Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-01-01 / 1. szám
2. oldal ttltfVAKPfet 1 1978.január hó részben idegen befolyás, hatalmi vagy egyházpolitikai célok miatt méginkább tovább forgácsolták a magyarság erejét és minden erővel megakadályozták az egymás felé fordulás és egymás megtalálásának és megbecsülésének gondolatát. A felsorolt dolgok figyelembevételével nem csodálkozhatunk azon, hogy emigrációs életünk erőtlenné, tehetetlenné és alapjában véve céltalanná vált. Mindezekhez a meglévő problémákhoz hozzáadódott az idő múlása, az emigráció kiöregedése, a nagyhatalmak politikai céljainak érdekeinkkel ellentétes alakulása, fiataljaink forradalmi mozgolódása és gondolkodása, a megfelelő utánpótlás hiánya és a sok kudarc reménytelensége. Hol van hát a megoldás? Hol van a kiút? Hol van a magyar jövendő útja? Korunk egyik nagy magyar politikusa mondotta, hogy “minden emigráció betegsége a széthúzás és minden emigráció halála az idő!” Ez a kijelentés igaz a múltra vonatkozóan és igaz ma is. Ha a jelenlegi helyzetet meg akarjuk változtatni, akkor a betegségből ki kell gyógyulnunk és az időt szövetségesünkké kell tennünk! Mert az idő dolgozhat ellenünk, ha kiöregszünk, ha kihalunk, ha cél nélkül éljük életünket, de lehet a legnagyobb szövetségesünk is, ha céljainkat fel nem adjuk, hanem szívósan, tudatosan és elszántan építjük a magyar jövendőt! Nem őrségváltásra van szüksége a magyar emigrációnak, mert semmit sem oldunk meg azzal, ha a politikához nem értő öregek helyére tapasztalatlan fiatalokat állítunk. Nekünk nagyszerűen kiképzett, az örök magyar célokat egyetlen pillanatra fel nem adó fiatalabb nemzedékre van szükségünk. Ne felejtsük el, hogy az öregek és a fiatalok között ott van a közép generáció, az alkotó nemzedék. Az összekötő láncszem a múlt és a jövendő között: a jelen nemzedék! Ez a nemzedék még átélte a magyar történelmet, sok esetben vérével és fegyvereivel írta a magyar történelem legdicsőségesebb lapjait! Ez a nemzedék még nem töltötte be a maga történelmi hivatását az emigrációban. Ez az az új nemzedék, amely kitartásával, türelmével, műveltségével és összeköttetéseivel szövetségesünkké teheti az időt és elérheti a célt. Ez az á nemzedék, amely fölé tud emelkedni az elválasztó gondolatoknak és múltbeli ellentéteknek. Ez az a nemzedék, amely ma már a magyar emigráció agya és szíve, gerince és alkotó er^je. A fiatalok is jönnek majd, de csak akkor, ha tetteikéi, érzéseikkel és tapasztalataikkal bizonyítják be, hogy méltó folytatói a történelmi magyar nemzedékeknek. A mi feladatunk kiképezni őket, irányítani őket, harcba állítani őket a magyar Igazságért és a magyarság jövendőjéért! A ml feladatunk velük harcolni és velük érezni, de csak addig és akkor, ha ők is velünk harcolnak és velünk éreznek. Az emigráció nem egyéneknek, hanem közösségi munkának az útja. Itt mindenkinek be kell állni a sorba és az újonnan jövőknek a sor végére kell állni. Mi is ott kezdtük annak idején! Aki másokat vezetni akar, az először tanuljon meg másoknak engedelmeskedni! Aki harcolni akar, az először tanulja meg fegyvert kezelni! Aki szembe akar szállni az ellenséggel az először tanuljon meg ütéseket állni! Az emigráció harcában senki sem lehet okos, de mindenki lehet tapasztalt! Senki sem lehet uralkodó, de mindenkinek szabad szolgál-ni! Senki"sem leM*“ zékTM”,^ Az Amerikai Magyar Szövetség jelenti: mindenki lehet elszánt! Senki sem lehet önző, de mindenkinek joga van önmaga feláldozásához a siker érdekében! Az amerikai magyar fiatalságnak is végig kell járnia a történelmi magyar utat. Nem arról vitatkozni, hogy mi vagyok előbb amerikai vagy magyar, hanem ráébredni arra az igazságra, hogy először jó magyarnak kell lennem ahhoz, hogy jó amerikai is lehessek, mert aki először jó amerikai akar lenni az sohasem lesz jó magyar! Erre tanít bennünket a történelem! Erre tanít bennünket az emigrációban elvesztett sok tízezer magyar fiatal élete és sorsa! Erre tanít bennünket a magyar nemzet érdeke! 1978-ban a “kifelejtett nemzedéknek”, a közép-nemzedéknek kell átvennie a magyar célok képviseletét és a magyar jövendőért való harcot. Ennek a nemzedéknek kell a saját képére és hitére formálnia a magyar fiatalokat! Ennek a nemzedéknek kell győzelemre juttatnia a magyarság igazságát. Ennek a nemzedéknek kell kiharcolnia a magyar területek visszaszerzését, a magyarság tömegeinek egységesítését, Magyarország szabadságának és függetlenségének elérését! A cél világos, az út adva van: két hazában, de egy szívvel, két nyelven, de egy hittel, két nemzedékkel, de egy gondolattal: “Aki magyar velünk tart” és “Aki gyáva az nem magyar”! Az Amerikai Magyar Szövetség Igazgatósági Ülését a clevelandi Plaza Hotel Garden termében, szombaton, 1977. november 26-án tartotta meg nagy érdeklődés kíséretében. A rendes szavazati joggal bíró országos igazgatók többsége, harminc szavazati joggal, volt jelen, de rajtuk kívül számos tiszteletbeli igazgató, tagegyesületi képviselő és még több, a magyarság sorsa iránt érdeklődő vendég is eljött az AMSz Igazgatósága nyilvános ülésére. Pásztor László, az igazgatóság elnöke és dr. Béky Zoltán, az AMSz elnöke értékes beszámolóit követte Eszenyi László az Intéző Bizottság elnöki tisztjéről való lemondása. Az igazgatóság ismét dr. Nádas Jánossal töltötte be az Intéző Bizottság elnöki székét, majd az így megüresedett egyik alelnöki tisztre A. Szabolcsi Máriát választotta meg. A Magyar Evangélikus Egyház mindenkori elnökét osztatlan lelkesedéssel hívta meg az igazgatóság egy másik alelnöknek és különös örömmel konstatálta, hogy most Brachna Gábor személyével gazdagodik az AMSz vezetősége. Ugyancsak egyhangú lelkesedéssel választotta meg az Igazgatóság dr. Török Dénesnét az AMSz országos titkárául. Dr. Török Dénes alelnök, a Gazdasági és Tájékoztató Bizottságok elnöke, írásban is benyújtott javaslatában ajánlotta, hogy mind a gazdasági, mind a tájékoztató munkát ROMAN BERENCEK (Folytatás az 1. oldalról) rodás útján a magyar kisebbség lélekszáma 1977-ig elérte a 2 milliót.” Következésképpen a 21 éves időszakban megközelítően negyedmillió magyar eltűnt a népszámlálások számsora között. Amint látja a kedves olvasó, az Amerikai Erdélyi Szövetség egy pillanatig sem cáfolja meg a még nem is hivatalos román hamisításokat, mert amint úja: “a nemzetiségi statisztikai adatok hitelessége joggal megkérdőjelezhető” (tehát nem cáfolható meg, hanem azok megkérdőjelezhetők) és tovább hitelesít eképpen: “és nagyon valószínű, hogy a természetes szaporodás útján a magyar kisebbség lélekszáma 1977-ben elérte a kétmilliót” — a többi eltűnt a népszámlálások szám sora között! Szóval nagyon valószínű — és nem biztos —, hogy elérte a kétmilliót. — Ami biztos, az az 1,707.000 román adat. Tessék magyar írók, magyar újságok hivatkozzatok az Amerikai Erdélyi Szövetség által produkált adatra — mi az Amerikai Erdélyi Szövetség vagyunk, a csalhatatlan szakértői az erdélyi magyar ügynek. — Szemben a valósággal és a magyar emigrációval a kb. 3 millió 200 ezer magyarból két milliót hitelesítünk... A Tanulmányi Csoport kétmilliójából — amint más helyen írják — leszámolandó még a regáti magyarság. Hogy mennyi — az az Önök dolga —, de azért azt is sugalmazza a Tanulmányi Csoport, akképpen, hogy azt írja, hogy a “Kárpátokon túli csángóság ‘felmorzsolódott’ a románokhoz” (és nem lemorzsolódott a magyarságról). A kiváló Sárközi K. Ferenc “A csángók Moldovában” c. cikkében, amely cikk szintén a “Katolikus Szemle” 1977. 3. számában jelent meg, kétszázötvenezer magyarról ír és amint írja: ebből százezer még mindig magyarul beszél. Vajon hozzá lehet e adni ehhez a százezerhez vagy kétszázezerhez a magyar széttelepítettek, a “bucarestiek” százezrét, mert — adatokra és nem a Scinteia-ra alapozva — 1974-ben kb. 2,830.000 magyar élt Erdélyben és kb. 3,100.000 Romániában. Az sem nyugtat meg bennünket, amit a magyar lelkiismeret elaltatása céljából ír az Amerikai Erdélyi Szövetség vezetősége: “. . . Mégis azt hisszük, hogy tévesek azok a Cassandra-jóslatok, amelyek a moldvai magyarság ‘felmorzsolódásában’ az erdélyi magyarságra váró hasonló sors prelúdiumát vélik felismerni.” A tanulmányt olvasók elővehetik az Enciklopédia Britannicát és megkereshetik, hogy miért nem lehet hinni a Cassanra-jóslatoknak és rájönni, hogy a preludium olyan szó, ami az ázsiai magyarban nem létezik a Tanulmányi Csoport szerint, de ami arra van hivatva, hogy a Tanulmányi Csoport Cassandrás prelúdiumával, göröglatinos tudományos színezetet adjon egy ízléstelen csalásnak. A tanulmány arra jó, hogy ismét megtudtuk a román desinformációs szolgálat New York-i csoportjának címét — amelynek az erdélyi ügyet állandóan kompromitáló tevékenységére lassan-lassan rádöbben a magyar emigráció. A magyar olvasótól bocsánatot kérek, mert mint az Amerikai Erdélyi Szövetség “jelentés”-ében írni fogja “otromba támadást végeztem egy köztiszteletben álló és szavahihető arisztokratáktól vezetett legrégibb és legeslegerdélyibb magyar egyesület ellen” —, de jóérzésem rákényszerít, hogy erre az otromba magyar-ellenes “tanulmányra” egy ilyen meggyőződésem szerint nagyon “finom” választ adjak. a Szövetség amatör kezeiből helyezze szakkezekbe egy nagy amerikai Hirdető Irodán keresztül. Tovább tanulmányozhatóság céljából e javaslat ügyében történő szavazás elnapoltatott. Néhány ideiglenes bizottság felállítását követően került sor az állandó bizottságok elnökeinek kiválasztására. A Külügyi Bizottság vezetésével az Igazgatóság Pásztor Lászlót, az Igazgatóság elnökét bízta meg; a Kulturális Bizottság élére Fűry Lajos alelnök jutott; a Gazdasági Bizottság vezetését Nt. Dömötör Tibor alelnökre bízta az Igazgatóság; a Tájékoztató Bizottság elnökségével dr. Török Dénes alelnököt bízta meg az Igazgatóság; a Szervezési Osztály vezetését dr. Szilágyi Pálra bízta az Igazgatóság; a Női és Szociális Bizottság vezetését pedig A. Szabolcsi Mária alelnöknő és Nádas Rózsa dr. igazgatónő töltötték be; az Ifjúsági Bizottság elnökeiül Harkay Pétert és Kora lkát ajánlotta az igazgatóság elnöke, írásbeli beleegyezésük hiányában ezzel a teendővel az Igazgatóság továbbra is Vasvári Zoltán alelnököt bízta meg. Az állandó és néhány ideiglenes bizottság megalapítását követően az Igazgatóság behatóan foglalkozott a Magyar Szent Korona védelmének ügyével. Dr. Török Dénes vezetésével egy ideiglenes bizottságot bízott meg, melynek egyik kijelölt feladata volt, hogy a délután folyamán egy beadványt készítsen az Egyesült Államok elnökéhez és a Kongreszszus 535 tagjához. A Bizottság tagjai: Koszorús Ferenc, Molnár Lf^os, Prof. Paposi-Jobb Andor, dr. Szabó István, Szebedinszky János és dr. Török Dénesné eredményes tanácskozására dr. Török meghívta Mary Rose Oakar clevelandi képviselőnőt is, aki készséggel adott sok értékes tanácsot a Bizottságnak. A megfogalmazott Beadványt a délután 4 órakor ülését folytató Igazgatóság egyhangúlag elfogadta, amelyet az országos Titkárnő Carter elnök Űrhöz és a Kongresszus 535 tagjához november 28-án, illetve 29-én eljuttatott. Az Igazgatóság ülését a Bizottságok jelentéseinek meghallgatásával folytatta, majd több határozat és javaslat felett döntött, így például elhatározást nyert, hogy a Kovács Mihály Bicentennial Committee munkáját fokozni fogja az AMSz. Az Intéző Bizottság legközelebbi ülését február első felére tűzte, valamint Pásztor László az Igazgatóság elnöke bejelentette, hogy a tavaszi ülést New Jerseyben fogja az Igazgatóság megtartani; Taba János pénztárnok úr szeretettel hívta meg az Igazgatóság minden tagját egy háromnapos értekezletre, a nagylelkű meghívást az Igazgatóság elfogadta és Taba János vendéglátását élvezve ezt a több napos Igazgatósági ülést szeptemberre tűzte ki. A rendkívül eredményes Igazgatósági Ülés este 6 óra után ért véget, amelyet követően az Igazgatóság tagjai megjelentek a 17. Magyar Találkozó fényes és pompásan sikerült bálján, melyen Mary Rose Oakar képviselőnő, a magyarság nagy barátja, a Szent Korona tántoríthatatlan védelmezője, nagy ünneplésben részesült. Dr. Török Dénes alelnök, a Tájékoztató Bizottság elnöke