A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november
1956-11-01 / A Nép Lapja
MM. november 1, edüórtók. Mazdának rendületlenül légy híve, oh magyar !" 4ra. 50 fíUér A NÉP LAPJA Á SZOLNOK MEGYEI FORRADALMI MUNKÁSTANÁCS LAPU II TELJES SZABADSÁGÉRT... ' VIGYÁZÓ SZEMMEL Á PESTI UTCÁM MA EPPEN egy hete, annak, hogy Petőfi, majd Bem szobra előtt é> a Kossuth téren háromszor tette le az esküt Budapest népe, s utána az egész ország: „A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk. Mennyire nem ismerték nemzetünket a nyakunkra ült zsarnokok! Azt hitték, hogy réhány puskago.yó és halott után megtagadja esküjét a nemzet. Nem, nem, nem, Petőfi ifjúsága, a Zrínyiek, Dózsák, Rákócziak, Bethlen Gáborok Kossuthok szabadságharcokban megedzett nemzete nem volt és nem lesz esküszegő soha! Az új mártírok kiöntött vérére esküszünk: Soha! Soha! Soha! * Á rádió éppen az imént közvetítette Nagy Imre miniszterelnök és a pártvezetők (!) nyilatkozatait. Vajon a régi pártok megelev éned őse egyszerűen csak azt jelenti-e, hogy előkerülnék a régi, talán féltve őrzött tagsági könyvek, a mellekre kitűzzük a pártjeArényeket, megindul a pártok szóíMézeti kereteinek kiépítése, régi és új nevek tűnnek fel a politikai életben, új programok születnek? Ezt is jelenti, de céltalan és hiábavaló lett volna annyi igaz magyar ifjú hős vérének kiomlása, ha csak ennyit eredményezne. A pártok újbóli megjelenése közéletünkben » szólásszabadság, a sajtószabadság, a lelklismeret-szabadság: elidegeníthetetlen emberi jogaink győzelmét jelenti! Most kezdenek megérni forradalmunk gyümölcsei! A nemzet kivívta tehát jogainak egyréezét. De csak egyrészét! A rádió arról is beszámolt, hogy e statáriumot nem Nagy Imre hirdette ka. Az események ismerői, jól tudtuk ezt. Az is nyilvánvaló volt, hogy a szovjet csapatokat az élői», a nemzetgyilkos kormány, vagy annak vezetője hívta be emberi és nemzeti jogainknak vérbe fojtására. Ezt vártuk: e ténynek hivatalos kimondását. Végre megtörtént és tisztázódott Nagy Imre szerepe. E megnyugtató bejelentést azonban nem vehetjük egyszerűen tudomásul Fel kell ütnünk a forradalom által megtépázott Alkotmány lapjait. Nagyon jól tudjuk, hogy holt betű volt az a nemzet számára meghirdetése napjától. Ahhoz immár hozzászoktunk — íogvicsorítva bár — hogy az abban biztosított szerény szabadságjogokat lépten-nyoman lábbal tiporják, de a nemzet legjobb fiainak ifjúságunknak tömeges legyilkolására idegen fegyveres erőket hívni az országba már több. mint alkotmányszegés. Ez hazaárulás! Hiszszük, hogy e szörnyű bűnökért független bíróságunk nyilvánosan vonja felelősségre az árulókat! AZ EMBERISÉG sorsáért aggódó szív megretten, a tiszta ész elborul arra a gondolatra, hogy a veszedelmes kaland majdnem lángba borította a világot. Micsoda aljas fondorlat kellett ahhoz, hogy személyes hatalmuk védelmében megrontsa nemzetünk jószomszédi viszonyát egy világhatalommal! Hiszszük, hogy a most meginduló tárgyalások során győzedelmeskedik a józan belátás a varsói szerződés, és az Egyesült Nemzetek Alapokmányának tételes előírásai széliemében. Mert erről van szó most a nemzeti forradalom harmadik szakaszában: nemzeti függetlenségünkről. Forradalmunk első szakasza békés eszközökkel akarta megoldani belső nemzeti problémáinkat. A rádió előtt leadott sortűzzel e forradalom második: fegyveres szakaszába lépett, melynek kezdetén a harc csupán az AVH gyilkos tagjai ellen folyt. A nemzetárulók kényszerítették a nemzetet önvédelmi harcra külső hatalom fegyveres erőivel szemben. HINNI SZERETNEM, hogy mire e sorok az olvasó kezébe kerülnek, az idegen csapatok kivonása érdekében megindult tárgyalások eredményéről is tájékoztatást kap a nemzet. Emélkül a felkorbácsolt kedélyek nem nyugszanak meg, a« országban nem áll helyre a rend, a szivekbe nem költözik nyugalom. Ezután már a higgadt ész barrikádjain is folyik a harc. Forradalmunk e harmadik szakaszában van szükségünk a legnagyobb önmérsékletre, a legnagyobb egységre. — Legfontosabb nemzeti jogunkról van szó: a függetlenségről Ez a kapuja annak a végtelenbe nyúló útnak, mely a teljes szabadsághoz vezet. 1956. október 23-án erre Is megeskfidött a nemzet! F. L. Marvarország semlegessége mellett foglalt állást a Győrött megalakult dunántúli nemzeti tanács A Dunántúl nemzeti tanácsainak küldöttei mintegy négyszázan, kedden este éjfélig folytatták tanácskozásaikat Győrött Szigethy Attila, a győri nemzeti tanács elnöke, óva intette a küldötteket minden olyan lépéstől, amellyel veszélyeztetnék a forradalom vívmányait Megbélyegezte az ellenkormány alakítására és az immár indokolatlan fegyveres harc folytatására vonatkozó elgondolásokat A gyűlés során a küldöttek többsége kitartott amellett, hogy folytatni kell a sztrájkot, amíg a kormány nem teljesíti <1 követeléseket Végiilis Győr székhellyel megalakították a dunántúli nemzeti tanácsot. Elhatározta a dunántúli nemzeti tanács, hogy követeléseiről 24 órán belül tárgyalásokat kezd a kormánnyal, bizonyságot kíván szerezni és biztosítékot kapni a kormány Ígéreteinek valóravái fásáról, elsősorban a szovjet haderőinek az Ország területéről való kivonásáról és annak időpontjáról A főbb követelésük a következők: 1. A kormány a szovjet csapattok kivonulása után de legkésőb" 1957. január végéig írja ki az általános titkos választást, több párt részvételével. 2. A kormány a helyi Illetékes nemzeti tanácsok jóváhagyásával hozza létre a helyi karhatalmi szerveket. 3. Az új országgyűlés összehívásáig a honvédség és egyéb fegyveres testületek 'zredes is ennél magasabb rangfokozatú tisztjeit, a megalakítandó országos nemzeti tanács jóváhagyásával nevezzék ki. 4. Biztosítani kell a szabadságharcosok részvételét a kormányban. NEM NÉZHET szét az ember ökölbeszomló kéz, sajgó szív nélkül a város budai részén sem. A Széna-tér rommá lőtt házat, a villamossínre tolatott, barrikádnak használt vasúti kocsik, törmeléke, a pázsit tankmarcangolta foltja mind-mind fokozza a megvetést azok iránt, akik pozíciójukat féltve, kiváltságos helyzetüket védve, pusztulásba kergették ezt a minda- 'nyiónknak oly drága várost. A falakon megújhodó nemzeti létünket köszöntő zászlók, az elesetteket búcsúztató fekete lobogók. A Ganz-gyár falánál a munkásőrség tagjai védik a munkát adó, az életet jelentő üzemet, melynek vezetésében most már ők. is tevékenyen résztvehetnek. A vár alatt, a Dunaparton már békés a hangulat. Az egyik férfi kiscicát visz, féltve simogatja. Odébb, a Kossuth-hid lábánál örökös reménnyel (és állandó balszerencsével) horgászok igyekeznek zsákmányra szert tenni. A pesti oldal azonban hűvös, kedvet lohasztó látvánnyal fogad. Barátságos f.énylő tűzzel süt a nap. mégis úgy érzi az ember, hogy fázik, borzong a lelke. A parlament művészi, szemet-lelket gyönyörködtető árkádjai alól szovjet tankok csöve sötétük. Micsoda idők! A magyar parlamentet idegen katonák védik a magyarok elleni A karva-akaratlanul az a gondolat vetődik fel bennem, hogy nem lesz, nem lehet teljes nyugalom míg ezek a tankok a fővárosban dübörögnek. Nem lehet igaz, hogy a rendet, a nyugalmat biztosítják, hiszen puszta látásukra nyugtalanság keríti hatalmába az emberi szíveket, végsőkig fokozza a nemzet függetlenségéért küzdők harcát, fanatikussá teszi őket. Számtalan szomorú esemény bizonyítja ezt. íme egy: Amikor a szovjet tanítok megszállták a Kossuth-tér környékét, a földalatti vasút építésének idejéből ittmaradt bódéba befészkelte magát három fiatal. Gyerekszámba mentek még, mégis egyszerű puskával szembaszálltak a harckocsik tüze vei, s helytálltak férfihez méltóan. Az utcán lépten-nyomon követetik a szovjet csapatok kivonulását. Erről beszélnek az összeverődő kis csoportok, erre hívnak fel mindenkit a falragaszok, ezért száll síkra minden újság. S nem is tehet más-* képpen. Lehetetlen tiszta hittel bízni a demokratizmus teljes kibontakozásában, nyugodtan hajtani álomra a fejet, míg nincs meg minden biztosíték arra, hogy a napokban megindult egészséges folyamatot semmi erő nem torlaszolja el Valószínűleg a legfőbb biztosíték, a szovjet csapatok kivonása hiányában szólnak még egyes kerületekben a fegyverek. Ezért kényszerülnek a gyermekeiknek kenyerei kereső asszonyok arra, hogy életüket kockáztatva, űzött vadként fussanak a golyók által pásztázott útkereszteződéseken át Pedig elég volt már a vérontásból. Gyászos terhével nagyon sok hullaszállító kocsi közeledik igy is. S a szovjet csapatok kivonásának ma, október 30-án délben még semmi jele a város keleti részén, Tankok tömege áll a Népliget szerelmesektől kedvelt sétányain, az Üllői-útón, Kispest határában, a Ferihegyi repülőtér szélén. LEHANGOLÓ, reménytfosztó volna hát minden? Nem! Minden borús^ kép, fel-fel lobbanó visszahúzó erő ellenére minden okunk meg van a bizalomra, céljaink melletti további helytállásra. A Ferihegyi repülőtérre egymásután ereszkednek le Svájc, Csehszlovákia és a többi ország repülőgépet. Hozzák a vérplazmát, az élelmiszert, s mindenekelőtt a világ népeinek rokonszenvét, őszinte együttérzését. A műúton autók húznák a város felé. Élelmiszer rakományuk mindennél szebben bizonyítja, hogy a vidék egyetért a főváráé népével Jóleső érzés azt látni, hogy a karavánok között a szolnokiak kocsisora a leghosszabb. Bpest, 1956, ofct 30. SIMON BÉLA FEREMCZ LAJOSt RAJTA MAGYAR! Se sem olyas — se sem Ilyen, ki mondaná meg. hogy milyen? — de szép less és igazabb: » réginél nugyarabr. Hej, barátom pedig Itt magyarmód lész emberibb! vagy végre során. Ide-oda mutogatnak, W keletnek, ki nyugatnak. Elég volt a majmolásböl dajka-emlőn a szopásból! Rajta, magyar, szaporán, Rajzolta: Chiovini Ferenc, linóleumba metszette: Gács Mihály
