Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-01 / 204. szám

1062. szeptember 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP « WSW*-r A pártkongresszus tiszteletére Brigádokat alakítottak, vállalásokat tettek Jánoshidán A jánoshidai Vörös Hajnal Tsz-ben ez év tavaszán is szétmérték a kapásnövények területét. Az asszonyok­nak is jutott személyenként két hold kukorica, egy hold cukorrépa, fél hold mák és ugyanennyi napraforgó. — S hogy most mégis nem az egyének kongresszusi felajánlá­sáról, hanem növénytermesztési brigádok vállalásáról szólunk, ennek megvan a története. Az első pillanatra úgy tűnik, mintha külszíni fejtést látnánk. A szolnoki Lenin Ter­melőszövetkezet végeztet 400 holdon talajjavítást, s ehhez szállítják a debreceni Ta­lajjavító Vállalat dömperei a cukorgyár szomszédságából a gyár melléktermékét, a mésziszapot. Képünkön az évek alatt összegyűlt mésziszapot dömperekbe lapátolják Hetven gép két műszakban — Nálunk tulajdonképpen már a brigádok megalakulá­sa is a kongresszusi készülő­dés jegyében történt — mondja Berkó Béla tsz el­nök. — A tavaszi munkakez­dés előtt beszélgettünk a ta­gokkal ez évi feladatainkról. Természetesen az asszonyok­kal is tanácskoztunk, hiszen 250 asszony és lány tagja a közösnek. Már akkor elhatá­rozták, hogy a tavalyi két brigád helyett most négyet alakítanak. A Gagarin és a Borsányi brigád egyéves ta­pasztalata igazolja, hogy szervezettebben, gyorsabban halad a munka, ha együtt Kollégium Kétpón Kollégiumra van szükség Kétpón a tanyai gyermekek számára, pénzünk nincs rá, le kell bontani a kiöregedett iskolát, hogy lerakhassuk az alapot. Mielőtt megkezdődött a munka, jócskán akadtak hi- tetlenkedők. „Nem lesz ab­ból semmi!”, „nagy munka az!”, „a szövetkezetek nem vágnak bele!” — mondo­gatták. Néhány héttel ezelőtt szo­rongó szívvel ültünk le a tanácselnök szobájában, hogy előadjuk ezt az égető kér­dést. Legyen-e, lehet-e kol­légium, ahová elhelyezzük a külterületi gyermekeket, hiszen meg kell teremteni a lehetőséget számukra, hogy osztott oktatásban vehesse­nek részt és egyenlő esé­lyekkel induljanak majd to­vább a városi, vagy bent a faluban élő gyermekekkel. A három tsz elnöke, a párttitkár, a tanácselnök mé­lyen elgondolkozott. Nem azon, hogy legyen-e, hanem azon: hogyan valósíthatják meg. Es egymás után szü­lettek a megfontolt felaján­lások. Ma pedig ott dolgozik a régi épületnél a három tsz tagsága, a tömegszervezetek aktívái, párt- és tanácsveze­tők, pedagógusok, diákok. Így lesz kollégium Két­pón. Mert most már lesz, ezt mindenki tudja nálunk. Kétpól pedagógusok dolgoznak. Ezért a két új, — Kongresszus és Május 1 — brigád tagjai is azt kérték, hogy egymás mellett mérjük ki számukra a területet. Kö­zösen egyeltek, kapáltak, — mégpedig a cukorrépát és kukoricát háromszor, a nap­raforgót kétszer. — Mit vállalt a nérv női brigád a pártkongresszus tiszteletére? — Azt, hogy idejében és jó minőségben elvégzik a növényápolást és a tervezett termésátlagokat 15 százalék­kal túlteljesítik. Cukorrépá­ból 150, kukoricából 15 má­zsás (májusi morzsolt) ter­mést kellene túlszárnyalniok. Mostani becsléseik szerint a tervezettet megközelítik az asszonyok. Nem ők az okai, hanem a kegyetlen száraz­ság, hogy a vártnál gyengéb­ben ígérnek a kapásnövé­nyek. A munkát megadták neki becsülettel. — Nagyon szorgalmasak a mi női tagjaink. A brigádok­ra pedig, mint szervezett erő­re, mindig számíthatunk. A gabona betakarításánál is — mindegy volt az asszonyok­nak, lányoknak, hogy a ke­reszteket rakják, vagy ko­csira adogatják a kévét. Az aranka irtásánál is ők segéd­keztek. Most pedig megígér­ték, hogy a kombájnszalma összerakásában is résztvesz- nek. Azt is elújságolták a tsz- beliek, hogy Pető Istvánná, Tóth Mátyásné, Ficzere Ba- lázsné és Répási Józsefné brigádvezetők, de a többiek is gyakran megnézték a pártház előcsarnokában lévő versenytáblát, hogy megtud­ják, hol is tartanak, kik előzték meg őket, vagy kiket hagytak el. Dicséretére le­A kert felől jön. Nyújtja a kezét. Neve: Szludányi István. — Hatvanhárom éves va­gyok én már — mondja, vé­gighúzza tenyerét az arcán. — Három éve nyugdíjban vagyok. Nagyon el voltam keseredve az első hetekben. Otthon lenni állandóan... Este nem kellett felhúzni gyen mondva a tsz párt- és gazdaság vezetőinek, minden héten friss ádatok kerültek a táblára. Emellett a párt­taggyűlésen és közgyűlésen is megdicsérték a legszorgal­masabbakat. — Az állattenyésztők nem versenyeznek? — Ök is tettek felajánlást — válaszol Nagy Gyula fő- ' állattenyésztő. — S ha az el- ; ső hallásra nem is olyan so­katmondó, amit vállaltak, — j mégis sok minden megválto­zott már azóta. A munka- I rendet és fegyelmet betart- j juk — ez az állattenyésztők j kongresszusi felajánlása, s j ennek valóraváltása hozott | már eddig is szép eredmé- I nyékét. Azt például, hogy a pecsenye kacsákat gondozó Hidas, Varga, Dányi és Sápi család a már eddig átadott 5000 szárnyasnál darabon­ként 17 dekagrammal „fejel­te” meg az átadási súlyt. — Szabó Sándor és Göröcs András a 180 süldő és hízó mellett a 45 anyakoca gon­dozását is elvállalta. Nagy Istvánra pedig, — akinek ed­dig 75 hízóra és 100 süldőre volt gondja — rábíztuk a 120 választott malacot is. A lel­kiismeretes, jószágszerető embereknek köszönhető, — hogy június óta jóformán nincs a malacból elhullás, megszűnt a felnevelési be­tegség. — Még egy dolgot megem­lítek. Kétszáztíz szarvasmar­hát hizlalunk. Három hónap átlagában 45—50 kilogram­mos a súlygyarapodás. Jú­niusban a 28 hízó bika mind­egyike 74 kilogramm húst szedett magára. Mindaz, amit a tsz vezetői elmondottak azt bizonyítja, hogy a munkaverseny és a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlások eredménye mázsákban is mérhető. — Ugyanakkor a „nagy család” még szorosabban összeforr a közös munka és a nemes ve­télkedés kö7.ben. S ez sem lebecsülendő. N. K. többet csörgőre az órát. Pe­dig hogy vártam sokszor úgy reggelenként, félálom­ban.. hogy majd felcsörög. Szenvedtem a várakozásban. Elgondolkodik. Átlátszó, eres keze van. — Nap közben ténfereg- tem csak az udvaron. Nem leltem sehol a helyem. Sze­rettem én világéletemben dolgozni... Abból éltem. Nem a tétlenséget kell megbe­csülni, hanem a munkát. Autó dübörög el az ablak előtt. A por, ami felcsapó­dik az útról, beleszóródik a levegőbe. Csend van sokáig. — Negyvenöt' után a Jó­zsef Attila úti autójavítóban művezető voltam. Szerettem ott lenni. Jó kollektíva ala- lcult ki. — Jó hat éve lehet már, a vállalattól a szolnoki Ha­zafias Népfront bizottság aktívákat kért. Jelentkeztem. Társadalmi munkásokat szerveztem. — Ebben az évben az út­törőváros építéséhez toboroz­tam társadalmi munkásokat. Járfam az üzemeket, kiren­deltségeket. A nőtanácson kívül a társadalmi munká­sok több mint hetven szá­zalékát én szerveztem. Be­széltem az emberekkel. Jöt­tek. Vízvezetéket • szereltek, a tavaszi árvíz alatt meg­rongálódott gátakat javítot­ták. Itt említhetném taíán meg, hogy az AKÖV közel háromezer munkaórát vál­lalt. Nagyon szép eredmény ez. A szobában zöld homály van. Cigarettával kínálom. Nem dohányzik. A felesége majd csak négy óra felé jön haza. Dolgozik valahol. — így élek, látja. Csen­desen, szegényesen, egysze­rűen — szabadkozik mikor búcsúzom. — Nyugdíjas vagyok... — 8 — A Szolnoki Gépállomáshoz tartozik a legnagyobb terü­let a megyében. Nyo’c köz­ség 21 termelőszövetkezetét segítik gépi munkával. — Jelenleg a vetés előtti talajművelés a legsürgősebb tennivalónk — mondja Törő- csik András igazgató. — Bár kétszázkilencven traktoro­sunk van, mégsem könnyű feladat több mint 30 000 hol­dat felszántani. A tsz-ek is segítenek ebben a munkában saját gépeikkel. — És egyesek azon mester­Tavasszal a mocskospajor­nak igen népes, fiatal her­nyónemzedéke jelent meg. Sűrűn érkeztek ekkor beje­lentések és szaktanácsikéré- sek a növényvédő állomás­ra. A kártevő nem váloga­tott, megtámadta a kukori­cát, répát, paprikát, burgo­nyát és a cirkot is. Hazánk­ban mintegy ötven tápnö­vénye ismeretes. A tápnövényein kifejlődött mocskospajor, amikor elérte a 4—5 centiméteres (teljes) nagyságot a talajban bebá- bozódik. Ez megtörtént jú­lius folyamán. A népes ta­vaszi nemzedék után a nyár­végi. őszi hemyónemzedék még nagyobb számban jele­nik meg. Egy nőstény lepke kb. kétezer tojást rak le. Állandóan figyelni kell a félgömb alakú, bordázott fe­lületű, szürkés tojások ki­kelését, melyeket főleg az elhanyagolt, gyomos tarlóra, növényikre rak a lepke. Jú­lius végétől november vé­géig elhúzódhat a lepke­rajzás, de tetőfokát augusz­tusban éri el. A vetési bogolypille lep­kéi jellegzetes tojásaikat a gyomok levélfonákjára rak­ják, melyekből egy hét alatt kel ki az új hemyónemze­dék. Megelőző védekezés aratás után az azonnali tarlóhán­tás, vagy szántás. Ezzel a gyomirtás a célunk, s a mocskospajor tápnövényei­nek és tojáslerakási helyé­nek a megsemmisítése. A másik módszer a talaj Ald- rines szuperfoszfáttal való keverése. E vegyszerből esy holdra 100 kilogrammot szá­mítunk. amelyet műtrágya- szóróval szórunk ki a ve­tésre váró szántásra, s utána nyomban bemunkáljuk a talajba. A vegyszerek alkalmazásá­nál a hernyó fejlődési álla­potához kell igazodnunk. A kis hernyók még könnyű­szerrel pusztíthatok DPT vagy Hungária DL porozás­sal Permetezéssel ia hatá­kedmek, hogy „elcsalják” a mi traktorosainkat — szól felháborodva Emesz Ferenc főagronómus. Ez pedig megcáfolhatatlan igazság. Amint észreveszik a szövetkezeti tagok, hogy az egyik kiküldött traktorvezető ügyesebb, szorgalmasabb, job­ban leápolja a gépet, azt mindjárt kiszemelik maguk­nak. Nem ritka a megvesztege­tés sem. Máskor magas fize­tést, munkaegységet ígérnek, ha nem is tartják meg min­den esetben. sósán védekezhetünk. A Hungária DL 40 permetező­anyagból két kilogrammot, a Hungária L—2-ből (Lindán) pedig négy kilogrammot ke­verünk 400 liter vízhez. Ez egy holdra elegendő. A kifejlett hernyók ellen — a vegyszereik iránti ellen­állóságuk miatt — csalétek­kel védekezhetünk. Ezt házi­lag is elkészíthetjük. Húsz kilogramm korpához, lucer­naliszthez, vagy szénamur­vához szárazon két kilo­gramm DDT, vagy Hungária DL porozószert keverünk. A keveréket átgyúrjuk tíz kilo-, gramm melasszal és annyi vizet adunk hozzá, hogy nedves, fűrészporszerű keve­réket kapjunk. Ezt az esti órákban kiszórjuk — ha ál­talános a terület fertőzése — az egész táblára, rajvonal­szerű fertőzésnél annak vo­nalába, vagy folyóárokba. A csalétekből egy holdra 30— 40 kilogramm szükséges. A növényállomány vegy­szerezésénél szigorúan tart­suk be a 30 nap várakozási időt, a növényt csak ennek elteltével használhatjuk ál­lati takarmányozásra. Kolláth Sándor, a Szolnok megyei Növény­védő Állomás körzeti agronómusa — Szerintem nagyon ter­mészetes folyamat, hogy az embereink átmennek a tiz­ekbe — veszi át a szót az igazgató elvtárs. ' — Hiszen rövidesen a gépeink is oda kerülnek; Most viszont valóban prob­lémát okoz a gépállomásnak a szakemberhiány. Ezért nem tudnak elég erőgépet kettős műszakban üzemeltetni. Az aratás idején volt olyan traktor, amelyen nem tudtak dolgozni, mert a vezetője át­ült a kombájnra. — Hetven gépünk szánt jelenleg éjjel-nappal, a többi csak egy műszakban dolgo­zik — tudom meg Emesz elVtárstóL Arról nem is beszélve, hogy szeptemberben kezdik a gaz­daságok az aprómagvak csép- lését és ahhoz ismét embert kell átadni. A kétműszakos gépek száma pedig lecsök­ken ötvennégyre. A talajelőkészítést szep­tember 10-ig befejezik, s eb­ben nem kis része van a dolgozók munkaversenyének így beszél erről a verseny­felelős, Király Ernő agronó- mus: — A munkák meggyorsí­tása érdekében jutalmazzuk a jó eredményt elért trakto­rosokat. Aki kétműszakos gé­pen 14 műszaknormánál töb­bet ér el, minden műszak- norma után negyven forint prémiumot kap. Az egymű- szakos gépek vezetőit 18 mű­szaknorma elérése után illeti hasonló összeg. — Sokan túlteljesítettél; már ezeket az átlagokat — mondja a főagronómus. A legjobb eredményt Mé­száros István jászladányi traktoros és váltótársa Be- rényi Balázs érte el. Több. mint 23 műszaknormát telje­sítették eddig. A járásban a nagykörűi Kossuth Tsz vet, péntek reg­gel kezdték meg a vetést. A jövő hét elején azonban a legtöbb tsz-ben vetik az őszi árpát és takarmánykeveré­ket a Szolnoki Gépállomás traktorosai. F. M. e£ßm. is -TÍtld az Általános hAztartAsi biztosítás! A köz katonája A mocskosbajor elleni védekezésről

Next

/
Oldalképek
Tartalom