Szolnok Megyei Néplap, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-01 / 50. szám

VlimÁG PROLETÁRJAI &GYESÜÍJET&&! SZOLNOK megyei Wéftloft A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XTV. évfolyam SO. szám. Ara 50 lilfér 1963. március 1* péntek. fíía: Nem mindig egyenlő partnerek - Helyijárat indul Szandaszöllősre - Az Eszaki-sark jege alart Ez a mai ifjúság! ma egfigyeléseim szerint a közhangulatra két ál­lapot jellemző: az egyik, amikor büszkék vagyunk a fiatalokra, a másik amikor már megint baj van a fia­talokkal. Mikor szokás büszkének lenni a mai fiatalokra? Mindenekelőtt az országos tanácskozások alkalmával. Az ilyen tanácskozásokon a fiatalok egy csapásra ko­moly előmenetelekről tesz­nek tanúságot és önzetlenül szolgálják a társadalmi ha­ladás ügyét; élenjárnak a termelésben és a tanulás­ban; segítik és tisztelik az öregeket: öntudatuk az eget nyaldossa és erényeikkel kiérdemlik az aranytarta­lék megtisztelő címet; a felszólalásokban kizárólag úgy szerepeinek, mint az új embertípus megszemé­lyesítői; nincs terv és ma­gasztos cél, amit ne válta­nának valóra és többnyire határidő előtt; fogékonyak az új iránt és a maradáság ellen kérlelhetetlen küzde­lemben nem ismernek ha­tárokat; példát mutatnak, amiben csak lehet; opti­misták, de nem elbizako- dottak, ám ha a helyzet úgy kívánja, komolyak mint egy szoba tudós, bár a realitás iránti érzékük jó­val fejlettebb annál; egy­szóval okosak, szépek és jät, akikre jogoß büszke­séggel tekint a haza fel­nőtt lakossága, mert úgy látja: jó kezekben van a veteránok öröksége, a mai lét és a holnapi távlatok. Azután véget ér a tanács­kozás és miközben szép las­sen elcsitul az ünneplés zaja, úgy válnak egyre ko- morabbakká a felnőtt te-, kiintetek. Hogy ki kezdi el, miért és hogyan? — mind­máig megválaszolatlan problémája a tömegpszichó­zissal célzatosan foglalkozó tudományoknak. Meglehet, bogy nem is kezdi senki, eak jön magától, olyan «<-rizsiként, amely ok nél­kül való, még akkor is, hs a marxista dialektika heves tagadással válaszol az ilyen tézisekre. De ez most nem is lényeges — a való­ság gyakran rácáfol a filo­zófia tételeire és megfordít­va — a tények a fontosak. A tények pedig makacsul azt bizonyítják, hogy amint befejeződnek a tanácskozá­sok. máris feljajdul a köz­vélemény: már megint baj van a fiatalokkal! Mikor szokás szidalmazni a fiatalokat? Mindenek­előtt, ha garázda alakok leütnek valakit az utcán és erőszakosságokat követnek él a kárvallott menyasszo­nyával. Mind a mai napig emlékezetes számunkra a Vágóhíd utcai huligánok esete, amiről közel egy éven át cikkeztek a lapok. Az eset valóban szégyen­letes volt, ám ha jól em­lékszem az ifjú bűnözők száma nem haladta meg a hatot. Mégis úgy beszéltek róla, hogy na lám, az if­júság a huliganizmus rabja lett A társadalom húsz éven aluli tagjai azokban az időkben rettegve búj- káltak az utcán, mert soha nem tudták, mikor pofozza fel őket egy felnőtt, a huli­ganizmus elleni küzdelem hevében. S félelmük na- gyonis megalapozott volt. A felnőttek ugyanis az ál­talános iskola alsó osztá­lyosaitól húsz éves korig minden fiatalban huligánt véltek felfedezni. Ez alól csupán a saját gyermekük képezett kivételt Nem sokkal a Vágóhíd- utcai malőr után, divatba jött a fekete nadrág. Ez olaj volt a tűzre. A közvé­lemény csak úgy hörgött a felháborodástól és a felnőt­tek fogcsikorgatva megjó­solták a szocialista haza pusztulását, amit a fekete nadrágos ifjúság fog elő­idézni. A rendőrségi kró­nika több olyan esetet föl­jegyzett, hogy a felháboro­dott tömeg békés kémény­seprőket is félholtra vert, mprt fekete nadrágot visel­tek. S az ifjúság csupán azért nem veszett ki az utolsó szálig, az üldöztetés éveiben, mert hamarosan magára húzta a fekete nad­rágot a felnőtt lakosság is. A fekete nadrágot sor­rendben a házi buli követ­te. Am a házi buli, érde­kes módon, nem kavart fel akkora hullámokat, mint az előjelekből azt hinni le­hetett. Nem mondom, be­széltek, cikkeztek róla, de különösebb felháborodás és lelkesedés nélkül, csak­hogy neve legyein a gye­reknek. Meg is lett az erdménye A házi buli ha­marosan csődbe jutott a nagyfokú érdektelenség kö­vetkeztében. Ha olykor fel is üti még fejét, a fásult közöny és a szénsavas üdí­tő italok nyomják rá bé­lyegüket. Feltűnhetett a fiataloknak, hogy kezdemé­nyezésüket nem ítéli él a felnőtt társadalom, ezért abbahagyták. A soronkövetkező össze­csapásra a twist adott okot. Amikor az első twistelö pár hanyattvetette magát a táncparketten, még úgy látszott, hogy ezzel kezde­tét veszi minden idők leg- brutálisabb vérengzése az ifjak és öregek között. Szinte örömmámorban úsz­tak a hadviselő felek; vég­re egy igazi háború a tu- nyító békében! A felnőtt sajtó őrjöngve támadta . az új táncot, aminek követ­keztében a twist, hallatlan népszerűségre tett szert a fiatalok között Képesek voltak utcán, munkahelyein, iskolában, sót még otthon, munkaidő után is, párba rendeződve twistelni. S az­tán kísértetiesen megismét­lődött a fekete nadrág his­tóriája: előbb csak néhány, majd egyre tekintélyesebb tömegű felnőtt vegyült el a twistelö ifjúság között és azóta együtt kiállja mind aki magyar: Twist! Twist! Már-már azt hittük, hogy a twist talaján egymásra talál végre ifjú és öreg, s nem lesz több belviszály az elütő korosztályok között, amikor ismét felharsant a halai! és harcba szólította a bajvívó feleket. Ifjú köl­tőóriások bontottak zászlót a Dunántúl lankáin, vala­mint az Elet és Irodalom ormain. Kiáltványuk meg­rengette az irodaiam öreg falait, s ' félő volt, hogy porrá lövik azt, a nagy ne­kibuzdulásban. «ns, a fiatalok és öre­™ gek presztizsháborúja egyre hevesebben dúl az irodalomban, így annak végső kimenetelét nem áll módomban összegezni. Mostmár vad általánosítá­sokat vagdosnak egymás fejéhez, amibő] kiderül, hogy elérkezett a harc leg­válságosabb szakasza. Ami­kor ugyanis valaki vagy valakik saját nézete'ket általános igazságként han­goztatják. ott megbékélés­ről már szó sem lehet. Ezt a megállapítást — ami mellesleg a sajátom — a fiatalok és öregek ember­emlékezet óta pusztító há­borúzásainak okait kutatva, akár mértékadó magyará­zatként is elfogadhatjuk. Ilyen dolgokban nem szok­tam tévedni. Itmüm István Napirenden aszoeialista ludat kialakítása A megyei népművelési felügyelők munkaértekezlete Tegnap a szolnoki Ságvá- ri művelődési házban me­gyénk népművelési fel­ügyelőinek értekezletén a megyei tanács végrehajtó bizottsága részéről Elek La­jos népművelési csoportve­zető foglalta össze a válasz­tási munkák tanulságait. A választások lezajlottak és most minden erővel a népművelési irányelvek megvalósítására kell töre­kedni — mondotta a töb­bek között —, hogy mielőbb kialakuljon népünk szoeia lista tudata és ízlése. Szólt Elek Lajos a terme lőszövetkezetek kulturális ügyintézőiről is. Rámuta­tott a tervkészítés fontossá­gára, hiszen az eddigi ta­pasztalatok mutatják, hogy csak így tudnak az ügyve-, zetők eredményeket felmu­tatni. Végezetül a kulturá­lis seregszemléről szólt az előadó. A felszólalások közül Sá­gi Pál, az SZMT kulturfe- lelősének eszmefuttatása különösen aktuális kérdés­sel foglalkozott, amikor a szocialista brigádok kultu­rális munkájának támoga­tására hívta fei a figyel­met. A Varsói Szerződés tagállamai fegyveres erőinek vezetői Varsóban Varsó (MTI). Ezekben a napokban Varsóban tartóz­kodik A. Grecsko marsall, a Varsói Szerződés tagálla­mai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka, Czi- nege Lajos vezérezredes, magyar honvédelmi minisz­ter; Dobri Dzsurov vezér- ezredes, bolgár nemzetvé­delmi miniszter; Karl- Heinz Hoffmann had­seregtábomok, az NDK nemzetvédelmi minisztere; Bohumir Lornsky hadsereg- tábornok, csehszlovák hon­védelmi miniszter és Ion Tutoveanu vezérezredes, a román fegyveres erők ve­zérkari főnöke. Nyugat-Berlmben — Sajnos kancellár úr, önnel a nyakunkban ver­senyképtelenek vagyunk! (Endrődi István rajza) Több mint négy és félmillió kötet a polcokon Egy munkásolva«ó átlag 17 könyvet oItüs freute A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsánál értékelték a szakszervezeti könyvtár- mozgalom elmúlt évi fejlő­dését. Az országban jelen­leg 4442 könyvtárat — központi, körzeti, önálló, vagy letéti könyvtárat, il­letve kölcsönző állomást — tartanak fenn a szakszerve­zetek az üzemekben és a művelődési otthonokban. Ez a szám az előző évihez ké­pest nem jelent emelkedést, mert — éppen a könyv- állomány jobb kihasználása érdekében — az ugyanazon helységben — főképpen fal­vakban, vidéki városokban — működő, különböző szakszervezetekhez tartozó könyvtárakat összevonták. Az olvasóik jobb kiszolgá­lását segíti éló az is, hogy a múlt évben valamennyi szakszervezeti könyvtár ál­lományából kiválogatták a felesleges elavult, elrongyo- lódott példányokat — ősz- szesen mintegy félmillió kötetet —, t ezeket most kiselejtezik. A nagyarányú „könyvtártakarítás” ellené­re a szakszervezeti könyv­tárakban található művek száma jóval meghaladja a m,últ évit, s eléri a négy­millió hatszázezer kötetet. A rendszeresen felfrissí­tett állományból az olvasók is szívesebben kölcsönöz­nek, A könyvtári tagok tá­bora csaknem 600 000 főre gyarapodott, amihez hozzá kell még számítani azt a több százezer érdeklődőt, akik csak esetenként visz­nek haza olvasni valót. Halló in imp... — Fábián Mihály szóino- <d taxisofőr vagyok. Tessék? — Napi örömök és bos­szúságok felöl érdeklődünk. — A mai napom igen kellemes volt. Elég sok fu­vart bonyolítottam le. Dél­ben, amikor az egyikből visszatértem, kollégám és barátom kellemes meglepe­tésben részesített. Itt a me­legedőben részünkre gáz­tűzhelyet biztosítottak, ök aztán nekiálltak főzőcskéz- ni és kitűnő tojásrántottát — kolbásszal megpakolva — készítettek. Meghívtak engem is, tartsak velük. Nagyon jól jött a vendég­ség, hiszen nem volt sem­mi ebédem. Általában minden nap tartogatunk egymás számára valami meglepetést Hód feketére hívjuk meg egymást, hol egy kis hazain osztozunk. Hát ez volt a mai örömöm. — Bosszúság? — Nem sok. Csupán a hideg idő tesz próbára bennünket, hiszen a kocsik egy-egy órai ácsorgás alatt nagyon lehűlnek és nehe­zen indulnak. Ez aztán mindig bosszantó. Még annyit, hogy bár évek óta lottózom, sosem nyertem. Azt hiszem, ez is elég bosszantó. Na, talán majd most, ezen a héten. Az utasokkal nem veit semmi baj, általában nagyon ked­ves embereket fogtam ki. Így hát összegezve: a mai napom nagyon kellemes volt Egyre hatásosabb a könyv­ajánlás, az űj művek nép­szerűsítése. A fokozódó ol­vasási kedv és a könyv­kiadás javulása mellett en­nek tulajdonítják, hogy a kölcsönzött művek között, — amelyek száma tavaly csaknem kilenc millió kö­tetre emelkedett — egyre többen forgatják a mai magyar és a szovjet irodal­mat. Az ismeretterjesztő ki­adványok közül elsősorban a korunk technikai vívmá­nyaival foglalkozó írások, továbbá az utinaplók ét a nevelési kérdéseket tárgya­ló művek népszerűek. Hogv az üzemekben folyta­tott népművelési munkának milyen fontos eszköze a könyv, mutatja még egy adat: egy munkásolvasó öt évvel ezelőtt évi átlagban hét könyvet olvasott el, a múlt esztendőben már 17 szépirodalmi, ismeretter­jesztő, vagy műszaki té­májú művet kölcsönzött Id. A munkásolvasók táborá­nak növekedésében nagy részük van a jól képzett szakszervezeti könyvtáro­soknak is. A negyedik hideg hullám dermeszt Esztendőnk utolsó téli napjától búcsúzunk ma. De csak az évszak szerinti tél­től; a meteorológusok márci­ustól számítják a tavaszt, júniustól a nyarat, szep­tembertől az őszt és de­cembertől a telet. A búcsúzó utolsó téli nap emlékezetes marad: rekord- hidegeKkel lép át a hivata­los tavaszba, a márciusba. Pápán ma reggel mínusz 29 fokot mértek! Győrött mí­nusz 23 fok volt a hideg s az éjszaka az egész ország­ban mínusz 20 fokosak vol­tak a fagyok. A főváros ma reggel mínusz 12 fokos hi­degre ébredt. ilyen hideget Budapesten február 28-án 1871 óta — ugyanis csak ettől van­nak megbízható hivatalos feljegyzéseink —* még nem mértek! Sokan azt mondják: ilyen szigorú tél még nem volt Magyarországon. Mostani telünk az évszázad harma­dik leghidegebb tele. Ennél hidegebb csak az 1928—29- es és a 39—40-es tél volt. Tehát 18« évből tizennégy tél köszöntött ilyen szigo­rúan az országra. November óta négy hi- deghullám dermesztette as idei telet. A téli évszak kilencven napjából ötvennégy olyan nap volt, amikor nem emel- kedet a hőmérő nulla fok fölé, vagyis a meteorológu­sok szerint: szabályos téli nap volt. Harminchat nap volt csak olyan, amikor ol­vadáspont fölé emelkedett a hőmérséklet. A távprognőzis megerő­síti: március 5-től az eny­hülés megérkezik. Száz „diákjelöit“ — üzemi oktatási bizottság A Szolnoki Papírgyárban több mint száz, 26 éven aluli fiatal nem végezte el az általános iskola nycdc osztályát. Az oktatási év kezdetén nagy volt ugyan a felhevülés, a fiataloknak több ínint féle jelentkezett, de jelenleg mindössze ti­zenkettőn tanulnak. Az üzemi, pártvezet őség és a KISZ szervezet oktatási bi­zottságot alakít, amely meg­szervezi, figyelemmel kíséri és amiben csak tudja, se­gíti, hogy a több mint száz fiatal mielőbb befejezze az általános iskolát. Abádszalókről olvashatnak az Amerikában élő magyarok Az Amerikai Egyesült Ál­lamokban megtelepedett közel egymillió magyar haladó lapja, az „Amerikai Magyar Szó” minden szá­mában foglalkozik a Ma­gyar Népköztársaság életé­vel. A New Yorkban meg­jelenő újság egyik februári kiadványában a megyénk­ben Abádszalók község fej­lődéséről közöl riportot. — Névszerint említi Varjú Sándor, országgyűlési kép­viselő, a Lenin Tsz elnökét és hírt ad a termelőszövet­kezet, a község eredményei­ről, lakóiról, örömeiről, — gondjairól. Az Amerikában megje­lenő laptestvérünk abád- szalóki riportja Horváth József, a Népszabadság fő­munkatársának lapjában megjelent írására épül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom