Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-01 / 179. szám

Az állami vállalatok kulturális és sportalap-igényeinek kielégítéséről

Az állami vállalatok pénzgazdálkodásának szabályozásáról szóló' pénzügyminiszteri utasítás kimondja, hogy a vállalatok kulturális- és — sportalap-igényeit — a kormányhatározat rendelkezéseinek megfelelően — az illetékes szakszervezetek elégítik ki.

A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségétől nyert értesülés szerint az utasítás* idézett szövegét egyes vállalatok úgy értelmezik, hogy a vállalatok kulturális és sportcélú kiadásainak finanszírozási rendszerében a múlt évihez képest alapvető változás következett be és ebben az évben már nincs szükség arra, hogy — a korábbi évek gyakorlatának megfelelően — a kulturális- és sportalapból kapott támogatásokat a vállalati dolgozók kulturális- és sportellátottságának emelése céljából az igazgatói alapból kiegészítsék.

A félreértések és az ebből származó viták elkerülése érdekében közöljük, hogy az állami vállalatok kulturális- és sportalapellátásában a korábbi gyakorlathoz képest csupán annyi változás következett be, hogy a kormány által a kulturális-.és sportalapcéljára a folyó évre biztosított összegeket nem a minisztériumok osztják fel a vállalatok között és jutattják el a felhasználó helyekre, hanem ezeket a feladatokat az illetékes szakszervezetek vették át. Változatlanul továbbra is érvényes tehát a vállalatok kulturális- és sportalap létesítésé, valamint az igazgatói alapra vonatkozó egyes rendelkezések módosítása tárgyában kiadott pénzügyminiszteri utasítás éspedig az, hogy

az igazgatói alap jóléti részéből elsősorban a már meglévő intézményeknek a . kulturális célokra juttatott összeget meghaladó fenntartási költségeit kell fedezni.

A vállalatok tehát továbbra is hozzájárulhatnak az igazgatói alapból a kulturális intézmények fenntartásához.

7ÖÜŐUC számos neoes ssoofct míU oé$z ü£ndégs£et?epel Londonban

Victor Hochauser fiatal londoni impresszárió a napokban tért vissza Moszkvából, ahol szerződést kötött arra vonatkozóan, hogy a Szovjetunió több kiváló művésze jövőre Angliában vendégszerepeljen.

Az impresszárió szerződést írt alá a 100 tagú ukrajnai kozák tánc- és dalegyüttessel, a Nagy Színház balettkarával. Olga Lépési nszkájával az élen, a leningrádi Kirov-balettal, Igor Bezrodnij és Igor Ojsztrah hegedűművészekkel és Zarah Doluhanova énekesnővel.

A kozák tánc- és dalegyüttes február 19-én érkezik Londonba és az Albert Hallban négy héten át tart előadást. Az együttes elsőízben

szerepel a Szovjetunión kivül és először fordul majd elő az, hogy Londonban vasárnap kosztümös előadást tartanak. Nemrég hoztak ugyanis egy különleges törvényt arra vonatkozóan, hogy egyáltalán lehessen tartani vasárnaponként kosztümös előadást, de ezt is csak az Albert Hallban és másutt Londonban nem.

A Nagy Színház balettkara fellépésének időpontját még nem tűzték ki. A társulat tagjai azok közül kerülnek ki, akik nem tartoztak abba a csoportba, amely Ulanovával együtt már vendégszerepeit Londonban.

Bezrodnij, aki már korábban járt Angliában, márciusban lép majd fel a londoni filharmónikus zenekarral.

Új francia—jugoszláv film készül

Az UFUSZ filmvállalat hamarosan megkezdi egy újabb francia-jugoszláv film felvételeit. A „La Tour, vigyázz!” című uj filmet George Lampin rendezi. Főszereplője Jean Marais, a legnépszerűbb francia filmszínészek egyike. Lampin rendező, az uj filmről adott nyilatkozatában kijelentette, hogy ez nem lélektani dráma, sem társadalmi problémákat fejtegető film hanem könnyű és vidám darab, amely bemutatja egy vándorszíntársulat mulatságos élményeit. A szélesvásznú, színes film felvételeit Belgrád és Varazsdin környékén. készítik, majd Párizsban fejezik be. Előreláthatólag az év végén vagy a jövő év elején kerül a közönség elé.

A „ Világesemények Dióhéjban“ következő számáról

A legközelebbi szám: „Kuwait ,a világ leggazdagabb országa” címet viseli.

Kuwaitról, a Perzsa-öbölben fekvő kis államról igen kevesen tudják, hogy a világ harmadik legnagyobb olajtermelő országa. Az egy főre eső nemzeti jövedelem magasabb mint bármelyik országban. Nem véletlenül került ez a kis állam az angol-amerikai imperialisták konkurenciájának kereszttüzébe. Erről olvashatunk a kiadványban sok érdekeset;

Bármennyi cikk is jelent meg Kínáról, még mindig keveset tudunk róla. A Világesemények Dióhéjban soronkövetkezŐ száma a kínai nemzetiségi politikáról szól, a nemzetiségi területek fejlesztésének ütemét ismerteti.

Évek óta folyik atomrobbantás Amerikában, a neva-Az afomklsérSetek ellen

Lond.on (MTI). Kétzsázötvenhat angol tudós nyilatkozatot írt alá és ebben támogatja az amerikai tudósok felhívását az atombombarobbantási kísérletek megszüntetéséről. Az angol aláírók között van az Angol Tudományos Akadémia 17 tagja, köztük két Nobel-díjas tudós. Az angol tudósok nyilatkozata .felhívja a kormányt, ve6ó§ iatb£ minden befolyás

sát nemzetközi egyezmény kieszközlésére az atombombarobbantási kísérletek beszüntetése céljából.

A kvókerek egy csoportja tervbe vette, hogy az 1945-ös hirosimai robbantások évfordulóján, augusztus 6-án behatol a nevadai atomkísérleti telepre, hogy az amerikai közvéleményt az atomkísérletek folytatása ellen han-salja* ____________

Színházi notesz |

íiuiiimiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

QLiviit s&akadifa&ti

VÉGRE, hétfőn este kedvezett az időjárás: a Viktória c. három felvonásos operettet a szabadtéri színpadon nézhettük meg. Ennek nem azért őrültem, mintha a színház épülete nem lenne jó, de azért a szabadtéri színpad, nyáron, amikor kellemes az idő, mégiscsak jobb. Van még valami, amellyel a színház épület nem versenyezhet: szabadtéren előadás alatt is lehet dohányozni. Ezt a dohányosok alaposan ki is használták, mert a fényszórók csóvájában szünet nélkül gomolygott a különböző fajtájú cigaretták, szivarok és pipák változatosan büdös füstje. Az igaz, hogy sokan villámló szemekkel méregették békésen pöfékelő szomszédjukat, de a legtöbben türelmesek voltak: hiszen a bodor füstfelhők menekülésre késztették szunyogékat és így a formás (női) és formátlan (férfi) lábszárak mentesültek a kellemetlen csípésektől.

*

AZ ELŐADÁS kezdetére majdnem megtelt a hatalmas nézőtér. Sokan voltak kiváncsiak a régi idők egyik nagysikerű operettjére. Különösen az idősebbek, korosabbak várták érdeklődéssel a már feledésbe merülő, fiatal füleknek szokatlan, de kedves melódiákat.

Megszólalt a gong, kialudt a fényfüggöny, elhalkult a nézőtér. A zenekar a nyitányt játszotta. Megkezdődött az előadás. A félhomályban kutatva néztem körül. A nézőtér idősebbjei a régi ismerős viszontlátásnak kellemes érzésével, míg a fiatalok az ismeretlen iránt érzett kíváncsisággal várták a fejleményeket. A közönségnek sem az előbbi, sem az utóbbi rétege nem csalódott. Az előadás a várakozásnak megfelelt. Ezt bizonyította a többször felcsatanó, elismerő taps. Habár...

Az előadás nem volt olyan gördülékeny, mint amilyennek szerettük volna. A darabban előforduló, drámai konfliktusok nem voltak meggyőzőek, az egyes jelenetek merevsége hiányérzetet keltettek a nézőben. Ennek oka nemcsak a színészek játékában érezhető felkészületlenség volt, hanem a szövegkönyvben fellelhető primitív megoldások is. (Különösen az utolsó felvonásban).

A muzsika hűen tükrözte az akkori idők operettzenei felfogását: kedves, kellemes, hangulatos volt.

A SZÍNÉSZEK közül Győrffy György nem okozott csalódást. Játéka nem volt olyan színes, mint amennyit a figura rejtett magában, de szépen zengő hangja kárpótlást adott. Serfőző Ilona szintén meggyőző énekléséért érdemel dicséretet, alakítása merevnek tűnt. Bordy Bella, mint Riquette eleven, levegős, partnere, Farkas József egy árnyalattal kevesebbet nyújtott. A többiek kielégítettek. •

Az előadás alatt megfigyeltem egy idősebb házaspárt. Az asszony lehetett vagy 40 éves. a férfi öttel több. Izgatottan várták az előadás kezdetét. A darab folyamán többször is összesúgtak és kuncogtak, mint két rossz gyerek. — Már mindketten őszültek, de el tudtam képzelni őket, mint fiatal párt, talán húsz évvel ezelőtt is éppen a Viktóriát nézték, csillogó szemekkel. Hasonlóképpen, mint most, csak fiatalabb szívvel. Néztem őket, s I közben azt éreztem, hogy nagyon melegem vari;

IZZADTSÁGCSEPPEK gyöngyöztek a homlokomon és rájöttem arra, hogy a ballonomat nem vetettem le. Mert elhoztam magammal, holott arra az égvilágon semmi szükség nem volt, Lassan és körülményesen hámoztam le magamról a kellemetlen ruhadarabot, a mögöttem ülök nem éppen hízelgő megjegyzései közepette. Ugyanakikor kaptam még egy-két megvető pillan tást is. hogy „nem tudom ki számítani, mikor van szükség az eső elleni védekezésre?” A pillantásokat szégyenkezve elkönyveltem, a nyakamon agyoncsaptam két szúnyogot, rágyújtottam egy cigarettára és kiégettem a nadrágom. Amikor vége volt az előadásnak, csendben el lakartam surranni a sorok között, de ekkor éreztem, hogy két esőcsepp az -orrom ra esik. „No, ugye" néztem körül és diadalittasan terítettem a váüamra az előbb még megvetett ruhadarabot. Bizakodva néztem a sötét égre.A csillagok kajánul vigyorogtak ; j: — hlmer —

chödalmi eit

¥ örökszentmiklőson

Törökszentmiklóson az ifjúsági hét keretében találkozik elsőízben a „Tiszavidék” Irodalom—Művészet oldalának írócsoportja az olvasótáborral.

Pénteken, augusztus 2-án 19 órai kezdettel a kultúrházban áll szemtől szembe író és olvasó. Szolnokról külön autóbusz viszi Törökszentmiklósra azokat a szerzőket, akiknek művei ezalkalommal bemutatásra kerülnek, azokat a hivatásos művészeket, akiknek tolmácsolásában a közönség hallhatja majd a műveket, s mindazokat, akiket irodalmi életünknek ez az eseménye közelebbről érint vagy érdekel.

Alig néhány hónapja, hogy megyei lapunk új színnel, két új oldallal gazdagodott, s most elérkeztünk, a , személyes bemutatkozás órájához is. A változatos, színvonalas műsorban ezúttal Balog Gáspár, Donkó László, Fóti Pál, Hardicsai Béla, Hatvani Dániel, Péli Árpád, Székely István, K. Tóth Lenke, F. Tóth Pál, Zaiavári László versei, novellái, szatírái kerülnek felolvasásra Berta András, Cziráky Júlia és Kompóthy Gyula tolmácsolásában. A műsort helyi zeneszerzők miivel teszik változatossá. Varga Viktória Gyulai Gaá1 Ferenc dalát és Farkas Jancsi magyar nótáit ismerteti meg a hallgat lósággal.

Nem először emlékezünk meg ezen a helyen Törökszentmiklós város fejlődő kulturális életéről. Ezúttal is csak elismerés illetheti a város kulturális, párt- és tanácsi szerveit, a városi KISZ szervezetet, amiért elsőízben fogadják es látják vendégül knlturotthonukban a megye ébredező irodalmi életének képviselőit.

Reméljük, hogy az ő kezdeményezésük nem marad egyedülálló jelenség és a törökszentmiklósi irodalmi estet sok színvonalas, eredményes, a megye -többi irodalmárának munkásságából is ízelítőt adó est követi majd. Szeretnénk. ha a törökszentmiklósi találkozó után résztvevők és vendégek egyaránt azzal búcsúznának: „Viszontlátásra a szolnoki irodalmi ankéton!” Cz. J.

"U*"+**»4***m***+*4***>*4******+***+********+**+*—

Német film:

A benderathí eset

Izgalma^ epizód egy nyugatnémet gimnázium életéből. — Hét fiú a hőse enuek a filmnek, hét diák, akik jóban rosszban közösséget vállaltak. Bemutatásra kerül a szolnoki „Tisza filmszínházban augusztus 1—4-lg.

• joooooaaxűooa»:

m»öooio(toaxűaxiooa)eocűc^^

* OCKX)OC)CODOOOOOOOOOOOOOC

Ȓmcoocoocooc

dai sivatagban. Á radioaktív anyagok pusztító hatása természetesen nem kíméli az amerikai „bennszülötteket” 8 sem. Ezekről hoz leleplező adatokat a V. D. uj száma.Beszámolót kapunk Togo és Kameruni függetlenségi harcáról, a cubai partizánharcokról, s értékelést a kanadai választások eredményéről. Itt érdekesen felcserélődött a liberálisok és konzervatívok szerepe. , '

Izgalmas beszámolót olvashatunk a szibériai iparosításról, melynek tempójához és méreteihez csak a nyugatamerikai lázas fejlődés hasonlít.

A Világesemények Dióhéjban rendszeresen közöl keresztrejtvényt is, melyek megfejtésével az olvasók bebizonyíthatják, hogy nein maradtak el a nemzetközi eseményektől/t z alföldi város eszpreszszóvá rangosodon, dohányfüsttel töltött cukrászdájának majdnem mindennapi vendége vagyok. Vonz a jó fekete is, meg a csinos szőke Is, aki a jó feketét kecses billegéssel szolgálja fel.

Nemrégiben is, délután fél hat tájban, betértem egy duplára, s leültem egy kis asztalhoz, szomszédságában annak az asztalnak, amelyik mellett mindennapi sakkcsatáját szokta vívni Sakk Péter, a FTMV (Fene Tudja Miféle Vállalat) könyvelője és Matt Pál, ugyanannak a vállalatnak kulturfelelőse. Két besavanyodott agglegény, közelebb az ötvenhez, mint a negyvenhez, távolabb a módos jóléttől, mint a kopottas szegénységtől.

Szenvedélyes sakkviadorok. A sakktábla mellett különösen Sakk Péter volt legény a lúdtalpán. Mait Pált pedig úgy jellemezte az egyik törzsvendég, Marcona Kázmér rajztanár, hogy a világra is huszárlépésben jött, köldökzsinórján egy parányi nylon sakk-készlettel. — Hiszen akkor még nem is volt nylon! — vetheti közbe egy tiylon-szakértő. Hát kérem, ha Matt Pál valóban sakk-készletet, hozott magával a köldökzsinórján ebbe a csupa sakkfigurás világba, akkor az a készlet is valóban nylonból volt. Ebben igazat kell adnunk Marcona tanár úrnak.

A két barát együtt lakott egy közös albérleti szobában. Aprólékósságig ■ kimért pontossággal, percekre megszabott beosztással végezték napi teendőiket, Aa eszpresszóba is

Egy matt négy szimplával

pontosan hatkor szoktak belépni.

Most is így volt. A „mattador-ikrek” — ahogy nevezték Ókét — pontosan hatkor megjelentek a színen. Sebaj Vilmos, a pedáns ny. vasúti felintéző, amint észrevette őket, karórájára pislantott, s viszszaigazitotta. halra.

Leültek fenntartott sakkasztalukhoz, majd pedig a vacsorává előléptetett iizsonnakávéjuk gyors, de pedáns elfogyasztása után nekifesziiltek az izgalmas, néma párharcnak. hosszú-hosszú kombinálásokba és olyan sűrű .füstbe merülve, hogy budllbicskával is vágni, sőt akár kenyérre kenni is lehetett volna. ha kenyérkiszolgálás is volna az eszpresszóban.

A szomszéd asztal mellől figyeltem őket.

A klbicek nem háborgatták játékukat. Nem akadt még olyan életunt és elszánt sakkkibic — márpedig ez a duvad fajta tudvalevőleg mindenre, még a játékosok kupáncserdítésére is vetemedőkét lábú tollatlan állat — aki idegzettel kibírta volna a két játékos lépésváltásainak kivárhalatlan időközeit.

A füst egyre vághatóbb, egyre kenhetőbb, a játék egyre verejtékeztetőbb lett.

Jó idő múlva, amikor Pálon volt a lépés sora, Péter rekedtes hangja bágyadtan tört a néma csenden és a sűrű füstön át az épven arra libegő szőke bájosság felé:

— Micike, kérek egy szimplát! ss szólt Péter, 2 pvirjs.

feledve Micikét is, meg a feketté is, dupla kombinációba merült: az egyik kombináció Pál teendő és várható lépésének, a másik pedig Pál teendő és várható lépése után teendő saját lépésének kielemzésére koncentrálódott.

Micike pedig elhozta a s-viplát, 'etettz az asztalkára suttogó „tessék” kíséretében. Péter észre sem vette, csak kombinált -uplán.

A szemfüles Pál, látva a nagy gondokba merült Péter önf ’edtségét, csendesen magához húzta a szimplát, kiitta. s az üres csészét észrevétlenül visszdesüsztatta Péter mellé. Aztán ő is folytatta a belemerülést.

Jóval később, amikor megint arra lengett a figyelmes szőkeség.

— Micike, kérek egy szimpiát! — szólt Péter, fel sem pillantva a sakktábláról. Amikor pedig Micike el akarta vinni az első szimpla üres csészéjét, Pál jelentősen kacsintva intett neki, hogy csak hagyja olt. Micike megértőén szót fogadott. így aztán másik csésze került az asztalra a suttogj „tessék”-kel. Péter pedig, elmerülve újabb dupla tervszövéseibe, már megfeledkezett a szőkéről is, meg a feketéről is. Pál pedig hidegvérrel folytatta a forrő'szimpla csempészését.

J gy ment ez tovább: Péter kombinált, rendelt; Pál is kombinált, de nem rendelt, vlszpnt nyeldeste a szimplákat, .

Már négy üres csésze sorakozott az asztalkán, amikor jól kielemezett dupla kombináció után Péter megmattolta Pált.

— Nna, erre jólesik egy jó dupla! — szólt Péter önelégülten, nagyot nyújtózva.

— Micsoda'! — szólt rá Pál. — Elment az eszed? Ide nézz! Már négy szimplát benyakaltál! Nem volt elég? Most még egy duplával akarsz dorbézolni? Jó erős szíved lehet, hogy négy erős szimpla meg se kottyant! Jobban vigyázhatnál az egészségedre! Meg a vállalatra is!

Péter tűnődve nézte a négt üres csészét, rAhány pillanatig töprengett, aztán minteg 1 magához térve, szólt:

— Hijnye, a kiskésit! Hogi én milyen szórakozott var gyök! Igazad van, pajtái Ami sok, az sok. Tényleg év zem is már, hogy erősebbel ver a szivem.

— Az enyém is. De te rutai

tad.

— Igazán kedves vagy, Pa, Ilkám, hogy ennyire szívdo bogiatóan lörődöl az én egész-, ségemmel. Köszönöm, köszö* nőm. De elég volt már a játékból is. Gyerünk! Pont tízkor. tudod, ágyban kell lennünk.

Fizetek. Láttam, hogy Péter nagy önelégültséggel hagyta el győzelmének sikeres füstdús színterét.

Még hallottam, hogy elmenőben Péter igy szólt barátjához:

— De máskor ne engedj ennyi feketét m e tinnom. De hogy ver a szívem!

___________ KÉSS BAhAZ3