak birtokában a törökszentmiklósi üzemben is magasabb igényeknek megfelelő protopípusok láthatnának napvilágot. A gyártmányfejlesztés mérnök-hiányán is lehetne segíteni. Növelni kellene az , osztály segédszemélyzetét, . ezáltal tehermentesíteni a ! mérnököket az egyszerűbb munkák alól. A termelés j közvetlen irányításán dolgozó mérnököket esetleg j gyakorlott technikusokkal j is lehetne helyettesíteni, az j így felszabaduló szellemi > erőket pedig a gyártás tö- : kéletes előkészítésében és a [ magas műszaki színvonal \ megszervezésében kellene ! hasznosítani. így a gyártmányt diszpécserkedés he- f lyett igazi mérnöki precizitással lehetne és kellene előre kiszámított pályára bocsátani. Bognár János | Még nincs négy óra, a szolnoki vonat csak este öt után indul, de R. Tóth Gyuri bácsi már kocog kifelé az állomásra. Messze van. Jár a busz is, igaz, dehát 6 arra nem költ, minek akkora luxus, meg aztán a türelme sem olyan, hogy ki tudná várni az indulási idejét. Lehajtott fejjel baktat előre, mintha erősen gondolkodna, pedig dehogy, csak a földet nézi. Magas, sovány ember, kissé hajlott háttal — közel van már a hatvanhoz. Fején egy darab bársonnyal megfoltozott, ócska báránybőr kucsma, erősen a szemére húzva, s az alatt csak alig látszik hasonló fakó színű ráncos, borostás arca. Jóval többnek látszik a koránál. Magános, egyedül élő ember, más szóval — agglegény. Ezt az első öt percben elmondja, mikor a váróterembe érve letelepszik egy kövér, nagybeszédű asz- szonyság, meg egy kócos, fiatal lány közé. Másutt is van hely, de tőle ugyan lehet, mindig itt, ezen a pádon szokott ülni, közel az ablakhoz. Barátságosan mosolyog, köszön, megkérdi (pedig mindegy küknél jobban tudja), hogy mikor indul a vonat Szolnok felé, s ezzel a beszélgetés el is kezdődhet. — Tudják, én éjjeliőr vagyok, afféle éjjeli bagoly — magyarázza mindjárt Gyuri bácsi, hogy amazok már a kezdet kezdetén tájéko- ■"Hva legyenek kilét érői. És. hogy véletlenül se gonELTŰNT A DDLIBÁB Útnak indul ... mármint a Délibáb motoros a Tisza középső szakaszáról. Maga után kötötte a partmenti községek lakói által oly sokat koptatott állomásokat — legalább tizet azokból — s felcihelődött, útra kelt téli pihenőjébe: Tápéra. — Ideje is volt, négy hónapja nem voltam otthon, pedig itt lakom a szomszédban, Csongrádon — mondotta Szőrfi Ferenc hajóvezető, s közben megnézte, pontos i-vel írom-e a nevét, mert y-nal „nagyon arisztokratikus”. — Igaz. az asszony volt itt, de az mégsem olyan, mintha otthon lennék. Az ember szeret otthon lenni. A motoros idei utolsó útja előtt beszélgettünk a hajóvezetővel. Az utasok jócskán megszállták a hajót, közel kétszázan lehettek. — Mindig sok utas volt, víz viszont nagyon kevés. Rengeteget csúszkáltunk, nagy reckérral, igen-igen sokat dolgoztunk, de szerencsére nem történt semmi baj. — Szóval eseménytelen volt a nyár. — A püspöki cigányok ügyét leszámítva. Azok egyszer alaposan berúgtak* bicskát rántottak, székeket dobáltak. A vasúti hídtól A hajóvezeto AZ ÉJJELIŐR dolják ezt valami sernmit- érő, dologtalan foglalkozásnak, hát nyomban részletezni is kezdi teendőit. Hangosan, nagyon is hangosan beszél, az egész váróterem ráfigyel. Legtöbb ember nem kíváncsi túlontúl arra, hogy mi mindent csinál egy éjjeliőr estétől reggelig, mégis solcan közelebb húzódnak hozzá. Ni lány diáklány közvetlenül elébe áll, úgy figyelik az arcát. Nem beszél nagyon érdekfeszítő dolgokat, de az, ahogy mondja — érdekes. Van valami különös tehetsége az előadáshoz. Olyan jóízűen ejti a szavakat, mint egy született mesélő, s olyan jókat nevet közben, hogy percek alatt ö lesz a legnépszerűbb ember a kunszentmártoni állomáson. — Meg akartam én nősülni — őzt mondja, mert minden oldalról sürgetik, hogy beszélje el, miért is maradt agglegény —, de az anyám nem engedett. Azt akarta, neki keressek. Sn meg jó fiú voltam. Engedelmes. Nem úgy, mint a többi tesfvérem. Otthon maradtam. Pedig ismertem én egy kislányt. Szépet. — Ábrándos magaelé nézéssel emlékezik. — A Mariskát. Nagyon szép i'olt. Barna. Olyat manapság nem látni. kellett visszafordulni miattuk. Másfél óra késést okoztak. Hogy honnan van azoknak annyi pénzük...? Zömöktermetű, lapáttenyerű ember a hajóvezető, olyan igazi „tengeri medve”, csak nem olyan zord, inkább szívélyes egyéniség. Első kormányosa, Blázsik György hasonló típus. Mondom neki bemutatkozás után: — Ügy látom, nem mai gyerek a szakmában. — Harminckilenc éve hajózom. Húsz éve tettem meg a Dömössel az első utat itt, a Tiszának ezen a szakaszán. Sokat jártunk erre, eléggé ismerjük a folyót ahhoz, hogy merjük vállalni a biztonságos utasszállítást. — Mi az elképzelése, vágya most, a hajózási idény végén? önkéntelen mozdulattal megsímítja a kormányt, tekintete elrévedez a híd — Elhallgat. Kérdezgetik, hogy nem sajnálta-e, meg ilyesmit, de Gyuri bácsi arra nem szól semmit. A környezete is elcsendesül. Űj témát keresnek. Meg• is van. — Régi már a sapkája, öreg. Űj kéne. Tudja, egy éjjeliőr mégse járhat ilyenbe. igaz? Erre újfent megoldódik Gyuri bácsi nyelve. Most már a téeszről beszél. Mikor adnak előleget? Milyen lesz a zárszámadás? Menynyit osztanak? — Meg ehhez hasonlókat mond. Láthatóan elégedett. Elég jól fizet az idén a kunszentmártoni Za’ka Máté Tsz. Dicséri. Még olyanokat is megjegyez, hogy azóta elégedett ember, mióta belépett és éjjeliőr lett. Többen kicsit kétkedve mosolyognak. Hitetlenkednek, már csak azért is. hogy ugrassák, vagy tovább beszéltessék az amúgyis beszédes bácsit. Az meg csak mondja, mondja, minden szarm bizonyíték: jól érzi magát, Régen cselédkedett. Arról nincs mit szólni. Vidáman kedélyeskedik, egész éjszaka úgy sem szólhat senkinek. Lovakra vioyáz a tsz kungyalui üzemegiiségében, Minden nap utazik. Oda- vissza. Ez a szórakozása. Mikor bejön a vonat és mindenki siet kifelé, már csak kevesen hallják, hogy Gyuri bácsi még így dor- mög magába: — Karácsonyra megveszem az új kucsmát. Meg én. Ha már ez tényleg j olyan csúnya .. Fehér Mária I a Délibáb alatt átszökő folyón. Kisvártatva szólal csak meg: — Nézze, 39 év után szeretném azt a kis időt, ami még hátra van, itt lehúzni. Szeretnék jövőre is visszajönni. Szétnéztem a motorosonj Bekukkantottam Nyaka Tibor és Simon Pál gépkezelő birodalmába. Mint a patika, olyan a gépház — nemcsoda, hogy a gondos karbantartás eredményeként hiba nélkül dübörögnek a motorok. Az utastér viszont lehetne korszerűbb, kicserélhetnék például a fapadokat. 1945-ben, mikor ismét üzembehelyezték a Tisza- csegénél elsüllyedt motoAz első kormányos rost, még a kémény mellett is szorongtak, nem panaszkodtak az utasok, pedig sokszor áztak is. De az akkor volt, most meg ott a busz is, ami kényelmesebb, s gyorsabb, mint a hajó. Gondolni kellene a „kon- kurrenciára”. (S. B.) A fájdalom öregít A sanfranciscói orvosértekezleten megállapították: szervezetünk elhasználódását 40 százalékban a fájdalom okozza. A fizikai és erkölcsi fájdalom, valamint az idegkimerülés is beleszámít ebbe az átlagba. Az orvosok számítása szerint fájdalom és gond nélkül • 50 év 37 ..átlagos esztendőnek” f*> lel meg.
