Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-01 / 179. szám

Az állami vállalatok kulturális és sportalap-igényeinek kielégítéséről Az állami vállalatok pénz­­gazdálkodásának szabályozá­sáról szóló' pénzügyminiszteri utasítás kimondja, hogy a vállalatok kulturális- és — sportalap-igényeit — a kor­mányhatározat rendelkezése­inek megfelelően — az illeté­kes szakszervezetek elégítik ki. A Magyar Szabad Szakszer­vezetek Országos Szövetségé­től nyert értesülés szerint az utasítás* idézett szövegét egyes vállalatok úgy értel­mezik, hogy a vállalatok kul­turális és sportcélú kiadásainak finan­szírozási rendszerében a múlt évihez képest alapvető válto­zás következett be és ebben az évben már nincs szükség arra, hogy — a korábbi évek gyakorlatának megfelelően — a kulturális- és sportalapból kapott támogatásokat a válla­lati dolgozók kulturális- és sportellátottságának emelése céljából az igazgatói alapból kiegészítsék. A félreértések és az ebből származó viták elkerülése ér­dekében közöljük, hogy az ál­lami vállalatok kulturális- és sportalapellátásában a koráb­bi gyakorlathoz képest csu­pán annyi változás követke­zett be, hogy a kormány ál­tal a kulturális-.és sportalap­céljára a folyó évre biztosí­tott összegeket nem a mi­nisztériumok osztják fel a vállalatok között és jutattják el a felhasználó helyekre, ha­nem ezeket a feladatokat az illetékes szakszervezetek vet­ték át. Változatlanul tovább­ra is érvényes tehát a válla­latok kulturális- és sportalap létesítésé, valamint az igaz­gatói alapra vonatkozó egyes rendelkezések módosítása tár­gyában kiadott pénzügymi­niszteri utasítás éspedig az, hogy az igazgatói alap jóléti ré­széből elsősorban a már meglévő intézményeknek a . kulturális célokra juttatott összeget meghaladó fenn­tartási költségeit kell fe­dezni. A vállalatok tehát tovább­ra is hozzájárulhatnak az igazgatói alapból a kulturális intézmények fenntartásához. 7ÖÜŐUC számos neoes ssoofct míU oé$z ü£ndégs£et?epel Londonban Victor Hochauser fiatal lon­doni impresszárió a napok­ban tért vissza Moszkvából, ahol szerződést kötött arra vonatkozóan, hogy a Szovjet­unió több kiváló művésze jö­vőre Angliában vendégszere­peljen. Az impresszárió szerződést írt alá a 100 tagú ukrajnai kozák tánc- és dalegyüttessel, a Nagy Színház balettkará­val. Olga Lépési nszkájával az élen, a leningrádi Kirov-ba­­lettal, Igor Bezrodnij és Igor Ojsztrah hegedűművészekkel és Zarah Doluhanova énekes­nővel. A kozák tánc- és dalegyüt­tes február 19-én érkezik Londonba és az Albert Hall­ban négy héten át tart elő­adást. Az együttes elsőízben szerepel a Szovjetunión kivül és először fordul majd elő az, hogy Londonban vasárnap kosztümös előadást tartanak. Nemrég hoztak ugyanis egy különleges törvényt arra vo­natkozóan, hogy egyáltalán lehessen tartani vasárnapon­ként kosztümös előadást, de ezt is csak az Albert Hallban és másutt Londonban nem. A Nagy Színház balettka­ra fellépésének időpontját még nem tűzték ki. A társu­lat tagjai azok közül kerül­nek ki, akik nem tartoztak abba a csoportba, amely Ula­­novával együtt már vendég­szerepeit Londonban. Bezrodnij, aki már koráb­ban járt Angliában, március­ban lép majd fel a londoni filharmónikus zenekarral. Új francia—jugoszláv film készül Az UFUSZ filmvállalat ha­marosan megkezdi egy újabb francia-jugoszláv film felvé­teleit. A „La Tour, vigyázz!” című uj filmet George Lam­­pin rendezi. Főszereplője Je­an Marais, a legnépszerűbb francia filmszínészek egyike. Lampin rendező, az uj film­ről adott nyilatkozatában ki­jelentette, hogy ez nem lélek­tani dráma, sem társadalmi problémákat fejtegető film hanem könnyű és vidám da­rab, amely bemutatja egy vándorszíntársulat mulatsá­gos élményeit. A szélesvász­nú, színes film felvételeit Belgrád és Varazsdin környé­kén. készítik, majd Párizsban fejezik be. Előreláthatólag az év végén vagy a jövő év elején kerül a közönség elé. A „ Világesemények Dióhéjban“ következő számáról A legközelebbi szám: „Kuwait ,a világ leggazda­gabb országa” címet viseli. Kuwaitról, a Perzsa-öböl­ben fekvő kis államról igen kevesen tudják, hogy a világ harmadik legnagyobb olaj­termelő országa. Az egy főre eső nemzeti jövedelem maga­sabb mint bármelyik ország­ban. Nem véletlenül került ez a kis állam az angol-ame­rikai imperialisták konkur­enciájának kereszttüzébe. Erről olvashatunk a kiad­ványban sok érdekeset; Bármennyi cikk is jelent meg Kínáról, még mindig keveset tudunk róla. A Világ­­események Dióhéjban soron­­következŐ száma a kínai nemzetiségi politikáról szól, a nemzetiségi területek fej­lesztésének ütemét ismerte­ti. Évek óta folyik atomrob­bantás Amerikában, a neva-Az afomklsérSetek ellen Lond.on (MTI). Kétzsáz­­ötvenhat angol tudós nyilat­kozatot írt alá és ebben tá­mogatja az amerikai tudósok felhívását az atombombarob­bantási kísérletek megszün­tetéséről. Az angol aláírók között van az Angol Tudo­mányos Akadémia 17 tagja, köztük két Nobel-díjas tudós. Az angol tudósok nyilatko­zata .felhívja a kormányt, ve6ó§ iatb£ minden befolyás sát nemzetközi egyezmény kieszközlésére az atombom­­barobbantási kísérletek be­szüntetése céljából. A kvókerek egy csoportja tervbe vette, hogy az 1945-ös hirosimai robbantások évfor­dulóján, augusztus 6-án be­hatol a nevadai atomkísérleti telepre, hogy az amerikai közvéleményt az atomkísér­­letek folytatása ellen han-salja* ____________ Színházi notesz | íiuiiimiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii QLiviit s&akadifa&ti VÉGRE, hétfőn este ked­vezett az időjárás: a Viktória c. három felvonásos operettet a szabadtéri színpadon néz­hettük meg. Ennek nem azért őrültem, mintha a színház épülete nem lenne jó, de azért a szabadtéri színpad, nyáron, amikor kellemes az idő, mégiscsak jobb. Van még valami, amellyel a színház épület nem versenyezhet: sza­badtéren előadás alatt is le­het dohányozni. Ezt a dohá­nyosok alaposan ki is hasz­nálták, mert a fényszórók csóvájában szünet nélkül go­­molygott a különböző fajtájú cigaretták, szivarok és pipák változatosan büdös füstje. Az igaz, hogy sokan villámló sze­mekkel méregették békésen pöfékelő szomszédjukat, de a legtöbben türelmesek voltak: hiszen a bodor füstfelhők menekülésre késztették szu­­nyogékat és így a formás (női) és formátlan (férfi) láb­szárak mentesültek a kelle­metlen csípésektől. * AZ ELŐADÁS kezdetére majdnem megtelt a hatalmas nézőtér. Sokan voltak kiván­csiak a régi idők egyik nagy­sikerű operettjére. Különösen az idősebbek, korosabbak várták érdeklődéssel a már feledésbe merülő, fiatal fü­leknek szokatlan, de kedves melódiákat. Megszólalt a gong, kialudt a fényfüggöny, elhalkult a nézőtér. A zenekar a nyitányt játszotta. Megkezdődött az előadás. A félhomályban ku­tatva néztem körül. A néző­tér idősebbjei a régi ismerős viszontlátásnak kellemes ér­zésével, míg a fiatalok az is­meretlen iránt érzett kíván­csisággal várták a fejlemé­nyeket. A közönségnek sem az előbbi, sem az utóbbi ré­tege nem csalódott. Az elő­adás a várakozásnak megfe­lelt. Ezt bizonyította a több­ször felcsatanó, elismerő taps. Habár... Az előadás nem volt olyan gördülékeny, mint amilyen­nek szerettük volna. A da­rabban előforduló, drámai konfliktusok nem voltak meggyőzőek, az egyes jelene­tek merevsége hiányérzetet keltettek a nézőben. Ennek oka nemcsak a színészek já­tékában érezhető felkészület­lenség volt, hanem a szö­vegkönyvben fellelhető pri­mitív megoldások is. (Külö­nösen az utolsó felvonásban). A muzsika hűen tükrözte az akkori idők operettzenei fel­fogását: kedves, kellemes, hangulatos volt. A SZÍNÉSZEK közül Győrffy György nem oko­zott csalódást. Játéka nem volt olyan színes, mint amennyit a figura rejtett ma­gában, de szépen zengő hangja kárpótlást adott. Ser­főző Ilona szintén meggyőző énekléséért érdemel dicsé­retet, alakítása merevnek tűnt. Bordy Bella, mint Riquette eleven, levegős, partnere, Farkas József egy árnyalattal kevesebbet nyúj­tott. A többiek kielégítettek. • Az előadás alatt megfigyel­tem egy idősebb házaspárt. Az asszony lehetett vagy 40 éves. a férfi öttel több. Iz­gatottan várták az előadás kezdetét. A darab folyamán többször is összesúgtak és kuncogtak, mint két rossz gyerek. — Már mindketten őszültek, de el tudtam kép­zelni őket, mint fiatal párt, talán húsz évvel ezelőtt is éppen a Viktóriát nézték, csil­logó szemekkel. Hasonlókép­pen, mint most, csak fiata­labb szívvel. Néztem őket, s I közben azt éreztem, hogy na­gyon melegem vari; IZZADTSÁGCSEPPEK gyöngyöztek a homlokomon és rájöttem arra, hogy a bal­lonomat nem vetettem le. Mert elhoztam magammal, holott arra az égvilágon semmi szükség nem volt, Lassan és körülményesen hámoztam le magamról a kellemetlen ruhadarabot, a mögöttem ülök nem éppen hízelgő megjegyzései köze­pette. Ugyanakikor kaptam még egy-két megvető pillan tást is. hogy „nem tudom ki számítani, mikor van szük­ség az eső elleni védekezés­re?” A pillantásokat szé­gyenkezve elkönyveltem, a nyakamon agyoncsaptam két szúnyogot, rágyújtottam egy cigarettára és kiégettem a nadrágom. Amikor vége volt az előadásnak, csendben el lakartam surranni a sorok között, de ekkor éreztem, hogy két esőcsepp az -orrom ra esik. „No, ugye" néztem körül és diadalittasan terí­tettem a váüamra az előbb még megvetett ruhadarabot. Bizakodva néztem a sötét égre.­A csillagok kajánul vigyo­rogtak ; j: — hlmer — chödalmi eit ¥ örökszentmiklőson Törökszentmiklóson az ifjúsági hét keretében talál­kozik elsőízben a „Tiszavidék” Irodalom—Művészet olda­lának írócsoportja az olvasótáborral. Pénteken, augusztus 2-án 19 órai kezdettel a kultúr­­házban áll szemtől szembe író és olvasó. Szolnokról kü­lön autóbusz viszi Törökszentmiklósra azokat a szerző­ket, akiknek művei ezalkalommal bemutatásra kerülnek, azokat a hivatásos művészeket, akiknek tolmácsolásában a közönség hallhatja majd a műveket, s mindazokat, aki­ket irodalmi életünknek ez az eseménye közelebbről érint vagy érdekel. Alig néhány hónapja, hogy megyei lapunk új szín­nel, két új oldallal gazdagodott, s most elérkeztünk, a , személyes bemutatkozás órájához is. A változatos, színvo­nalas műsorban ezúttal Balog Gáspár, Donkó László, Fóti Pál, Hardicsai Béla, Hatvani Dániel, Péli Árpád, Székely István, K. Tóth Lenke, F. Tóth Pál, Zaiavári László versei, novellái, szatírái kerülnek felolvasásra Berta András, Cziráky Júlia és Kompóthy Gyula tolmá­csolásában. A műsort helyi zeneszerzők miivel teszik változatossá. Varga Viktória Gyulai Gaá1 Ferenc dalát és Farkas Jancsi magyar nótáit ismerteti meg a hallgat lósággal. Nem először emlékezünk meg ezen a helyen Török­­szentmiklós város fejlődő kulturális életéről. Ezúttal is csak elismerés illetheti a város kulturális, párt- és ta­nácsi szerveit, a városi KISZ szervezetet, amiért első­ízben fogadják es látják vendégül knlturotthonukban a megye ébredező irodalmi életének képviselőit. Reméljük, hogy az ő kezdeményezésük nem marad egyedülálló jelenség és a törökszentmiklósi irodalmi estet sok színvonalas, eredményes, a megye -többi irodalmárá­nak munkásságából is ízelítőt adó est követi majd. Sze­retnénk. ha a törökszentmiklósi találkozó után résztvevők és vendégek egyaránt azzal búcsúznának: „Viszontlá­tásra a szolnoki irodalmi ankéton!” Cz. J. "U*"+**»4***m***+*4***>*4******+***+********+**+*— Német film: A benderathí eset Izgalma^ epizód egy nyugatnémet gimnázium életéből. — Hét fiú a hőse enuek a filmnek, hét diák, akik jóban rosszban közösséget vállaltak. Bemutatásra kerül a szol­noki „Tisza filmszínházban augusztus 1—4-lg. • joooooaaxűooa»: m»öooio(toaxűaxiooa)eocűc^^ * OCKX)OC)CODOOOOOOOOOOOOOC »ímcoocoocooc dai sivatagban. Á radioaktív anyagok pusztító hatása ter­mészetesen nem kíméli az amerikai „bennszülötteket” 8 sem. Ezekről hoz leleplező adatokat a V. D. uj száma.­­Beszámolót kapunk Togo és Kameruni függetlenségi har­cáról, a cubai partizánhar­­cokról, s értékelést a kana­dai választások eredményé­ről. Itt érdekesen felcserélő­dött a liberálisok és konzer­vatívok szerepe. , ' Izgalmas beszámolót olvas­hatunk a szibériai iparosítás­ról, melynek tempójához és méreteihez csak a nyugat­amerikai lázas fejlődés ha­sonlít. A Világesemények Dió­héjban rendszeresen közöl keresztrejtvényt is, melyek megfejtésével az olvasók be­bizonyíthatják, hogy nein maradtak el a nemzetközi eseményektől­/t z alföldi város eszpresz­­szóvá rangosodon, do­hányfüsttel töltött cukrászdá­jának majdnem mindennapi vendége vagyok. Vonz a jó fekete is, meg a csinos szőke Is, aki a jó feketét kecses bil­legéssel szolgálja fel. Nemrégiben is, délután fél hat tájban, betértem egy dup­lára, s leültem egy kis asztal­hoz, szomszédságában annak az asztalnak, amelyik mel­lett mindennapi sakkcsatáját szokta vívni Sakk Péter, a FTMV (Fene Tudja Miféle Vállalat) könyvelője és Matt Pál, ugyanannak a vállalat­nak kulturfelelőse. Két besa­vanyodott agglegény, köze­lebb az ötvenhez, mint a negyvenhez, távolabb a mó­dos jóléttől, mint a kopottas szegénységtől. Szenvedélyes sakkviadorok. A sakktábla mellett különö­sen Sakk Péter volt legény a lúdtalpán. Mait Pált pedig úgy jellemezte az egyik törzs­vendég, Marcona Kázmér rajztanár, hogy a világra is huszárlépésben jött, köldök­­zsinórján egy parányi nylon sakk-készlettel. — Hiszen ak­kor még nem is volt nylon! — vetheti közbe egy tiylon-szak­­értő. Hát kérem, ha Matt Pál valóban sakk-készletet, hozott magával a köldökzsinórján ebbe a csupa sakkfigurás vi­lágba, akkor az a készlet is valóban nylonból volt. Ebben igazat kell adnunk Marcona tanár úrnak. A két barát együtt lakott egy közös albérleti szobában. Aprólékósságig ■ kimért pon­tossággal, percekre megsza­bott beosztással végezték napi teendőiket, Aa eszpresszóba is Egy matt négy szimplával pontosan hatkor szoktak be­lépni. Most is így volt. A „matta­­dor-ikrek” — ahogy nevezték Ókét — pontosan hatkor meg­jelentek a színen. Sebaj Vil­mos, a pedáns ny. vasúti fel­intéző, amint észrevette őket, karórájára pislantott, s visz­­szaigazitotta. halra. Leültek fenntartott sakk­asztalukhoz, majd pedig a vacsorává előléptetett iizson­­nakávéjuk gyors, de pedáns elfogyasztása után nekifesziil­­tek az izgalmas, néma pár­harcnak. hosszú-hosszú kom­binálásokba és olyan sűrű .füstbe merülve, hogy budll­­bicskával is vágni, sőt akár kenyérre kenni is lehetett vol­na. ha kenyérkiszolgálás is volna az eszpresszóban. A szomszéd asztal mellől figyeltem őket. A klbicek nem háborgatták játékukat. Nem akadt még olyan életunt és elszánt sakk­­kibic — márpedig ez a duvad fajta tudvalevőleg mindenre, még a játékosok kupáncserdí­­tésére is vetemedőkét lábú tol­­latlan állat — aki idegzettel kibírta volna a két játékos lépésváltásainak kivárhalat­­lan időközeit. A füst egyre vághatóbb, egyre kenhetőbb, a játék egy­re verejtékeztetőbb lett. Jó idő múlva, amikor Pálon volt a lépés sora, Péter re­kedtes hangja bágyadtan tört a néma csenden és a sűrű füs­tön át az épven arra libegő szőke bájosság felé: — Micike, kérek egy szimp­lát! ss szólt Péter, 2 pvirjs. feledve Micikét is, meg a fe­­ketté is, dupla kombinációba merült: az egyik kombináció Pál teendő és várható lépésé­nek, a másik pedig Pál teendő és várható lépése után teendő saját lépésének kielemzésére koncentrálódott. Micike pedig elhozta a s-viplát, 'etettz az asztalkára suttogó „tessék” kíséretében. Péter észre sem vette, csak kombinált -uplán. A szemfüles Pál, látva a nagy gondokba merült Péter önf ’edtségét, csendesen magához húzta a szimplát, ki­itta. s az üres csészét észre­vétlenül visszdesüsztatta Pé­ter mellé. Aztán ő is folytatta a belemerülést. Jóval később, amikor megint arra lengett a figyelmes sző­keség. — Micike, kérek egy szimp­­iát! — szólt Péter, fel sem pillantva a sakktábláról. Amikor pedig Micike el akar­ta vinni az első szimpla üres csészéjét, Pál jelentősen ka­csintva intett neki, hogy csak hagyja olt. Micike megértőén szót fogadott. így aztán má­sik csésze került az asztalra a suttogj „tessék”-kel. Péter pedig, elmerülve újabb dupla tervszövéseibe, már megfe­ledkezett a szőkéről is, meg a feketéről is. Pál pedig hideg­vérrel folytatta a forrő'szimp­­la csempészését. J gy ment ez tovább: Péter kombinált, rendelt; Pál is kombinált, de nem rendelt, vlszpnt nyeldeste a szimplá­kat, . Már négy üres csésze sora­kozott az asztalkán, amikor jól kielemezett dupla kom­bináció után Péter megmat­­tolta Pált. — Nna, erre jólesik egy jó dupla! — szólt Péter önelé­gülten, nagyot nyújtózva. — Micsoda'! — szólt rá Pál. — Elment az eszed? Ide nézz! Már négy szimplát benyakal­­tál! Nem volt elég? Most még egy duplával akarsz dorbé­­zolni? Jó erős szíved lehet, hogy négy erős szimpla meg se kottyant! Jobban vigyáz­hatnál az egészségedre! Meg a vállalatra is! Péter tűnődve nézte a négt üres csészét, rAhány pillana­tig töprengett, aztán minteg 1 magához térve, szólt: — Hijnye, a kiskésit! Hogi én milyen szórakozott var gyök! Igazad van, pajtái Ami sok, az sok. Tényleg év zem is már, hogy erősebbel ver a szivem. — Az enyém is. De te rutai tad. — Igazán kedves vagy, Pa, Ilkám, hogy ennyire szívdo bogiatóan lörődöl az én egész-, ségemmel. Köszönöm, köszö* nőm. De elég volt már a já­tékból is. Gyerünk! Pont tíz­kor. tudod, ágyban kell len­nünk. Fizetek. Láttam, hogy Pé­ter nagy önelégültséggel hagyta el győzelmének siker­es füstdús színterét. Még hallottam, hogy elme­­nőben Péter igy szólt barátjá­hoz: — De máskor ne engedj ennyi feketét m e tinnom. De hogy ver a szívem! ___________ KÉSS BAhAZ3

Next

/
Oldalképek
Tartalom