Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-01 / 100. szám

ÉLJEN MÁJUSI munkásosztály nemzetközi harci sereg­szemléje ! MA t Bálint és László Az élet kapujában Új iskolák, emberhez méltó gondok Szolnok városa szobrot emelt a munkásmozgalom dicső hősei­nek a Kossuth téren. Tegnap lehullt a lepel a szoborról, s az emberek, akik részesei voltak e nagyszerű pillanatnak, némán és tiszte­lettel hajtották meg fejüket az eszme diadalának emlékműve előtt. Nincs toll, amely képes lenne lejegyezni megannyi gondolatot, érzést, ami akkor ott az em­berekben született. A veteránok elvesztett elvtársaikra, megkínzott, sokat gyötört proletártestvé­reikre gondoltak, hosszú évtizedekre em­lékeztek, amelyeken át fájdalommal, de töretlen hittel hordozták a jelen meg­valósult szépségét, a történelmi elhivatott­ság fáklyáját. A ma nemzedéke is ott volt Megille­­tődve állt az idősek balján. Mert ez a nemzedék is megtanulta, megismerte és magáénak vallja azt a vérrel öntözött utat amelyet a magyar munkásmozgalom a győzelemig megtett. Szolnok megye forradalmi múltja szerves tartozéka a magyar forradalmi múltnak, része, mert a Jászság és Kun­ság proletárjainak szíve együtt dobogott majd aratott diadalt az „osztályharcba öltözött” elnyomottakéval. 1918. november 2-án hatalmas tünte­tésben vettek részt Szolnok dolgozói, s követelték Harsányi Gyula népnyúzó, kor­rupt polgármester lemondását. A túrke­­veiek sem tétlenkedtek. A forradalmi tö­meg ott is akcióba lépett. 1918 az érés éve volt. A harag, a szerveződés a hata­lomért folyó harc napjait élte a munkás­­mozgalom. A történelmi pillanatban tes­tet öltött, lángra lobbant az eszme: Buda­pesten megalakult a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja. Szolnok kommunistáira is számí­tott a párt. Nemhiába. 1918. de­cember 12-én létrejött a KMP szolnoki szervezete. Megkezdődött a harc a proletárdiktatúráért. Hiába volt a kom­munistaellenes agitáció, a munkások egyre nagyobb számban zárkóztak fel a párt mögé. Az egység győzelmének, a Tanács­­köztársaság kikiáltásának napján a Szol­nok megyei kommunistákkal, a proletár­­diktatúráért együtt harcoló forradalmi tömeg harca is diadalmaskodott. Városainkban, falvainkban megala­kultak a direktóriumok. A megye mun­kássága, szegényparasztsága a veszély első jelére bebizonyította, hogy kész akár éle­iét is áldozni a munkáshatalomért. E’ s áldozta is. Emlékezzünk a szol­noki fehér terror rémuralmának óráira. Negyvennégy éve lesz éppen május 2-án. És másnap Cegléden érte Stromfeld Aurél parancsa a forra­dalom katonáit: „ ... Az ellenséggel szem­ben a legerélyesebb ellenállást kell ki­fejteni”. A csapatok azonnal menetkészen álltak. Fülükben ott csengtek, szívükben ott dobogtak a szavak: „Most megindu­lunk fiúk s ha megindulunk, még az úr­isten is vörös lesz”. És lett! Hősi harcokban visszafoglal­ták a várost. A -forradalom veteránjai, az élők teg­nap ott álltak a szobor előtt és tenyerük­ben ott érezték a tiszai harcok puskáit, a lelkűkben ott lángolt a harci elszánt­ság. mint akkor. És tekintetüket elhomá­lyosította a könny, ami 1919. augusztus 2-án kibuggyant szemükből, amikor -eb­­: itt testtel, elkeseredve visszatekintettek a túlerővel szemben megvédhetetlen Szolnokra. Eltelt huszonöt év. Illegalitás, börtön. Világháborús sebc’-'-sl virradt fel az ál­mok megvalósulásának napja, a felsza­badulás. És immár tizenkilencedik éve élvezzük az alkotó szabadságot. Ez az emlékmű egyesíti magában a dicső múltat, a forradalmi mát, a nagy­szerű jövőt. Bronzba öntött történelem, így nevezhetjük. Valóban az. Itt áll a város főterén a munkásmozgalom emlék­műve, s az eszme diadalát hirdeti, ame­lyért oly sokszor indult harcba a megye proletariátusa. A jövő tornácán megállva egy pil­lanatra, visszatekintünk a meg­tett útra, arra, amelyet a moz­galom névtelen hősei törtek fel, amelyen az eszme vezérelte a lépteket, amelyen apáink kezét fogva meneteltünk előre. Ezen az úton tanultunk meg hinni, har­colni, győzni. A forradalmi évtizedek mérföldkövei vezetnék ehhez az emlékműhöz, azon jöt­tünk elébe leróni kegyeletünket, számot adni elvégzett munkánkról. Büszkén be­széltünk róluk, s joggal: méltán élvezzük a szabadságot. Tettünk a nép büszke vallomása a jelenről, a holnapról. Nem tértünk le az útról, amelyen járni tanultunk. Fábián Péter MUNKÁSMOZGALMI EMLÉKMŰ VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ^ /V é ft i a /t XIV. évfolyam, 100. szám. Ara 60 fillér 1962. május 1., szerda.

Next

/
Oldalképek
Tartalom