Szolnok Megyei Néplap, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-01 / 256. szám

19*9. november 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A TELEVÍZIÓ Az őszi mezőgazdasági szállitások gondja MŰSORA NYOMÁN (Tudósítónktól) A jászberényi járás községeiben nagy érdeklő­déssel várták mindenütt a televízió „Tapasztalatok, tanulságok” című új mezőgazdasági sorozatának őszi műsorait. A kéthetenként jelentkező adásban került szó az őszi mezőgazdasági szállítási feladatokról. Ebben az új műsorszámban tárgyalt problémá­kat Alattyánon, Jánosh'dán és Jászboldogházán részletesen megvitatták és a következőket állapítot­ták meg: „A televízió műsorában A községi népfront bi- Márkus Ferenc világosan zottságok tagjai megtár- beszélt az őszi mezőgazda- gyalták ezt a témát a jász­sági fuvarozási feladatok- herényi járás valamennyi szövetkezetében. Különösen abban a nyolc községben nehéz a helyzet, amelynek nincs vasútállomása. Te­hát: Alattyán, Jászalsó- szentgyörgy, Jászágó, Jász- felsőszentgyörgy, — Jász- ivány, Jászjákóhalma, Jász­telek, Jászszentandrás köz­ségek termelőszövetkezetei­ben. S úgy határoztak, a népfront a maga módján ezekben a falvakban adja a legnagyobb segítséget. Bognár Gyula A falusi ember életét alapvetően mindig az ha­tározta meg, milyen volt az időjárás, hogyan fizetett a föld. Ma is így van ez, csák magasabb színvonalon, s más tartalommal. Mert igaz, hogy a közös mezők termése, az együtt-művelt határ jövedelme a megha­tározó, de mindjobban ki­hatnak az emberék gondol­kodására, erkölcsére a — múltban ismeretlen — közvetett, tonnákkal és mil­liókkal ki nem fejezhető körülmények is. A szocio­lógiára és a marxista tár­Feltétlenül egyet kell ér­tenünk azzal a javaslatá­val, hogy a termelőszövet­kezetekben legyen szállítá­si felelős, aki térkép alap­ján dolgozzék és nagy tervszerűséggel, körülte­kintéssel hangolja egybe a különféle járművek műkö­dését, sőt „menetidejét” is. Magunk részéről azonban rá kell mutatnunk arra, hogy a szeszélyes időjárá­son kívül mi az, ami a legjobb, legcélszerűbb, leg­nagyobb körültekintéssel készült szállítási tervezetet is egyik óráról a másikra felborítja”. Mind az alattyáni, mind a jánoshidi és jászboldog- házi termelőszövetkezetek vezetői, tagjai szinte szó­ról szóra , ezeket mondják: „Sok esetben este 10—11 óráig vesződünk azzal, bogy a szállítóeszközök másnapi menetrendjét szin­te percnyi pontossággal ál­lítsuk össze. Reggel pedig megérkezik a MÁV érte­sítése arról, hogy két va­gon vagy három vagon ré­paszelet érkezett a cukor­gyárból. Ez bizony azt je­lenti, hogy két vontató majdnem egész nap a ré­paszeletet hordja, mert is- . tállóink távol esnek a vas­útállomástól”. Félreértés ne essék, a répaszelet nélkülözhetetlen jószágaink takarmányozásá­ban, azonban a pontosabb szervezésre is feltétlenül í szükség lenne. Ne egyik J pillanatról a másikra tud- j juk meg, hogy azonnal meg kell kezdenünk a fu- j varozást, hanem legalább pár nappal előbb de olyan módon, hogy a répaszelet I megérkezésének napját jó- előre mindenképpen meg­tudjuk. Ha a cukorgyár és a MÁV jobban koordinálja munkáját, ez feltétlenül megoldható lesz — s a mi munkánk is sokkal bizto­sabbá. tervszerűbbé válik. Pontosan ez vonatkozik a műtrágya szállítására is. Itt az AGROKER-nek és a MÁV-nak kell együtt mű­ködnie. Való igaz ugyan, bogy a műtrágya érkezéséről szó- ! tó diszpozíciót előre meg­kapjuk, sokszor azonban j túlságosan is jókor, mert a í műtráeya egv hét, két hét. i három hét, sőt néha egy hónap múlva érkezik meg. mégpedig a már jelzett módon: egyik óráról a má­sikra kell továbbítanunk. Véleményünk szerint a televízió igen helyesen tet­te. hogy a mezőgazdasági szállítások kérdését napi­rendre tűzte A mi kéré­sünk viszont az, hogy te­gye még a következő lé­pést is a televízió szerkesz­tősége, s tűzze műsorára i nz emid-,.tt üzemek mun- j káiát is”. Szedik a cukorrépát a zagyva rékasi Béke Terme­lőszövetke­zetben A mezőtúri Vörös Októ­ber Termelőszövetkezetben befejeződött a rizs aratása és cséplése. A szövetkezet egyik rizstábláján szenzá­ciós terméseredmény szüle­tett. Az endrődi út mentén, a Bélán tanyai határrészen 18 holdon kákái magyar rizsfajtát vetettek több éven át pihentetett telepbe a mezőtúriak. A rizsfajtát a szarvasi kutató intézet munkatársai állították elő, s ez adta a holdankénti 37 mázsát a mezőtúri Vörös Október gazdáinak. A nagy termés- eredménynek egyetlen szép­séghibája, hogy a kákái rizs­fajta szakemberek vélemé­nye szerint gyenge minősé­gű. A Vörös Október szövet­kezét egyébként az átlag­termésre sem panaszkod­hat, hiszen igen nagy terű- j létről 19 mázsa a rizs átlag­termésük. j Teljesítenék éves tervüket Nagy József igazgató, Fü- leki Zoltán főkönyvelő és Szilágyi ("tábor szb-titkár táviratban értesítette szer­kesztőségünket arról, hogy a Kisújszállási Községgaz­dálkodási Vállalat dolgozói befejezték éves tervüket. E mellett eleget tettek vala­mennyi, az önköltség csök­kentésére, a termelékeny­ség növelésére vonatkozó felajánlásuknak. Kitűnő az új vegyszer a vízigyomok e.ien Amióta hazánkban meg­honosodott a rizs, azóta fpg- lalkoztatja szakembereinket a vegyszeres gyomirtás problémájának megoldása. Megyénk rizstermelő nagy­üzemeiben már többfajta vegyszerrel végeztek kísér­leteket. zek a próbálkozá­sok azonban nem hozták meg a kívánt eredményt. A rizs legnagyobb ellensé­gét a kakaslábfűt, gyé­kényt, sást, kákát csak ké­zierővel bírták pusztítani. A látszólag egyszerű mun­kához azonban nagy szak­értelemre van szükség. A fejlődés kezdeti stádiumá­ban lévő kakaslábfű pél­dául hasonló a zsenge, fej­lődő rizshez, így avatatlan kezek gyakran a rizst is ki­szedték a gyomirtáskor. Az idén a Középtiszai, Nagykunsági és a Tiszasü- lyi Állami Gazdaságban, i-gyenként száz katasztráiis holdas táblán kísérleteztek vegyszeres gyomirtással, a Franciaországból importált „Stam” nevű új vegyszer­rel. A kijelölt táblákon, a nö­vény két-három leveles ál­lapotában katasztráiis hol- : dánként hét liter vegyszert ; permeteztek ki. Az előírt időben végrehajtott vegyi permetezés százszázalékos sikerrel jár4. A kakasláb- fűn kívül az egyéb vízigyo- mokat a kákát, a sást, a gyékényt is tökéletesen el­pusztította. Az import vegy­szer elég drága; egy katasz- trális hold permetezése két I mázsa nyers rizs árába ke­rül, de használata így is ki- j fizető. * A három állami gazda- ] Ságban végzett kísérletek ! több tapasztalattal is szol­gáltak. A szakemberek megállapították, ha a vegy- j szert nem a növény két- j háromleveles állapotában j permetezik ki, később a J rizsben is kárt tehet | A kakati víztároló sás- rengetegéből halászladikok tűnnek elő. Gyakorlott ha­lászok játszi könnyedséggel vezetik megkopott ladikjai­kat. Az egyiken halgyűjtő kosarak sorakoznak, a má­sikon a hálót rendezik. A vízben, iszapban térden felül járnak az emberei!?. Kötelet húznak. — A kötélhúzás egyik fontQs munkafolyamat — magyarázza Sípos Gyula, a szolnoki Felszabadulás Ha­lászati Tsz elnöke. — A víz alatt nagy tömegben bur­jánzik a vízinövény, amely akadályozza a hálók kive­tését. A' kötélre 25—30 kis- kasz.át erősítünk. A " kijelölt területen a víz alatt húzzuk végig a „megélezett” köte­let. A víz alatti irtás után partra húzzák a „termést”. Faragó Sándor bácsi már túl van a hatvanon, de fittyeihányva a nehéz terep­nek, húzza a néhány má­zsára nehezedett hálót.. — Nyomában a többiek. Jó másfél óráig tart amíg el­érik a kijelölt terület végét. A háló mind összébb sízű- f kül, végül a kör bezárul. ! A zsákmány kiadós. A háló . által bezárt vízfelület mind ; kisebb és kisebb, végül egy j haltenger válik belőle. A munka nehéz volt. de J az embereken nyoma sincs ! a fáradtságnak. — Az igazi halász csak akkor érzi ma­gát fáradtnak, ha üres ma­rad a háló — veti oda Szabó János, miközben a halat válogatja. — Ennél a hú­zásnál nem panaszkodha­tunk. Jó másfél mázsára becsüljük a fogást. Zöme törpeharcsa és csuka, de azért akad néhány ponty is. Az első hálózásnak vége. A vizes, sáros hálót fel­A foltozó-vargától a mozgó javítóműhelyig sadalomtudomány más ága­zataira vár az olyan té­nyezők hatásának összege­zésé, hogy például a váro­son dolgozó családtagok új ismeretei, a gépek és a falusi emberek között ki­épülő mind szorosabb kap­csolat, a dolgozók iskolái­nak széles hálózata, a szé­lesedő közéleti demokrácia, a falusi szolgáltatások új rendszere, a háztartásokban használatos fogyasztási cik­kek megváltozott összeté­tele, aránya — miként hat ki a falusi lakosság tuda­tára, korábbi nézeteivel va­ló szakításra, korunk taní­tásainak befogadására. A mindennapi élet igazolja, hogy e másodlagos ténye­zők hatása, szerepe is — a mind jobban végzett munka eredményei mellett — elengedhetetlen. Senki nem találja ma egyetlen községben sem el­sietettnek, feleslegesnek a mind több középiskolát, a készétel-boltokat, a háztar­tási kisgép-kölcsönzőket, a modem szolgáltató-házakat, s a falvakat járó gépkocsira szerelt javítóműhelyeket. — Országszerte igen rövid idő alatt megbarátkozik ezek­kel a községeknek nemcsak' a fiatal, hanem az idősebb lakossága is. És igényli azokat... E helyen több dunántúli megye kezdeményezése kapcsán a gépkocsikra sze­relt, modern felszerelések­kel ellátott, a falvakat járó mozgó-cipész-, fodrász-, műszerész-, s lakatos-műhe­lyekről szólunk. Napjaink szükségletei, a falusi embe­rek igényei hozták létre ezeket a sajátos szövetke­zeti részlegeket. Az embe­rek már falun sem nagyon járnak az ükapától örökölt gúnyákban, és az agyon­foltozott lábbelikben. Nem járnak, mert érdemesebb, s van miből a régi, az el­szakadt helyett újat vásá­rolni. A falu, a nyolc-tíz­éves bakancsokat reperál- gató foltozóvargának már nem nyújt megélhetésit. Jobb, tartósabb holmikban járnak az emberek. Javíta­ni azonban ezeket is kell. De gyorsabban, korszerűbb eszközökkel, mint valami­kor. Ezért volt szükség a mozgó-javítóműhelyek szer­vezésére, létrehozására. — Minden községbe eljutnak, havonta többször is ezek a mozgóműhelyek, a leg­több holmit a helyszínen javítják meg, az igényesebb munkát pedig a következő alkalommal hozzák maguk­kal. Szükség van a javító mesteremberekre a Dunán­túl és az Alföld megyéiben is, de magasabb színvona­lon. Magasabb színvonalon... — életünk minden terüle­tén ez a legfőbb követel­mény. szedik a vízből és kezdődik elölről a munka. — Egy helyen általában kétszer halászunk — újsá­golja Sebestyén Feri bácsi, a brigád egyik legidősebb, egyben legrutinosabb halá­sza. Óhatatlan, hogy a háló kivetésékor a halak egy része meg ne szökjön. De másodszor már nem kerül­hetik ei a végzetet. S a halászbrigád újabb és újabb területet vesz bir­tokába. A kakati terület száznegyven katasztráiis hold. Jó három-négy hétig időznek itt. Szürkületkor fejezik be a munkát. Ki motorral, vagy Panni robo­góval, ki gyalogszerrel in­dul a halásztanyára. A víz partjának egyik védett sarkában három sá­tor sorakozik. Ezzel vál­tották fel a régi, kukorica­szárból vagy egyéb alkalmi eszközből készült szállás­helyet. A halásztanya elengedhe­tetlen tartozéka a bogrács, amelyben az idős Bozóki Laci* bácsi, a híres szolnoki halászdinasztia tagja főzi a csípős halászlét, ö egyéb­ként a vándortanya rendít­hetetlen őre. Foltozza a hálókat őrködik, és ha ked­ve szottyan, nagy ügyes­séggel tisztítja a halakat, készül a finom halászlé. E. S. Megkezdődön­a szajoli vasúti felüljáró építése. Az idén a Szol­nok felőli töltés készül, amelybe 40 000 köbméter földet épít be a Vasútépítő Vállalat. Képünkön: he» g er élik és formázzák a töltést. Uel,szolno“ Harminchétmázsás rizstermés Mezőtúron

Next

/
Oldalképek
Tartalom