Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-02 / 152. szám

I«W. Július 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ÉPÍTKEZÉS HELVETT LEVELEZÉS Szoimoik, Csongnád és Bé­kés megye autódnak, trak­torainak, magánjáró gépei­nek akkumulátor-javítását a Szolnoki Vasipari Válla­lat végzi, illetve végezné, ha egyáltalán győzné. A vállalat udvarán tornyosuló, több ezer javításra váró akku bizonyítja, hogy kép­telenek az igényeket meg­közelítően is kielégíteni. A jelenlegi szűk, egészségtelen épületben három műszak­ban folyik a munka, de még így sem kellő ered­ménnyel. Köztudomású, hogy az akkumulátor javítása, ke­zelése igen veszélyes az egészségre. Az ólommal végzett munka előfeltétele a tágas, jól szellőző munka­hely. Ez hiányzik a válla­latnál. 1962-ben több dol­gozó szenvedett ólommér­gezést és a többiek egész­sége is veszélyben van. Jó munkahely mikorra várha­tó? Sajnos, erre jelen pil­lanatban még csak hozzá­vetőleges választ sem lehet adni. Munka helyett határidő-tologatás 1962-bn az üzem vezetői a városi tanács illetékesei­vel közösen elhatározták, hogy a meglévő akkumulá- tarjavító üzemet kétszere­sére növelik. Ennek érde­kében — látva az azonnali intézkedés szükségességét, példás gyorsasággal az új épület felépítésére és be­rendezésére 555 000 forint beruházási hitelt biztosítot­tak. Ennek alapján a vál­lalat 1962. decemberében felkérte a Szolnok megyei Tanács Tervező Irodáját, hogy készítse él a szük­séges tervdokumentációt 1963. január 31-ig, hogy az új épületben az előzetes számítások szerint augusz­tusban megkezdhessék a munkát. A tervezés nem kezdő­dött meg, hiszen a legkö­zelebbi írásbeli feljegyzés, amely a „rendelés vissza­igazolása előtti egyeztetés” címet viseli, 1963. február 19-i dátummal íródott. Eb­ben a tervezők az összes részletkérdés éldöntése és írásban történt rögzítése után vállalták, hogy az épület terveit 1963. augusz­tus 31-re elkészítik. Majd ez a dátum végső soron a sürgősségre való tekintettel június 15-re változott. Ezt az okmányt aláírták a ter­vezők, a megrendelő üzem, a megyei közegészségügyi állomás, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának jelen­lévő megbízottai. Legegyszerűbb a felelősség elhárítás Közben kiderült az is, hogy a tervezés építési ré­sze már készen van, viszont a gépészeti rész még sehol- sem tart. Márpedig enélkül nem teljes a terv, nem kezdhetik meg az építke­zést. A gépészeti tervek készítője arra hivatkozik, hogy eddigi gyakorlatukban nem fordult elő hasonló munka és emiatt haladnak lassabban. Olyan lassan, hogy augusztus végére le­hetnek készen. Csak ezután kezdhetik meg az építkezésű Jelenleg tehát az építkezés helyett levelezés folyik. Érthetetlen, hogy februártól júniusig miért nem jutott a gépé­szeti tervező eszébe a meg­lévő adatok kiegészítése? Vagy inkább ez a júniusi levél csupán a határidő- kötelezettség alóli kibújás­hoz volt szükséges? Erdélyi György Nincs holtszezon a népfront- bizottságok munkájában A KÖZELMÚLTBAN szá­mos nagy esemény zajlott le, amiben a népfront-bi­zottságok közreműködtek. Ilyen volt a leszerelési hó­nap, s a VI. Magyar Béke­kongresszus előkészítése. Nagy odaadással dolgoztait a világ asszonyainak mosz­kvai találkozója előkészíté­sén, s az ott elhangzottak ismertetésén. Ez időszakban sok em­berrel váltottak szót a nép­front-aktívák, szószerint és képletesen értelmezve is. A különböző békegyűlése­ken mintegy hetvenezer résztvevő volt, családi kö­Fogy a gyümölcs—szaporodik a forint Egész nap a létrán, vagy a fa gallyán állni nagyon fárasztó. A gyümölcs ter­mesztéséről — különösen a cseresznyéjéről ismert nagykörűi Petőfi Tsz-ben még sem emiatt panaszkod­tak, hanem azért, hogy a vártnál gyengébb lett a ter­més a Germersdorfi cse­resznyéből. A tervezett százhatvan mázsa helyett csak százhu­szonhárom mázsát tudtak leszedni a két hold cseresz­nyésről. Igaz, a pénzbevételt még így is sikerült teljesí­teniük, illetve néhány ezer forinttal megtoldaniok, mi­vel elég jó árat, kilogram­monként 7,50 forintot kap­tak a cseresznyéért. Most már a meggyet sze­dik a gyümölcsösben dol­gozó szövetkezeti gazdák. Huszonöt mázsát szerződés­re adnak át, öt mázsát pe­dig piacon értékesítenek. A cseresznyeszüret és a meggyszedés között néhány nap telt el, de ez sem tét­lenkedéssel. A gyümölcsös­ben dolgozók ugyanis húsz hold burgonyát is művel­nek. A kisvárdai rózsa megérett, ötvennégy mázsát fel is szedtek, hogy új bur­gonyaként értékesíthessék. A szerződésre átadott egyéb gyümölcsből — szőlő stb. — százharmincezer fo­rint bevételt várnak. A pia­con, elárusítóhelyen történő értékesítésből pedig hat­vankétezer forintra számí­tanak. Bizakodnak, hogy a gyümölcskertészet nem ma­rad adós tervének teljesíté­rökben pedig mintegy negy­venezer ember találkozott, beszélgetett. Az országos békekong­resszus küldöttei most min­denütt beszámolókat tarta­nak, elmondják tapasztala­taikat, személyes élményei­ket munkatársaiknak, is­merőseiknek. Ezeket a be­szélgetéseket összekötik az újabb külpolitikai esemé­nyekkel. A KÖZELJÖVŐBEN újabb feladatokra is vállal­koznak a népfront-bizottsá­gok. A megyei pártbizottság és a megyei tanács leg­utóbbi közös tanácskozásá­nak határozatát ismertetik az eddiginél közvetlenebb beszélgetéseken. Különös figyelemmel lesznek a me­zőgazdasági dolgozók tanu­lásának, szakmai tovább­képzésének segítésére. Ezért ez év őszén előreláthatólag járási és városi szinten szerveznek két-háromnapos tanfolyamokat a tsz-ek különböző bizottságai­nak — ellenőrző, szo­ciális és kulturális bizott­ságok — részvételével. A határozat ismertetésével egyidőben ezt is előkészítik. A TSZ-TAGOK szakmai és politikai nevelésére vo­natkozóan már most java­solják azt is a szövetkeze­tek vezetőinek, amikor a termelési terveket készítik, az egyes emberek szakmai tanulását is tervezzék meg. A megyei népfront- hizottság ez év augusztusá­ban tudományos konferen­ciákat, _ ankétokat is szer­vez. Augusztus 26- és 30-a között a Magyar Tudomá­nyos Akadémia mezőgaz­dasági gépesítési bizottsá­gának közreműködésével a gépesítés és a gépjavítás időszerű kérdéseiről tarta­nak vitát. Ezután pedig an­kétokat szerveznek a ke­nyérgabona-termesztésről, az öntözésről, a kertészeti és gyümölcstermesztésről,; Szövetkezeti « «■ kulturális nap Öcsödön Békenagygyűlés - zene — kultúra — szórakozás Szedik a meggyet sével. A féléves felmérés, az eddigi eredmények alap­ján, biztosan mutatta a 30 forintos munkaegység érté­ket. Ehhez a gyümölcsker­tészet is hozzájárul a forin­tok szaporításával, bevételi tervének teljesítésével. ( Tudósítónktól) Vasárnap reggel Öcsöd lakóit a cibakházi fúvósok zenés ébresztője köszntötte, a szövetkezeti kulturális nap alkalmából. A kulturális nap rész­vevői délelőtt 10 órakor meghallgatták Karsai Mi­hálynak, a kunszentmártoni járási pártbizottság első titkárának, a nagygyűlés előadójának beszédét, majd a gyűlés végeztével kife­jezték táviratban szolidari­tásukat a francói fasizmus ellen harcoló spanyol nép mellett, követelték az am­nesztiát a politikai foglyok­nak, szabadságot a spanyol népnek. A rekkenő hőség ellenére több ezer néző gyűlt össze, hogy megnézzék a műsort, amiből ki kell emelni a nagykörűi cigányegyüttes produkcióját. Nagy sikere volt a tiszazugi napokról már ismert Ábrahám Mik­lós túrkevei magyarnóta énekesnek is. A földműves- szövetkezet a lányoknak, asszonyoknak divatbemuta­tóval kedveskedett: a mű­sor szüneteiben mintegy 80 nyári ruhát, blúzt, ízléses fürdőruhákat mutattak be. Sikeres volt a fiatalok szel­lemi fejtörője is. Este 10 órákor mintegy kétezer forint értékű tom­bolanyereményt sorsoltak ki, majd táncmulatság kö­vetkezett. A késő éjszakai órákban ért véget az egész napos program, melynek résztvevői jól szórakoztak. Helyes lennei, ha más fmsz- vezetőségek is rendeznének hasonló kulturális megmoz­dulást községeikben. K. F. Móricz Zsigmond SZOLNOK MEGYÉBEN A tanács illetékesei, az üzem vezetői — bár nem túlzottan örültek a határ­idő eltolódásának, mégis megnyugodva várták a tervrajzokat. A derült égből lecsapó villámhoz hasonló hatást váltott ki a tervezők jú­nius elején kelt levele, amelyben közük, hogy a várható légszennyeződés adatai is szükségesek a tervezéshez, és ezeket sze­rezze meg a vállalat, kü­lönben ők mossák kezeiket, de nem lesz tervrajz. A vállalat azonnal a SZOT Munkavédelmi Ku­tató Intézethez fordult le­vélben, és kéfte a vizsgálat elv jzését. Levelükre elu­tasító válasz érkezett. Kö­zölték, hogy ez nem rájuk tartozik, hanem az Orszá­gos Közegészségügyi Inté­zethez, vagy az Országos Munkaegyészségügyi Inté- aethez* II. . A MILLENEUM görögl- tüzes éve volt ez. Frázis­lovagok a húszmilliós ma­gyar nemzet ábrándképeit csillogtatták. Dekoráció és nyomorúság a ferenejózsefi kor langyos levegőjében ri­koltó ellentétben élt egy­más mellett. A feltörő pol­gárság jólétével ijesztő kontrasztban állt a munká­sok és parasztok nyomorú­sága, egy hazug kor önámí­tó, álproblémákon rágódó világa. Mindenütt Lehár- zene szólt, édeskés bécsi keringőkre vonaglott egy társadalom az új század és egy világháború halálárka felé. S a langyos zenét bán­tóan kísérte az elnyomott nép panasza, az éhes gyom­rok korgása. Ebben a korban lett ma- turándus a húszéves Mó­ricz Zsigmond. Egész életre kiható élményanyag rakó­dik le lelkében a kun vá­rosban. Erre azonban csak 1929-ben döbben rá, ami­kor a hivatalos érettségi találkozót megelőzően, még „amikor új a szerelem”, Simonyi Máriával, második feleségével ellátogat a forró diákálmok zengő emlékei­nek városába. Mint felfa­kadt sebek, elevenednek meg a húsz év előtti emlé­kek. Ekkor kerülnek a kor társadalmáról azok a kese­rű jegyzetek Móricz Zsig­mond témakönyvébe, me­lyek pár év múlva szinte szó szerint ömlenek regé­nyébe. Ekkor állapítja meg, hogy abból a társadalmi rétegből, mely ott ült vele az iskolapadban, lett a har­mincas évek vezetőrétege. És ahogy akkor az érettsé­gijét csinálta meg, nem munkával, hanem csalás­sal, svindlizéssel, ugyanúgy végezte harminc évvel ké­sőbb az állam életének ve­zetését az a réteg. Ilyen sorok állnak az író témakönyvében: „Uraskodás, a minden áron úrrá levés a kor ve­zéreszméje. A szülők min­den vágya: kiemelni gyer­meküket a nyomorúságból. Aztán ha a paraszt, vagy kisiparos gyermekéből köz- igazgatási tisztviselő, szol­gabíró lett — basákká vál­tak, akik nem törődtek töb­bé fajtájuk', a nép vágyai­val, kívánságaival, csak a saját sanyarú fiatalságukért akartak minden áron kár­pótlást szerezni. Ha ügyvéd lett — nyúzó fiskálissá vált, ha közigazgatási ember, a tömeg hátán tipró zsarnok­ká ...” A REGÉNYBEN később egyik tanár alaknak, Koós- nak adja szájába csaknem szóról szóra a következő bejegyzést: „Jól néz ki az az ország, amelyiknek ezek lettek a vezetői egy-két évtized múlva. Tudatlanok pöffesz- kedése állásokban, vissza­élés a hatalommal, felelőt­lenség ... terv nélküli cél­talan élet. Mohó élvezet­habzsolás ... Nagyrészükből semmi sem lett: ivócimbo­ráknak, korhely duhaj kó­doknak, kártyapajtás, kug- lizóknak, pletykázó, pénz­harácsoló, a nép hátán ha­talomtáncot járó, kiskalibe­rű szemétnépnek maradtak. Az ország kihagyott, sem­mibe lökött egy nemzedé­ket .. „A szegény ember gyere­ke!” — írja. Utána: „Meg- koplaltiák a gyerek tanítta­tását ... De miért adták gimnáziumba a gyereket? Nem azért, hogy tudóst, képzett, művelt, hasznos embert neveljenek belőle, hanem egyrészt, hogy a szülők társadalmi helyzetét emelő képesítést szerezze­nek gyermekeik, másrészt, mert ki akarták emelni őket abból az alacsony sors­ból, amelyben ők maguk tengődtek. Gazdák, iparo­sok, kiskereskedők, kishiva- talnokok, lateinerek azt re­mélték, hogy fiaik ha dip­lomát kapnak, ezzel urakká lesznek, úri pályára nehet- nek. Ha bevonul katoná­nak: egyéves önkéntes úr lesz, aki aranyzsinóros egyenruhát ölt, ugyanolyan elegáns úriember lesz, mint a cs. és kir. tisztek. Matú­rával minden lehet belőle: jogász, városok vezetője, a megye ura, minisztériumok előkelője. Belépőjegyet vált a könnyű, csillogó élethez, nem kell nehéz testi mun­kában felőrlődnie.” Abból az összeszorult szí­vű, megrebbent gyermek­ből, akinek Nyilas Misit, a debreceni diákot festette: Kisújszálláson, ahol Serto- riusról, a rabszolgáról meg­írta első drámáját, kibonta­kozott a szellem varázslója. Magába fogadta korát, an­nak komisz, népnyúzó éle­tét, az élmények forró ör­vényét, mely fölkap és megpörget egy sereg em­bert, felejthetetlen, életme­leg alakok sorát. Mennyi emberéletet szedett itt ma­gába ez a szomjas szellemű húszéves diák. Egy élet ke­vés volt ahhoz, hogy kiírja magából a lerakódott sor­sokat. A magyar nép nagy szegénysége fonta körül gyermekkorát, ez kavarog műveiben, ez jajdul fel val­lomásaiban. EZÉRT VOLT Móricz Zsigmondnak egész életére szóló nasy beleszólás az a két és fél esztendő, amit Kisújszálláson élt meg. Az ember leginkább 16—20 éves kora között alakul ki. Ezt a nagy alakuló, ember- formáló időszakot foglalta nagyobb részében magába a kisújszállási diákélet. Itt ébredt rá a fájdalmas, nagy titkokra az induló iró. Ami­kor a harmincas években, tehát három évtized múltá­val, leglázongóbb és leglá­zasabb műveit írta: ezekre az évekre nézett vissza, a kisújszállási idők élmény­anyagából táplálkozott leg­izzóbb, legemberibb írásai­nak egész sora. A kisújszál­lási esztendőknek döntő, ta­lán a legnagyobb jelentősé­ge van későbbi írói fejlődé­se szempontjából. Életalakí­tó hatást kap itt, ide mu­tat vissza a harmincas évek válságából. — Ezért nagy tartozása irodalomtörténet­írásunknak felbolygatni ezt a szellemfészket, ahonnan kiröppent Móricz Zsig­mond. Megírni részletesen, boncolgatóan a kisújszállá­si éveket, belehelyezve a húszéves Móricz Zsigmond alakját és meglátásait. Ez­zel adósak vagyunk Nagy Péter, Vargha Kálmán, Mó­ricz Miklós és mások mun­kái után is és ez a téma a Szolnok megyei tématár talán legjelentősebb feldol­gozásra váró darabja — mondotta Csabai L. Ernő — a témakutatás és irodal­mi tervezés tudományának eredeti alkotója. Kiss István

Next

/
Oldalképek
Tartalom